Dolgozó Nő, 1954 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1954-02-01 / 2. szám
BÉKÉT VIETNA \ietiutm népe hősiesen folytatja nemzeti felszabadító harcát. amelyben részt vesz Vietnam valamennyi becsületes hazafija: férli. no. gyermek egyaránt. Amíg egyik oldalon a legigazságosabb ügyért — szabadságáért áldozza életét Vietnam elnyomott népe,— a másik oldalon az amerikai imperializmus nyomására kalandorokból és megtévesztett fiatalokból összetoborzott csapatai a legerkölcstelenebb gazda kiszolgálói pusztítják Vietnam sokat szenvedett lakosait. Л gyarmati zsoldos hadseregbe, sajnos, félrevezetett csehszlovák fiatalok is bekéuyszeriiltek a külföldi csehszlovák hazaárulők bűnös üzérkedései következtében és sokszáz szerencsétlen szülő kapta meg az elmúlt hetekben a hivatalos jelentést arról, hogy Hűk a vietnami harctéren maradt. Az áruba bocsátott és lelkiismeretlenül elprédált ifjak édesanyái hívják tetemre Zenki és társai prolitéhes aranyborjú-imádókat, akik honfitársaik fiatal életét is hajlandók felváltani guruló dollárra. Kéznélküli vietnami leány mint példás dolgozó Azokat a küldötteket, akik Közép-Vietriam déli részének nőkongresszusán résztvettek, igen meghatotta Huynh Thi Chanh asszony törekvése és életereje, aki mindkét kezét elvesztette. A 25 éves Huynh Thi Chanh Qanq-Ngai tartomány Tinh-Nhan falujában egy paraszt családjában született. Gyermekkora óta egy' gazijag földbirtokosnál szolgált. Mivel állandóan kínozták, megszökött és a cukornádtelepre ment dolgozni, ahol cukornádat őrölt. Szerencsétlenségére egy napon keze beszorult a darálóba és ennek következtében mindkét kezét amputálni kellett, egész a könyökéig. Huynh Thi Chanh akkor kilenc éves volt. Az őt ért baleset után sem szűnt meg dolgozni éssegítoni családját. Vízmerítésnél, körmökét és fogait is igénybe vette. Mosakodáskor vállához támasztotta a kannát és könyöke segítségével mosta arcát. Takarított, etette az állatokat, öntözte a rizsföldeket — válla és karja erős volt. Az 1945-ös felkelés után, midőn látta, hogyan kezdenek iskolába járni a falusi emberek. ő is tanulni kezdett. A tanító nem akarta őt felvenni, mivel mindkét kezére nyomorék volt. Chanh mégis elment az első órára és türelmesen végighallgatta a tanító magyarázatát. Továbbra is szorgalmasan eljárt az órákra és egy' hónap múlva már meg tudta különböztetni az ábécé betűit. Javaslatot tett, hogy II falusi asszony, aki éppen akkor kezdett tanulni, alakítson külön osztályt és kérje fel az egyik írni ős olvasni tudó pásztort, hogy tanítsa őket. Chanh vízben oldott vörös téglaporral és éles, könyökéhez kötözött bambuszvessző segítségével banánleveleken kezdett tanulni írni. Midőn az iskola növendékei tudomást szereztek igyekezetéről, meghívták, hogy látogassa az ő osztályukat. Minthogy szorgalmasan készült, gyorsan és folyékonyan olvasott, kiválóan írt, 1949-ben megválasztották küldöttnek, mint kiváló tanulót, a magántanuló diákok kongresszusára, amely' Közép-Vietnam déli részén ülésezett. Később bekapcsolódott a falu nőszervezetébe, amelynek titkárságában dolgozott. Ezenkívül az ifjúsági mozgalomba is tevékenyen bekapcsolódott. A munkapárt helyi szervezetének nevelőmunkája Huynh Thi Chanh munkájában is megmutatkozott és minden tekintetben kiváló dolgozóvá vált. 1950-ben a földműves családok körében agitált, hogy a leggyorsabban adják be a hadseregnek irányuló rizst és élélmiszermennyiséget, sőt maga is 350 kg rizst adott át az állami raktárnak. Tavaly 400 kg rizst adott be. Munkájának elismeréseként elnyerte a példás dolgozó címét és beválasztották faluja földművesszervezetének bizottságába. Huynh Thi Chanh a nőkongresszuson könyökéhez rögzítette a bambuszvesszőt és első nek írta alá az öt nagyhatalom közötti békeegyezményre tett felhívást. A küldöttek követték példáját, majd hosszas tapssal fejezték ki iránta érzett csodálatukat és tiszteletüket. Sok küldött felajánlást tett, hogy tanulni fog Chanh törhetetlen akaratából, tanulni fog minden akadályt leküzdő elszántságából, amellyel Chanh másokat is lelkesít, hogy ezzel hozzájáruljanak a hazájuk teljes felszabadulásáért vívott harchoz. 7
