Dolgozó Nő, 1954 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1954-06-01 / 6. szám

4)ü. rBaLázé JHáiLa

A kassai állatorvosi fakultás folyosóján egy fehérköpenyes, fiatal, bájos leányt szólítok meg és megkérdem, hogy nem tudná-e véletlenül megmondani, hol találhatom ilyenkor dr. Balázs Mária elvtársnőt, aki a marxizmus-leninizmus tanszékének szakasszisztense.

Kedves mosollyal betessékel a legközelebbi szobába és hellyel kínál meg.

— Várnom kell? Talán éppen előad? — érdeklődöm.

— Most szabad vagyok — hangzik az egyszeri! válasz.

őszintén szólva zavarba jöttem, mert előrehaladottkorú.

pápaszemes, tudományos dolgozóval való találkozásra számítottam. Dr. Balázs elvtársnő közvetlen lénye azonban csakhamar átsegít zavaromon, és olyan légkört teremt, hogy társaságában az ember hamar otthon érzi magát.

Ismerkedünk, beszélgetünk, igen különböző dolgokról: családunkról, közös ismerőseinkről, kedvenc íróinkról és költőinkről, utazásokról, divatról, munkánkról, élményeinkről. Közben alkalmam nyílik megfigyelni, milyen sokoldalú tehetséges egyéniség ez a vígkedélyű, komoly, tudományos munkát végző fiatal nő.

— Pályámat nagyon szeretem, munkaköröm rendkívül széleskörű és érdekes. Szeretek előadni, de tanulni is. Érzem, hagy többet kellene még tudnom, állandóan kutatok újabb és újabb tanulmány - források uUín. Sokat küzdők azonban az idővel, mely rendelkezésemre áll. Tudo-m, hogy az új szocialista ember a marxista-leninista filozófiai felkészültséggel nő hogy hazánknak eszmeileg szilárd, alkotóképes emberekre van szüksége. Ezért igyekszem a re,ám bízott felelősségteljes munkakör színvonalát tölemtelhetőleg még jobban emelni. Különösen március S-а óta, amikor én is egyike voltam, a 100 kitüntetettnek, akik szeretett elnökünknél mltak.Zápotocky elvtárs melegen érdeklődött munkánk eredményei, nehézsége iránt, tanácsokkal látott el, és irányt mutatott a jövőben reánk váró feladatok teljesítésére.

— A fogadtatás alkalmával megfogadtam, hogy többet fogok segíteni a falunak. Eddig is foglalkoztam a kassai kerület mezőgazdasági problémáival. Belátom, hogy még alaposabban kell végezni a kutatásokat.

— Nekünk nőknek naponta fel kellene tennünk a kérdést, vájjon megtettünk-e mindent a béke megvédése és tudásunk fejlesztése érdekében, és ha nem, okvetlen pótolni kell a hiányokat.

A lefolyt nemzeti bizottságokba való választások nagy lehetőséget adtak minden nőnek, hogy bekapcsolódjék a munkába és aktívan dolgozzék.

— Igaz, hogy a közéletben a politikai pályán dolgozóknak sok az elvégzendő feladatuk, de az eredmény, mely a munkát koronázza, a legszebb érzés. Sok asszonynak megvan a tehetsége és a lehetősége, hogy ilyen téren dolgozzon. Nem öntudatos nőhöz méltó dolog az, ha vonakodik elvállalni az olyan megtisztelő bizalmi állást, mely a jólét gyors növekedését elősegíti."

Gazdaságunk, politikánk, kultúránk, tudományunk valamennyi szakaszán találkozunk ma már sok olyan asszonnyal, leánnyal, akik munkájukkal jelentősen erősítik hazánk szocialista építését.

Ilyen kiváló tudományos dolgozó Dr. Balázs Mária elvtársnő is. L: Z.

Puskin :

Özaázazázág zá&almazóitjoz

Miért a szócsaták nemzeti zendülése ?

Gaz átkotok súlya miért hull az orosz népre ? A litván fölkelés miatt e bősz harag? Csituljatok csak el: a szlávok közös dolga. Régi vitája ez, a sors hamar megoldja, Kérdés, amelyet ti meg nem oldottatok. Gyűlölik egymást elvakultan Ezek az apró népek itt,

Pedig ott nyögtek a viharban Nem egyszer ők is m,Ívelünk.

A vita már oldódni érett Danes litvánon, h ű oroszon .4 szláv folyók távol orosz tengerbe érnek Es elapadnak-e vájjon?

Csituljatok. Nem olvastátok Tábláikon a véres átkot,

Nem tudhatjátok miért- kiált Ez a testvérek közti vád.

Kreml és Prága maradhat néma Számotokra, de ott kísért Céljaitok küzdőterén a Gyűlölet és a szóbeszéd.

Miért? Mert Moszkva lángra lobbant S vérvörös tengerként csapkodtak a tüzek.

Mert ellenállottunk a roppant Zsarnoknak, ki alatt ti nyögtetek.

Miért? Mert önzőén sosem, éltünk,

S erőnk a bálványt ledönté a porba,

Azért áldozva drága vérünk,

Hogy legyen egy szabad és békés Európa.

Mérjétek fel a szót, — tett váltsa a beszédet! A régi óriás vájjon nyugodni térhet,

Ha feje fölött csügg az izmaili bárd?

./agát megvédeni nem rest kiállni népünk!

Ellenség jő? — szemébe nézünk!

Vallja és védi igazát.

Pjervn és Taurusz között népünk nem kevesebb: Őriz kolhiszi fényt és finn jéghegyeket.

Mert a viharban nyögő Kremltől Őrtálló kínai falig E néphad egy emberként kel föl IS megvédelmezi jogait.

És ti, ócsárló nagyvezérek,

Kik rászedtetek sok hadat -—

■Jertek az orosz földre, — néktek Sok régi sír hős helyet ad!

(1831 évből)

Szily Ernő fordítása.

11