Dolgozó Nő, 1953 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1953-04-01 / 4. szám
Jánoska Flóra: Qyáázúlnak a gyezmekek Gyász van a családokban . . . Nemrég még egymást követték a gyermékek ajkán a kérdések: Ugy-e, jobban lesz? Ugy-e, meggyógyul ? Hiszen Moszkvában olyan híres doktor bácsik vannak. És annyi gyerek lesi-várja a jó hírt, várja, hogy a gyermekek nagy barátja, Sztálin elvtárs újra mosolyogjon... Március 5.-én Márton János, szövögyári munkás és felesége gondterhelten tértek haza a munkából. A három gyerek sem hancúrozott olyan vidáman, mint máskor szoktak, megérezték, hogy szomorúság és aggodalom tölti be a kis otthont. A kislányok elaludtak, de Jancsi megvárta a tízórás híreket, amelyek csak fokozták az aggodalmat, hiszen a betegség súlyosbodását közölték. Ugyanazzal a gondolattal tért a család nyugovóra, mint annyi ezer és ezer, millió és millió dolgozó: Bárcsak jobban lenne . . . Vájjon mit hoz a holnap? Gyászzene szívbemarkoló hangjait hozta, mihelyt korán reggel kinyitották a rádiót. Majd a rádiót körülállva, megrendültén hallgatták a hivatalos közleményt Sztálin elvtárs haláláról. Olyan váratlan, hihetetlen és megdöbbentő volt, mint mikor közvetlenül a családban húnyja le valaki a szemét örök álomra. A gyerekek először látták az apjukat könnyezni. Jancsi és Klári is sírtak, még a kis Zsuzsika is rákezdte anyja ölébe bújva, pedig ö még alig értette, mi történt. Szomorúan indult el a máskor vidám kis menet, a szülők a gyárba, a nagyobb gyerekek iskolába, Zsuzsika pedig a gyár bölcsődéjébe. Az úton egymást követték a kérdések: — Mit szólnak most a moszkvai gyerekek ? Miért nem ólt legalább száz éves koráig? — Ugy-e, ö volt a legjobb ember? — S éppen most halt meg, amikor mi tanulunk róla — mondta Klári az elsőosztályos megbán tot tságával. Mintha azt akarta volna kifejezni: Én még csak most kezdem őt megismerni, miért ment el tőlünk ilyen korán? Majd győzött benne a gyermek, aki nem akar sokáig búsulni, hanem vigasztalást keres és bizakodva tette hozzá: — Milyen jó, hogy Gottwald elvtárs itt marad nekünk . . . Ki is gondolhatott volna akkor még arra, hogy az a nagy veszteség, ez a gyász még fokozódhatik ? Ki sejthette, hogy alig egy hót múlva újabb mérhetetlen aggodalom szorítja majd össze a dolgozók szívót és a munkáskezek újra remegve nyúlnak a rádió kapcsolója vagy az újság lapjai után? Március 14.-e verőfónyes szombat délutánján, mikor a nagy asztal körül az egész család összegyűlt, Márton János már könnyezni sem tudott, csak sápadtan és elszántan nézett maga elé. A döbbent csendben csak Klárika panaszos hangja szólalt meg: — Hát most már Gottwald elvtárs sincs nekünk? Később a szülök beszélgetni kezdtek, elmondták, hogyan ösztönzi ez a szomorú esemény is újabb munkateljesítményekre a gyár dolgozóit. A gyerekeknek eszükbejutott, hogy nekik is van kötelességük, szombaton szokták elvégezni az iskolai feladatokat, hogy a vasárnap szabad legyen. De a könyv mellől is újra csak a nagy gyászhoz tértek vissza gondolataik. Jancsi egy kis történetet olvasott el az új olvasókönyvéből. Nyina Suljaková, szovjet pionírlány számol be benne arról, amikor 1039-ben, kétéves korában életveszélyesen megbetegedett. Anyja végső kétségbeesését ben egyenesen Sztálinhoz küldött sürgönyós segítséget kért tőle. S mint annyi más kérés, ez is meghallgatásra talált az anyák és gyermekek nagy barátjánál. Sztálin elvtárs az egyik legjobb moszkvai gyermekgyógyászprofesszort ültette repülőgépre és elküldte a Szovjetunió távoli sarkába, hogy idejében nyújtott szakszerű segítséggel megmentse a kis Nyina életét. Klári szokása szerint most sem akart elmaradni és ő is mutatott valamit a könyvében. Kedves, mosolygós képet, amelyen Gottwald elnök magához öleli a kis pionírlányt, aki hatalmas virágcsokrot nyújt át neki. Márton J ánosné elgondolkozott. Ügy érezte, hogy a gyermekei most kifejezték azt, amit ő maga nem tudott kellőképpensz avakbefoglalni: mit jelent ez a gyász az anyáknak? Sztálinhoz fordult a szovjet anya, mikor gyermeke életét féltette. Hozzá kiáltott a kóreai anya az ójtszakában, mikor gyermekével a karján menekült. S hozzá fordult hálával és bizalommal az a sok-sok anya, aki mind őneki köszönheti, hogy gyermekeit napsugaráé úton vezetheti örömteljes élet felé. Csehszlovákia népeinek édesanyái és gyermekei is ezen az úton haladnak, mert erre indította el őket Gottwald elvtárs. Mártonná körülnézett szép otthonában és önkéntelenül is összehasonlította a kopár kis pincelakással, ahonnan ő elindult. Végigfuttatta tekintetét gyermekei játékain, könyvein és visszagondolt a maga örömtelen, lemondással teli gyermekéveire.Betakargatta Zsuzsikát, aki édesen aludt tiszta ágyacskájában és bizonyára a napsugaras bölcsődéről álmodott. Felcsillant előtte a jövő, amely gyermekeire vár, hiszen nyitva áll előttük minden pálya, amire tehetségük képesíti őket. S tekintete a gyászfátyollal keretezett képeken pihent meg, a kedves arcokon, amelyek olyan szívesen mosolyogtak a gyermekekre. Sztálin és Gottwald . . . S az üzemi munkavállaláshoz hozzátett Márton Jánosnó egy másik nagy és komoly kötelezettségvállalást: úgy neveli a gyermekeket, hogy a békés szocialista építés becsületes és értékes munkásaivá válhassanak. Ügy érezte, hogy fájdalmába vigasz vegyül, hiszen vannak sokan, akik továbbviszik a nagy Sztálin örökét, akik befejezik Gottwald müvét, s ezek sorába lépnek majd az ö gyermekei is. „Nem hal meg az, ki milliókra költi dús élete kincsét, ámbár napja múl.. .“ az öntudatra ébresztett hálás milliókban él tovább. MUDr. Ryf Ernő: A „sztálini korszak" anya- és gyermekvédelme A dolgozók rajongva szeretett vezérének, a_ nagy Sztálinnak halála mélyen megrendítette a dolgozó nők szivét. S a gyászoló szívekből melegen buzog feléje a hála a nagy műért, amelyet reánk hagyott. Hála, amiért valóra váltotta a nagy Lenin tanait, felépítette a kizsákmányolásmentes szocialista társadalmat, a dolgozók békés és boldog otthonát. Hála azért a sok felbecsülhetetlen vívmányért, amit éppen a dolgozó nők, az asszonyok, az anyák köszönhetnek neki s amit ebből a szomorú alkalomból fokozot tan tudatosítanak kell magukban. A cári Oroszországban a nő sorsa több szörös kizsákmányolás, elnyomás és jog fosztottság volt, anya- és cseosemövódelem állami egészségügyi gondoskodás pedig egyál talán nem létezett. Elég annyit mondanunk hogy az újszülötteknek 25%-a halt meg mielőtt első életévüket betöltötték volna tehát minden negyedik gyermek már cse osemökorában elpusztult a tudatlanság és nyomor következtében. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom felszabadította a nőt és a férfivel teljesen egyenjogúvá tette a gazdasági, állami, kultúrós társadalom-politikai élet minden szakaszán. 1918 januárjában a szovjet kormány külön rendeletben szabályozta az anyák és gyermekek védelmét. Biztosította a szülés előtti és szülés utáni fizetett szabadságot, amely mindaddig ismeretlen fogalom volt. Megtiltotta a terhes nők felhasználását nehéz munkára túlórázásra, éjszakai beosztásra. Tervszerű egészségügyi gondoskodást indított meg a szülőotthonok, anya- és csecsemővédelmi tanácsadók, bölcsődék és napközi otthonok fokozatos kiépítésével. A sztálini ötéves tervek az általános életszínvonal emelésével egyidejűleg továbbfejlesztették és tökéletesítették a Szovjetunió anya- és gyermekgondozását. E fejlődés fontos határköve az 1936-os óv, amikor a sztálini alkotmány és külön rendelet biztosítja a nő egészségvédelmének fokozását és az anya- és gyermekvédő intézmények kiszélesítését. Azt hihetnó valaki, hogy a Nagy Honvédő Háború évei nem voltak alkalmasak arra, hogy ez a fejlődés folytatódjék. Pedig éppen ellenkezőleg, a nagy Sztálin ezekben az években is megmutatta, mennyire szívón viseli az anyák és a gyermekek érdekeit. Az ö kezdeményezésére a Legfelsőbb Szovjet 1944. Iúlius 8.-án rendeletet adott ki, mely többek ;özt ezeket mondja: ,,A gyermek- és anyavédelem és a család megszilárdítása mindig a Szovjet kormány legfontosabb feladatai közé tartozott. Az anya és a gyermek érdekei védelmében a Szovjet állam jelentős anyagi segítséget nyújt az állapotos asszonyoknak és az anyáknak gyermekeik gondozásához és nevelésé hez. Háború idején és a háború után, amikor sok család küzd jelentős anyagi nehézségekkel, ki kell terjeszteni ezen állami gondoskodás méreteit.“ Ugyanez a rendelet léptette életbe az anyaság háromféle érdemrendjét: az anyaság érdemrendjét az öt- és hatgyermekes anyáknak, „Az anyaság dicsősége“ érdemrendjét a htényolc- és kilencgyermekes és „az anyaság hősnője“ érdemrendjét a tízgyermekes anyák részére. Ezzel soha nem látott magaslatra emelte az anyaságot. Jellemző a szovjetoroszországi viszonyokra, hogy az első és második érdemrendet már 2,770.000 anya kapta meg, „az anyaság hősnője“ címet pedig 30.750 tízgyermekes anya. A Nagy Honvédő Háború dicsőséges befejezése után a nagy Sztálin még tovább fejlesztette az anya- és gyermekvédelmet egészen a mai igen magas színvonalig. Mikor a nagy vezér eltávozott tőlünk, olyan Szovjet hazát hagyott itt, amelyben minden anyáról és minden gyermekről elsőrendű gondoskodás történik, ahol az anyák és gyermekek a nagyszerűen kiépített asszony- és gyermektanácsadók útján állandó orvosi felügyelet és gondozás alatt állanak és az egészségügyi népnevelós eredményképpen maguk is tudatosan védik és ápolják saját egészségüket. Ez a magas színvonal ma még egyedülálló, de mi és a többi népi demokratikus állam már elindultunk ezen az úton, hogy a példát kövessük és hazánkban is megvalósítsuk. És a nagy Sztálin tovább ól az anyák szívében, akik hálásak neki azért, hogy az anyaság ma öröm és dicsőség és a gyermek a legdrágább kincs, a békés szocialista jövő boldog várományosa. 13
