Dolgozó Nő, 1953 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1953-03-01 / 3. szám

<Háküái éé Qöttwald népe egymáéza talált

Ezer évig háborúval etettek minket az urak Ezer évig embervérrel oltották ödiös szomjukat. Gyűlt a kín a Duna táján s a méla, szlovák hegyek alatt sistergő vad tűz falta föl a süppedt, békés falvakat.

Magyar zsellér, vagy szlovák pásztor egyforma sorsba halt bele, egyformán mérte nyomorát a földesurak istene.

Egymásra mégis kardot fentünk gyilkos szándékkal, ostobán s hullott a vérünk, drága vérünk kegyetlen háborúk során.

Sok hosszú bús századon át mindig egyformán szólt a nóta, kötelet fontak az urak a békét védő lázadókra.

És egymás ellen szították tovább a boldogtalan népet, mert így kívánta az arany, a könnyre szomjú bűnös érdek.

De rosszul számítottak ők, a bitorlók, a vad pribékek, mert kivirult a szabadság s megértik egymást már a népek.

Dunán innen és túl a parton egy célért küzd a hősi nép s melegen fogja a magyar szlovák testvére hű kezét.

A győztes Vörös hadsereg szétzúzta az urak tervét s leveti minden dolgozó nyomasztó, kínos régi terhét. Testvéri egyetértésben építik új világukat,

A Duna kéklő fodrain vernek egymás felé hidat.

És köszönti a csehszlovák nép magyarhon vezérét, nagy fiát, ki most tölti be élete éveinek hatvanadikat.

Köszönti őt, ki bátran harcolt a börtön árnyékában is s ezrek, százezrek éltetik rettenthetetlen Rákosit.

Rákosi Mátyás s Gottwald népe egymásra talált örökre.

Egymás oldalán menetelnek A Párt szavára dübörögve.

S a nagy szovjet nép nyomdokán építenek boldog, új hazát,

Sztálin népével védik együtt a békés népek táborát. Dénes György