Dolgozó Nő, 1953 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1953-03-01 / 3. szám
M, Л т sinszkij : Az agronómus újító A nyírfa — a csodálatos orosz termő szét jelképe. Van valami különösen elbájoló ebben a szépformájú fában. Ősidők óta dalokat énekelnek, legendákat és verseket mondanak róla. Csajkovszkij egy gyönyörű, nyírfáról szóló népdalból alkotta meg legszebb szimfóniáját. A festők nagy előszeretettel örökítik; meg vásznaikon és a házüpamak is nagyszerű alapanyaga... Nemrég kiváló szovjet Micsurin-tudósok az északi tájak eperfájává változtatták a nyírfát, amelynek finom, zöld leveleivel selyemhernyókat táplálnak. Hamarosan új jelzővel, a „selyem” jelzővel becézi majd a nép és új dalokat költ róla. A selyemhernyó tenyésztése eddig csak azokon a tájakon volt lehetséges, ahol eperfa termett. De az eperfák csak Közép-Ázsiában, Kaukázusban, Dél-Ukrajnában és Moldáviában tenyésztek. De most már arra is van lehetőség, hogy a Szovjetunió északi körleteiben, és bárhol is, ahol csak megterem a nyírfa, selyemhemyótenyésztéssel foglalkozhassanak. Így nagy mértékben növekednek a selyemtermelés nyersanyagforrásai, amelyek aztán jelentékenyen növelik azoknak a kolhozoknak jövedelmét, amelyek selyemhernyótenyésztéssel is foglalkoznak. Rengeteget köszönhet a selyemhernyótenyésztés területi határainak kitágításáért a szovjet gazdasági élet a Leninről elnevezett Összszövetségi Gazdasági Akadémia egyik tudósának, a szerény, öszhajú, sötétszürke szemű Mária Szemjonovna Paveljévának. őmaga keveset beszél a szovjet tudománynak a Selyemhernyó tenyésztés terén elért óriási sikereiről. Pedig valójában: ő a lelke ennek a nagy eredménynek. Tőle származik a bátor ötlet, hogy a nyírfákat a selyemhernyók táplálékává változtassák. És ezt az ötletet meg is valósította: megszervezte a kísérleti munkákat, elosztotta az első, nyírfával táplált hernyókat a köztársaság különböző területein és kioktatta az embereket, hogyan gondozzák ezeket a hernyókat. Közben gyakran ellátogatott ezekre a kísérleti telepekre, hogy megfigyelhesse a hernyók táplálkozását és fejlődését. Mária Szemjonovna javaslatára széleskörű megbeszélést hívtak össze Leningrádba, ahol tudósok találkoztak azokkal, akik már a gyakorlatban foglalkoztak az északi tájak selyemhemyótenyésztősével. Ennek a szerény, kiváló, dolgozó aszszonynak élete rendkívül érdekes. .. . Kis falucskában született, valahol a nyizsegorodi kormányzóság egyik zugában, ahol végeláthatatlan térségü sík földek, mezők Váltakoztak erdőkkel amelyekben szűk ösvények vezettek ismeretlen vidékekre. Friss és erős volt a táj levegője. Itt nőtt fel a szegény hivatalnokcsaládban Mária Páveljeva. Rajta kívül még hét testvéréről gondoskodott apja, aki a néhány rubelből, amit*' megkeresett, éppen csak az éhenhalástól tudta megmenteni családját. Ezért Ms földet bérelt a kuláktól. A bérlet egyik részén zöldséget, a másikon gabonát termesztett. Páveljeva először a falusi iskolában tanult — kitűnően. A falun látta meg, milyen nehéz a szegény paraszt élete, ho gyan pusztulnak el a gyermekek és ho gyan halnak éhen egész családok. Arról álmodozott: életét szenteli an nak, hogy könnyítsen a szegény parasz tok sorsán. Szülei, akik elkkor már Nyizsnyij-Nov gorodban laktak, saját maguktól és csa ládjuktól vonták meg a legszükségeseb bet is — de beíratták a Mslányt a gim náziumba, ahol a gyereklány olyan M tűnőén tanult, hogy tandíjmentes lett Amikor elvégezte a gimnáziumot, eltit kolta határtalan vágyakozását, hogy to vább tanulhasson és falusi tanítónőnek ment. 1906ban magántanulóként beiratkozott a felső női természettan! tudományos tanfolyamra. Az iskolai szünetekben, otthon, különféle növénytani kísérletekkel foglalkozott. A krumpli különböző fajtáinak termelését próbálta M a nyizsegorodi talajban. Amikor elvégezte a tanfolyamét, elhatározta, hogy agronómus lesz. Ez a szakma azért is vonzotta, mert így közelebb jutott ama régi vágya megvalósításához, hogy javíthasson a szegény parasztok életén... Mária Szemjonovna a moszkvai mezőgazdasági intézet akkori igazgatójához fordult. — Az agronómia nem nőknek való — utasította el a szigorú igazgató. — Még soha nem volt rá példa, hogy nőből agronómus lett volna. Foglalkozzék csak továbbra is pedagógiával. — De én falun születtem — ellenkezett Páveljeva — és nagyon jól ismerem a mezőgazdasági életet. Az igazgató gúnyosan mosolygott. — Hát jó, megpróbálok magával M- vételt tenni. Mivel azonban rendes hallgatónak nincs jogom felvenni, magánúton tanulhat. Ha tudja, így is leteheti a vizsgákat. Kétesztendős határidőt adok! De figyelmeztetem, hogy harminchat vizsgát kell letennie és tizenhat laboratóriumi munkát kell elvégeznie. Természetesen csak akkor, ha elegendő ereje és tehetsége lesz hozzá... Az igazgató felállt, jelezve, hogy vége a Mhaílgatásnak. Páveljeva belement a feltételekbe. Érezte, meg fog azoknak felelni és leküzdi az akadályokat. Ha akkor Moszkvában maradhatott volna, mennyivel könnyebb lett volna a tanulás ... Akkor titokban bejárhatott volna az előadásokra, használhatta volna a könyvtárat, tanácsokat kérhetett volna néhanapján a professzoroktól és talán megengedték volna, hogy a laboratóriumban is dolgozhassák. De erre nem volt lehetősége, mert valamiből élni is kellett. Tanítónői álláshoz Moszkvában csak óriási protekcióval lehetett volna jutni. De honnan lett volna a Ms vidéM, ismeretlen leánynak Moszkvában protektora? 10 Családja Nyizsnyij-Novgorodban nagyon szüköser élt. Szüleinek szüksége volt őrá, tehát hazautazott. Dolgozni azonban csak falun akart. Ezt sikerült is elérni. Felvették mezőgazdasági gyakoi noknak és egy Hohloma nevű faluba küldték. Némi gyakorlata már volt. Azt gondol ta, hogy ezt a tudását is a nép javára köteles fordítani. De hogyan kezdjen hozzá? Az embereknek nagyon kevés földecskéjük volt. Sok volt köztük a kézműves és a mesterség minden idejüket lekötötte, mezőgazdasági munkával már nemigen foglalkozhattak, nem is szólva arról, hogy ezeken az apró földdarabokon esztelenség lett volna gabonát vetni. Sokáig törte a fejét a megoldáson, vogre arra a megállapodásra jutott, hogy csak zöldség- és takarmánytermeléssel szabad foglalkoznia. Az első lépés: tehéntrágyával kell feljavítani a földeket és konyhakerteket. Akkor majd lesz bő takarmány és lesz elég tejtermékük is. És ha van bőven tej és főzelék, ez már jobb életet is jelent. Csak arra nem gondolt, hogy elképzeléseit forradalmi újításoknak minősítik. Figyelmen kívül hagyta a földbirtokosokat és kulákokat is, akik nagy számban éltek a környéken és majdnem az egész vidék az ő tulajdonuk volt. Nagy buzgalommal fogott tervei megvalósításához. Téli estéken összeült a parasztokkal és mindent megbeszélt velük. Türelmesen meghallgatta ellenvetéseiket és minden oldalról megvilágította előttük terveit. Gyűléseket hívtak össze, földmérőket hívtak, elosztották maguk között földecskéiket és váltógazdaiságba kezdtek. Ez olyan nagy esemény volt, amire az egész kormányzóság felfigyelt. De a rendőrség figyelmét sem kerülte el az újítás: — Ha ez a tanult leányzó meg akarja könnyíteni a parasztok életét, akkor ez a leányzó csak forradalmár lehet — vélekedtek a rend derék őrei. — Ha pedig forradalmár ... akkor börtönben a helye. Páveljevát letartóztatták és három és fél hónapig a nyizsegorodi női börtönben tartották, anélkül, hogy tudta volna, mi is a vád ellene. A börtönben is — a vizsgáira készült. Amikor Mszabadult, Moszkvába utazott. Bár bizonyosra vette, hogy vizsgáit jó eredménnyel teszi le, mégis nagy izgalommal lépte át a Mezőgazdasági Akadé mia küszöbét. A híres orosz talajkutató, V. R. Viljanusz, azonnal látta, hogy Páveljeva ideges, annak ellenére, hogy a kérdésekre a fiatal lány kifogástalanul megfelelt. A professzor barátságosan rámosolygott. — Nem kell félni — mondta. — Hiszen Mtűnően felelt mindenre. Nagyon nehéz, de hálás foglalkozást választott. És nagyon örülök, hogy én vizsgáztathatom az első női agronómust. Kikérdezte a fiatal lányt további terveiről és nagyon helyeselte, hogy vissza akar menni a falura. Búcsúzóul megszorította a kezét. 1914-ben a moszkvai Mezőgazdasági Akadémiám megszerezte az oklevelet, még pedig Mtűnő minősítéssel. Akkor alig néhány nőiagronómus volt az egész országban. A forradalom első éveiben egy szovhoz vezetője, később egy moszkvai körlet agronómusa lett. (Folytatjuk.)
