Dolgozó Nő, 1953 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1953-03-01 / 3. szám

Földműves elvtársnők, fel a harcba a szocializmus építéséért drága hazánkban I

Az idei tavaszi mezőgazdasági munkáik felsorakozást képeznek a nagy harcba az EFSz-e-k és az állami birtokok magas hektárhozamaiért Gottwald elvtárs irányvonalai szerint, aki Csehszlovákia Kommunista Pártjának értekezletén hangsúlyozta, hogy egy talpalatnyi földnek sem szabad parlagon hevernie és minden hektár földnek magasabb hozamot kell kiadnia. A mezei munkákról szóló kormányhatározat megmutatja az utat e fel adatok teljesítésére.

A mezei munkák jó elvégzésének első feltétele a tavaszi munkálatok jó tervezése az egész évi terv keretében. A • tervet meg kell vitatni a szövetkezetek minden férfi és női tagjával, a traktorvezetőkkel, egyszóval mindenkivel, akiknek osztályrészük lesz a jövő gazdagabb aratásban, hogy a terv jó segítőtársunk legyen.

De a jó tervet csak úgy lehet megvalósítani, ha idejében megteremtjük teljesítésének előfeltételeit. Ezért idejében kell gondoskodnunk elegendő mennyiségű jóminőségű vetőmagról és műtrágyáról. A gépek és függelékszerelvények idejében elvégzett javítása szintén egyik előfeltétele a tavaszi munkák sikeres tervteljesítésének.

A magas terméshozamok fő előfeltétele az agrotechnikai határidők és előírások pontos betartása, mert ezek a fő tényezők, melyek a magas hozamokat meghatározzák. Idejében és helyesen elő kell készítenünk a talajt a tavaszi vélemények és kapásnövények vetése alá, idejében el kell vetnünk minden tervezett fajta magasminőségü vetőmagvak. Továbbá idejében el kell végeznünk a gyomláiást, az egyelóst és a kapálásokat, a növényápolást, harcolnunk kell a gaz és kártevők ellen. Van elég tapasztalatunk tavalyról; ahol már tavaly helyesen értették meg, hogy a talaj megművelésében a tavaszi munkáknál meg kell hohosítanunk a szovjet földművesek által hitelesített új módszereket, ott az aratás igazolta a helyes elgondolást, mert gyakran 8—10 mázsával magasabb hozamokat értek el mint azok, akik nem tudtak elszakadni az elavult munkamódszerektől. A földműves szövetkezetekben tömörült asszonyaink feladata, hogy búcsút mondjanak a föld megművelése elavult módszereinek, hogy tanuljanak a szovjet tapasztalatokból, tanulmányozzák azokat és érvényesítsük őket a gyakorlatban.

A tavaszi mezei munkák jó és gyors menetének és idejében történő elvégzésének előfeltétele a jó munkaszervezés az EFSzekben és a traktorállomásokon. Az EFSz-ekben ez elsősorban az állandó munkacsoportok jó megszervezésétől függ, melyek élén egy bevált szövetkezeti dolgozó férfi vagy nő áll. Az új alapszabályok szerint a csoport részére tartósan ki kell utalni élő és holt inventárt és pontosan meg kell állapítani a megművelésre kijelölt földszakaszt, hogy érvényesülhessen a kollektív és egyéni felelősség a föld megművelésében és az inventár kímélésében. E tekintetben nagy feladat vár asszonyainkra és főleg a helyi nemzeti bizottságok mellett műkő dő nöbizottságokra. Míg az iparban ezer meg ezer nő dolgozik mint tervszerinti állandó munkaerő, tartós beosztással, a mezőgazdaságban sok nő csak akkor megy munkába az EFSz-ben vagy az állami birtokokon, „ha akad ideje”, de viszont gyakran egész napokat fecsérelnek el semmittevéssel. A nőknek a mezőgazdaságban is a munkacsoportok állandó tagjaivá kell lenniök. Csak akkor tudjuk elvégezni idejében főleg a csácsmunkákat, ha minden nő tudja, hol a helye egész éven át az EFSz-ben, ha a szövetkezet mint állandó munkaerővel számolhat velük már a tervösszeállításnál. Ma, midőn a szövetkezetek már igen fontos szerepet játszanak mezőgazdaságunkban, midőn az állatok közös istállózása ezer meg ezer nőt mentesít a takarmányozás munkájától, midőn kormányunk annyi milliárdot fordít szociális berendezésekre városi és falusi asszonyaink te hermentesítése végett, földműves asszonyaink sem elégedhetnek meg pusztán háztáji gazdaságuk rendbentartásával. Ki kell venniök részüket mezőgazdaságunk sokkal fontosabb és lényegesebb feladatainak teljesítéséből. Meg kell mindnyájunknak tanulnunk, hogy mindig az egész társadalmat lássuk magunk előtt és magunkat ebben a társadalomban, nem pedig kapitalista módra mindig csak a saját személyünket, aki után nem következik senki. Minden földműves aszszonyunk faladata, hogy állandóan ott álljon a szövetkezeti tagok soraiban, akik síkraszállnak a magasabb termésért, a nagyobb darab kenyérért, húsért, több tejért mindnyájunk számára,

Vannak már nálunk asszonyok, bevált dolgozók a növényi és állati termelésben, akik jó munkájukkal túlszárnyalták

a férfiakat is és felelősségteljes helyekre küzdötték fel magukat mezőgazdaságunkban. Például Bielik Anna, a bolesovi állami birtok egyik mezei csoportjának vezetője, a répatermelésben 190%-ra teljesítette normáját és hektáronként 542 q-t takarított be. A őeöejovcei SekereSová a neki kiosztott tehenek tejhozamát napi 5 literről 8 literre emelte. Száz számra hozhatnánk fel ilyen példákat, hogy asszonyaink a szovjet tapasztalatok alapján, jó munkaszervezéssel és munkaversennyel ragyogó eredményeket értek el. Példamutatásuk méltó a követésre, magas teljesítményeiket minden ügyes nő utolérheti. És minden nő legfőbb vágyának kell lennie, hogy jó munkaeredményeket érjen el, példamutató legyen a munkában, legjobb dolgozó.

A sok hiányosságot úgy a munkaszer vezésben, mint az agrotechnikai határ idők és előírások teljesítésében kiküszö bölhetjük az egészséges alapokon nyug vó szocialista munka verseny helyes fel lendítése által, melyet mindig két EFSz állami birtok gazdasága, traktorbrigád munkacsoport és egyes dolgozó közt in dítunk el. Ezért a funkcionáriusoknak, a nőbizottságcknak és a szövetkezeti tagoknak nem szabad félvállról venniök a munkaversenyt, hanem éppen erre kell figyelmüket összpontositaniok. A ver senyző feleknek meg kell egymást látó gatniok, ki kell cserélniük tapasztalatai kát és ellenőrizniök kell egymást, A ver senyt nap mint nap ki kell értékelni és az eredményeket nap mint nap propagál ni mindkét versenyző EFSz-ben villám újságokkal, rádióval, versenytáblákkal hogy a verseny mindenki ügyévé váljék mindenkit érdekeljen.

Az EFSz-ek, az állami birtokok és a traktorállomások feladatai nagyok a ta vaszi munkáknál és teljesítésükben nagyrészük lesz a földműves asszonyoknak is. A helyi nemzeti bizottságok mellett működő nőbizottságok munkájától függ, hogy milyen mértékben kapcsolódnak be a tavaszi munkákba. A nőbizottságok agitációs és politikai munkájukkal biztosíthatják, hogy a nők jelentős mértékben kivegyék részüket a tavaszi munkákból, hogy segítséget nyújtsanak ezek idejében való elvégzésére, hogy aktív és állandó munkatársai legyenek a nagy műnek — a szocializmusnak és a világbókének.

Mária Lavová