Dolgozó Nő, 1953 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1953-02-01 / 2. szám
Szakképzettség — út a tényleges egyenjogúsághoz Ötéves tervünk feladatai világosan kijelölik az utat, melyen haladnunk kell, hogy emeljük a dolgozók életszínvonalát és meggyorsítsuk a szocializmus felépíté sét hazánkban. Minden dolgozótól, tőlünk, asszonyoktól is függ, hogy munkánkkal, elsősorban a termelési eljárá sok egyszerűsítésével, újító javaslatokkal segítséget nyújtsunk merész feladataink teljesítésében. Ezt annál inkább tudatosítanunk kell magunkban, mert megvan minden előfeltételünk az érvényesülésre olyan helyeken is, melyeket a tőkés rend elzárt előttünk. Nálunk ma már nincs egyetlen olyan munkaszakasz sem, melyben a nők ne érvényesíthetnék egyenjogúságukat a hazáért végzett munkában és a békéért vivott harcban. A béke megvédése mindnyájunk ügye. Anyáink tudják, hogy gyermekeik jövője tőlük is függ, teljesítményeiktől a béke harcban. Tudatában vannak, hogy építő feladataink teljesítése, ipari és mezőgazdasági termelésünk fokozása, közlekedésünk meggyorsítása, építkezésünk tökéle tesítése — mindez békefrontunk élvonalát képezi. A szovjet dolgozó nő példájára újtipusú nő alakul ki nálunk, aki férjével vállvetve építi a szebb és örömtelj esebb holnapot. Az újév kezdetén tömegmozgalmat kell elindítanunk, hogy minél többen nyerje nek el közülünk szakképzettséget, amint ezt Element Gottwald elvtárs irányvonala elénk szabja. Egy éve múlt annak, hogy Gottwald elvtárs idevonatkozó szavai elhangzottak. De alkalma zásban levő asszonyaink közt aránylag még mindig kevés a szakképzett dolgozó. Ezért hatalmas mozgalmat kell kifejtenünk a nők szakképzettsége érdekében, mert iparunknak, mezőgazdaságunknak, közéletünknek további képesített munkaerőkre van szüksége. Csak így teljesíthetjük a rendszeres gondoskodást a nők képzettségének növeléséről, a technikai minimum megszerzéséről, a rátermett nők funkciókba sorozásáról főleg az üzemi tanácsokban, a mühelytanácsokban, a nők bekapcsolásáról minden szociális intézménybe, ha az üzem összes dolgozóinak, különösen a mestereknek és a technikusoknak együttműködéséi megnyerjük, így oszlathatjuk el gyakran azoknak az elvtársaknak hamis nézetét a nők munkájáról és hivatásáról, akik megfeledkeznek arról, mennyi bajt okozott már az ilyen teljesen alaptalan előítélet, melyet már régen megcáfolt a mi példaképünk — a szovjet dolgozó nő. A szovjet példa szerint meg akarunk teremteni minden előfeltételt, hogy egyetlen munkaképes nő se maradjon munkafolyamatunkon kívül. Büszkén jelenthetjük, hogy ipari alkalmazottaink 30%-át már nők képezik, hogy asszonyaink kitünően érvényesülnek iparunk minden szakaszán. Büszkék vagyunk mozdonyvezető, vasesztergályos, traktorvezető és főleg újító asszonyainkra. Ezeknek és a többi asszonynak annál inkább növelniök kell képzettségüket, mert új népgazdasági tervünk biztosítása egyre több képzett munkaerőt követel meg. Harc és munka nélkül nem volna az örömteljes ma. Küzdenünk kell szakképzettségünk emeléséért is, mert ez is hatásos eszköz ellenségeink fondorlatainak meghiúsítására, új, boldog életünk megszilárdítására és további kiépítésére. Szebb és jobb életet építeni biztos békében — ez a mi becsületbeli kötelessé günk a nép, hazánk és gyermekeink iránt. Ja.
