Dolgozó Nő, 1953 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1953-01-01 / 1. szám

Hasznot és szép könyv mezőgazdasági dolgo­zóink számára 8z. I. Stejman Hogyan keletkezett a karavajevól rekord-csorda A Szovjetunió állattenyésztése ma első helyen áll a világon. Azo­kat az eredményeket, amelyeket ezen a téren a Szovjetunió ért el, csakis abban az országban lehetett megvalósítani, ahol a termelőesz­közök a dolgozó nép kezében ossz pontosulnak. Ennek a ténynek, ennek az óriási haladásnak a leg­fényesebb bizonyítéka a „Karava­­jevo” szovhoz. A „.Karavajevo” szovhoz 1920-ban keletkezett egy régi nagybirtok maradványain. Eredeti állatállo­mánya 35 tehén volt, amelyek teje­­lékenysége rendkívül alacsony szín vonalon mozgott. A munka cél­szerű megszervezése, de főleg a szovhoz munkaközösségének lelkes munkája azonban lehetővé tette, hogy Stejman zootechnikus vezeté­se alatt olyan törzsállományt ne­veljenek fel a szovhozban. amely nek hírneve messze világrészekben is ismerté vált. A szovhoz 1940. évi tejkitermelése egy tehénre át­számítva 6130 kg volt. Ennek az a nyitja, hogy az állatállomány ta­karmányozásában és gondozásában merőben újszerű módszereket, egyebek között a borjak hideg ne­velését vezették be. Emellett a te­henek hasznossága egyáltalán nem válik kárára egészségüknek, amit az is bizonyít, hogy 1940-ben a szovhozban istállózott tehenek át­lagos élősúlya 649 kg volt. A Stejman könyvében részlete zett módszerek és elvek minden bi­zonnyal buzdítást és iránymutatást jelentenek majd egységes föld­műves szövetkezeteink állattenyész tési dolgozói számára. Leszállították a „Dolgozó nő“ folyóirat árát Pártunk és kormányunk legmesszebb­­menően igyekszik gondoskodni hazánk dolgozó nőinek kulturális és politikai fejlődéséről, aminek egyik legfontosabb eszköze a sajtó. Ezt ismét fényesen bizonyítja azzal, hogy lapunk árát leszállította 5 koroná­ról, 3 korona 50 fillérre Ezzel hozzá akarja segíteni asszonyainkat, hogy még olcsóbban juthassanak lapunkhoz, hogy tanuljanak, szórakozzanak és művelőd­jenek és többen megértsék a békeharc fontosságát és még jobban bekapcsolód­janak a szocializmus építésének gyönyö­rű munkájába. Meg vagyunk győződve arról, hogy pártunknak és kormányunknak ez a gesztusa arra fogja serkenteni a magyar nőket, hogy még többen előfizessék la­punkat és ha olvasótáborunk nőni fog, akkor lapunk még szebb és még tartal­masabb lesz. Qobb munkantódázez — jobb ezedmény Éppen úgy mint az iparban, mezőgaz­daságunkban is új emberek nőnek fel, új munkaviszonnyal, akik nem elégsze­nek meg az eddigi eredményekkel és minduntalan keresik az utat, hogyan emelhessék a termelést s ezáltal saját jövedelmüket is. Így a zselizi állami gaz­daság állatgondozói sem elégedtek meg a napi 5 literes tejátlaggal egy tehéntől, hanem igyekeztek többet elérni. Mind­ehhez nem volt szükség másra, mint egy kis akaratra, különösen akkor, amikor olyan kincs áll rendelkezésünkre, mint a szovjet tapasztalatok gazdag tárháza. Porubszky elvtárs, Fedorkó elvtársnő bizony eleinte még sokat gondolkoztak, vájjon elkezdjék a hírneves szovjet fejő­nő, Malinyinova, módszerének alkalma­zását, a tőgymasszázst. Eleinte maguk sem hittek benne, de végül mégis hozzá­fogtak, még hozzá elég bátortalanul. Po­rubszky elvtárs például először csak két tehénnél — még csak nem is a legjob­­baknál — alkalmazta a tőgymasszázst, nehogy a többit is „elrontsa”. No, hamar beigazolódott, hogy semmi aggodalomra nem volt szükség, mert egy hét alatt 1 literrel emelkedett a tejhozam napon­ta egy tehénnél s három hét múlva már 2 liter volt a többlet. Most már persze nem tétovázott s az összes gondjaira bí­zott tehénnél bevezette a szovjet mód­szer alkalmazását. A sikerek láttára né­hány hét múlva már a többi fejő is kö­vette Porubszky és Fedorkó elvtársnő példáját s ennek az lett az eredménye, hogy az ötliteres napi átlag egy tehéntől alig e^vnéh^ny hónap alatt 10—11 liter­re emelkedett. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a termelés emelésének fokozására a szo­cialista munkaverseny késztette a dol­gozókat, akik nem akartak elmaradni a nemes versengésben és ezért honosítot­ták meg a szovjet tapasztalatokat, melyek által évente tíz- meg tízezer liter tejjel gazdagították dolgozóink asztalát s ter­mészetesen lényegesen emelték saját jö­vedelmüket is. Amikor pedig Porubszky elvtársat Pásztor fejő megelőzte s Fe­dorkó elvtársnő s a többiek is veszélyez­tették elsőségét, további javításon töp­rengett, míg végül rájött arra, hogy az első és második íejés között rövid az idő, s ezért reggel 5 óra helyéit 4 órakor fo­gott a munkához s így a teheneknek a két íejés között több idejük volt a pihe­nésre. A második és harmadik íejés közötti idő elegendő volt. Azzal, hogy Porubszky gondozó reggel egy órával hamarabb kezdte a munkát, naponta újabb 4—5 dl. tejlel emelte a tejhozamot egy tehénnél. Ámde Pász tor elvtárs s a többiek sem hagyták ma­gukat, Követték Porubszky példáját, ami annyit jelent, hogy a két istálló tejátla­ga naponta újabb 60 literrel emelkedett. Ez havonta 1800 literrel, évente pedig 21.600 literrel több tejet jelent dolgo* zóink számára. A zselizi példa is fényesen bizonyltja, hogy ahol a dolgozók között egészséges munkaverseny fejlődik Ы, ott egyre na­gyobb szeretettel nyúlnak a szovjet ta­pasztalatok alkalmazásához és a terme­lés eredményei egyre örömteljesebbek. —mi­it

Next

/
Thumbnails
Contents