Dolgozó Nő, 1952 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1952-03-01 / 3. szám

jjffijjf " ...............'■■•—' ■■ ................................... ......... ППУ/ / • Д / /1 * * * 2l * * 0------------------------—______________//V________________„ Komárom, 1952. január 26-án. Kedves Elvtársnö! Bizonyára emlékszel még rám. 1951 de­cemberében Harmónián voltam a magyar politikai Iskolában. Akkor kötelezettséget vállaltam előtted, hogy legalább 5 előfize­tőt szerzek a „Dolgozó nő" számára. De örömmel tudatom veled, hogy nem 5, ha­nem 36 előfizetőt szereztem eddig. Nem is nyugszom addig, mig ezt a számot fel nem viszem legalább 50-re. Az 1952. februári magyar politikai iskolára már hat elvtárs­nőt nyertem meg, akik mindnyájan Gutá­ról jönnek majd. Bevallom, hogy ebben a munkámban segített a férjem is, mert ne­kem bizony olyan állásom van, hogy este nem igen mehetek sehová. így aztán el­mondtam a férjemnek, mennyi hasznos, tu­dományos tapasztalatokat lehet az iskolá­ban két hét alatt szerezni, és a férjem készséggel segített az agitációban. Most pedig még köszönetét mondok a „Dol­gozó nő" első számáért, szép és jó tanulsá­gos dolgok vannak benne, amikre minden dolgozó nőnek szüksége van. Végül kérlek, ne ítélj el egyszerű íráso­mért, én csak három elemi osztályt jártam ki, azt is csak félig, mert a szüleim nem járathattak tovább iskolába a kapitalista elnyomás miatt. Most pedig minden jót kívánok testvéri szeretettel Takács Franciska, Komárom Vita a vonaton Vágsellye és Érsekújvár közt utaztam. So­kan voltunk a kocsiban, lárma is volt elég, i világítás sem volt jó, hát abbahagytam az ijság olvasását és felfigyeltem a beszélge­­:ésre. Pintér Ferencné, galántai munkásasszony, vitte a szót. Elmondta, hogy jól megy a юга. A kommunális vállalat mosodájában lolgozik, havonta 5—6 ezer koronát is meg­­ceres. A férje meg a szabóiparban dolgo­­sik, az is megekeresi a havi 4—5 ezer ko­­•onáját. De a szembenülő férfinek meg asszonynak nem tetszett a beszéd. „Magá­­íak könnyű, mert nincsenek gyerekei," ve­ik ellene. „De bizony van, mégpedig há­­om — folytatja Pintérné —; reggel 6 óra­­tor beadom őket a napközi otthonba, kap­lak ott jó kosztot, jól is bánnak velük, még írvos is ügyel rájuk. Este aztán hazaviszem iket és otthon kezdődik a jó családi élet.“ Jlt ott egy kulák asszony, aki azt mondta, logy nem is igazi anya az, aki a kis család­­át másnak adja; azelőtt is megvoltak az Mosoda .Képesített vasalókká'. emberek, mikor az asz­­szony nem ment munká­ba. De Pintérnének helyén van az essze, meg is fe­lel rögtön. „Lenin elvtárs azt mondta, hogy a szo­cializmust nem lehet nők nélkül felépíteni, mert a nők az emberiség 51%-át teszik ki. Aztán amíg mi nem jártunk munkába, a kis családunk rongyos ruhában járt, az utcákon meg koldusok könyörögtek egy betevő fa­latért. Már akkor inkább csak dolgozzunk! No, és mi volt azelőtt? Már 9 éves korom­ban markot kellett szednem az édes apám után. ö is földnélküli napszámos ember volt, bizony nagy volt akkor az elnyomás, ma pe­dig jól élünk kezünk munkájából." El is hallgatott a kulákné, nem tudott mit válaszolni. Sok ilyen Pintérnére volna szükségünk, akik felveszik a harcot az igazságért. Búkor J. Rázs Alisz levele: A Csehszlovákiai Nöszövetség évzáró taggyűlései a királyhelmecl járásban szé­pen folynak. Tóth Mária kerületi instruktor­­nő jelenlétében Helmecen január 31-én zaj­lott le össztaggyülésünk. Tagjaink kultúr­­csoportja dicséretet érdemel. Szlovák és magyar szavalatok, orosz dalok és 30 tag­ból álló szavalókórus szórakoztatta a jelen­levőket. Igyekezni fogunk áthidalni a helyi nehézségeket, amelyeket az est folyamán — a Párt, a Nemzeti Bizottság és az egész Nemzeti Front képviselőinek jelenlétében — alaposan, minden oldalról megvilágítot­tak és megvitattak. Közös akarattal és erővel igyekszünk segíteni a lakás-kérdés nehézségein és Ígéretet kaptunk arra nézve is, hogy a dolgozó nő soronkivül kaphassa meg az üzletekben napi szükségleteit, ami munkateljesitése céljából igazán nagyon fontos volna. Járásunk többi községei között legszebben a géresi csoport gyűlése zajlott le Dr. Stark Erzsébet helyi instruktornő jelenlétében. Ott is szép kultúrszámok tették még szebbé az estét, majdnem minden ottani nő jelen volt. A gyűlés befejeztével gyönyörű terí­tett asztal várta a jelenlevőket, melyet ottani asszonyaink szeretettel készítettek elő, hogy Így is bebizonyítsák részvételüket ami nagy békeharcunkban. Havrán Ferencné levele Csécsénypatony­­ról: A csécsénypatonyi nögyülés után Murá­­nyiné, — a Nöszövetség járási titkárnője — megkért, kísérjem át a Nöszövetség felső­­patonyi csoportjának kuítúrestélyére. Murányiné őszinte aggodalommal keresi az okot, hogy a csécsénypatonyi szervezet miért állt meg fejlődésében. A kérdésre nem tudok kielégítő választ adni. 9 hónapig az iparban dolgoztam és visszaérkezésem-A rozsnyóbányai Zslvena-Csehszlo­­vákiai Nöszövetség sürgönye a Cseh­szlovákiai Kommunista Párt titkársá­gának Bratislavában. Mi, a Zsivena-Csehszlovákiai Nőszö­­vetség rozsnyóbányai helyicsoportiá­­nak tagjai tiszteletteljes üdvözletünket tüldiük évzáró közgyűlésünkről. Egyben Ígérjük, hogy a Kommunista Párt veze­tésével továbbra is hűségesen akarunk dolgozni a szebb holnapért, a békéért, a szocializmusért. A Zsivena-Csehszlovákiai Nöszővet­­ség roznyóbányai helyi csoportja. Ugyanez a helyi csoport a következő sürgönyt küldte a Zsivena-Csehszlová­kiai Nőszövetség központi hivatalának Bratislavában: Évzáró kögyűlésünkről szeretettelles üdvözletünket küldjük. ígérjük, hogy to­vábbra is kitartó összefogással akarunk dolgozni a békéért, gyermekeink szebb jövőjéért, a szocializmusért. A Zsivena-Csehszlovákiai Nószövet­­ség roznyóbányai helyi csoportja kor magam is paszivitást tapasztaltam a helyi tömegszervezeteknél. Falum nevében megígértem, hogy igyekszünk a hibát meg­találni és orvosolni. Közben meg is érkeztünk a felsőpatonyi kultúrházhoz, ahonnan vidám zene és nó­taszó hallatszik ki. Belépésünkkor asszony­­társnőink meleg szeretettel, forró teával és édes süteménnyel fogadtak. A felsöpato­­nyi helyi csoport évi közgyűlése után tea — és tánc estélyt rendezett. Az örömteljes ka­cajnak, tréfának se vége, se hossza. Kissné asszonytársnőnk megkéri Miklósi­­né asszonytársunkat, hogy örvendeztessen meg minket is ünnepi köszöntőjével. Miklós­­né hófehérhajú, korát meghazudtoló, ra­gyogó szemű asszony. Mikor beszédjének ahhoz a részéhez ért: „Aki akarja a hábo­rút, az álljon ide elém, ökölbe szorított ke­zekkel megvívok vele én", — érezzük, hogy az összes női kezek ökölbe szorulnak a vi­­lággyujtogatók ellen. Persze háborúra csak azok a kulákok spekulálnak, kik fájlalják, hogy már nem zsarnokoskodhatnak cse­lédeik felett. Felsőpatonyon a Nőszövetség ellenőrzi és törvény elé állítja a rémhírter­jesztőket, példa erre Nagy Tibor kulak ese­te A közgyűlésen az asszonyok ígéretet tettek, hogy a EFSz — en belül versenyt indítanak a munkaegységekért és vállalják, hogy szocialista kultúrával nevelik és erő­sítik a falut. Már tanulják is a „Közös út“ cimü 3 felvonásos színmüvet, melyben sze­repet vállaltak: Kiss Ferencné 8-gyermekes, Szamaránszky Lajosné 5-gyermekes és Elek Sándorné 4-gyermekes családanyák is. 2 Osztályozó munka a mosodában Gépesített mosoda

Next

/
Thumbnails
Contents