Dolgozó Nő, 1952 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1952-02-01 / 2. szám
szlovák nők együttesen építsük szocialista hazánkat, a béke erős bástyáját. Tisztelt elvtársnők! A nekem kiosztott munka nem könnyű, mert a kapitalista rendszer megvonta tőlem a legnagyobb kincset, a tanulást. De erős akarattal és Pártunk iránti forró szeretettel leküzdök minden nehézséget és tanulni fogok, hogy becsületesen teljesítsem munkámat. Igyekezni fogok felvilágosító munkát végezni és minél több előfizetőt szerezni, hogy ezzel is erősítsük a békét. Kedves elvtársnök, azt hiszem, hogy az érdeklődés a „Dolgozó NÖ“ iránt elég nagy. Kérek több megrendelő lapot, hogy megkezdhessem a toborzást a környékbeli magyar falvakban. Tovább is figyelemmel fogom kísérni, hogyan kapcsolódnak be az itteni dolgozó nők az építő munkába és tehetségemhez képest be fogok erről számolni. Maradok elvtársi üdvözlettel Práci öesf! Ulicka Ilona, Kassa." A ftilekí Kovosmalt dolgozó női írják: 1951. novemberében megalakult a füleki Kovosmalt üzemi tanácsa mellett egy 7 tagú női bizottság. A bizottság tagjai az üzemi tanács segítségével olyan dolgozó élmunkásnökből alakult, akiknél meg van a remény arra, hogy dolgozni fognak legjobb tudásuk szerint. A bizottsági gyűlés után összehívtunk tagsági nögyülést, melyen dolgozó nőink elég szép számmal megjelentek. Bizonyítéka ez annak, hogy vannak a mi üzemünkben is olyan elvtárnök, akik teljes tudatában vannak annak milyen jogokat adott a szocializmus a dolgozó nőknek. A gyűlésen bizalmiakat is választottunk, akiknek feladata, hogy a női bizottság tagjaival szorosan együttműködjön azaz a munkát és a feladatok elvégzését megkönnyítse és meggyorsítsa. A vezetőség választása megtörtént, most már az a feladat, hogy jó szervezéssel minél több dolgozó nőt vonhassunk bele az építőmunkába. E hónap folyamán összeállítjuk az ezévi programot, níely szerint minden hónap első péntekén tagsági gyűlést tartunk. Bízom abban, hogy nem maradunk az utolsók között a Nöszövet.ség munkájában, akkor amikor a nehéz testi munkában is kimagaslóan megállják üzemünk női alkalmazottjai a helyüket és normájukat magasan 100% fölött teljesítik. Közülök megemlítek egy pár elvtársnöt: Horvát Maliid Hronec Júlia a füleki Kovosmalt élmunkásnöi Foto: 8VRŰEK-ORÁC AKIK A ,.DOLGOZÓ N0“ TERJESZTÉSÉBEN AKTÍVAN RÉSZTVESZNEK ÉS AZ ASSZONYOK TÖMEGEIT IGYEKEZNEK MEGNYERNI A BÉKEHARCRA Kor ács К rzsebet, Bratislava Hunzel Mária, Sladkoviéovo Koreny Zuzana a magkészítő műhelybe 198% Simo Mária ko;nyhacikk műhelyben 162% Fekete Magda 148% Boros Mária zománcozó 161% Pohorelc Mária 151% Bencsik Irén bádogos 200% Palok Piroska 237% Már ezek az elért szép eredmények is bizonyítják, hogy a fil’akovoi Kovosmalt dolgozó női munkájukkal, — sok helyen férfi erőt helyettesítve — építik a szebb jövőt. A nehéz munkában eredményeket tudunk felmutatni, de ugyanakkor a nöszövetség működésében is teljesen bele akarunk és bele fogung kapcsolódni, mert a füleki Kovosmalt dolgozó nőinek célja építeni a szocializmust és megvédeni minden körülmények között a világ békét. Szabadság. Sirony Malvin Hur+UK SZERENCSÉTLEN GYERMEKEK Az amerikai gyermekeket gyakran testi fenyítékkel „nevelik". Észak-Amerika 48 államából csupán egyetlen egyben, New- Jerseyben tiltja a törvény a verést. Ar. egyik amerikai lap maga írja meg: egy iskola igazgatója úgy megvert egy kisfiút, hogy orvoshoz kellett fordulni. Amikor azonban bíróság elé került az ügy, az amerikai bírák felmentették az igazgatót, mert cselekedetét természetesnek találták. Miért is lenne különb az iskola olyan országban, ahol az egész társadalom a durva erőszakra, a kizsákmányolásra, az elnyomásra épül? Amerika iskoláiban a gyermekek nem kapnak tudományosan megalapozott nevelést. Helyette inkább romlott filmekkel, ostoba és aljas rádió-műsorokkal, gyilkosságoké 1 gengsztereket dicsőítő ponyvaregényekkel mérgezik őket. Az amerikai folyóiratok 40 millió példányban kegyetlenségek, büntettek, gyilkosságok leírásával foglalkoznak így aztán nem csoda, hogy az amerikai iskolák tanulói nem találják meg a térképen a világ legfontosabb országait. 1951. december 15-én útrakelt Csukotkiból Télapó, hogy december 31-ére közénk, bratislavai pionírok közé is ellátogasson és elhozza a szovjet gyermekek üdvözleteit, ajándékait nekünk. Nagy volt az izgalom, sürgés forgás a Pionír-otthonban, olyan volt otthonunk, akár egy méhkas szorgos méhecskéivel. Nehezen vártuk Télapó megérkeztét, nehezen teltek a percek, míg végre megérkezett. Kölcsönös szívélyes üdvözlés után Télapó elmondotta, hogy merre mindenfelé járt és közben próbára tett bennünket, vájjon figyelemmel kísértük e a földgömbön útját. Ezt úgy tette, hogy kérdéseket intézett hozzánk, miről nevezetes eyy-egy város, táj, körzet, stb. Aki a legtöbb kérdésre helyesen megfelelt, azt könyvekkel ajándékozta meg Télapó. Én is nyertem ily módon 2 könyvet. Sohasem felejtem el ezt a találkozást! Nagyon szép volt. Táncoltunk, énekeltünk, szavaltunk, bábszínházát játszottak számunkra, s közben észrevétlenül, játszva rengeteget tanultunk földrajzból, ásványtanból, történelemből, stb. A nagy boldogság közepette rövid időre elfogott a bánét. Koreai testvéreinkre gondoltam. Tiszta szívből azt kívánom nekik, hogy jövőre már csak azt az izgalmat ismerjék, amilyet mi ismerünk, ha várjuk a Télapót, az eljövendő rekreációt, a sportolást. Link Rudo, a középiskola alsó fokozatának II. o. tanulója.
