Dolgozó Nő, 1952 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1952-01-01 / 1. szám

Lelesz a Milliomos Szövetkezei

Cap néni fiatalos frissességgel veszi fel a versenyt a többi asszonyokkal, mert csak évei szerint öreg és nevetve meséli, hogy mikor munka után az asszonyok panaszkodnak, hogy valamijük fáj a fáradtságtól, megdorgálja őket, mert ö neki bizony semmije sem fáj a fáradtságtól. Elmeséli, hogy az asszonytársaival közösen 75 hektár krumplit szedtek ki. Amikor idegenek látták a krumpliföld terjedelmét, nevettek és biztosították az asszonyokat, hogy sohasem szedik ki ezt a krumplit. A répaszedésnél ugyanígy volt. A cirókot, azt hittük, hogy még karácsonyra se fogjuk levágni és Íme ezt ist elvégezzük.

Cap néni harminc éve özvegy és hét gyermeket nevelt fel egyedül. Cap néni egész életében dolgozott és most is fiatalos lendülettel vesz részt minden munkában, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy 2581 korona előleget kapott havonta a természetbeni fejadagon kivül.

Hajdók Istvánné 150 munkaegységet dolgozott le. Férje hadirokkant, két leánya van és boldog, hogy a szövetkezet ilyen munkalehetőséget ad neki, hogy beteg férje mellett családjáról gondoskodni tud.

Csubik Jánosné szavaiban egy boldog, kiegyensúlyozott családi élet képe tükröződik. Két fia van Csubiknénak. Az egyik gazdasági iskolába jár, a másik katona.

— Bizony a katonafiam azt Írja, hogy még szőlőt is kapnak az ebédhez.

— Mindezt a gyermekeimnek sohasem tudtam volna nyújtani a régi világban. Én nagyon szívesen dolgozom a szövetkezetben, mindnyájan több munkaegységet dolgoztunk le, mint amennyire vállalkoztunk és mi tényleg úgy érezzük, hogy a szövetkezet a mienk. A fejadagon kivül most még kukoricát is kapunk, rizst és V-bodikat a gyapjúért.

A leleszi szövetkezet dolgozóinak jövedelmét fokozni tudta azzal, hogy jól tervezte a vetést. Termeltek rizst, cirókot, dohányt és ezek az ipari növények nagyon szép hasznot hoztak a szövetkezetnek. Ötszázötven métermásza rizstermésükből 500-at beszolgáltattak, a többit vetőmagnak és a szövetkezeti tagoknak tartották meg. Mivel a rizstermelés nagyon bevált, a legközelebbi évben 70 hektárt akarnak bevetni. A rizstermelés körüli munkáknál különösen nagy szükség van az ügyes asszonyi kezekre, az aratást csaknem kizárólag nők végezték el.

H angos és vidám leánycsapat siet Lelesz utcáján megrakodva felfűzött dohánylevelekkel. Ügy néznek ki, mint hogy ha jelmezt viselnének, mintha a dohánylevelek különleges szoknyák lennének, amilyeneket messzi tengeri vidékeken hordanak a bennszülöttek. A raktárból viszik a dohányt a simításhoz. A simítóban Kobak Ferenc csoportvezető atyai vezetése mellett jókedvű

nőcsoport simítja a dohányt. Pergő nyelvvel pöröl Hornyák Irén a vezetőkkel, de nemcsak a nyelve pereg, hanem a keze is. Hornyák Irén az Egységes Földműves Szövetkezet egyik legkitűnőbb munkásnője, aki a szövetkezeti vezetőségnek is tagja. Hornyák Irén ebben a hónapban 3300 korona előleget kapott kézhez, ami körülbelül 6600 korona keresetet jelent havonta.

— Én a szövetkezetét a falu nagy értékének tartom, — mondja Hornyák Irén. — Azelőtt is dolgoztam, igaz, hogy még egész fiatal leány voltam akkor, de ilyen életről még nem is álmodtam, mint amilyenben most részem van. Akkor a szegény ember csak el volt nyomva. Itt nálunk az asszonyok nagyon komolyan veszik a munkát, egy nap se maradnak el. Este mosnak-vasalnak a gyermekeikre és másnap reggel pontosan jönnek a munkába. Nemrég tért át szövetkezetünk a IV. típusra — folytatja Hornyák Irén. — Mindnyájan szívesen aláírtuk, mert tudjuk, hogy Így még érdemesebb dolgozni. Munkakedvünk nagyon megjavult, amióta a munkánk egyéni elbírálása után kapjuk a jutalmazást, mert Így annak, aki többet dolgozik és jobban dolgozik, több jut, mint a kényelmeskedőnek és ez versenyre is ösztönöz bennünket. Azon kivül tudom, hogy a IV. típus megint egy nagy lépés a falu szocializálásának az útján és a békeharcban. Mi Пет azért dolgozunk, hogy megint háború zavarja meg életünket és tegye tönkre munkánkat. Azért dolgozunk, — fejezi be mondanivalóját Hornyák Irén, — hogy ez a szép életünk Így maradjon, sőt még szebb legyen.

Ahogy körültekintünk a szorgos asszon; csapatban, pirospozsgás fiatal lányon aki meg tekintetünk. Jól esik rá néznünk. F dór Mária 17 éves, szép, erős, egészség' leány. Beszélgetésbe elegyedik velünk. Mi: den szavából megelégedettség és derüláti árad.

Minden munkában szívesen résztv szék, nagyon szeretek dolgozni a szövetk zetben. A világért se tudnék otthon тага' ni. Pedig a gazdag lányok, amikor hívta őket, hogy jöjjenek velünk dolgozni, a felelték, hogy nem hagyják magukat lené ni, de én tudom, hogy a munkám megb csült és a munkájáért senkit sem nézni le. A munkámért szépen megfizetnek, 20< koronán felül kaptam előleget ebben a n< napban és ezen kivill a fejadagot és V-bi dlkat. V-bodikért vásároltam magamna két selyempaplant, amiről bizony azelő az ilyen szegény parasztlány nem is álmi dozhatott. így együtt dolgozni asszonyok k< zött élvezet és szórakozás, elbeszélgetünl elnevetgélünk s gyorsan múlik az idő.

Vaszy Lajosné, háromgyermekes any szintén itt dolgozik a dohánysimításná Mindig úgy intézi háztartását, hogy zava talanul jöhessen munkába. Különösen az< ta dolgozik nagy kedvvel, amióta Jutáim; zásukat munkaegység után kapják.

— Mint háromgyermekes családanya bo dog vagyok, hogy a szövetkezet lehetős get ad családom becsületes eltartásár Vállvetve dolgozom férjemmel és elkeser* dett gyűlöletet és haragot érzek azok irán akik életünket egy esetleges háborúv akarják megzavarni. Még jobban, mi nagyobb igyekezettel fogok dolgozni, csal hogy háború n e legyen. Túri Már