Dolgozó Nő, 1952 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1952-02-01 / 2. szám
8 Pataki Erzsébet a szovjet nő példáját követi... A múlt harcos Komároméira gondolunk, amikor megérkezünk a városba. A fejlődésben lemaradt város megmozdult gyökereiben. Az utca forgalma olyan, amilyet csak főváros utcáin tapasztalhatunk. Hatalmas autóbuszok rohannak perienként, az utcák szűknek bizonyulnak. Az útvonalakon szerte építkezések, helyenként most bontják a régi falakat. Az egész városon forradalmi változás jelei mutatkoznak, minden kicsinek bizonyul, a fejlődés tempója szétfeszíti Komárom méreteit. Komáromban szovjet levegő érezhető, ezt a gyökeres változást a Szovjetunió légkörének beáramlása okozta. A komáromi dolgozók nagy részét a hajógyár foglalkoztatja, ahová a műszakok kezdetén és befejezésekor özönlenek a munkások. Az uj gyár a Szovjetunió megrendeléseit teljesíti. Munkában. Otthon. És a gyár munkalendülete és munkairama kihatással van nemcsak Komárom, hanem az egész vidék életére. Ahová a szem ellát, mindenfelé építkezés, önkéntelenül is az elmúlt rezsim munkanélküli csoportjaira gondolunk, akik Komárom utcáin lézengtek. A Szovjet Hadsereg felszabadító ereje, a szocializmushoz vezető út és a Szovjetunió további hathatós segítsége az, amely a város szerencsés fejlődését meghozta; A hajógyár munkásai becsületes munkateljesítményükkel és öntudatos megingathatatlan munkaakarásukkal, amellyel a tervet teljesítik és túlteljesítik, a szovjet emberhez válnak hasonlóvá és a fejlődés folyamán el is érik majd a szovjet ember dicső színvonalát. Ezek között a munkások között megtaláljuk a szovjet nők követőjét is. Az uj hajógyár hegesztő csoportjának egyetlen nötagja Pataki Erzsébet, hegesztő maszkjában a hajovázon, hol a hajó felsőrészén, feje fölött tartva a hegesztöpákát, hol a hajó oldalán, majd a hejófenéken mint egy akrobata dolgozik. Ez a nőtípus uj még nálunk. Azonban ez már jó megindulás és meg vagyunk győződve róla, hogy asszonyaink százai fogják követni Pataki Erzsébetet. Át fogják törni az előítélet kemény falát és ennek megtörténtével ugyanolyan boldognak és megelégedettnek fogják magukat érezni, mint Pataki Erzsébet érzi magát új munkahelyén és új környezetében. Pataki Erzsébet magától értetődőnek veszi azt, amit csinál. Nem szívesen beszél önmagáról, különösen a nyilvánosság részére. Nem tudja megérteni, miért foglalkozunk vele, hisz amit csinál, az olyan természetes. Meg kell értenie Pataki Erzsébetnek, hogy becsületes, jól elvégzett munkájáért megérdemli a tiszteletet, de ezenkívül óriási jelentősége van úttörő munkájának. Óriási jelentősége van azért, mert hazánk asszonyai még csak tapogatódznak a szocializmushoz vezető úton és ő már a szovjet asszonyok példáját a valóságban átvette. De beszéljen ő. — Könyvelőnő voltam a helyi húsüzemnél és áttanácsoltak a termelésbe. Egész természetes, hogy nem nagy örömmel fogadtam ezt a változást. De azért azonnal jelentkeztem a hajógyárban. Először a mintaosztályon dolgoztam, azonban nem éreztem ott jól magam és nem elégített ki a munka. Láttam, hogy itt nem fogok tudni eredményt felmutatni. Közben hegesztőkurzust hirdettek a gyárban. Azonnal jelentkeztem. Még pedig azért, mert az egész gyárban, azaz az összes munkacsoportok között a legjobban tetszettek nekem a hegesztők. A munka maga változatos. Különféle helyeken és poziturákban kell dolgozni, ahogy a hegesztés megkívánja, azonkívül a hegesztők legnagyobb tiszteletben állnak a gyárban, munkamoráljuk kitűnő. Vonzódtam tehát ehez a munkához. A tanfolyamról az elvtársak el akartak tanácsolni és mindenki hitetlenkedve nézett rám, mind aki azt mondja, úgy sem fogja elvégezni. Én azonban már akkor elhatároztam, hogy akármilyen nehézségeim lesznek, erő.s akarattal kitartok. így is történt. A legnagyobb lámpalázat akkor éreztem, amikor először mentünk a hajóra dolgozni. Tudniillik ez óriási különbség volt a tanuláshoz képest. A tanfolyamon asztalok mellett tanultunk hegeszteni és ott már a valóságban neki kellett fogni a különféle páka tartásoknak. Megküzdöttem a nehézségekkel. A legbüszkébb arra vagyok, hogy munkatársaim kétkedését legyőztem. Természetesen a munkateljesítményem még nem olyan, mint az övék, azonban már én is túlteljesítem a normát és ez fizetésben átlag 200 koronát jelent naponta, így sokkal többet keresek, mint amennyit a hivatalban kerestem. Annyit mondhatok, hogy a világért sem mennék vissza az Íróasztal mellé, olyan jól érzem magam és határozottan örömöm van munkámban. — Magyarázza meg, mi okozza ezt a változást, hogy ma már nem is menne vissza a hivatalába: — Konkréten nehéz megmagyaráznom — válaszolja Pataki Erzsi. — Ahogy a páka nyomán folynak a méterek, ez kimondhatatlan örömet szerez nekem. Látom munkám eredményét, látom, hogy a kezem után valami születik. Csupa lelkesedés Pataki Erzsébet hangja, minden szava a becsületes munkás megnyilatkozása, olyan munkásé, akinek a viszonya a munkájához nem kényszerszült, hanem aki szereti azt, amit csinál. — Szükséges-e úgynevezett férfierö ahhoz, hogy, egy leány ilyen szép termelőmunkát végezhessen? — tesszük fel a kérdést Pataki Erzsinek. A válasz mély meggyőződést éreztet. — — A munkám nem nehéz, egyáltalán nem kell hozzá úgynevezett férfierö, csak a helyzet nehéz és kellemetlen néha, amelyben a munkát el kell végezni. Azonkívül meg van az előnye, hogy teljesen önálló vagyok. Kimegyek a hajóra, senki sem zavar, senki sem parancsolgat. Ha kész vagyok a munkámmal, a mesterem átveszi és megállapítja munkateljesítményem. Az a szép benne, hogy nem gépies munka és percröl-percre látom a teljesítményt. Látom, hogy nőnek a méterek és hogy készül a hajó. — Tudatában van annak, hogy milyen hasznos és jelentős munkát végez: — Érzem azt, hogy társadalmi munkát és valami hasznosat végzek. Kellemetlen az, hogy az emberek egyelőre úgy néznek rám, mint valami csodabogárra. Pataki Erzsébet nyilttenkintetü fiatal leány, ma még öntudatlanul élenjáró harcosa a békének. Majd ha a munkásosztály között töltött ideje alatt öntudatra ébred, még sokat fogunk hallani róla és az ő meggyőző munkája még sok nőt fog állítani a termelő munkások soraiba. Túri Mária Jó Valamikor, nr tály és a para„ löhelyekröl, min, jóvoltából megé sebben tölthetik Bégekkel megálc zókat, hanem a gálták. Ilyenek л szebbnél-szebb s ellátogattunk az Tagok üdülőjébe Elbeszélgettün megismerkedtün siak előtt bízón fejlődtek falusi és bátran beszél nem átokként, tr végzik dolgukat és eredményt. így például b EFSz főkertésze csinálni, ha jani így válaszól: ,,I vekkel, a szétír a melegágyaka Varga Irén körül dolgozik sete, elmondja, tam készpénzbei a végelszámolás elvégezni.” A farkasdi Ili Ilona tagok kép vagonnal több volt irányozva, mint most. A köz a tanitóelvtársr lamint a kisbírf g többi felesleget adtuk el. Egy három kilogram
