Dolgozó Nő, 1952 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1952-02-01 / 2. szám
^ящ lűis zka (ища, akinek hárem дл^тгеке háiujás z — Hol vannak csemetéid? Amint látom, őst csak a kis Jóskában telik örömöd, — :rdezem Anovcslnnét, aki a kis Józsikát rtja a karján. — Ketten- Jancsi és Mariska még iskola járnak és nyolc gyermekem közül már ak Józsika maradt itthon. — És a többi? — kérdezzük tovább. — Hát Milán és Pista Novákyban kitanulk a bányászmesterséget, és Stefi lányom eptember óta Szlovinykban bányásztanuló. — Eszerint már három gyermeked báász. Hol dolgoznak most és hogyan érzik agukat? Kérdésünkre derűs mosolyra fakad, amit ég nem értünk egészen. Közben kinyitja ajtót Józsikának, akit inkább csábít az Ivarról beszűrődő gyermeklárma, mint a i beszélgetésünk. Most már nyugodtan beszélgethetünk, — izán jól vannak. Milán az idősebbik, — teszi izzá — egész tanulási ideje alatt csak jót .Uottam róla, szorgalmas volt az iskolában mindig kitűnt a munkában is. Miután /égezte az iskolát, a bányaigazgatóság sorozta a lany-i akció nevelői közé. Szeti munkáját, de szívesen tér vissza a bá'ába is, mert ott nap, mint nap új meg új dekes tapasztalatokat szerez. Pista is :tató Novákyban, örül, hogy ottmaradt és adhatja bőséges ismereteit bajtársainakbányásztanulóknak. Hévvel és gyorsan azonnal beszél minden- 1, ami gyermekeire vonatkozik. — Igazán örömmel hallom, mikor együtitatkoznak a bányáról, azokról az új gépek- 1, melyek megkönnyítik a szénfejtést. Ír Stefi is alig tudta kivárni, hogy behívják szlovinkyi bányainternátusba, — fejezi lelkes beszédét ez a szép, még elég fiatal ya. — És te, anyuka, milyen álláspontra heezkedtél gyermekeid pályaválasztásánál ? !m gátoltad őket, — kérdezzük tovább. — Hát bizony gátoltam őket, még pedig erősen, jóllehet ma egészen másképp van, mint azelőtt. Eleinte nagyon az útjukba álltam, — vallja be — s pír önti el arcát. De a gyerekek nem tágítottak és férjem valósággal lelkesedett választásukért. Mindenkinek büszkén mesélt gyermekei pályaválasztásáról. Nekem meg magyarázott bányáról és bizonyítgatta, hogy a gyermekek jól választottak. Elgondolkodik kissé, majd hozzáfűzi: — Volt neki elég munkája, míg meggyőzött arról, hogy nincs mitől félnem, hiszen az ember nincs biztonságban semilyen munkánál, ha nem ügyel magára, akár a bányában van, akár az utcán. Most bekapcsoldik beszélgetésünkbe a férj is, aki éppen akkor tért haza a munkából. — Bizony a mamát igen részletesen meg kellett ismertetnem azzal, hogy ma hogyan gondoskodnak a bányákban a biztonsági berendezésekről, meg kellett ismertetnem a gépekkel is, melyek az ember helyett elvégzik a legnehezebb munkákat. Sok szó esett, amig kissé engedett, de ma már szemmelláthatóan örül, hiszen már nevet is. — Hát mikor olyan keveset tudtam a bányászatról —, mentegetődzik előttünk az anya. — Hát ez már igaz, — jegyzi meg az apa, igen sokat csak az év elején láttunk és tudtunk meg, mikor gyermekeinket magunk is meglátogattuk az internátusbán és a munkánál. — Elneveti magát, aztán folytatja. — Ismertem a bányamunkát a kapitalizmus idejéből és meg voltam lepve, hogyan folyik a munka ma, hogy a bányásznak nem kell sanyargatnia magát, mert a nehéz munkákra géppel rendelkezik — és sebtében megmagyarázza, miért érez annyi rokonszenvet e munka iránt. — Tudom, hogy nem mondok semmi újat, de én is teljesen tudatában vagyok annak, hogy sok-sok fekete aranyra szénre van szükségünk, ha jobban akarunk élni. És azt hiszem, hogy ezt mindnyájan akarjuk. — Igazán kellemes meglepetés számunkra, hogy nemcsak úgy beszélsz, mint bányászok apja, hanem mintha magad is bányász volnál. — De hiszen jelenkezett is már a bányába, csak még arra várunk, hogy felépítsék a lakásokat, — magyarázza sietve Anovcein elvtársnö. Szeretném bemutatni gyermekeimet azokban a szép egyenruhákban, — mondja a boldogságtól sugárzó anya és máris hozza a karácsonyi látogatás alkalmával készült fényképet. Elbúcsúzunk ezektől a kedves, jó emberektől. Örömmel állapítjuk meg, hogy úgy a munka, mint a gyermekek pályaválasztásánál megértik egymást é3 tudatában vannak hazánk nagy építő feladatainak. Я. Na.
