Dolgozó Nő, 1952 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1952-02-01 / 2. szám

Jégtörő és gyümölcshozó Februárunk Dr SAS ANDOR Hogy február az évszakok során a ta­­■aszba fordulást már-már elindító hónap, íogy jeget tör, az a természet rendje sze­­■int van így, de hogy gyümölcsöt is hozzon, íz rendkívüli, egyedülálló jelenség. Köztársaságunkban az 1948-as év febru­árja mindkettőt megtette. Jeget tört, még pedig keményet, való­­■ágos jégpáncélt, szétzúzta a kapitalizmus térlelhetetlen rídegségü jégtakaróját. És gyümölcsöt hozott, olyat, amelynek beérő­iére a dolgozó nép, az ipari munkások és i verejtékező szegényparasztok annyi nem­­sedéke a hűbéri és a kapitalista világ ural­nának hosszú évszázadain keresztül hiába /árt. A gyümölcs, mely végre ölükbe hul­­ott s nemcsak a kiváltságosaknak, hanem nindenkinek jutott belőle: a munka becsü­­etén és becsülésén alapuló tiszta népi de­­nokrácia uralma és a szocializmusnak aka­­iálytalanná vált építése az igazi nemzet, i dolgozók összessége javára. Egész köztársaságunkat átfogó és nagyon nélyről feltörő mozgalom hozta meg az 948-^s februári tisztulást. A mozgalmi té­nyezők és erők ezrei mint gyújtópontban, Prágában egyesültek, a végső döntést hozó események itt játszódtak le. A prágai Óvárosi téren emelkedő Husz­­emlékmü mintha élő szoborrá vált volna azokban a februári napokban. A meg nem alkuvó forradalmiság, melyet ércben és mű­vészi formában örökit meg, mintegy kilé­pett belőle a valóságos életbe, újra élő, társadalomformáló hatalommá vált. A fel­fegyverzett munkásmiliciák beláthatatlan sokasága sorakozott fel körülötte. Nem az urak hadserege ez, parancsnokai nem osz­tályérdekek kiszolgálói. Szervezete és fegyel, mezettsége, öntudatossága és elszántsága a huszita hadakra emlékeztet. Tisztjeit saját kebeléből maga választotta s azok a néppel és a népért vannak, mert a dolgozók sorai­ból emelkedtek ki, a dolgozók bizalma he­lyezte őket vezető helyekre. A milicisták tekintete égész odaadással és szeretettel csügg azon a férfiún, aki a hóviharos februári időben oly keményen áll helyén, mint maga a Husz-szobor. Klement Gottwald, akkor miniszterelnök, mint a minden áldozatra elszánt proletariá­tus legfelsőbb vezetője, a dolgozók akara­tának rendíthetetlenségét viharos tetszés­nyilvánítások közepette öltöztette a folya­matban lévő mérkőzés egyes fázisairól be­számoló és lelkesítő szavakba. Klement Gottwald nagyszerűen helytáll a reakciós pártok és kormánytagok fondorlatos táma­dásával szemben s a kommunisták elszi­getelésére és a kormányból való kiszorítá­sára irányuló kampányt a támadók meg­semmisítő vereségévé változtatja. Miért sereglettek fel a munkásmiliciák? Hogy ne tűrjék annak a merényletnek meg­ismétlődését, mellyel a burzsoázia az első világháború után, 1920 februárjában a munkásságot és a dolgozó parasztságot fél­reszorította s a szocialista állam építése he­lyett a tőke diktatúráját állandósította két évtizedre. Ugyanaz a társadalmi osztály, amely az 1938 előtti Köztársaságot politikai eszköz­ként használta a mezőgazdasági, az ipari és a banktőke önző érdekeinek istápolására és az államot a munkanélküliség és százez-

Next

/
Thumbnails
Contents