Dolgozó Nő, 1952 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1952-01-01 / 1. szám

A Nemzetközi N ószövetség üzenete az egész világ asszonyaihoz. Minden ország asszonyai! 1952. december 5-én lesz Becsben a Nemzeteik Békevédő Kongresszusa. Ezen a kongresszuson összegyűlnek mindazok, akik azt őhajtják, hogy a tárgyalás és a megegyezés szelleme dia­dalmaskodjék a nemzetek között aa erőszak és a háború szelleme felett. Fiatal anya, aki gyermeked bölcsője fölé hajolsz, ezüst­hajú anya, aki megismerted a háborúk szörnyű szenvedéseit! Fiatal leány, aki reménytől duzzadó szívvel lépsz az élet­be! Munkásnö, aki kezed munkájával teremted meg anyagi javainkat! Parasztassasoy, aki betakarítod a mező aranyló gabonáját! Tanítónő és írónő, akinek az a hivatása, hogy nemes gondolatokat hints el a lelkekbe! Orvosnő és ápolónő, aki örködöl az emberek élete és egészsége felett! Tudós nő és művésznő, akinek az a hivatása, hogy szépséggel tel. jessé tedd az életet! Asszony és leány, bármilyen színű is a bőröd, bármilyen a vallásod és a politikai meggyőződésed, bárhol születtél, ha jólétben vagy nyomorban élsz — a Nemzetek Békevédő Kongresszusa a te kongresszusod, mert a háború azzal fe­nyeget, hogy megsemmisíti életedet, reményeidet, hogy ki­írtja mindazokat, akik drágák szívednek, kiírtja mindazo­kat, akiknek te vagy drága. Tudatosítanod kell magadban, hogy nem szabad közöm­bösnek maradnod, midőn szemtől szemben állsz ezzel a ve­szedelemmel. Ne felejtsd el, hogy a háborút meg lehet aka. dályozni, hogy a békét megvédheti a világ nemzeteinek kö­zös erőfeszítése és hogy akkor az anyák lelkét nem kell borzalomnak eltöltenie annak láttára, hogy fiaik hogyan esnek a háború áldozatává vagy hogyan válnak hóhérokká. A Nemzetek Kongresszusa soha nem látott tribün lesz, amelyről a világ asszonyai és félfiai kifejezést adnak tör­hetetlen békeakaratuknak és kijelölik a béke megvédésé­nek útjait és eszközeit. Asszonyok! Haladéktalanul munkához kell látnotok! Ne felejtsétek, hogy a békeharcos gyermekeiteket, családi tűz­helyetek boldogságát védi! Menjetek házról házra és terjesszétek el a hírt a Nem­zetek Békevédö Kongresszusának összehívásáról! Fáradha­tatlanul magyarázzátok meg rokonaitoknak, barátaitoknak, szomszédaitoknak, hogy a háborút meg lehet és meg kell akadályozni! Cotton Eugénia, a Nemzetközi Demokratikus Nö­­szövetség elnöknöjének jelentése a Világ Béketa­nács határozatairól és a Nemzetközi Demokruti. kus Nöszövetség feladatairól a Nemzetek Nagy Békekongresszusának előkészítésében. Az agresszív militarizmus az utolsó hónapokban három szakaszban követett el kihívást; ezek a következők: a Japán és az Egyesült Államok között kötött sanfrancis­­cói szerződés és adminisztratív megegyezések, melyek 1952. április 28-án léptek 'érvénybe; a keretszerződés és a megegyezések, melyeket Nyugat Németország az Egyesült Államokkal, Nagy-Britanniával és Franci aországgai kötött, Bonnban május 26-án írtak alá és az amerikai szenátus a lehető legnagyobb sietséggel ra­tifikált; megegyezés az „Európai Védelmi Közösségről" (Európai Hadsereg), melyet Párizsban 1952. május 27-én írtak alá. Egyúttal folytatják a koreai háborút, éspedig fokozott konoksággal, jóllehet fegyverszüneti tárgyalásokat folytat­nak; az amerikai repülök bombatámadása a Jalu folyó men­tén újból igazolta, hogy a Pentagon nem mond le a Mac 2 Arthur tábornok által kezdeményezett provokáló programm­járól. Mindezzel szoros összefüggésben állnak a katonai föem­­berek egyre gyakoribb gyülésezései, míg a leszerelési báu zottság lassított ütemben dolgozik és szüntelenül elodázzák az öt nagyhatalom képviselőinek értekezletét, melynek a békepaktumot kellene megkötnie. A Fechteler-terv nyilvá­nosságra hozatala lerántja a leplet az Egyesült Államok szándékairól a Földközi-tengeren és a jalui bombázás bizo­nyltja, hogy el vannak szánva további kihívásokra. Azok, akiket féktelen hatalomvágy tölt el, mindig gyűlö­lik a jogot ,és akaratuk keresztülhajszolásában csak ere­jükben bizakodnak. Nem törődnek azzal, hogy mennyi em­beréletet áldoznak fel. Ügy okoskodnak, hogy ezek az em­beréletek egyáltalán nem számítanak, hiszen a nép hátra­maradt rétegeinek, színeseknek vagy kommunistáknak éle­téről van szó. Azt hánytorgatják, hogy ezeknek az ember­életeknek a feláldozásával sok más ember életét mentik meg. Itt megint a fasizmus fecsegésével állunk szem­ben. Ebben a pillanatban háborús veszély fenyeget főleg a né­met és a japán probléma törvénytelen, külön békeszerződé­sek aláírása által történő rendezése folytán. Gordon Schaffer, a nagy-britanniaá békebizottság elnöke, így beszélt Berlinben; „Az amerikaiak Japánban és Nyugat- Németországban cinikusan megszegték a háború idejéből származó kötelezettségeiket. Ázsiában új szabályozást akar­tak kierőszakolni saját szájukíze szerint, tekintet nélkül a Kínai Népköztársaságra, mely az emberiség egynegyedé­nek nevében emel szót, tekintet nélkül az indiai nemzetre, tekintet nélkül a Szovjetunióira, melynek seregei legyőzték Japán fő szárazföldi erőit. Európában ki akarták erőszakolni a saját elképzelésük szerinti rendezést a Német Demokratikus Köztársaság nél­kül, Kelet-Európa nemzetei nélkül, melyek átélték a nácik borzalmas kínzásait, a Szovjetunió nélkül, mely diadalma­san szembeszállt a legnagyobb rohammal a náci-agresszo­­rokkal folytatott véres küzdelemben." Japánban és Németországban ellenállásra sorakozik a nép; a japán nép május 1-én olyan elszántan fejezte ki aka. rátát, hogy az egész világ előtt világos lett ellenszegülése az új háborúval szemben; és Nyugat-Németország népe éppen olyan erélyesen tiltakozik a bonni megállapodások ratifiká­lása ellen, amint erről az a hat és félmillió szavazat tanús­kodik. mely a „keretszerződés" ellen rendezett népszava­zás alkalmával gyűlt össze. Németország szomszédait, akik a második világháború idején súlyosan szenvedtek a hitleri járom alatt, mélysége­sen felháborította a bonni határozat. A Világ Béketanács nemesökkenö ellenállást fejt ki az új­jáéledő náci Németország felfegyverzése ellen; tanúskodnak erről a Berlinben 1951 ben, a Becsben, Oslóban elfogadott határozatok, valamint a Világ Béketanács nemrég megfő, gatmazott körirata, melyet rendkívüli üléséről megküldött a négy nagyhatalom kormányainak és minden nemzetnek, és amely a német problémára vonatkozik. A körirat a kő­vetkezőket mondja: „ . . . Ha az összes nemzetek egyesítik erőiket, a követ­kező hónapokban megakadályozhatják a külön békeszerző­dések ratifikálását és kikényszeríthetik, hogy a négy nagy. hatalom értekezletet tartson és békés rendezésben állapod­jék meg, mely biztosítja egyrészt az ő biztonságukat, más­részt a német nép nemzeti érdekeit is.“ A VUág Béketanács rendkívüli ülésén hasonló határoza­tot fogadott el Japán felfegyverzése ellen és a demokratikus Japánért folytatott harcot illetően.

Next

/
Thumbnails
Contents