Dolgozó Nő, 1952 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1952-09-01 / 9. szám

Enver Hodzsa, az albán név szabadságharcának vezetője, az Albán Népköztársaság kormányelnöke.

Albán leányok nemzeti viseletben. Rábájukat régi török ezüstpénzzel is díszítik.

Az albán gyárakban nagyszerűen megállják helyüket az albán nők. Képünkön két újonc figyeli a tapasztalt munkásnö miunkamödszerét.

Az Albán Népköztársaság

a szocializmus útján

1941 nyarán, midőn a hitleri fasiszták megrohanták a Szovjetuniót, Sztálin a következőket mondotta: ..A fasiszta zsarnokok ellen viselt Honvédő Háborúnak nemcsak az a célja, hogy elhárítsa a hazánkat fenyegető veszedelmet, hanem hogy segítséget is nyújtson a német fasizmus járma alatt sínylődő nemzeteknek.” A Szovjetunió új korszakot alkotó hatalmas győzelme teljes mértékben igazolta Sztálin szavait és az európai nemzetek egész sorát szabadította meg a hitleri rémuralomtól. A megmentett országok közé tartozik Albánia is.

Az Albán Népköztársaság területi tekintetben a legkisebb a népi demokratikus államok között. Területe körülbelül kétharmada Szlovákiának, lakosainak száma mintegy egyharmada Szlovákia lakosságának. Földje nagyrészt hegyvidék, hegyeinek magassága megfelel a mi Magas Tátránknak. A hegyvidék kitűnő legelői igen alkalmasak az állattenyésztésre. Juhtenyésztés terén Albánia első helyen áll Európában, ha az egy lakosra eső juhok számát vesszük alapul, Nagyszámú kecskét és szarvasmarhát is tenyésztenek. Sertést csak kis számban tartanak, mert a lakosságnak több mint kétharmada mohamedán, akiknek vallása tiltja a sertéshúsevést. Á földművelés elsősorban a tengerparton virágzik; Albániának mintegy 400 km hosszú tengerpartja van az Adriaitenger mentén. Az albánok legfőbb kenyérr.övénye a kukorica. A felszabadulás óta emelkedik a rizstermelés. Magas színvonalon áll az olajbogyó- és diótermelés, az albán dohány világhírű- Az ország ásványi kincsekben gazdag, különösen fontosak a szén-, vas-, réz- és krómtelepek, melyeket már 2000 évvel ezelőtt a régi rómaiak is kezdtek kiaknázni.

De az albán nép a jó természeti adottságok gyümölcseit a felszabadulás előtt nem élvezte. A nagy tömegek életszínvonala, anyagi és szellemi kultúrája igen alacsony volt. Az albánok 85%-a írástudatlan volt, az országnak nem volt egyetlen vasútvonala, nem volt nehézipara: egy francia utazó beszámolója szerint a nép nagy része rongyokban járt, nem régi, elnyűtt ruhákban, hanem rongyokban a szó szoros értelmében, melyeken több volt a lyuk, mint a szövet. Albánia még egy évtizeddel ezelőtt egy darab Európában felejtett középkor volt. A nép jobbágyi függőségben élt földesuraival szemben. Az albán néptömegek életéről lelketrázó képet rajzol Aleksz Csécsi, a fiatal albán irodalom egyik kiváló képviselője. „Elviszik a tetőt a fejünk felől” című elbeszélésében ifjúkori emlékeit írja le, elénk tárja, milyen nyomorúságos vityillóban lakott szüleivel, mennyit éheztek, milyen kegyetlenséggel lökte őket az utcára a földesúr,, mikor a szarvasmarhái számára istállóvá alakította át a viskót.

Ennek a felszabadítás előtti szánalmas állapotnak magyarázatát Albánia történetében találjuk meg. Több mint 500 évvel ezelőtt a törökök foglalták el az országot. Az albánok 25 éven át védekeztek legendáshírű nemzeti hősük, Szkander bég, vezetése alatt a túlerő ellen. A török uralom, mely lehetetlenné tett minden anyagi és szellemi felemelkedést, egész 1912-ig tartott, amikor az albán nép az első Balkán-háború után formailag független lett.

De ez a függetlenség nem enyhített a tömegek nyomorúságán. A feudális viszonyok továbbra is megmaradtak és a földesurak a törökök helyett most a nyugati imperialisták védőszárnyai alatt tartották fenn osztályuralmukat. 1939-ben az olasz fasiszták rohanták meg az országot. De a modem technika minden vívmányával felszerelt betolakodóknak nem volt könnyű soruk a lelgázott országban. 1941-ben Enver Hodzsa vezetésével megalakult az Albán Kommunista Párt és a következő évben már 10,000 albán hazafi harcolt Mussolini bandái ellen. Midőn 1943-ban a fasiszta Olaszország kapitulált, Hitler hordái rontottak be a sokat szenvedett országba. Az albán nemzeti hadsereg közben 70.000 főre növekedett és kemény csapásokat mért a német fasiszta gonosztevőkre, de a felszabadulást csak a Szovjetunió győzelme tette lehetővé.

A felszabadulás után, 1945. január 11-én, megalakult az Albán Népköztársaság, mely valóban demokratikus alkotmánnyal ajándékozta meg az albán nénet Végrehajtották a demokratikus földreformot, állami kézbe vették a bel- és külföldi tőkések bányáit, ipari üzemeit és a külkereskedelmet, az erdőket, a közlekedési eszközöket, a rádiót, a bankokat.

A nép példamutató lelkesedéssel fogott hozzá az ország felépítéséhez. Az odaadó munka csakhamar meghozta a gyümölcsöket, mert a Szovjetunió hatalmas segítséget nyújtott, Enver Hodzsa a következőket mondta erről a segítségről: „A Szovjetunió adja nekünk az iparosításhoz, a bányák kiaknázásához, a mezőgazdaság gépesítéséhez szükséges gépi berendezéseket, a kereskedelem, a közlekedés, az egészségügy felépítéséhez szükséges felszereléseket; hosszúlejáratú kölcsönöket, tapasztalt technikusokat, szakmunkásokat ad nekünk, hogy élvezhessük földünk gazdag természeti kincseit, hogy magunk termelhessünk és ne legyünk ráutalva behozatalra a külföldről.” Tiranában, az ország fővárosában, nagyszerű textilkombinát épült fel, melynek évi termelőképessége 20 millió méter szövet és mely felszámolja a sok évszázados rongyruházkodást. Megsokszorozódott már eddig is a termelés az ipar legkülönbözőbb ágazataiban, 1947-ben átadták a forgalomnak az első vasútvonalat, melyet azóta gyors ütemben új meg Ú1 vonalak követnek. Izmosodik a modem mezőgazdaság, állattenyésztés, a széntermelés 1949 ‘ben már ötszöröse, az aszfalttermelés 12-szerese, az olajtermelés 4-szerese volt az 1945-ös termelésnek.. Az egészségügy, a kultúra emelése, az írástudatlanság felszámolása egészítik ki ezt az örvendetes képet.

A hatalmas építő munkában nagy szerepet játszanak az albán nők, akik nagy tömegekben tömörülnek az Albán Nőszövetségbe, melynek nagy része van bölcsődék, szülőotthonok, orvosi tanácsadók, kórházak, szanatóriumok alapításában, de mindenekelőtt a r-ők öntudatosításában és kultúrájának emelésében. Az előbb visszamaradt albán nők egyre nagyobb számban kapcsolódnak be az új életbe és a népi demokrácia nagyjelentőségű építő munkásaivá válnak. A férfiakkal vállvetve, derűlátóan, magabiztosan dolgoznak az országépítés nagy művén, mert nem felejtik el a múltat és mert hisznek a jövőben.

(t s.)