Newyorki Figyelő, 2000 (25. évfolyam, 1-3. szám)
2000-03-01 / 3. szám
4 NEW VOR KI FIGYELŐ 2000. március 1. f A KÁRTÉRÍTÉS HÍREI Schnapp Lea: Az ÜGYÉSZNŐ NEM NYUGSZIK BELE... Adalék az aranyvonat TÖRTÉNETÉHEZ Eden József barátunk értékes adalékot juttatott el szerkesztőségünkbe az „aranyvonat” témakörében, amely tudvalevőleg a magyar zsidóktól elrabolt értékek, műtárgyak külföldre való szállítására vonatkoztak. Az ottawai egyetem kiadásában 1998-ban jelent meg Kramer Naomi és Ronald Headland angol nyelvű munkája: „The fallacy of race and the Shoah.” A művel kapcsolatban Bock Júlia írónő részéről történt hozzászólás a The Los Angeles Times-ban látott napvilágot tavaly októberben, amelyben egy riport került közlésre, hogy amerikai hivatalnokok résztvettek a náci-zsákmány elcsenésében; hozzájárultak annak eladásához, az eladásból befolyó értékek Ausztriába küldéséhez ahelyett, hogy a jogos zsidó tulajdonosok felé irányították volna őket. A beküldött cikk számos részletet tartalmaz amerikai illetékesek jogellenes részvételéről a náci-zsákmány értékesítésében. A felfedett tények természetesen eljutottak a vészkorszak áldozatait illető jóvátételt kezelő bizottsághoz, amelynek elnöke Edgar M. Bronfman. Az ügy fejleményeiről további tájékoztatást nyújtunk olvasóinknak. Eszter Dukes, newyorki ügyésznő Izraelben tartózkodik - látogatóban. Vendéglátója Lili, aki a nagynénje kellett volna legyen a 40 év körüli Eszternek. Most találkoztak először. Eddig csak telefonon kereszesztül volt kapcsolatuk. Lili a menyasszonya volt Elek Bélának, aki Eszter édesnayjának, Editnek a testvérbátyja volt. Bélát 1944-ben a németvölgyi nyilasházban ölték meg. mint Wallenberg legközelebbi munkatársát. Eszter járja a Jád Vashemet Izraelben. Amerikában pedig a Jad Vashem ottani kirendeltségét. Pontos adatokkal rendelkezik. Csoldálom őt, mint második nemzedéket. Igaz, szakmájához is tartozik a pontos felmérés és adatgyűjtés Édesapja nemrég halt meg 97 éves korában. Gyerekkora óta érdeklődéssel foglalkozik a Soa-tragédiával. Nagybátyjáról pontos adatokat közöl, hiteles tanukat szólaltatott meg. Hogy miért járja a Soa intézményeket? Szeretné, ha Elek Bélát akit ő sohasem ismert hősiességéért post mortem kitüntessék a Világ jábmborai címmel. A jeruzsálemi Jad Vashem igazgatója azt a választ adta. hogy a Világ jáborai címet zsidó nem kaphatja meg. Mert . . .a zsidó embernek kötelessége volt menteni. Ez így igaz. De. . . sokféle igazság van. Ha zsidó ember az életét áldozta a mentési munka közben, miért ne járna neki is kitüntetés? - kérdi Eszter. Vagy akár emléktábla is a Jad Vashemben?! Miközben Eszter mindezt meséli, elfelejtetem, hogy ő gyermekeimmel egyidős. Úgy beszél a kassai téglagyárról, mintha ő is ott lett volna Pedig sok évvel később jött a világra. íme, részletek Eszter elbeszéléséből: f TERJESSZE LAPUNlHj] Dr. Varga László az ENSZ-ben Dr. Varga László országgyűlési képviselő, a magyar parlament korelnökc 1999 októberi newyorki tartózkodása alkalmával Erdős André nagykövet úr, az ENSZ magyar missziójának vezetőjének közreműködésével felszólalt. Október 27.-én az ENSZ plenáris ülése az UNO és az IPU (Interparlamnctáris Unió) együttműködésének jelenlegi állapotáról tárgyalt. Varga dr. felszólalásában kiemelte az ENSZ és az IPU együttműködésének történelmi jelentőségét és azon célkitűzést, hogy a következő évezred uralkodó eszméi az emberi jogok és a nemzeti kisebbségi jogok gyakorlása, az emberi méltóság elismerése, egymás iránti fclcbaráti szeretet gyakorlása, továbbá a szociális igazságosság megvalósítása lesznek. Hangsúlyozta, hogy az ENSZ közgyűlése sokat foglalkozik a népirtással, de annak ikertestvérét, az cszmeirtást még nem tűzte napirendre. Varga dr. newyorki tartózkodása során részt vett azon az ülésen, amelyet Erdős nagykövet az országgyűlés külügyi bizottsága és az IPU New York-ban tartózkodó tagjának tájékoztatót tartott a Magyar Misszió munkájáról. Dr. Varga László részt vett az 1956-os forradalom és szabadságharc newyorki megemlékezésén, amelynek során dr. Molnár László nagykövet, newyorki főkonzul kitüntetést adott át a magyarság érdekében végzett tevékeny ségükért Apatini Gyulának, Cserey Erzsébetnek, Czinkota Mihálynak és Lippóczi Miklósnak. Dr. Varga László amerikai látogatásai során végzett munkáját mindenkor nagy tisztelettel vesszük tudomásul és kívánjuk, hogy munkáját egészségben, még hosszú éveken keresztül folytathassa. Papp László lemondott tisztségéről A Magyarok Világszövetségében harcok folynak a szervezet jövőbeli munkásságának meghatározása körül, amelyek a vezető személyek között súlyos feszültségek kialakulására vezettek. A legutolsó fejlemény, Papp László, a szervezet Nyugati Régiója elnökének lemondását vonta maga után. Papp László nyilatkozatában őszinte, tárgyilagos, magas színvonalú hangon jelentette be elhatározását, amely annak következménye volt, hogy az elnökségi tagok között súlyos véleménykülönbségek keletkeztek. Utóbbiak előtérbe hozták egyéni ambíciók versengését „a közügy szolgálatának rovására” - Papp László szóhangzatát idézve. A fentiek arról győzték meg Papp Lászlót, hogy a Világszövetség megújulásának ügyét elnöki tisztségében nem tudja hathatósan szolgálni és ezért jelentette be elnöki tisztségéről való lemondását. Papp László lépését a magunk részéről tiszteletben tartjuk és csak annak a reményünknek adhatunk kifejezést, hogy a Magyarok Világszövetsége a közeljövőben megújul és ennek keretében Papp Lászlónak ismét kiemelkedő szerepe lesz. Édesanyja a kassai gettóból az édesapjával, illetve Eszter nagyapjával az ottani téglagyárba került. Elek Béla akkor már Budapesten az illegális mentőakcióban tevékenykedett. Mielőtt a kassai zsidókat Auschwitzba hurcoltak volna, Elek Béla magyar katonatiszti egyenruhában Alapi százados kíséretében megjelent a téglagyárban. Felmutatta Elek Jenő és leánya számára kiállított svéd menlevelét. Beültette a cocsiba édesapját és húgát, majd Pesten elhelyezte őket a Szív-utcában. Ebben a házban ismerte meg Eszter édesnyja Dukes Edét, jövendőbeli férjét, illetve Eszter édesapját. Elek Bélát később egy másik mentőakciója közven letartóztatták a nyilasok és a Rökk Szilárd utacai fogházba került. Onnan, a fogházból adott útmutatást a fldalatti mozgalom útján menyasszonyának és húgának, hogy honnan nozzanak számára mentő iratokat - Béla kiszabadult. Egy kávézóban találkozott Eszter édesanyjával és Lilivel. Ez utóbbiak könnyes könyörgéssel kérték, hogy most már hagyja abba az illegális mentést. Béla csodálkozva nézett rájuk, majd önérzetesen válaszolta: Most fogom csak igazán kezdeni. Ez kötelességem. Wallenber bizalmasa lett. Ezreket hozott vissza a határról. A megfélemlített agvonkínzott zsidók szemében Béla legendává vált. Utolsó akciója még sikerrel járt. Utána a németvölgyi byilasházban főbelőtték. Eszter részletes, precíz beszámolóját Lili csodálkozva figyeli és helyesli. Szinte helyszíni közvetítésnek hangzik minden szava. Majd újra kijelenti Eszter: Nem nyugszom, míg nagybátyám, akit ugyan soha nem ismerhettem nem kapja meg az őt megillető kitüntetést. Ezért járja Izraelben a Jad Vashemet. Hallgatja az ottani előadásokat. Újabb és újabb adatokat gyűjt. De nem tud belenyugodni Avner Salemnek, a Jad Vashem igazgatójának ama döntésébe, miszerint zsidó embernek nem jár zsidók mentéséért és saját életének feláldozásáért kitüntetés. Eszter hosszú évek óta ügyészkedik az egyik new yorki bíróságon, tisztában van a jogi problémákkal. A magam részéről én úgy gondolom, hogy lehetnek „rendhagyó ügyek is a Jad Vashemben! Talán. . . a jó Teremtő előtt az. aki egy embert megment olyan, mintha egy egész világot megmentett volna. Tehát „odafent" minden rendben volna.. Összegezve a fent elmondottakat: számomra jó érzés tudni, hogy a második és még a harmadik nemzedék között is vannak, akik emlékeznek és továbbadják a Soa tragédia történetét, melyhez hasonló nem fordulhat elő a történelemben és nem is szabad, hogy még egyszer előforduljon. Tulajdonképpen ezeknek az „észtereknek is kitüntetés járna „emlékezésből”... Ami pedig a Jad Vashemet illeti, rugalmasabban is kezelhetné EszTer kívánságát. Soraimmal csupán röviden vázoltam Elek Béla hősies, életmentő tevékenységét. Kétórás beszélgetésünk Dukes Eszterrel, illetve Eszter elbeszélése, melyet Greiner Lili is megerősít, valóban regénynek is beillő téma. Apró és nagyobb árnyalatok, nevek, érdekes párbeszédek szállnak felém a csepeli gyárból. Ajánlom Eszternek, hogy a Jad Vashem segítségével dolgozza fel könyvben ezt a történetet. Talán ilyen formában adhatná meg Elek Bélának az őt megillető kitüntetést és elismerést. Sajnos, az utóbbi időben sok kritika hangzott el a Jad Vashemmel, illetve új munkatársaival kapcoslatban. Pedig az egykori idealista alapítók és munkatársak nagy dolgot vittek végbe Jeruzsálem egésze alatt, amikor létrehozták a Jad Vashemet. Elbúcsúzom Esztertől és Lilitől. Megható...55 évvel ezelőtti vőlegényének unokahuga eljött hozzá feleleveníteni a múltat. Örülnek egymásnak. Jobb későn, mint soha. Eszter jövő héten utazik vissza New Yorkba. Vegyes érzelmekkel, de vissza fog jönni. Tovább akar harcolni a célért. Ez volt a kívánsága a 7 évvel ezelőtt elhúnyt édesanyjának!
