Newyorki Figyelő, 1999 (24. évfolyam, 3-10. szám)
1999-04-29 / 3. szám
8 NEWYORKI FIGYELŐ 1999. áprili829. “AZT, HOGY ZSIDÓ VAGYOK, MINDENKI TUDJA. DE MIÉRT KELLENE MINDIG ERRŐL ÍRNOM?” FALUDY GYÖRGY KÖLTŐVEL BESZÉLGET DÉSI JÁNOS Az természetes, ha az ember a nemzet nagy költőjéhez megy interjúzni, előtte hosszú listát készü a feltétlenül felteendő kérdésekről És abban sincs semmi meglepő, hogy mindezt azonnal elfelejti, amikor háza kapujában találkozik a nemzet nagy költőjével, aki vagy tíz perccel a megbeszélt találkozó előtt odaállt, mert a kapucsengő nem működik. Miközben felfelé baktatnak a lépcsőn a riporter rádöbben, hogy sokkal jobb, ha hagyja a beszélgetést folyni a maga útján. Faludy György ugyanis elsőosztályú csevegő, aki ontja a jobbnáljobb anekdotákat. Kár lenne rossz kérdésekkel megzavarni. Elsőként az AB Független Kiadónál szamizdatban megjelent életrajzi Pokolbéli víg napjaim című könyvet adom oda neki, hogy dedikálja. Miközben a tollat keresi, kérdezi meg:- Á, ismeri ennek a könyvnek a történetét?- Nem, de szívesen meghallgatom.- Nagyon mulatságos. Úgy kezdődött, hogy Demszky Gábor (az AB Kiadó akkori vezetője - a szerk.) kint járt nálam Torontóban és kérte tőlem ezt a könyvet, amit angolul olvasott.- Angolul írta ezt a könyvet?- Félig-meddig. Angol közönségnek készült, nem magyarnak. Amikor 1960- 1961-ben írtam, reményem sem volt arra, hogy valaha magyarul megjelenhet A magyar kézirat egy része el is veszett, úgyhogy sokat újra kellett írnom belőle. Amikor elkészültem, már csak az a nagy kérdés maradt, hogyan juttassam el Pestre. Kaptam egy üzenetet, hogy küldjem el a budapesti amerikai követségre. Szép nagy csomag, nyolcszáz oldat Pesten egy barátunkat küldtük érte Ahogy ment a követségre, észrevette, hogy titkosrendőrök követik. Úgyhogy nem vette át a csomagot, csak megnézte, hogy néz ki. Aztán hazament és otthon készített 12 hasonló csomagot és megkérte 12 barátját, hogy segítsen. Aztán újra elindult a követségre, természetesen ahogy a Szabadság téren átvágott látta, hogy a titkosrendőrök egy autóval követik. Felszaladt a követségre, jött ki a csomaggal, a detektívek utána az autóval Berohant a házba, ahol lakott, a detektívek kiszálltak az autóból és utánafutottak, hogy elkapják. De abban a pillanatban megjelent 12 ember, mindegyikük egy éppen olyan pakkal a kezében, amilyet kerestek. Na, akkor feladták a rendőrök.- Mindez már a nyolcvanas évek második felében történt?- 1987-ben jött ki ez a kötet. Előtte jelent meg több kiadásban a Villonkönyvem. Annak rengeteg kalózkiadása volt. Például egy nagyon szép, amit Miskolcon csináltak. Minden szerepelt benne, a nevemet kivéve.- És miért éppen azt hagyták ki?- Az én nevemet 1956 után sokáig nem szabadott leírni. Még a Széchényi Könyvtár katalógusából is kivették a könyveim céduláit.- Azért az szép, nem, hogy ha a nevét nyilvánosan nem is szabadott emlegetni, mégsem felejtették itthon el?- Amikor hazajöttem, nagyon féltem, hogy csak a 70 évnél idősebbek fogják tudni, hogy ki vagyok. Úgyhogy nagy élvezet volt, amikor az első előadásomat tartottam Szegeden. Bár úgy indult, hogy a város vezetője - a nevét már elfelejtettem - egy rohadt -, kijelentette, hogy amíg ő ott van, én nem nyithatom ki a pofámat Szegeden. így mondta. Amire az egyetem rektora odaadta az auditórium maximumot. Este nyolckor kezdődött az előadás, és vagy egy negyed óráig tartott, amíg egyáltalán be tudtam jutni, annyian jöttek el S bár ötven percnél nem szoktam tovább beszélni, éjjel egyig tartott az előadás.- Emlékszem az 1988-as első Jurta Színházbéli előadására, oda se nagyon lehetett beférni- Nagy öröm volt számomra, egyrészt hogy nem felejtettek el, másrészt, hogy sok fiatal jön el meghallgatni. Ma is, bárhol tartok előadást az országban, a közönség legalább háromnegyede fiatal- Akkor elégedett az élettel?- Ami a személyes sorsomat illeti, teljes mértékben. Nem gondoltam volna, hogy hazajöhetek még egyszer. Emigrációs barátaim többsége ezt már nem érte meg. Ám a világ sorsát meglehetősen reménytelennek látom. A környezet megállíthatatlanul pusztul És a népességrobbanással sem tud senki sem mit kezdeni. Fiatal koromban azt gondoltuk, hogy ha Hitlert és Sztálint sikerül legyőzni, akkor minden rendben lesz. Akkor “csak” Sztálin, Hitler, no meg Horthy volt a probléma. És mindaz a mocsok, amit a harmincas években ránk zúdítottak.- Mi volt a fő baj azokkal a harmincas évekkel?- Kicsit messzebbről kezdem, de egy jellemző példával: emlékszem, amikor Horthy bevonult a katonáival - román fedezet alatt - Budapestre, mi is ott álltunk a nagyapámmal a tömegben a Gellért szálló előtt. És Horthy utasította a katonáit, hogy szálljanak le a lovakról, járművekről, forduljanak meg és pisáljanak. Mindenki láthassa, hogy ők hogy megvetik a bűnös várost. Fölszámolták a demokratikus intézményeket. Aztán a német szövetség. Az irodalomra is rámásztak. Persze az igazi írók, Móricz Zsigmond, Karinthy Frigyes, Tersánszky Józsi Jenő - és sorolhatnám még hosszan tovább - mind ellenzéki maradt. Amit azért eltűrtek. A jobboldali írókat pedig elmosta az idő. Bár már akkor sem értek sokat. Talán az egyetlen Szabó Dezsőn kívül, aki azért szintén egy kétséges figura volt.- Azért Szabó Dezső meglehetősen sikeres író volt.- Igen is meg nem is. Kétségtelen, ő volt a kurzus lelke, bár aztán ellene fordult. S a végén egész tisztességesen viselkedett. De abból amit irt, mi maradt?- Talán csak az Elsodort falu, bár azt hiszem ma már azt is kevés ember tudja végigolvasni- Mindig azt mondták róla, hogy az egy zsidóellenes mű, holott román- és magyarellenes. Még azt sem tudták, hogy mit olvasnak.- írja a Pokolbéli víg napjaim című könyvében, hogy a népi-urbánus vitából mindig is igyekezett kimaradni. Elhitték a kollégái ezt Önről?- Persze próbálnak mindenkit I beskatulyázni. Az ember hiába igyekszik. Én annyit mondtam, hogy irodalmi köröktől mindig távol tartottam magam.- A népi-urbánus vita a zsidó-nem zsidó ellentétnek volt eufemisztikus megfogalmazása.- Részben. De azért ennél összetettebb a dolog. Nem hiszem, hogy Tersánszky valaha azt mondta volna magáról, hogy ő vidéki. Vagy a faluról első riportokat író Kovács Imre soha nem állt ködös parasztelképzelések oldalára Persze voltak, akik nagyszájúan pofáztak, mint Erdélyi József.- Aki 1938-ban megírta a Solymosi Eszter vére című hírhedt versét.- Emlékszem Nagy Lajossal ültem a kávéházban a vers megjelenése után, s amikor Erdélyi oda akart ülni az asztalunkhoz, Nagy Lajos rászólt: “ide többé nem ülsz le”. Mire Erdélyi sértődötten azt felelte: “mi az, Lajos, te is elárultál minket?”. Egyébként én csak hallottam a versről, nem olvastam.-Azóta sem?- Nem. Minek? Nem hagyom magam bosszantani ezektől Pedig sok hülye volt. Nagyon sok.- A zsidóság a költészetében sohasem foglalkoztatta. Legfeljebb csak az élet nagy pillanataiban. Találtam egy versét, az Újszülött fiamhoz címűt, ez a Szombatban is megjelent - amelyben azért szót ejt az ősökről. Egyébként nem érdekelte a dolog?- Persze, hogy nem érdekelt.- Miért persze?- Arany János talán mindig arról irt, mi a kapcsolata a nagyszalontai ősökkel? Ez nem egy verstéma. Azt, hogy zsidó vagyok, mindenki tudja. De miért kellene mindig erről írnom?- Mit jelent a zsidósága az életében. Jó, rossz, nem számít?- Bizonyos mértékig örülök neki Mert az embert egy olyan népbe osztja be, amely rendkívül régi kultúrával rendelkezik - még ha annak nem minden részét ismerem el a magam számára. Az utolsó százötven évben kevés nép járult olyan nagy mértékben hozzá a civilizáció fejlődéséhez, mint a zsidó. Borzasztóan 1 örültem, amikor a zsidó állam megalakult. Bár most egy kissé meg vagyok rettenve. Továbbra is a zsidó emigráció alkotja a szellemileg fontos dolgokat, Izraelben pedig nem nagyon születtek ilyesmik. Amerikai támogatással sikerül fenntartani az egészet. Bár soha nem jártam ott, nem volt annyi pénzem, hogy elutazzak, sokat tudok az országról Egyébként a másodunokatestvérem volt hosszú ideig Jeruzsálem polgármestere.- Teddy Kötlek?- Igen. Ugyan személyesen soha nem találkoztunk, de azért kölcsönösen számontartjuk egymást.- Ugorjunk vissza a múltba. Életrajzi könyvében számtalan okot említ, miért érezte úgy, hogy 1938-ban el kell mennie Magyarországról Az okok között nem szerepel, hogy attól tartott volna, zsidósága miatt üldözni fogják.- Akkoriban azt mondták az emberek, hogy maradj itt. Cs. Szabó Laci megígérte, ha bármi történne, akkor ő megvéd.- Elhitte?- Ő elhitte. Én nem, hogy sikerül neki Persze, amit kérdez, az is egyik oka volt, hogy elmentem. Csak hogy érzékeltessem Önnek a helyzetet: 1939- ben azt mondtam egy unokatestvéremnek Párizsban, hogy maradjon ott, mert különben agyon fogják ütni Azt felelte: “hülye vagy, tényleg azt képzeled, hogy a nácik Magyarországra is eljutnak?”.- Miért bizakodtak ennyire az emberek? A zsidótörvényeket ne is említsem, ott volt a Solymosi Eszter vére. Abból látható, a zsidóellenesség a közhangulatban is ott volt, nemcsak a politikában.- Nem hitték el az emberek, hogy mindez megtörténhet. Amikor még Horthy kártyapartnerei között is előfordultak zsidók.-És a numerus clausus 1921-ből?- Akkor az gondolták, hogy Horthyt csak a katonái kényszeríttették erre. Ami persze nem igaz. Ha egy zsidónak azt ajánlotta az ember: gyere, menekülj - akkor a szemébe röhögött. Nem hitték el, hogy valami bajuk lehet. Hozzá tartozik persze, a lapok nem nagyon írták meg, mi történik Németországban. Féltek a betiltástól Talán a Népszava volt az egyetlen, amelyik próbált beszámolni, mondjuk a Kristályéjszakáról.- Sok rokonát elvitték és megölték Auschwitzban, a húgát Kun páterék lőtték agyon a Dunaparton. Milyen érzés volt a háború után mindennek tudatában* visszajönni?- A húgomat éppen ebből az épületből vitték el, ahol most élek. Akkor ez nyilasház volt. Itt, a Margit híd lábánál lőtték agyon.- Az ablakból éppen odalátni.- Egyenesen oda. Amikor hazajöttem, úgy gondoltam, minden megváltozott. Különben is, a magyar nácik sohasem kerültek többségbe. Nézze csak az irodalmat, Féja Gézán, Erdélyi Józsefen - aki nemcsak költőnek, embernek is jelentéktelen volt - és még néhány nagyszájún kívül - alig tartottak velük. Sőt, az igazi írók mind náciellenesek maradtak. Fogadjunk, hogy nem tud egyetlen náci költőt sem említeni (Folytatás a 10. oldalon) KÉRJÜK OLVASSA TERJESSZE ÉS TÁMOGASSA LAPUNKAT
