Newyorki Figyelő, 1999 (24. évfolyam, 3-10. szám)
1999-04-29 / 3. szám
6 NEWYORKI FIGYELŐ 1999. április 29. WORLD FEDERATION OF HUNGARIAN JEWS American Division America-Israel Friendship House 136 Kast 39lli street New York, NY 10016 A Magyar Köztársaság Miniszterelnöki IlivntnkMtudapcst, V. Kossuth Lajos tér 1-3. Dr. Orbán Viktor miniszterelnök iir kezeihez Tisztelt Miniszterelnök Úr! A Magyar Zsidók Világszövetsége tiltakozással fordul Önhöz a kormány új költségvetési törvényének 58. paragrafusában szabályozott témában, az életüktől politikai okból jogtalanul megfosztottak után, azok hozzátartozóinak járó kárpótlási illetően. A Szervezet más tengerentúli zsidó és magyar-zsidó organizációival egyetemben érdeklődéssel és aggodalommal kíséri a közel egy évtizede fejlődő magyar demokratikus átalakulás küzdelmeit. A demokráciába való átmenet, azaz a rendszerváltozás ténye és az elmúlt időszak eredményei nemcsak örömmel töltöttek el minket, hanem napi munkánk során mindig pozitívan nyilatkoztunk erről a fejlődési folyamatról. Az utóbbi időben azonban úgy látjuk, hogy furcsa változás jelei mutatkoznak Magyarországon. A fent említett kárpótlás összegének harmincezer forintban történő megállapítása az Alkotmányban is rögzített jogegyenlőséget, méltányosságot sértő, és erkölcsileg is elítélendő. Akkor, amikor az 1992. évi XXXII. számú törvény egymillió forintban határozta meg a bíróságok áltai jogtalanul elítélt és kivégzett emberek hozzátartozóinak kárpótlását, vajon milyen jogi, vagy erkölcsi alapon mondható ki, hogy ennek csak három százaléka, reálértékben az évek múlásával csupán egy százaléka illeti meg az ártatlanul meggyilkolt magyar zsidók hozzátartozóit. Milyen jogszabály, vagy milyen szervezet illetékes Radnóti Miklós, Szerb Antal, Petschauer Attila és hatszázezer további mártírtársuk (közel egyharmaduk 14 éven aluli gyermek) elpusztítását ilyen formában semmibe venni? Tudjuk, hogy a Magyar Köztársaság nem a világ leggazdagabb országa. Azt is tudjuk azonban, hogy a háború idején az úgynevezett nagy Magyarországon ló milliói számláló lakosság közel négy százalékának megsemmisítéséről beszélünk. Ezért számunkra furcsa és elfogadhatatlan, hogy a költségvetés szú'kreszabottságával magyarázzák az illetékesek a kárpótlás ilyetén való méltánytalan elbírálását. Bár a kárpótlás, mint jogintézmény kétségtelenül pénzügyi, de a zsidóság számára nem elsődlegesen anyagi-gazdasági, hanem erkölcsi kérdés. A döntést megelőző tárgyalások során, vagy azt követően is lehetőség nyílt volna megegyezni abban, hogy ha nem is az 1992- ben meghatározott összeget, de legalább az 1996-os törvényjavaslatban említett háromszázezer forintot havonta (pl. tízezer forintonként), esetleg 3-5 esztendő alatt, évenként egyenlő bontásban fizessék ki. A harmincezer forint, nem hogy nem éri el a kárpótlás eredeti célját, a sebek behegedését, hanem a folyamatot ellenkező irányúvá fordítja. A magyar zsidóság joggal érezheti, hogy a gettósítolt, deportált, a nemzet testéből kitaszított, halomra gyilkolt százezreket még halálukban is megkülönböztetik. Amikor egy nemzet törvényhozása eljut oda, hogy szembenézve önmagával és saját történelmével jogszabályilag kárpótlást állapít meg, az tényszerűségében egv. az áldozatokkal, illetve azok hozzátartozónál szembeni valamiféle tartozást deklarál. Elfogadhatatlan magyarázat, hogy a kifizetés részben vagy egészben azért marad el, illetve az összeg azért csökkentődik, mert a fizető fél anyagi helyzete nem túl rózsás. Ilyenkor a részletfizetés, nem pedig a nem fizetés lehetőségeit vizsgálják. Az e célra megállapított hárommilliárd forintos összeg egy ország költségvetésében vérforralóan alacsony százezrek kárpótlására. Kérjük a Miniszterelnök Urat, hasson oda, hogy a kárpótlásra szánt összeg nagyságát legalább az 1996-os törvényjavaslat számadataihoz igazítsák. Ezúton kívánjuk megragadni az alkalmat, hogy szervezetünk és a világ zsidósága nevében tiltakozásunkat fejezzük ki azok ellen az antiszemita kirohanások ellen is. amelyek az. utóbbi időben a hazai politikát jellemzik. A magyar demokrácia odáig jutott, hogy már a Parlament épületében is rasszista, antiszemita kijelentések hangzanak el, illetve hallatszanak. (Gondolok Hegedűs Lóránt MIEP-es képviselő hozzászólásaira.) A közelmúltban Bánovics Tamás, ugyancsak MIEP- es képviselő a főváros közgyűlésében hallatta antiszemita szavát. Nyílt támadási kezdeményezett a történelem egyik legkiválóbb alakja, az életét is feláldozó Raoul Wallenberg ellen. Akkor, amikor New Yorkban az Egyesült Nemzetek Szervezetének tőszomszédságában egy öt oszlopból álló márvány emlékművet állítottak az emhermentő svéd diplomatának — örök időkre emlékeztetve a népeket az emberiség legnagyobb tragédiájára, a holocaustra —, szomorú, hogy éppen Magyarországon vitatják Wallenberg nagyszerűségét. Miközben ez ügyben is a Miniszterelnök úr közlienjárását és vizsgálat elrendelését kérjük és sürgetjük, hangsúlyozzuk, hogy a rasszizmus és unnak veszélyes elburjánzása nem tekinthető magyar belügyitek csupán. Ezért senki nem vádolhat meg minket azzal, hogy Magyarország bcliigyeibe szólunk bele. Emlékeztetni kívánjuk az illetékeseket arra, bogy a Magyar Köztársaság éppen azért került abba a helyzetbe, hogy hamarosan a NATO teljes jogú tagjának vallja magát, mert számot adott a világnak arról, hogy működőképes a demokratikus intézményrendszere, és az ország az emberi valamint kisebbségi jogok garantálásának bajnoka is. Azt szeretnénk, ha ez valóban így is lenne, s nem kényszerülnénk arra, hogy az Egyesült Államok és az egész világ illetékeseinek, valamint a közvéleménynek a figyelmét kelljen felhívnunk a Magyarországon fejét ismét felütő náci ordas eszmékre. Tiltakozásunkat Alan Hevesinek, New York város legfőbb számvevőjének, valamint a Bnei Zion elnevezésű zsidó világszervezet elnökének egy korábbi holocaust emlékünnepségen elhangzott heszédrészletével zárjuk: „Aki fél évszázaddal a holocaust tragédiáját követően újra azon munkálkodik, hogy kezét a zsidóságra emelje, azt a kezet le fogjuk törni.” Kérjük Miniszterelnök Urat, hogy a fent említett témákban szíveskedjék minket mielőbb tájékoztatni az ügyek állásáról. LEOPOLD SCHEIBER EGY FIATAL ZENEMŰVÉSZ TRAGÉDIÁJA Filmszínházakban is bemutatták és könyv formájában is olvasható a tragikus sorsú, világhírű cselló-művésznő története: „Hillary és Jackie”. Jacqueline du Pre már fiatalon a világ különböző pódiumain lépett fel nagy sikerrel. Pablo Casals és Moszkvában Rosztopovics tanítványa volt 1973- ban gyógyíthatatlan betegséget kapott. Világhírű zenekarok vezetői, Solti, Previn, Doráti, Ormándi, Berstein versengtek érte. Mielőtt a hírneves izraeli zongoraművész és karmester, Dániel Barenboin feleségül vette, felvette a zsidó hitet. Esküvőjük, amelyen Ben Gurion és Moshe Dayan is jelen volt, a hatnapos háború idején, a jeruzsálemi King David Szállóban szenzációszámba ment Betegségének egyre erősödő tünetei lehetetlenné tették a pódiumon való szereplését. Betegsége nagy változásokat okozott magánéletében is. Egy ideig a New Yorki Rockefeller Intézetben kísérleti kezelés alatt állt Időnként a Russian Tea Room-ban, egy nagy pohár vodka társaságában lehetett megtalálni. Sokan összefüggést véltek felfedezni hitehagyottsága és „misztikus betegsége" között. Edgar csellókoncertjének karizmatikus előadása elragadtatta a közönséget, és Jackie-t levelek tömegeivel árasztották el. Fiatalon, 41 éves korában értek véget szenvedései. Ha többé személyesen nem is élvezhetjük művészetét, zenéje CD-k formájában örökre fennmarad. Bernard Shan zenekritikus szerint zenéje nélkül az élet minden szépségét elveszítené. Milyen igaz! INGATLANHIRDETÉS Csendes mellékutcában a siófoki Ezüstparton, a Balatontól 180 méterre elegáns lakóház eladó. 420 m2 telek, 140 m2-es, kétszintes, világos, egyedi tervezésű, hároméves épület. Kertkapcsolatos nappali, étkezőlconyha, 4 háló, 1 társalgó, 3 fürdőszoba, 3 WC, tárolók, beépített bútorok, loggia, terasz. Szauna, kandalló, összközmű, kábeltévé, rendőrségi riasztó, ápolt kert. Nyaraltatásra és befektetésnek is kiváló. Irányár: 25,5 millió Ft. Telefon: 06-309-328-247 KÉRJÜK OLVASSA TERJESSZE ÉS TÁMOGASSA LAPUNKAT
