Newyorki Figyelő, 1999 (24. évfolyam, 3-10. szám)

1999-07-01 / 5. szám

12 NEWYORKI FIGYELŐ Az elmúlt éveink RIGOLYÁK- Ez abszurdum! Ez egyszerűen abszurdum! Nem lélezik, hogy ez megint páratlan! Egy páros nem le­het páratlan! Hova szórtad el?! Hova szórtátok el?! - ez Apu. Dühös, mi több, őijöng. Ebből tudható a szomszéd szobában vagy a lépcsőházban tartózko­dók. meg a másik lakásban. Sívó néni zongoratanít­ványai számára is, hogy csak valami apróságról le­het szó. Apu csak apróságokén őrjöngött, üvöltött - már ha nem Polgár magaviseletéről, tanulmányi eredményéről volt szó. Ez esetben (véletlenül) nem egy flegma visszaszólás, matematika-kettes, osztály­­főnöki intő magaviseletből az üvöltés tárgya. Nem. Apu megint átszámolta azokat a kis izéket. Azokat a lapocokat. Azokat az - úgynevezett - halcsontból készült biszbaszokat. Inggallér-merevítőket, na. Há­rom-négy milliméter szélesek, fél milliméter vasta­gok, öt-hat-hét centi hosszúak, törtfehérek, némileg sárgásabbak: ingek gallérjának sarkába varrott kis résekbe kellett belecsusszantani őket, ügyesen, hogy az a gallér álljon, keményen, feszesen, hangyányi ránc nélkül. A peckeket elcsúsztatható fedelű, lapos, régi, kicsi, bádog gyógyszeresdobozkában tárolta Apu éjjeliszekrénye felső fiókjában. Este elővette őket, kettőt akkurátusán elhelyezett a misnap felve­endő ingbe és aztán számolt: megvan-e mind-a sok anró szar. Sohasem volt meg. Ez valami misztikum lehetett, de a hetenként-havonként megejtett számo­láskor sohasem volt páros számú gallérmerevítő a dobozban. Márpedig ez abszurdum, tényleg: ha ket­tőt vesz ki az ember a használt ingből, akkor ugye­bár nem lehet a dobozban tizenhárom vagy kilenc, esetleg hét. Mert nem elég, hogy a merevítők párju­kat vesztették, de fogyatkoztak is. Apu nem véletle­nül üvöltözött először egyes, majd többes számban: az egyes Anyunak szólt, mert kétségtelen, hogy csak ü pártalaníthatta a halcsontokat, midőn mosás előtt kieibálta azokat az ingből (mire Anyu replikája, nem kevésbé emelt hangon: - Igen, mosáskor, mert ne­kem kell kipiszkálni őket. miért nem tudod akkor ki­venni. amikor leveszed azt a nyavalyás ingedet!). A többes szám pár év múlva, a kamaszodé Polgárt il­lette. aki természetesen az atyai dobozkára járt rá. midőn saját ingének gallérját kívánta forsriftossá tenni - ne feledjük.- ez még a kemény galiérú nylon­­ingkorszak előtti idő. Vagyis az a kor, amikor szép galiérú ing még, halcsont merevítő viszont már nem volt kapható. Saját, vagy harmincdarabos készletét az ősidőkben szerezte be Apu, ám a kollekció - lásd mint fent - fogyott, mind veszedelmesebben, után­pótlás pedig nem volt. Ugyan melyik boltban árul­tak volna ilyesmit? Amikor már csak három pár ma­radt. Apu nyakába vette a várost, sőt leveleket írt vi­déki ismerősöknek, de Angliába, sőt Amerikába is. a. akkor még élő rokonoknak: neki gallérmerevítő kell. A tengerentúlról érkezett sorok közül nem is volt túl nehéz kiolvasni a szánalmat: ennek a szeren­csétlen balféknek pünkt gallérmerevítő kell. Azután valaki súgott: a Dohány utcánál, egy maszek fűző­készítőnél - hogy ez hogy' nem jutott előbb az eszé­be! - a mídeimaradékból százszámra csinálnak ilyesmit, tíz tillér darabja. Apu elrohant, vett har­minc párral - halálakor mind ott volt a helyén, az éj­jeliszekrényben. a gyógyszeres dobozban: a vásárlás utáni hónapokban ugyanis beköszöntött a gyárilag, örökre keményített galiérú ingek ideje.- Azt a sűrű csíko.sat... Illetve nem... Inkább ezt a: Ízeset: apró mintásat... Nem. az a nagy virágos nem jó... A hullámos? Nem is tudom... Nem. ezt én így nem tudom megállapítani, eldönteni... Húzzon beiale ide mintákat, mindegyikből! És próbáljuk meg ezüsttel, meg egy olyan kicsit sötétebb drappal - ez meg Anyu. 0 csendes, mert elszorul a torka, már majdnem sír. döntenie kell ugyanis. Miután a szoba­fal csak halványsárga lehetett, évtizedeken át, vala­miféle megkerülhetetlen szabályként, a mintának változnia kellett. A hengerelt mintának. Anyu csak és kizárólag hengerelt mintás falat tudott elképzelni maga körül. Halványsárga falat, ezüst, vagy egy ki­csit drappos mintával. Kétévenként. A festők imád­ták és megőrültek tőle. Imádták, hiszen nemcsak két­évenként jelentett biztos kuncsaftot nekik (jószerivel fölöslegesen, hiszen két év alatt mit piszkolódhat egy fal?), de mert Anyu szakértő volt. Mármint henger­lésben. Ismerte a hengerek fajtáit, készítésük módját, a különböző színű, vastagságú, fajtájú gumik tulaj­donságait - egyenrangúként tárgyalt a szakemberek­kel. Akik megőrültek, mert a választás... A felelős­ség, hiszen két évre szól a döntés! Anyu pepecselt, válogatott, elszánta magát, visszatáncolt, napokig zongorázott a pemzlisek idegein, hogy aztán az utol­só választását a festés kezdetekor megváltoztassa, és mégse ezt a hullámosat, hanem amazt az apró mintá­sat válassza. Lett tehát az apró mintás ezüsttel, az egész lakásban; kosz előtte, kosz utána, fölfordulás napokig - majd a sírós verdikt: - Nem jó. megint nem jó, a hullámos kellett volna.- Nem kapni! Sehol, az egész városban nem kapni! Azt mondják, hogy már nem gyártják, de ez hihetet­len! Abszurdum! - persze, ez megint Apu, ő abszurdu­­mozik. ismét egy időszámítást zárva: a tégla alakú vé­­cépapírtömbök korát. - Mi ez a hengerféleség? Ho­gyan is van ez? Hol kezdődik? Es főleg: hogy' a fené­be lehet ezt berakni egy tégla alakú fatartóba? Mi az. hogy csak ezt gyártják? Hogy' lehet az? Nyolcvan évig, száz évig, amióta a water-dosetet föltalálták, jó volt a tégla alakú is? Az a drappos... Most jönnek ez­zel a gurigával, de minek? Kinek? Nekem ugyan nem! - döntött Apu, és ismét loholni kezdett, nagy konk­visztádor: Kispestre jutott el. meg Nagytéténybe, pet­­róleumszagú háztartási boltok legalsó polcairól bá­­nyásztatta elő az utolsó kötegeket. egy forint ötven fil­lérért darabját. Kevésszer érezte ennyire tapinthatóan az idők változását, mint ekkor, az altesti higiénia kar­bantartásának ilyen drasztikus módosítását érthetet­lennek és értelmetlennek tartotta, s szinte szimboli­kussá nagyította: azt a kort ö már nem értheti, amely széles szerpentinekkel váltja föl a becsületes téglát. Ezek után már nem is volt meglepve, midőn azt a gu­rigát olykor hetekig nem lehetett kapni sehol, önnön igazát vélte bizonyítottnak látni: - Ja, kérem, azzal a régivel ilven sohasem fordult elő. azt mindig lehetett kapni, az jó volt - ámította magát.- PR! Persze, hogy PR. mi más lehetne? Pol­gár Rozália, ez az én nevem. PR a monogra­mom, azt kell hímezni az ágyneműkre. Igen, a tiéd­re is. Gyuszi, meg Apuéra is. miért, mit gondol­tál? PR-t, vagy PGy-t? Jegyezd meg egyszer s min­denkorra: a háztartásban az ágynemű női do­log, a nagypárna-, a kispárna-, a paplanhuzat­ra az asszony monogramját kell tenni - ez ismét .Anyu. A monogram-magyarázatot az istennek nem akarta megérteni Polgár. Anyu lánykori neve után a monogramja SzR. akkor miért a PR? Eleje Apu, vé­ge Anyu? Nem. nem talált semmiféle logikát ebben, meg egyáltalán: tulajdonképpen tényleg, miért kell nekünk monogram minden ágyneműnkre? Egybefo­nódó gót betűkkel az a PR. minek ? Fehér cihán ró­zsaszín, rózsaszínen fehér, halványzöldön sötétzöld - mi a frásznak? A család szegény. Polgár ezt nemcsak hallja, de nap mint nap megtapasztalja, és akkor tes­sék: Anyai szinte havonta vásárol egy ágyneműgami­­túrát. nyilván az innen-onnan. esetleg éppen Polgár kárára lecsípett pénzből, és ágynemű-garnitúrákat vesz. Leszakad alattuk a kombinált szekrény alsó ré­sze, el sem fémek szinte. Nehezek, mint a kő, ezt Polgár tapasztalatból tudja, hiszen neki kell valahány új szerzeményt lecipelnie az épp lakásuk alatti üzlet­­helyiségbe. a műhímzőhöz. Az egész olyan furcsa: .Anyu őt küldi le ide. ugyanakkor állandóan hozzáte­szi: - Leadod, és azonnal visszajössz, éned! Ott nem maradsz, egy percre sem. érted?! Hajdú bácsival szóba sem állsz, érted?! Érti, persze, de mégsem: ha neki kell levinnie, miért kell visszarohannia? és miért nem válthat egy szót sem Hajdú bácsival? Az külön­ben sem állna szóba vele. a fésült bajuszú, szépen hullámos hajú férfi; mindig ül mellette a boltban egy-két, hozzá hasonló küllemű fiatalember, Polgár­nál öt-hat évvel idősebbek, mosolyognak egymásra, és beszélgetnek, cigarettáznak. Hajdú bácsi nem is műhímez, övé csak a bolt, valahol hátul zörög két varrógép, ő mindig csak itt ül, egy-két fiúval és mo­solyognak és cigarettáznak és beszélgetnek. Ahhoz évtizedek kellenek, hogy Polgár átérezze: Anyunak az ágynemű, a monogramos ágynemű egy valaha élt kor, gyerekkorának vászonná manifesztálódott emlé- i ke volt, a szülői házé, a szolid otthoné, ahol az ágy­­: nemű mennyisége és a monogram minősége meny­­nyiséget és minőséget jelzett: a szelíd jómódét, amelyben Anyunak soha nem volt része később - az : ágynemű pótlék lett és emlékeztető. Azt pedig, hogy Hajdú bácsi homokos, mint a Szahara, bajsza, ondo­­lált haja festett, még aznap elmondta neki Rákosi Bandi, a nála két évvel idősebb házmestersrác. Bandi részletezett - Polgár okult.- Ez a Bébitől van, ez meg a Medvétől, ez a kettő meg a Szálaitól. Nem rosszak, kétségkívül nem ■ rosszak - ismét Apu, előtte mignonok. Apu édesszá­jú volt. de a nagy desszertmasszívumokon (máglya­rakás, stíriai metélt, hollandi kocka, rakott palacsinta) kívül csak a mignonok érdekelték. Azokból is kizá­rólag a csokoládésak. Puncsos, marcipános, mogyo­rós - ugyan, nem érdekes, ehetetlen kotyvalékok, egyenízűek: - Mit vársz egy forint tíz fillérén? A Csanády utcai Napsugárban, meg a Kossuth mozi melletti másik állami cukrászdában furcsa szabályok éltek: mignont csak vegyesen adtak. Vagyis ha Apu kért hármat vagy négyet, hiába mondta, hogy neki csak csokis kell: -Ne válogasson a vendég! Csak ve­gyesen adjuk a mignont, hogyisne, hiszen mindenki csak csokisat akar, akkor mi lenne a többivel! Apu­ban - sok egyéb, sokkal jelentősebb ügy helyett - az ilyen kis apróságok rombolták a rendszerbe vetett hi­tet. Merthogy a maszekok természetesen azt osztot­ták. amit rendelt, maszek pedig volt bőven. Fene tud­ja. miért, de a magáncukrászdákat megkímélte vala­hogy a kor. a rendszer. Ha mignonra vágyott. Apu elsétált a Gyöngyház utcával szembeni kis maszek­hoz. vagy tovább, a Balzac sarkára, esetleg onnét a Gergely Győzőbe, vagy éppen a Pozsonyi útra. a Herzen sarkára, a Bébihez. Neki csokis mignon kel­lett, csak csokis, és csak mignon, nem Tátra-csúcs. amelyből bárhol bármennyit kaphatott volna, hiszen a Tátra-csúcs nem vegyesen készül, a Tára-csúcs csak csoki, és tulajdonképpen egy megnagyobbított mignon, három harmincért, de hát: - Az Tátra-csúcs és nem mignon! - márpedig Apu a mignont szerette.- Itt van minden felírva, várjatok! Hogy is van ez? Az a számtanfiizet. igen. ide négy négyzetrácsnyi kell. Ez lesz az irodalom, igen. a tanár úr a jobb JÖlső sa­rokba akarja a címkéi, rendben. Nézzük tovább, ne : oda tedd. mit csinálsz?! Most ezt mién csináltad? Mi­ért kellett azt oda húzni?! Itt nem az van leírva! - így Apu, Anyu meg Polgár. Szeptember eleje van. és ők adjusztálnak: iskolai füzeteket kötnek a kék papírba, ragasztják arra a piros-fehér címkét, rakják ceruzával vagy tollal a margókat. Kezük mocskos: a vignetta (á 1 fillér, tízesével adták, holott elvileg kettőt is lehetett volna kérni, a lyukas kétfilléres hivatalos váltó- és vá­sárlópénznek minősíttetett) ragasztója ujjuk pórusaiba tapasztja a silány borítópapír kék festékét. A munká­hoz mindhárman kellenek, más családnál is valahá­­nyan napokig ezen melóznak, ezen a pedagógiai esze­­mentségen. Az egy dolog, hogy a füzeteket be kell kötni (a könyveket is), így megy ez már az ókor óta, I de hogy ki mit akar...? Mármint melyik tanár hogyan ! kívánja viszontlátni tantárgya füzetét, könyvét - azt Polgárral aggályosán fölíratták a suliban. A számtan­tanár négy négyzetrácsnyi margót követel minden ol­dal mind a két oldalán; az irodalomfüzetben a lapok külső szélére kívántatik, az éltől másfél centis távol­ságban, ceruzával húzott margó; a földrajztanár a cím­két a füzet, illetve a könyv borítójának jobb felső sar­kába kéri; a töritanámak meg nem felel meg az egyen­­csomagban kapott füzet, neki gyorsírófúzetet kell be­szerezni. mondván, hogy a szöveget a szélesebb so­rokba. míg a dátumokat, piros ceruzával, a keske­nyebbekre kell majd írni - őrület, ezerszer is őrület! Polgár negyedikes volt. tíz év körüli. Míg apja. anyja gallérmerevítő-ügyi, monogramrendszeri és megannyi mis rigolyáit mára, negyven esztendő el­teltével érteni, sőt megérteni véli. addig a margó- és vignettavariációkra visszaemlékezve csak bomírtsá­­got, csökölt lelkű minicézárok bizarr énkifejezését érzi - jelenig hatóan. Andai György Kutatási célból keresünk KOSSUTH ZSUZSÁVAL, Kossuth Lajos egyetlen testvérével, amerikai tartózkodásával, temetési helyével kapcsola­tos minden fellelhető dokumentumot. A szerkesztőség._________________________________________________ KOVÁCS UTAZÁSI IRODA NEW YORKBAN 44-10 Ketcham ST., QUEENS, NEW YORK 11373 Tel: (718) 651-2494 * Tel/Fax: (718) 651-2914 AZ ÖSSZES REPÜLÉSI ÉS HAJÓZÁSI VÁLLALAT HIVATALOS IRODÁJA BELFÖLDRE ÉS KÜLFÖLDRE AZONNAL KIADJUK A JEGYEKET. eavéNi. csoportos és chart«* utazások mindcnhovA Érdeklődjön rendkívül előnyös árainkról: NEW YORK * BUDAPEST* NEW YORK BUDAPEST * NEW YORK * BUDAPEST útvonalakon Ugyancsak kedvező árak Izraelbe és a világ minden pontjára 4^ CSAK MEGBÍZHATÓ gépen utazzon és mindig A LEGOLCSÓBB ÁRON Hajóutak, package túrák Amerikába is. Gyógyfürdők, szállodák, autóbérlések. REZERVÁLÁSÉRT DÍJAT NEM SZÁMÍTUNK. & A LEGFRISSEBB HELYI ES HAZAI MAGYAR NYELVI) HIRE KERT. A MAGYAR K.U* TTIBáirPT TV MfSniUrWAT: FRISS HÍREK MAGYARUL FtVrritrN n.u, sokakor az 57-ES kábel csatornán Manhattanén HUNGARIAN MAGAZINE EXTRA SZOMBATON P J. 1» ÓRAKOR A 34-ES KÁBEL CSATORNAN-MANHATTANBEN HUNGARIAN MAGAZINE EXTRA-BROOKLYN VASÁRNAf D.U. 5-JO-KOR AZSS-OS KÁBEL CSATORHaN -BKOOKLVPtBAJt BIKKAL GYULA IGAZGATÓ/FÖSZERKESZTQ levelezési cím: 245 E. 80th St. NYC 10021 Telefon: 212/ 570-6441 mikrofonnál: APATINI GYULA Hírek - magyar zene - hazai sport politika - NY magyar gazdasági élete Program vezető: Apatini Gyula Apatini Mária ★ ★★*★★*★★*★*★★*** ******************y

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents