Newyorki Figyelő, 1999 (24. évfolyam, 3-10. szám)
1999-07-01 / 5. szám
NEWYORKI FIGYELŐ S Fejezet a „ Vili a Dob utcából” című Benedek-müből Szeptember 1-én Németország megtámadta Lengyelországot. Két nappal később Nagy-Britannia és Franciaország hadat üzent Németországnak. Még ugyanebben a hónapban helyreállt a diplomáciai kapcsolat Magyarország és a náci Németország új barátja, a Szovjetunió között. Lapunk hasábjain többízben foglalkoztunk Benedek István Gábor fömunkatársunk egyik legújabb remekművével, amely az író különleges stílusában emlékezik meg a népszerű Benczúr Vili életéről, és arról a korszakról, amely a magyar történelem legszégyenteljesebb időszakát öleli fel A művet a vészkorszak adalékának is tekinthetjük és olvasása mind a túlélőknek, mind azok leszármazottainak elsőrendű fontosságú. Az alábbiakban közöljük annak egyik részletét A könyv néhány példánya kiadóhivatalunkban is beszerezhető. Ötödik fejezet Érdekes, hogy a pesti gettó utcáiban nem úgy figyeltek a magyar történelemre, ahogy máshol az országban. Itt a parancsolatok szigorú megtartása, a vallási rend zavartalan menete még mindig fontosabb volt, mint az újságok hírei. Sőt még a neológ világban lezajló események is nagyobb hullámokat csaptak: mi történt a Dohány utcai nagytemplomban, mi a „Lipóciában”, azaz a Lipótvárosban, abban a városkerületben, ahol a jobb módú polgárzsidók laktak? Pedig szörnyű vihar közeledett vészes gyorsasággal. Kötelességünk néhány történelmi tényt ideiktatni, hogy érzékelhessük: milyen közegben élt a gettó területén a több ezer zsidó, köztük a Blaustein család, s benne Vili, a zöldség- és gyümölcskereskedő. 1939. január 6-án Imrédy Béla miniszterelnök a pesti Vigadóban meghirdette a Magyar Élet Mozgalmat. A mozgalom fő jelszava a fajvédelem: „ősi magyar földön új magyar élet!” Egy nappal később Csáky István külügyminiszter bejelentette, hogy Magyarország csatlakozik az Antikomintern Paktumhoz, majd Berlinbe utazott Hitler kancellárhoz és Ribbentrop külügyminiszterhez, hogy benyújtsa Magyarország revíziós igényeit. Ezt követően a Szovjetunió bezárta budapesti követségét. , Február 3-án nyilas terroristák bombát dobtak a Dohány utcai zsinagógába. Tizenhármán megsebesültek. Egy hónap múlva Hubay Kálmán képviselő bejelentette a Parlamentben: megalakult a Nyilaskeresztes Párt. Két nappal később a minisztertanács elhatározta: ha a német hadsereg bevonul Csehszlovákiába, s a német védemyő alatt kikiáltják az önálló Szlovákiát, a magyar honvédség megszállja Kárpátalját. Erre március idusán került sor. A kormányzó fehér lovon vonult be Munkácsra. (A felvidéki magyar anyanyelvű ortodox zsidók közül sok százan jöttek át az anyaországba. 1941-ben ők lesznek azok, akiket Lengyelországból, Ausztriából érkezett hitsorsosaikkal együtt elsőként deportálnak a magyar katonaság által már megszállt ukrajnai Kamenyec Podolszkba, s közülük néhány nap alatt húszezer embert - még nem gázkamrákkal és krematóriummal, hanem kizárólag kézifegyverekkel, célzott lövésekkel, botokkal és kövekkel - lemészárolnak, agyonvernek.) Áprilisban Magyarország kilépett a Népszövetségből. Ezzel csaknem egy j időben a Szovjetunió javaslatot tett Nagy-Britanniának és Franciaországnak hármas szövetségi rendszer megkötésére. Hitler bejelentette: érvénytelennek tekinti a német-lengyel megnemtámadási szerződést, valamint a német-angol flottaegyezményt. Májusban kihirdették a második zsidótörvényt: „a zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról”. Zsidónak minősül az - felekezettől függetlenül, tehát kizárólag faji alapon -, akinek legalább egyik szülője vagy két nagyszülője zsidó származású. Zsidók ezentúl nem szerezhetnek honosságot, sőt a belügyminiszter bárkitől visszavonhatja az 1914. július 1. után kelt állampolgári jogot. Zsidók nem alkalmazhatók állami vagy közintézményekben, nem lehetnek lapszerkesztők, lapkiadók, az ügyvédek, orvosok, újságírók, színészek csak hat százalék erejéig fogadhatók be a szakmai kamarákba, ami egyben záloga az elhelyezkedésnek. A törvény erősen korlátozta a zsidók munkavállalását a magáncégekben is, az iparűzést, beleértve a kiskereskedést, a lehető legszélesebb körben visszaszorították. Májusban megkötötték a német-olasz paktumot. Júliusban Teleki Pál miniszterelnök levelet küldött Hitlernek: általános konfliktus esetén Magyarország összehangolja politikáját a tengelyhatalmakkal, s csak a lengyelországi hadműveletekben nem vesz részt. Ezt a záradékot Csáky külügyminiszter augusztusban, Hitlernél tett személyes látogatása során visszavonta. Az ország lakossága zavarodottan figyelte az eseményeket - például Horthy kokettálását ősellenségével, a bolsevista Szovjetunióval -, jóllehet szinte eufórikus volt a hangulat a területi gyarapodások miatt. Annak, hogy ezáltal Magyarország végérvényesen a tengelyhatalmak mellett kötelezte el magát, általában nem tulajdonítottak jelentőséget. Németország túl gyorsan tört előre, hogysem bárki számolt volna az esetleges gyászos következményekkel. A zsidóság - a hivatalos szóhasználat szerint is - belső ellenség lett, s csak idő kérdése volt a velük szembeni drasztikus fellépés. A Blaustein családban nem olvastak újságot. Pontosabban csak zsidó újságot olvastak. A hírforrás a piac, a bolt, a Dob utca volt. Már ameddig volt piac és volt bolt. Mindenesetre olyan erős lett a zsidóságra nehezedő nyomás, hogy arról nem tudomást venni egyszerűen ostobaság lett volna. Ráadásul - ami a világpolitikát illeti - egyre reménytelenebbé vált a helyzet. A németek 1940 késő tavaszán Dunkerque-nél körülzárták az angol-francia csapatokat, és részben megsemmisítették őket. A zsidók már csak Istenben, az isteni csodában bízhattak. Vili ekkoriban szokott rá, hogy eljárjon a körúti kávéházakba. Friss híreket, elképesztő rémhíreket hallott. Legszívesebben a színészek asztalához ült. A fél művészvilág állástalan volt. A kamarán kívül rekedtek - amíg lehetett - vidéki turnékat tartottak, mint Salamon Béla is. Zsidó közegben, zsidó rendezvényeken léptek fel - a legismertebb hely a Goldmark—terem volt —, de többnyire a kávéházakban lebzseltek, és akasztófahumorral taglalták, hogy miféle vészek fenyegetnek. Vili néhány művészt már ismert korábbról, hiszen kisfiúként, amikor még „megvolt a hangja”, s egy-egy új operetthez kórustagokat kerestek, ő bizony jelentkezett. Természetesen titokban, de tudván tudva, hogy nem olyan nagy a lebukás kockázata, hiszen a Dob utcai ortodox zsidók nem járnak a Király Színházba, kevéssé valószínű tehát, hogy a jesivás Vilit bemószerolják a papánál. A toborzott dalnokok esténként, előadásonként egy pengő honoráriumot kaptak. De hősünket nem is annyira a kereset vonzotta a színpadra, sokkal inkább a teátrum „alpesi levegője”. És amikor fellépett, mondjuk, a Fehér ló című énekes bohózatban, amelynek főszerepét a hírneves sztár, Lábas Juci alakította, maga is élvezettel énekelte a kupiét: „Mit tehet a Zsiga, Zsiga róla, hogy olyannyira szeretik a nők...” Az biztos, hogy jó iskola volt Vili számára a kávéház. Látta és megfigyelte a vendégek különféle típusait, a pincérek mozgását, modorát, munkastílu■ sát, érzékelte a tulajdonos sajátos szerepét. Ösztönös volt ez az érdeklődés, ’ hiszen honnan is tudhatta volna, hogy lesz idő, amikor ő maga is tulajdonos 1 '•«y A kávéházban természetesen mégiscsak az volt a legfontosabb, hogy hírekhez lehetett jutni. Hogy mit mennyiért lehet kapni és főleg, hol. Hiszen bevezették a cukor- és zsírjegyet (cukorból öt deka volt a heti fejadag), tehát a piacról eltűnt a cukor. Bejelentették: Magyarország 200 000 tonna búzát, ugyanennyi kukoricát és 100 000 tonna más takarmányt szállít Németországba. Tehát nem lesz kenyér, kevesebb lesz a hús. Az elégedetlenkedőket a kihirdetett statáriális bíráskodás figyelmeztette: „kuss, pofa be!”. És a zsidóktól a reményt is elvették: a németek hatalmas légierővel megkezdték Anglia bombázását, közben a szovjet csapatok bevonultak a Baltikumba. Vili szemében tehát felértékelődött a kávéházi hírforrás, mégpedig az élelmiszerek beszerzése miatt. Mert azonnal kialakult a feketepiac és megszülettek a feketeárak. Az árfolyam a sötét hírek függvényében változott. Vili normális forrásai ugyancsak elapadtak, s ha véletlenül mégis hozzájutott valamihez, azt már nem a boltban árulta. De ahol tilalom van, ott - tudjuk - azonnal akcióba lépnek a névtelen feljelentők, az árgus szemekkel leskelődő házmesterek, a razziázó rendőrök. És félelem lesz úrrá az embereken. | TERJESSZE LAPUNKAT^ Augusztus 23-án, a nyugati világ megdöbbenésére, Németország és a Szovjetunió - Ribbentrop és Molotov - Moszkvában barátsági szerződést írt alá.
