Newyorki Figyelő, 1998 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1998-06-01 / 6. szám
1998. június 1. NEWYORKI FIGYELŐ VANDÁL PUSZTÍTÁS DEBRECENBEN BERCZELLER IMRE: „BÍZZÁL BENNEM!” A N.Y.Times Magazin 1998 május 3. számában Úri Sariv, Izrael fődelegátusa volt a Palesztin Felszabadító Szervezettel 1993-ban folyt titkos tárgyalásokon, hosszas cikkben fejtegeti, hogy a két fél közötti megegyezés csakis kölcsönös bizalom alapján lehetséges, és, hogy ezt sikerült megalapozni ezeken a tárgyalásokon. A palesztin tárgyalófelekkel folytatott megbeszélések Ahmed Qurei, alias Abu Ala és Hosszan Afsour Arafat politikai tanácsadója között szívélyes, csaknem baráti kapcsolattá alakultak. A Rabin-Peresz duó erre a nagyon ingoványos talajra építette Arafattal szembeni politikáját, amely, mint az a mai napig bebizonyosodott, alap nélkül Izrael véleményében megosztott társadalma egyre jobban a szélsőségek irányába sodródik. Ez eredményezte Rabin meggyilkolásának szörnyű tragédiáját. Peresz álmodozó terve az arabokkal való megbékélés, főleg gazdasági alapokon, egyenlőre álomkergetés. Mert: 1.) Az arab mentalitásban a szó egyenlő a tettel Arafat a mai napig nem teljesítette az oslói megállapodás sarkalatos pontját, az Izrael megsemmisítésére vonatkozó fogadalom eltörlését. Az arabok ezt a céljukat soha fel nem adták. Arafat arabjainak tartott beszédeiben ezt a reményt a mai napig táplálja. Netanjahu, e cikk megírásakor többek között az oslói megegyezés eme pontjának végrehajtásához köti a békefolyamat további lépéseit izraeli oldalról 2. ) A palesztin „rendőrség” és egyéb biztonsági alakulatok létszáma szerény becslés szerint legalább a kétszerese a megállapodásban elfogadottnak. 3. ) Egyiptomból és a világ minden tájáról csempésznek fegyvereket a Gáza övezetbe, amiről Izraelnek pontos értesülései vannak 4. ) A Nyugati parton és magában Izraelben az arabok nagyobb mértékben építkeznek, terjeszkednek törvény ellenesen, mint a zsidók. 5. ) Mubarak, Arafat legmegbízhatóbb támogatóinak egyike soha nem szüntette be sajtója legundorítóbb uszításait, rágalmait Izrael ellen, rendszerint összekapcsolva a palesztinok szenvedéseinek erősen kiszínezett leírásával Ez az egész mohamedán világban elterjedt izgatás nem nagyon jó táptalaj egy kölcsönös bizalom gyenge csemetéjének életben maradására. 6. ) A közelkeleti és északafrikai arab államok kaleidoszkópszerű szövetkezése egymással és egymás ellen, szerződéseiknek semmibe vevése ez alatt az 50 év alatt közmondásos. Pontosan az Izraellel megkötött szerződést fogják „Torát emesz”-nek, szentnek és sérthetetlennek tekinteni? Ezek után kárhoztasd, kedves olvasó, hogy Netanjahu nem volna hajlandó Arafattól nem, hogy használt, de még új autót sem vásárolni, megbízhatóságára való tekintettel Amiről nem beszélünk: 1.) Hillary Clinton első Nagyságos Asszony a minap kijelentette, hogy a palesztinoknak joguk van önálló államukhoz- Csak azt nem mondta meg, hogy ezt az államot nekünk amerikaiaknak kell majd pénzzel fenntartani, mert a gazdag arab „testvérek” lényeges támogatására ugyebár nem számíthatnak. És, hogy ennek az államnak léte Izraeltől függ, mert, ha az biztonsági okokból egyszer-egyszer lezárja a határait, akkor Arafat és az egész világ jajong, hogy a palesztinokat Izrael éhen veszti 2.) A hontalanok kérdése. A Bush elnökünktől elfuserált Golf-háború után Kuwait és Szaudarábia több százezer, már évtizedek óta ott lakó és dolgozó palesztinait rúgott ki minden ingóságuk nélkül, megtartva természetesen ingatlanukat, pénzüket, stb. Hogy egy ilyen deportálás mivel jár, azt mi zsidók mindenkinél jobban tudjuk. Csak azt nem tudjuk, hogy hány száz, vagy inkább ezer asszony, férfi, és gyermek esett áldozatául a tömeg lincselésnek? Clinton elnök ultimátumot adott, hogy május 11-én adja be a derekát, HL újabb 13%-ot a Nyugati partból a palesztinoknak. A bibi ott van, hogy Bibi nem szereti, ha ultimátummal akarják arra kényszeríteni, hogy egyoldalúan adjon át vitális területet „baráti” ellenségének. Egyoldalú, mert viszonzásként Arafat „meghatározott és ellenőrizhető lépéseket fog a terror akciók ellen tenni” „Fog”... Nem beszélve arról, hogy civilizált népek terror akciókat el sem kezdenek, de ezeket a lépéseket Arafatnak már a béketárgyalások alatt meg kellett volna tennie. A N. Y. Times új csillaga, Thomas Friedman az utóbbi időben felcsapott Bibi önkéntes tanácsadójának. ő is arra buzdít, hogy az üdvösséghez a 13% ösvényén lehet csak eljutni Arafat nem bolond kompromiszszjumot kötni akkor, amikor váratlanul olyan szövetségesre akadt, mint, az Egyesült Államok mindenható Első Családja, a Clinton házaspár. Bibi elég merész párbajba kezdett, ami egy pár bajt, (bocs ezért a szójátékért), okozhat azzal, hogy nem volt hajlandó az ultimátumot elfogadni Viszont azzal, hogy kilátásba helyezte, hogy a hónap végén hajlandó Washingtonban tárgyalni egy új megoldásról, arra kényszerítette mind Clintont, mind Arafatot, hogy lenyeljék ezt a békát. De kit is érdekelnek ilyen apróságok? És különben is minek ilyén piszlicsáré dolgokkal elterelni a figyelmet az annál sokkal fontosabb arab-izrael közötti bizalmat gerjesztő lépésekről „És a furfangos diák ismét nagyot tüsszente rá” (János Vitéz) "Jaj, de sok a csapás, jaj de nagy a gyász minden családban, minden lélekben" (ex. Xii 30.) A Debreceni Zsidó Hitközség mély megrendüléssel tudatja, hogy amíg tagjai a Pészach ünnepét tartották - az Egyiptomból való kivonulásra emlékeztek -, addig ismeretlen tettesek behatoltak a Debreceni Zsidó Hitközség 1842-ben alapított két és fél méteres kerítéssel körülvett temetőjébe, s 21 darab sírkövet olyan mértékben megrongáltak, hogy helyrehozataluk meghaladja Magyarország egyik legnagyobb - 1500 lelket számláló - vidéki hitközségének erejét A sírkövek nagy részénél már hozzátartozó sincs, aki évente legalább egyszer az emlékezés kavicsait elhelyezné, a sírt ápolná vagy ápoltatná. Az Aggáda úgy tudja: Izraellel a pusztában két láda vonult szüntelen: egyikben a Tan volt, a másikban József csontjai A zsidóság évezredes történelme során ebből a két forrásból táplálkozott: a hagyományból és a kegyeletből, az élőkből és a holtakból Felhívással fordulunk a világ zsidóságához, hogy segítsék a több mint másfél százados temető vandál módon szétvert sírjainak helyrehozatalát, hogy a júliusi - Tammuz hó 10-i - mártír ünnepségre érkezők már ne lássák a rombolás jeleit Az Örökkévaló áldását kérve a segítőkre, támogatókra, közöljük, hogy az adományt a következő címre kell küldeni: Debreceni Zsidó Hitközség, 4025 Debrecen, Bajcsy-Zsilinszky út 26, vagy a Debreceni Zsidó Templomért és Temetőért Alapítvány 11738008-20703059 számú számlájára. Az elpusztított sírkövekről munkaidőben az alábbi telefonon adunk tájékoztatást: 011-36-52-415-861 Halmos Sándor ügyvezető igazgató A KÖVET MEGSZÉGYENÍTÉSE Dán Karczer, az új kairói amerikai nagykövet hagyományőrző zsidó, akinek egyik fia egy izraeli településen lakik. Az egyiptomi sajtó felháborodottan vett tudomást a kinevezésről és kipás, harédinek öltözött képét közölték. Kairóban általában nem volt nagy az őröm akkor, amikor hírül jött, hogy az Egyesült Államok új nagykövetének Dán Karczert nevezték ki "A rendkívüli és meghatalmazott amerikai nagykövet - ordított az ellenzéki sajtó hírlapjainak címoldaláról - zsidó". Nem ez az első alkalom, hogy Karczer diplomáciai feladat ellátása végett Kairóba érkezett: 1970-ben ugyanis részt vett azokon a tárgyalásokon, amelyeket Egyiptom és Izrael folytatott a kialakítandó béke-megállapodás végett. A szerződés aláírását követően az egyiptomiak egy különleges, személyre szóló engedélye alapján Karczer az első, zsidó származású, Egyiptomban feladatot ellátó diplomata lett. Gyermekei a kairói amerikai iskolába jártak, a család pedig gondosan ügyelt arra, hogy Izrael valamennyi ünnepén rendszeresen megjelenjenek a zsinagógában. A Karczer család, amelynek feje akkoriban az amerikai nagykövetség másodtitkáraként szolgált, Tel-Avivból, egy különleges futár útján kapta a kóser csirkét. Most, amikor Karczer az izraeli követté kinevezett Edward Walker posztját örökölte, rögtön figyelmeztették, hogy zsidóként az élete egyáltalán nem lesz könnyű napjaink Egyiptomjában. Itt vannak mindjárt azok az ellenzéki mozgalmak által rendszeresen rendezett tömegtüntetések, amelyeken amerikai és izraeli zászlókat szoktak egymás mellett égetni A tömegkommunikáció még jóval azelőtt foglalkozott Karczerrel, hogy a diplomata Egyiptom földjére tette volna a lábát. Az újságírók nem késlekedtek a publikum tudomására hozni, hogy az excellenciás úr egyik fia egy izraeli településen él és jesivában tanul A karikaturisták rögtön gondoskodtak arról, hogy az amerikai nagykövetség tetején lengő lobogót Magen David odabiggyesztésével ábrázolják. A Roz el Juszjuf című hetilap szerkesztősége terjedelmes cikket közölt Karczerről, amely mellé fotómontázst illesztettek: ezen Karczer követ hosszú, göndör pajesszal és a harédiek által viselt széles karimájú, fekete kalapban látható. Alatta az aláírás: "Amerikai nagykövetnek öltözött zsidó rabbi érkezett hozzánk." A cikkben részletesen foglalkoznak azzal a hadműveletnek is beillő cselekvéssorozattal, melynek során a követi rezidenciát kikóserolták, azzal, hogy miként szervezték át a követség védelmét, hol helyezkednek el a testőrök stb. A cikkben részletesen leírják a félelemnek és elszigeteltségnek azon légkörét, amely az Egyiptomban élő izraelieket körülveszi A Roz el Juszjuf munkatársa arról is tájékoztatja olvasóit, hogy a kairói diplomáciai testület többi tagjai őrzését is meg kellett erősíteni a zsidó követ érkezése miatt Karczer úgy döntött, nem tér napirendre az antiszemitizmustól bűzlő cikk felett. A közlés másnapján körlevelet intézett az egyiptomi sajtó szerkesztőségeihez, amelyben kihangsúlyozta: mélyen sértve érzi magát az ellene elkövetett inszinuáció miatt "Ez nem módja annak, ahogyan egy Egyiptomban vendégeskedő baráthoz kell viszonyulni - írta, hozzátéve, hogy külszolgálata nagy részét az Egyiptom és Amerika közötti viszony javításával fogja tölteni
