Newyorki Figyelő, 1998 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1998-03-01 / 3. szám
1998. március 1. NEWYORKI FIGYELŐ 5 AZ ÚJ ÉLET INTERJÚJA ZOLTAI GUSZTÁVVAL AZ ÉLETJÁRADÉKRÓL ES EGYEB AKTUÁLIS KÉRDÉSEKRŐL Szerkesztőségünk a kárpótlással összefüggő időszerű kérdésekre kért választ Zoltai Gusztávtól, a Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány társelnökétől. Az Új Élet augusztus 15-i számában ugyanis hírt adtunk arról, hogy a közalapítvány kuratóriuma egyenlő mértékben osztja fel az életjáradék céljára az állam által rendelkezésre bocsátott összeget. E témával kapcsolatos első kérdésünk, amelyre az alábbi választ kaptuk.- Az életjáradék igénylésének határideje június 30-án lejárt. Ez az időpont azonban nem jogvesztő hatályú. Azok, akik június 30-ig benyújtották igényüket, 1997. július 1-jétől visszamenőleg kapják az életjáradékot. Akik később adták be kérelmüket, azoknak a beadást követő hónaptól esedékes az életjáradék. A benyújtási határidő megjelölésére azért volt szükség, hogy megállapíthassuk az igényjogosultak számát. Ez megközelítette a 20.000-et. így a 4 milliárd forint címletértékű kárpótlási jegy elegendőnek bizonyult arra, hogy a kuratórium személyenként 200 ezer forintban határozza meg a kárpótlási jegy életjáradékra váltására felhasználható összeget. Másik kérdésünk arra vonatkozott: mikorra várható, hogy a Magyarországon lakó holocaust-túlélők megkapják a Svájc részéről előirányzott személyenkénti 1100 dollárt, s milyen módon juthatnak majd hozzá a pénzhez? A fenti kérdésre adott válasz így hangzott:- Miután különböző határidőket jelöltek meg, és már a harmadik halasztásról értesültünk az illetékesektől, ezért nem egészen udvarias hangnemű levelet írtam azoknak, akik ezekben az ügyekben döntésre jogosultak. Bevezetőben a magyarországi zsidóság, ezen belül a holocaust túlélői nevében köszönetemet nyilvánítottam mindazoknak, akik igen kemény munkával rávették a svájci bankokat fizetési kötelezettségük teljesítésére. Egyidejűleg mélységes felháborodásunknak adtam hangot amiatt, hogy hónapok óta késleltetik a jogos utódok igényeinek kielégítését. Ezután a levél így folytatódik"..Tisztelt Uraim! Most már nem kérjük, hanem követeljük, hogy intézkedéseiket rövid úton tegyék meg a holocaust magyarországi túlélőinek korábban beígért 1100 dollár kifizetésére." A továbbiakban utalok arra, hogy hetenként nagyon sok a halottaink száma. Azok, akik utolsó éveiket valamelyest normális körülmények között tudnák élni, ha megkapnák ezt az összeget, sajnos egyre kevesebben vannak, mert nagyon arat a halál ennél a korosztálynál. Ezért leírtam: egyszer s mindenkorra tudomásul kell venni, hogy a mi szüleinket, a mi gyermekeinket, a mi testvéreinket, a mi családjainkat irtották ki. - Ennek az összegnek az átutalását ne Amerikában döntsék el. Ne ott határozzanak arról, hogy mikor fizetik. Tudomásul kell venniük: mi tudjuk, hogy itt az emberek milyen helyzetben vannak. Tehát ne Amerikában döntsenek, ne ők diszponáljanak erről a pénzről. Kaptam egy válaszlevelet - folytatta Zoltai Gusztáv, amelyben megköszönték ezt a számukra szokatlan hangú felelősségre vonást, ami segítséget nyújtott nekik az üggyel foglalkozó bizottságban. A JOINT illetékes bizottsága úgy döntött közölték -, hogy támogatóan továbbítja kérésünket a Zsidó Világkongresszushoz. Értesülésünk szerint a ZSVK úgy határozott, hogy szeptember 12-i ülésén fogja kimondani a végső szót. Előreláthatólag szeptemberben elkezdhetjük ennek az 1100 dollárnak a folyósítását. Azt, hogy milyen módon, még nem tudom, mivel amint az előbb említettem - erről szeptember 12-én döntenek. Véleményünk és javaslatunk szerint ugyanazok jogosultak erre az összegre is, akik a közalapítványi életjáradékra. A neveket tartalmazó lista rendelkezésünkre áll. Amint a pénzt, vagy csekket megkapjuk, haladéktalanul intézkedünk a jogosultak részére történő utalásról. Megkérdeztük Zoltai Gusztávtól azt is: mit tud mondani a holocaust óta eltelt több mint fél évszázada esedékes német kárpótlásról? Lehet-e számítani arra, hogy a MAZSIHISZ esetleg más érdekvédelmi szervekkel közösen - mielőbb határozott lépéseket tesz annak érdekében, hogy végre megvalósuljon a német kárpótlás, amit - sajnos - várhatóan mind kevesebben érnek már meg a jogosultak közül. A válasz a következő volt:- Nekünk minden eddigi kísérletünk gyakorlatilag csődöt mondott. Még az előző kormány idején Jeszenszky Géza akkori külügyminiszternek levelet írtunk, amelyben kértük, vesse fel ezt a témát a németeknek. Elutasító választ kaptunk. Az elmúlt években a magyarországi német nagyköveten keresztül Kohl kancellárhoz fordultunk. Azt kértük, hogy a MAZSIHISZ vezetői személyesen találkozhassanak vele, a kártérítési ügy megtárgyalására. E kérésünkre is elutasító válasz érkezett. Az itteni német nagykövet olyan tájékoztatást adott, hogy Kohl kancellár hajlott volna arra, hogy fogadja a magyarországi zsidóság küldöttségét, de a német külügyminisztérium ezt nem javasolta, mivel - szerintük - a találkozó precedenst teremtő jellegű lehetett volna. Zoltai Gusztáv az előbbiekhez hozzátette: Amit tudunk és ez közismert, hogy a mi egyetértésünkkel - tehát a hitközség egyetértésével és támogatásával , amikor Roman Herzog német államelnök úr legutóbb Magyarországra jött, a MŰSZÓÉ demonstrációt rendezett. Az államelnök megkérdezte: - mi ez? Tájékoztattuk, hogy miről van szó. Akkor ő megerősítette azt, amit már korábban hallottunk, hogy 80 millió márkát ad Németország a nácizmus egykori kelet-európai üldözöttéinek kárpótlására hat országnak. Amikor az Európai Zsidó Kongresszus végrehajtó bizottságának tagjaként nemrég tárgyalást folytattam New Yorkban Israel Singer úrral, a ZSVK főtitkárával, úgy értesültem tőle, hogy a német kormány nyitott ebben a témában. Arra azonban nem tudott konkrét választ adni, hogy mikor kapjuk meg a 80 millió márkából a magyarországi holocaust-túlélőket megillető részt. Ebben a kérdésben, mint minden, a túlélőket érintő anyagi jellegű ügyben, folyamatos kapcsolatban állunk a ZSVK-val és a Claims Conferenccel, de a svájci téma ügyében is külön a ZSVK-val. Természetesen bármely olyan érdekvédelmi szervezet, amely a német kártérítéssel kapcsolatban lépni kíván, számíthat a MAZSIHISZ maximális támogatására fejezte be válaszát Zoltai Gusztáv. Válaszol Nagy Ferenc, az Országos Kárpótlási Hivatal elnöke „jócskán lelassul a döntéshozatal" Még mintegy 20 ezer hajdani munkaszolgálatos, illetve 124 ezer életétől megfosztott személy hozzátartozóinak kárpótlási ügye nem dőlt el, az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal (OKKH) azonban március 31-én megszűnik. Elnökének, Nagy Ferencnek (56 éves) így most egyszerre kell birkóznia az utódlás megszervezésével és a napi ügyintézés fenntartásával. HVG: Egy tavaly nyári kormányhatározat alapján önnek március végéig meg kell szüntetnie saját szervezetét. Csakhogy a történelmi jóvátétel folyamata még korántsem ért véget. Mi értelme a kapuzárásnak, hogyan lesz kárpótlás, ha nem lesz kárpótlási hivatal? N. F.: Lesz, aki folytassa ezt a munkát. Az általános jogutód a Földművelésügyi Minisztérium, az pedig, hogy ténylegesen kik. milyen pénzből, milyen szervezet keretében végzik, illetve fejezik be a kárpótlást, remélem, már január végére eldől. Földárveréseket a törvényes határidők betartása miatt már nem hirdethet meg az OKKH, de a határozathozatalt, a bírósági képviseletet, a napi ügyintézést folytatjuk. Az sajnos tény, hogy jócskán lelassul a döntéshozatal. Minél inkább közeledik a március vége, arányaiban annál több munkát kell fordítani a jogutódlás előkészítésére. A kárpótlási szervezetnek még a saját kimúlását is úgy kell intéznie, hogy közben ne akadjon meg az ügyintézés. A hivatal történetében volt olyan időszak, amikor heti tízezer határozatot is sikerült hozni, de miután a létszámleépítések még az egy évvel ezelőttihez képest is megfelezték az ügyintézői kapacitást, s azt tovább harmadolta az archiválás, az iratanyag átadásra rendezése, a jelenlegi apparátus heti ezer körüli határozatot tud meghozni. HVG: Mire számíthatnak akkor azok, akik tavaly októberben adhatták csak be kompenzációs igényüket a deportálás vagy más politikai indíttatású történelmi bűnök áldozatául esett hozzátartozóik után, vagy a „nem harcoló" alakulatnál töltött munkaszolgálatuk miatt? A határozathozatal még a következő évezredre is átnyúlik? N. F.: Ez pénz és ügyintézői létszám kérdése. Októberben több mint 200 ezer igény érkezett az OKKH-hoz, ennek nagyjából tizede egykori munkaszolgálatosoktól, 185 ezer „életvesztésesek” hozzátartozóitól. néhány ezer esetben pedig még a jogalapot sem jelölték meg pontosan. Sikerült csoportosítanunk már a beadványokat, például összevonni az egy elhunyt több hozzátartozójától kapott különböző igényeket. Végeredményben 124 ezer életveszteses ügyben kell döntenünk. Ráadásul a beadványok jó 70 százaléka kiegészítésre szorul, a hiánypótlási felhívásokat is hamarosan postázni fogjuk. HVG: Gondolom, nem azért szüntetik meg az önálló kárpótlási hivatalt, hogy a jogutódnak több pénze és embere legyen. Mert akkor még a heti ezres adattal számolva is valamikor 2000 végére várható az elbírálás első körének befejezése. N. F.: Bízom benne, hogy legalább az elsőfokú határozat ennél lényegesen hamarabb kész lesz. 300 gyakorlott ügyintéző egy év alatt elvégezheti ezt a munkát, ha mással nem kell foglalkoznia. Mindig is hangsúlyoztam, hogy minél tovább húzódik a kárpótlás folyamata, annál nehezebb jól befejezni, annál inkább morzsolódik még az erkölcsi érteke is. Különösen fájlalom a törvényhozási viták miatt elszenvedett legalább kétéves időveszteséget. Ha a parlament vállalta volna az alkotmánybírósági ítélethirdetések utáni gyors döntéshozatalt, már rég be lehetett volna fejezni a jóvátételt. Az idő sürget, hisz a mostani igénylők harmada 90 év körüli. (folytatás a 7. oldalon) SAJTOTÜKÖR
