Newyorki Figyelő, 1997 (22. évfolyam, 1-8. szám)
1997-06-30 / 6. szám
10 NEWYORKI FIGYELŐ LILLY FLUSS (bom KLEIN): A HOLOCAUST LOVE STORY We walked all the way until we arrived at Pozsony, in Slovakia. It was thrilling to reach a city, and we were hopeful that some authority would help us in our journey home. We located a large house that had been abandoned. We moved in with several other families. There were lots of rooms with beds and living facilities. We even found some canned food that came very handy under the circumstances. Finally, but slowly, we started to feel like human beings again. There was even a piano which one girl knew how to play. She entertained us, and Andre would sing French songs. He taught us to sing in French. I learned two songs, which were both popular then. During the night we had another scare. The Russian soldiers continued their attacks. They came into our quarters stamping their heavy army boots. Andre gave his orders immediately. He directed me and my three older sisters to climb up to the attic and hide. It was raining hard. The rain came through the roof, but we wouldn't come down until we knew it was safe. We waited in the dark and wetness, for Andre's signal. My mother and other mothers were terrified because they thought that the danger from the Russian soldiers was over when we had left Austria. This was Czechoslovakia. The Russians were on the scene since they had won the war and liberated a large part of Europe. They were all over their occupied territories. One day people decided to barricade the entrance of the house with a tall iron gate.They created a mountain by heaping anything the found to strenghten the pile. We believed that would serve to keep them out, but we were mistaken. The soldiers pushed their way in by throwing aside everything that stood in their way. Andre put my three older sisters behind the sofa. There were no keys to the doors, and we were helpless, with no means of defense. The rest of us held our breath when we heard their dreaded footsteps. They entered the room next to ours. They missed ours which were unlocked, thus my family was not molested. Finally, with the help of the Joint Jewish Distribution Committee, we were put on a train. They had arranged to take us refugees back to our homeland in Hungary. It was May 1st when we arrived in Budapest. There was a big parade in the street. They were celebrating Labor Day. The war was over and the streets were filled with people. Thousands upon thousands of people were marching happily in the streets. We had to report to the Joint Distribution Committee which would arrange for us to reach our own city of Debrecen. Debrecen meant home to us. But our homecoming wasn't too happy, for we could not go back to our old home. Everything had been taken away from us, and new people lived there now. Nothing was left. We couldn't find our families and relatives who had been taken away to Auschwitz and were killed in the gas chambers. My two grandmothers, a grandfather, aunts, uncles, and cousins were all gone... We had a large family but they did not survive. (Cont. in the next issue) BROOKLYNI OLVASÓINK FIGYELMÉBE ! Számos érdeklődésre közöljük, hogy a NEWYORKI FIGYELŐ most mára LANE PHARMACY 4623 13th Avenue,Brooklyn,N.Y. 11219 alatti Borough Park-i ismert gyógyszertárban vásárolható. Levelezési cím: 245 E. 80th St. NYC I002I Telefon: 212/ 570-6441 mikrofonnál: APATINI GYULA Hírek - magyar zene - hazai sport politika - NY magyar gazdasági élete Program vezető: Apatini Gyula Apatini Mária DR. BÁN ERVIN: KODÁLY A VÁDLOTTAK PADJÁN Századunk nagy zeneszerzőjét, Kodály Zoltánt még a király, Ferenc József nevezte ki zeneakadémiai tanárrá, nagyon fiatalon, a század elején. 1919-ben a köztársasági kormány aligazgatói feladattal bízta meg. A proletárdiktatúra helyet adott neki egy bizottságban, amelynek feladata az ország zenei életének irányítása volt. Vele együtt került a bizottságba Bartók Béla és Dohnányi Ernő. Miért fogadta el a három muzsikus a megbízást? A kommün első félidejében a magyar szellemi élet jó része támogatta az új hatalmat, Kodály vállalása nem volt különös. Az ellenforradalom, amely a köpönyegforgatóknak, ide-oda csapódóknak könnyen megbocsájtott, lecsapott a kikezdhetetlen Kodályra. Felfüggesztették állásából, fegyelmi vizsgálatot indítottak ellene. A "nemzeti visszahatás" a vádlottak padjára ültette az alkotó magyar szellemet. Nemcsak Kodály került oda. Móricz Zsigmondot megbilincselve vezették el a csendőrök. Babits Mihályt megfosztották professzori állásától, egyik krónikása szerint a Gyűjtőfogházat is megjárta. Úgy tudni,az akkor még diák Németh Lászlónak is volt valamilyen kellemetlensége.Es még néhány Írónak... A "fegyelmi bizottság" elnöki "tisztét" Szabados Béla kapta, akit Breuer János zenetudós néhány hónapja megjelent cikkében a "kurzus zenei vérbírájá" -nak nevezett. A lexikonok zeneszerzőnek mondják, de a zene mai barátai hirből sem ismerik a szerzeményeit (az "operett"-jét sem...). A műveszeti jelentéktelenség, a lebegő magyarság kapott megbízást, hogy a század legmagyarabb géniuszának "nemzethűségéről" ítéletet mondjon. Könnyen kitalálhatjuk, hogy ebben az "eljárásban" szerep jutott némelyek kisebbrendűségi érzésének is. Nehezebb mgérteni a nagy hegedűművész és neves hegedűpedagógus Hubai (Huber) Jenő közbeavatkozását.. O azt javasolta, hogy Kodályt mint oklevéllel rendelkező magyar szakos tanárt (bölcsészként doktorált) távolítsák el a Zeneakadémiáról, s küldjék valamelyik gimnáziumba tanítani, ha pedig erre nem lenne mód, nyugdíjazzák (harmincnyolc évesen...). Hubait talán az ingerelte, hogy mint zeneszerző nyomába sem léphetett Kodálynak. De a magyarság dolgában is más elvei voltak. (Bartók népdalgyűjtését "hazafiatlan kútmérgezés"-nek nevezte.) A személyi indítékok csak tüneti érdekűek voltak. Az ellenforradalommal uralomra jutott társadalmi zárvány önigazolása, fundamentalista kizárólagosság igénye és türelmetlen konzervatizmusa volt az igazi mozgató. Kodály zenéjét és zenei elveit - de nevelési elveit is - az akkori helyzet mértékével ítélve keményen modemnek mondhatjuk. Természetesen nem követelhetjük senkitől, osztályoktól, rétegektől sem, hogy szeresse a modem összhangot. Ez egyéni elvek és ízlés ügye. Igaz, ha egy mértékadó emberi kör nem érti a kor esztétikáját, életérzését, az baj, mert leszoríthatja a társadalmat az idő útjáról. (Ez, a nemzet szerencsétlenségére, meg is történt, s a végső napok tragédiájában is szerepet játszott.) Ám nem nyilatkozhatunk ilyen elnézően, ha a korszak "elitjének" és Kodálynak a magyarsággal kapcsolatos nézetkülönbségeiről beszélünk. Az irányítást kézben tartó konzervatív rend nem tudta Kodály zenéjéből kihallani a magyar lélek hangját, Ezzel pedig nemzettudatból igen rosszul vizsgázott, s akadályozta a magyarság helyes és igazi azonosságtudatának kialakulását., a nevelés nemzeti követelményeinek teljesítését. (A saját műveltsége sem volt magyar.) Önhangját nyilván - egyebek között - Szabados Bélában találta meg, aki ekkortájt nyerte el a "pálmát" a "nemzeti " Hiszekegy megzenésítéséért. Gondolhatjuk, miért éppen ő. Szánalmas teljesítmény volt. Úgy tudni, Dohnányi is részt vett a pályázaton, de Szabados mellett "labdába sem rúghatott." A magát ítélkezésre jogosultnak tartó közhatalom egyébként sem tudta a nemzeti értékörökségét a saját "keresztény-nemzeti" ideológiájába integrálni,kívülállóként értetlenkedett vele szemben. Az iskolai tantervek eléggé bizonyítják. A reakció végül fegyverletételre kényszerült. Molnár Antal professzor szavaival: Kodályt páncélnál szilárdabban védte erkölcsi tisztasága. (Meg talán nemzetközi hírneve, amelyet gyarló ellenfelei feltehetően irigyeltek, de kénytelenek voltak figyelembe venni.) A "bizottság" döntése: a "vádlott" egy évi fizetéses szabadságot kap, utána visszatérhet a katedrájára. A Mester tehát újra kezdhette munkáját mint nevelő az 1921/22. tanévben. Most háromnegyed százada. * UTÓHANG: 1944 nyarán az egyetemi hallgatókat munkaszolgálatra kötelezték. Az erdélyi hegyekben ástak lővészárkokat, géppuskafészkeket (én is). A pesti hadügyészek gondoskodtak szellemi táplálásunkról, időről időre előadót küldtek hozzánk. Az egyik a magvar népzenéről beszélt. Említette Bartókot és Kodályt. Mögöttem ülő sorstársam megjegyezte: "Kodálynak zsidó felesége van." Egy jelentéktelen észrevétele. Mégis jellemző: a "keresztény-nemzeti" kurzus ennyit tartott fontosnak a legmagyarabb géniuszból. Budapesti zsidó fiatalember a new yorki Touro College Graduate School of Jewish Studies programján folytatott tanulmányai támogatásra szponzorokat keres. _____ __ Kálmán Róbert P.O.Box 1859 New York, NY 10159-1859 Telefon: (718)4934510 E-mail: wo491@freenet. victoria, be. ca
