Newyorki Figyelő, 1997 (22. évfolyam, 1-8. szám)
1997-01-30 / 1. szám
1997. január 30. NEWYORKI FIGYELŐ 5 ASKENÁZI ERVIN: SZOMBATOSOK, AKIK ZSIDÓKKÁ LETTEK - Az erdélyi "székelyzsidók" története -Mint ismeretes, Erdélynek igen változékony története van. Az egykori római tartomány egyszer a magyar királysághoz, máskor az osztrák-magyar monarchiához tartozott. Egyideig önálló hercegség volt, majd 1918-ban Romániához csatolták. 1940-ben német segédlettel Északerdélyt Magyarországnak juttatták, míg a második világháború után ismét Romániához került. A székelyeket először 1213- ban említi a történelem. A XVI. század végén, illetve a XVII. elején ebből a néprajzi kisebbségből származtak a szombathívők, röviden szombatosok. Évszázadok során diszkriminálták és üldözték ezt a népcsoportot, mint "zsidósított keresztényeket." A XVI. században Erdély a reformáció lázában égett. A Nyugatról áramló eszmék ott tárt kapukat találtak és a vallási dogmák újítóinak menedékhelye lett. Miután 1558-ban kihirdették a "vallásszabadságot", négy vallást ismertek el: a katolikusba reformátust, az evangélikust és az unitáriust. Minden más reformfajtát betiltottak. Már a XVI. század nyolcvanas éveiről is vannak adatok, hívőkről, akik az Otestamentumot ismerték el, a vasárnap helyett a szombatot ünnepelték és nem ettek disznóhúst. Az unitáriusoknak e radikális reformistáiból alakult meg a "szombatközösség", amelynek első követői az értelmiség felső rétegeiből kerültek ki. Az új vallásforma szentháromságellenes volt és követelte az ótestamentumi törvények szigorú betartását. Mind az egyháznak, mind a világi hatalomnak e veszélyes, zavaró elemeit megalakulásuktól kezdve üldözték, így az új vallást csak titokban gyakorolhatták. 1610 márciusában ezt jegyezték be az erdélyi psrlament jegyzőkönyvébe: "Sokan vannak az országban, akik a zsidó vallás szokásait követik, miközben I-tent káromolják és átkozzák...Ezek a legszigorúbban büntetendők meg a törvény értelmében." 1638-ban a "szombatközösséget" hivatalosan betiltották. Ekkor azoknak üldöztetése még fokozódott, akik a "zsidó vallást követik és a zsidó ünnepeket tartják." Mivel vallási téren is a világi törvények voltak érvényben, Erdély kormányzója úgy döntött, hogy minden "zsidósított", aki karácsonyig nem keresztelkedik ki, Dés városában köteles kihallgatás és ítélkezés céljából megjelenni. I. Rákóczi Ferenc megparancsolta, hogy a többszáz (egyes dokumentumok szerint többezer) gyanúsított sorsáról két héten belül döntsenek. A kovácsok nem győzték a vádlottakat láncra verni. Sokan meghaltak a börtönben, másoktól elkobozták vagyonukat és voltak, akik a kegyelem céljából megkeresztelkedtek. Fennmaradt dokumentumok szerint ebben az időben Erdély 125 falujában 4430 szombatost számláltak. A vád világosan kimondta: szombathívők azok, akik szombatot ünnepelnek vasárnap helyett, akik húsvétkor kovásztalan kenyeret esznek, akik betartják a zsidó ételszabályokat és akik gyermekeiket nem keresztelik meg. Ki volt vájjon a szellemi atyja ennek a vallásnak? Hol keletkezett? S hogyan fejlődött az idők folyamán? Feljegyzések szerint valószínűleg Fössy András nagybirtokos volt az új vallás hirdetője, melyet először szűkebb köre, majd jobbágyai, egyszerű székelyek és magyar parasztok is átvettek. A legfontosabb személyiség, akinek oroszlánrésze volt az új vallás megszilárdításában, Péchy Simon, Fössy fogadott fia és örököse volt. Péchy tudott héberül, így lefordította a zsoltárokat és imákat, valamint a rabbik fontosabb írásait magyarra. Az ideológiai-vallási struktúra, amit Péchy konstruált, akkor még csak kevés elemét foglalta magába a későbbi szombatos vallásnak és sokkal jobban hasonlított a zsidóhoz. Egészen a XIX. századig folytattak pereket a "zsidósítottak" ellen, 1868-ig, a polgári-demokratikus emancipációig, amikor engedélyezték, hogy az anyakönyvbe, mint zsidókat jegyezzék be őket. Bözödújfalu székely falu papjának feljegyzése szerint egyre többen - még idős emberek is - körülmetéltetik magukat, mert csak így juthatnak " az "Ígéret földjére..." Hogy a helyzetet kivizsgálják, Betegh Imre körzeti esperest küldték ki a faluba, aki néhány "zsidósítottat"' beidézett magához. Elsőnek a 68 éves Kovács Pál, jómódú földbirtokos, egyik leglelkesebb szószólójuk jelent meg a kihallgatáson. Betegh jelentése szerint a következő párbeszéd folyt le köztük: "Megkérdeztem tőle, igaz-e vájjon, amit magukról beszélnek?" Igenis igaz - volt a válasz, csakhogy Mózes törvényeit eddig titokban tartották meg. Megmagyaráztam neki, hogy az emancipáció még nem jelenti azt, hogy egy született keresztény egyszerűen áttérhet á zsidó vallásra. - - De mi azt olvastuk az újságban, hogy az igenis lehetséges. - - Ez bizony egy nagy tévedés. A kultuszminiszter űr csak egy törvényjavaslatról beszél, ami lehetővé teszi az egyik keresztény vallásról egy másikra való áttérést, de még az sincs törvénybe iktatva. - "De a mi vallásunktól és törvényeitől senki ezen a földön tehet bennünket hitehagyottá" - válaszolta dacosan. - Én: Nem sajnálja a hires, dicső székelyt fajtól a gyűlölt és megvetett zsidósághoz váltani? Kovács: A szent célért, hogy az ígéret földjére kerüljek, nem csak körülmetéltetném magam, hanem még a torkomat is átmetszetném. És nem hogy nem szégyelem, hanem kitüntetésnek tartom, hogy Ábrahám leszármazottja lehetek, mert a Messiás is ebből a törzsből származik majd. - "Szavai mély szomorúságot és csalódást okozták számomra" - fejezi be jelentését Betegh Imre. Végül is a székely parasztok elérték céljukat, amikor a vallás- és közoktatásügyi miniszte rendelete értelmében elismerték őket mint zsidókat - és ezzel szabad lett az út Auschwitz felé... A bözödújfalusi székely-zsidók 1874 óta anyagi segítségben részesültek más zsidó hitközségektől, amiből egy kis templomot és mikvet építhettek. Eleinte a szombathivők csakis magyarul imádkoztak, míg a vándorrabbik, akik nem tudtak magyarul, meggyőzték őket, hogy csakis héberül szabad imádkozni. Ekkor a héber imaszöveget átírták nekik latin betűkre, amit aztán megtanultak kívülről. A székely-zsidók főleg földművesek és szegény parasztok voltak. Ezeknek a vallási törvények betartása gyakran nehézségekbe ütközött. A tálitot és tefíllint magukkal vitték a földekre és ott imádkoztak. Ha pedig pénteken kaszálták, akkor a szombati munkatilalom miatt a mezőn hagyott széna gyakran átázott. A földesurak azonban gyakran kényszerítették őket, hogy szombaton is dolgozzanak. A legenda szerint egy ilyen szombaton hatalmas vihar tombolt a földeken, s ez szanaszét szórta a learatott termést. Akkor a gazdák olyan pánikba estek, hogy könyörögtek a szombattartó parasztoknak: "rohanjatok haza, mert még minket is megöl ez az i-tencsapás. S azóta nem merték őket többé szombaton munkára kényszeríteni. A XIX. században az osztrákmagyar monarchia idején a neológiaorthodoxia konfliktusa során a >0t0>»i0000000«»00000000000000< székely-zsidók az utóbbiakhoz csatlakoztak. A buzgón vallásos falusiak azután mélyen megvetették azokat, akik szombaton dolgoztak vagy hajadonfőtt szaladgáltak. De az "elveszett lelkek" megtérítése lassan mégis elérte hatását és a székely-zsidók száma egyre csökkent, végül csak a bözödújfalusi hitközség maradt meg. A második világháború során, amikor a Székelyföldet Magyarországhoz csatolták, a szombatosokat is úgy üldözték, mint a zsidókat. Akkor a falusi plébánosok ismét aktivak lettek és egy püspöki rendelet értelmében megígérték, hogy ha lemondanak a zsidó vallásról és a jövőben vasárnapot fogadják el ünnepnapnak, akkor továbbra is megtarthatják a Sábátot. Akik ennek nem tettek eleget, azokat a magyar csendőrök 1944 tavaszán a marosvásárhelyi gettóba terelték és azok a parasztok, akik nem voltak hajlandók a térítő papokra hallgatni, Auschwitzban lelték halálukat. Néhányan a visszatértek közűi alijáztak. így szól a "székely-zsidók" története, amely mindörökre feledésbe merült volna, ha egyik leszármazottjuk, a ma Bukarestben élő Kovács András, író és újságíró nem örökítette volna meg. A könyv a nyolcvanas években német fordításban is megjelent Bukarestben "Vallomás a szombathívők ügyében" címmel. Előszavában így ír: " Egy rejtett patak eredetét követtem, amelynek forrása sohasem fog felbukkanni, s amelynek alig látható sodrát ellepte az idők pora." Zárószavaiban szomorúan, de mégis elégedetten jegyzi meg Kovács: "Látjátok, épp ennyi maradt, amennyi tenyeremre fért." MAGYARUL BESZÉLŐ SZEMSPECIALISTA! Fogadás előzetes megállapodás szerint Dr. Thomas Steinmetz Fellow, American College of Optometrie Physicians Általános szemvizsgálatok,legmodernebb kezelési módszerek, legújabb technikai felszerelések. Specialista minden fajta kontakt lencsében és gyermekszemészeti problémák megoldásában. 1320 52nd Street Brooklyn, N.Y. 11219 FOR APPOINTMENTS CALL: (718) 435-0220 401 Broadway, Lawrence, N.Y. 11550 (corner of Washington Ave) FOR APPOINTMENTS CALL: (516) 374-3320
