Newyorki Figyelő, 1996 (21. évfolyam, 2-8. szám)
1996-02-29 / 2. szám
10 NEWYORKI FIGYELŐ 1996 február 29. JACK HAHN: EGY EMLÉKTÁBLA SZÉLÉRE "Ahol a tények beszélnek, ott felesleges az ajánlás." Talmud. Valakiről jót,szépet írni, nem érdekes; dicsérni: gyanús; szeretni: bűn. Nem védekezem, mert aki a szeretetet, ezt a testvéri szívet zaklató érzést magyarázza, ékes szavakkal okoskodik, nem szeret igazán. Vészi Endrét nem dicsérni vagy dicsőíteni olyan nehéz, mint siró gyermek könnyeit elviselni. Gyötrelmesen rossz korszakban született, akkor, amikor a győztes nagyhatalmak megmagyarázhatatlan ostobasága feldarabolta Magyarországot. 21 éves korában "Felszaoauuitái" című regényével elnyerte a Pantheonkönyvkiadó Mikszáth-díját. Később három József Attila-díjat kapott; regényei, verses kötetei, szindarabjai, filmjei óriási sikert arattak. Alkoto erejének teljében, 71 éves korában távozott. Három nappal halála után megjelent a Tanács-mozi plakátja: Vészi Endre emlékére: Az utolsó kör; Angi Vera; Kettévált mennyezet; Tiltott terület. Többek között ezek voltak sikeres filmjei. Egy író-barátja írta:- Egy héttel halála után, éppen temetése előtt jelent meg a Kortárs augusztusi száma, ahol is "Az ittmaradó város" című versben Vészi Endre üzen nekünk, mintegy elköszön tőlünk: Itt hagyom, ha nem is az áramló vérben de jelzésekben s a remény suta mozdulatában az utánam következőket egy azonos vércsoport különös alakjait és szavakat, ahogy az idő és felmérés lecsupaszította őket. E búcsúzó, s bennünket, egyelőre itt maradókat vigasztaló vers utolsó két sora, a maga megrendítő befejezetlenségével, mintegy "ars poetica"-ja egy egész életében, minden szenvedésében és keresésében is emberségesnek maradt alkotónak: Úgy hagyom itt ahogy fényőrző szemem s a rostirón örökül adja. író, költő, drámaíró volt a nyomtatott betű szent nevében. Minden szavát, mondatát tiszta, nemes emberi önérzet tudatában adta át a kiadónak. Amikor új irodalmi mozgalom jelentkezett modernség jelszavával, hangoskodó, fentről irányított kultúrpolitika protekciósai idején, amely indolens flegmával idézte a "régieket", olcsó szellemi fölényeskedéssel kezelve a jelen írástudókat, - Vészi Endre tollával védekezett. Ostoba, harcias kávéházi viták helyett többet alkotott, irt, mint azelőtt: "Az alulmaradok sorsa érdekel; az a justizmord, az igazságnak olyan sajátos sérelme, amelyet csupán a törvény betűivel nem lehet jóvátenni." Reggel fél hétkor kezdett el írni, késő délutánig. Legutolsó budapesti látogatásomkor meghívott vacsorára lakásához közeli étterembe. Örömteljes beszélgetésünk során csendes, pátoszmentes, nyugodt beszéde Oscar Wilde megállapítását juttatta eszembe: "Tehetségemen kívül nincs mit nyújtanom." Mindent tudni akart: elmúlt enyéimről, családomról. Mikor pedig, másfél óra múltán elbúcsúztunk, ezt mondta: "Ne haragudjál, mennem kell. Fontos írni valóm van." . F.iípl írsz ? - kérdeztem.- Kora reggel, de ma este olvasnom, az anyagot összeállítanom kell." Özvegye, Margit asszony engedélyével, láttam néhány tollal írt kéziratát. Zsonglőr módjára kezelte gazdag szókincsét. "A türelmetlen lelkiismeret sokkal több bennem, mint a pihentető jó érzés" - olvasom a sűrűn teleírt lapon. "Drámaian, konfliktusokban látom az életet." A magyar irodalom és művészet kiemelkedő képviselőiről igy vélekedett: "Elés Endre az elmúlt évtizedek magyar irodalmának kimagasló egyénisége. Könyv-, színi kritikája karriert segített és akadályozott meg." "Hunyady Sándor is tetszetős legendák könnyű szivarfüstjében élt, s a legtöbbjét talán éppen ő fújta maga köré szépen füstölgő regaliájából." "Karinthy Frigyes: Minden Írása olyan hevesen, erőteljesen, vakítva szikrázik, mint egy meggyújtott magnézium rudacska." "Csortosban óvatosság is élt. Tudta, megtanulta, hogy a művészet eléget." "Móra Ferenc: Kár, nagy kár, hogy végül egyre több kockacukorral édesítette mikrokozmoszait." "Heltai Jenő: Az író sokáig a csúcson élt, a magyar irodalmi élet szerény csúcsain." "Erdős Renée: A nagy sikoly, a Santerra bíboros, s egyéb sikolyok írója vígan élt a kiadóból, szinte bábáskodva, mint egy anyós, aki a fiataloknál minden fazéknak felemeli a tetejét, mi forr a fedél alatt?" Áhítattal őrzöm Elés Endre Vészihez írt levelének fénymásolatát, ülés így írt: "Kedves Bandi !' A magyar novella mestere vagy. A legmagasabb csúcsra jutottál. A Színház júliusi számában most olvastam új drámádról .Megragadó! Viliódzó, szorongató, félelmetes pergésű, nagyon jó!" Az Attila úti ház kapuja fölé helyezett emléktábla Ízléses egyszerűségét megszépíti az ismeretlenek által odahelyezett koszorú, virág. Mindezek azt a reményt keltik, hogy megjelenik majd a színen egy új nemzedék, amely Babits, Kosztolányi, Vészi Endre, Karinthy, Elés és Móricz Zsigmond könyveinek olvasásán keresztül váltak íróvá. GALILIGEMEINER ERVIN: A VÉSZKORSZAK UTÁNI ELSŐ ARANYLAKODALOM Barátaim és ismerőseim között sokan az idén ünnepük házasságuk 50. évfordulóját. Huszas éveik elején voltak, s szülők nélkül, apát-anyát keresve, öszszeházasodtak. Volt egy pár, akik 1945 augusztus 20-án álltak a chupá alá. Abban az időben gyakran jártam rokonaimhoz Vácra. így kerültem Cili nénémhez a Széchenyi utca 14. számú, Löwinger-házba, amelynek emeletén volt a menekült lengyel-zsidó lányok otthona. Cionista barátom, Blau Bandi a Pollák Fülöp főrabbi templomával szemben, a Siketnémák Országos Intézete hátsó bejárata mellett lakott családjával. A lányotthonban ismertem meg Sifia Gruncseller lengyel kislányt, akivel a mai napig tartom az ismeretséget. Annak idején neki udvarolt Bandi barátom. A "lengyel kislány" - a mai napig így hívom - mesélte 1941-ben: "Nem egészen 11 éves voltam, amikor elmenekültünk Lengyelországból. Édesapám a sok nélkülözéstől az úton éhenhalt. Édesanyámmal és húgommal 'elvergődtünk' Magyarországra, így kerültünk a lengyel lányok váci otthonába." A "Kotruba" földalatti név alatt ismert dr. Osztrol, aki 1943-ban feleségével és három gyermekével, Lembergből, drámai körülmények között menekült Magyarországra, - volt a "lengyel lányok" apja, nevelője és tanítója egyszemélyben. A magyar zsidóságon kívül neki köszönhették, hogy életben maradtak. A nagy világégés után a sors ismét összehozta a váci ismeretség két szereplőjét, s mi is így kerültünk családi fészkükbe... Először is meglátogattuk őket Bat Jam-i sikun-lakásukon, amikor már két gyermek szülei voltak. A gyerekek közben nőttek s az idősebbik, leik vőlegény lett. Nem feledkeztek meg rólam, amikor az esküvőt szimbolikusan március 19-én tartották. Meghívásuknak eleget téve, Tel Avivba utaztam az esküvőre. Bandi közben beteg lett, több operáción esett keresztül. Telefoni érdeklődéseim során Sofia válaszol, s nevem hallatára a héberről automatikusan rátér a magyarra. Banditól annyira megtanult magyarul, hogy legalább olyan jól beszél Heltai Jenő nyelvén, mint az ősapákén. Nemrégen Amerikából ide utazott egy váci barátunk, hogy részt vegyen a Bandi tiszteletére rendezett találkozón, - amelyen az ünnepelt, betegsége folytán - nem vehetett részt. Szívből kívánjuk, hogy barátaival együtt gyémántlakodalmukon is köszönthessük egymást...! FIZESSEN ELŐ A NEWYORKI FIGYELŐ RE! Az Ön előfizetése biztosíték arra, hogy lapunk a jövőben is folyamatosan meg fog jelenni. Hirdessen lapunkban ! Ez mindannyiunknak jó. Egyrészt az Ön termékeit, szolgáltatásait olvasóink megvásárolják, másrészt lapunk állandóan növekvő költségeihez hozzájárul. ooooooooooooooooooooooooooosooooaweoo' A NEWYORKI FIGYELŐ szerkesztőségében kapható: Randolph L. Braham: A Magyar Holocausta szerző életművének két kötetes, teljes magyar kiadása (kedvezményes éra rendelőinkr ~k:$ 46) Randolph L. Braham: A Magyar Holocaustaz előző mű egykötetes, rövjdebb kiadása (kedvezményes ára rendelőinknek $ 10) Dr, Scheiber Sándor válogatott beszédei (kedvezményes ára rendelőinknek $20) B enedek István Gábor: A komlósi Tóra, novellák, kedvezményes ára $ 10 Megrendelés szerkesztőségünk címén vagy telefonján: (212) 683-5377.
