Newyorki Figyelő, 1996 (21. évfolyam, 2-8. szám)

1996-02-29 / 2. szám

10 NEWYORKI FIGYELŐ 1996 február 29. JACK HAHN: EGY EMLÉKTÁBLA SZÉLÉRE "Ahol a tények beszélnek, ott felesleges az ajánlás." Talmud. Valakiről jót,szépet írni, nem érdekes; dicsérni: gyanús; szeretni: bűn. Nem védekezem, mert aki a szeretetet, ezt a testvéri szívet zaklató érzést magyarázza, ékes szavakkal okoskodik, nem szeret igazán. Vészi Endrét nem dicsérni vagy dicsőíteni olyan nehéz, mint siró gyermek könnyeit elviselni. Gyötrelmesen rossz korszakban szüle­tett, akkor, amikor a győztes nagyhatalmak megmagyarázhatatlan ostobasága feldarabolta Magyarorszá­got. 21 éves korában "Felszaoauuitái" című regényével elnyerte a Pantheon­­könyvkiadó Mikszáth-díját. Később három József Attila-díjat kapott; regényei, verses kötetei, szindarabjai, filmjei óriási sikert arattak. Alkoto erejének teljében, 71 éves korában tá­vozott. Három nappal halála után megjelent a Tanács-mozi plakátja: Vé­szi Endre emlékére: Az utolsó kör; Angi Vera; Kettévált mennyezet; Til­tott terület. Többek között ezek voltak sikeres filmjei. Egy író-barátja írta:- Egy héttel halála után, éppen temetése előtt jelent meg a Kortárs augusztusi száma, ahol is "Az ittmaradó város" című versben Vészi Endre üzen nekünk, mintegy elköszön tőlünk: Itt hagyom, ha nem is az áramló vérben de jelzésekben s a remény suta mozdulatában az utánam következőket egy azonos vércsoport különös alakjait és szavakat, ahogy az idő és felmérés lecsupaszította őket. E búcsúzó, s bennünket, egy­előre itt maradókat vigasztaló vers utolsó két sora, a maga megrendítő be­­fejezetlenségével, mintegy "ars poeti­­ca"-ja egy egész életében, minden szen­vedésében és keresésében is embersé­gesnek maradt alkotónak: Úgy hagyom itt ahogy fényőrző szemem s a rostirón örökül adja. író, költő, drámaíró volt a nyomtatott betű szent nevében. Min­den szavát, mondatát tiszta, nemes emberi önérzet tudatában adta át a kiadónak. Amikor új irodalmi mozgalom jelentkezett modernség jelszavával, hangoskodó, fentről irányított kultúr­politika protekciósai idején, amely indolens flegmával idézte a "régieket", olcsó szellemi fölényeskedéssel kezelve a jelen írástudókat, - Vészi Endre tol­lával védekezett. Ostoba, harcias kávéházi viták helyett többet alkotott, irt, mint azelőtt: "Az alulmaradok sorsa érdekel; az a justizmord, az igazságnak olyan sajátos sérelme, amelyet csupán a törvény betűivel nem lehet jóvátenni." Reggel fél hétkor kezdett el írni, késő délutánig. Legutolsó budapesti látogatá­somkor meghívott vacsorára lakásához közeli étterembe. Örömteljes beszélgetésünk során csendes, pátoszmentes, nyugodt beszéde Oscar Wilde megállapítását juttatta eszembe: "Tehetségemen kívül nincs mit nyújtanom." Mindent tudni akart: elmúlt enyéimről, családomról. Mikor pedig, másfél óra múltán elbúcsúztunk, ezt mondta: "Ne haragudjál, mennem kell. Fontos írni valóm van." . F.iípl írsz ? - kérdeztem.- Kora reggel, de ma este olvasnom, az anyagot összeállítanom kell." Özvegye, Margit asszony enge­délyével, láttam néhány tollal írt kéz­iratát. Zsonglőr módjára kezelte gazdag szókincsét. "A türelmetlen lelkiismeret sokkal több bennem, mint a pihentető jó érzés" - olvasom a sűrűn teleírt lapon. "Drámaian, konfliktu­sokban látom az életet." A magyar irodalom és művé­szet kiemelkedő képviselőiről igy véle­kedett: "Elés Endre az elmúlt évtizedek magyar irodalmának kimagasló egyénisége. Könyv-, színi kritikája karriert segített és akadályo­zott meg." "Hunyady Sándor is tetszetős legendák könnyű szivarfüstjében élt, s a legtöbbjét talán éppen ő fújta maga köré szépen füstölgő regaliájából." "Karinthy Frigyes: Minden Írása olyan hevesen, erőteljesen, vakítva szikrázik, mint egy meg­gyújtott magnézium rudacska." "Csortosban óvatosság is élt. Tudta, megtanulta, hogy a művészet eléget." "Móra Ferenc: Kár, nagy kár, hogy végül egyre több kockacukorral édesítette mikrokozmoszait." "Heltai Jenő: Az író sokáig a csúcson élt, a magyar irodalmi élet szerény csúcsain." "Erdős Renée: A nagy sikoly, a Santerra bíboros, s egyéb sikolyok írója vígan élt a kiadóból, szinte bá­báskodva, mint egy anyós, aki a fiataloknál minden fazéknak felemeli a tetejét, mi forr a fedél alatt?" Áhítattal őrzöm Elés Endre Vészihez írt levelének fénymásolatát, ülés így írt: "Kedves Bandi !' A magyar novella mestere vagy. A legmagasabb csúcsra jutottál. A Színház júliusi számában most olvastam új drámád­ról .Megragadó! Viliódzó, szorongató, fé­lelmetes pergésű, nagyon jó!" Az Attila úti ház kapuja fölé helyezett emléktábla Ízléses egyszerű­ségét megszépíti az ismeretlenek által odahelyezett koszorú, virág. Mindezek azt a reményt keltik, hogy megjelenik majd a színen egy új nemzedék, amely Babits, Kosztolányi, Vészi Endre, Karinthy, Elés és Móricz Zsigmond könyveinek olvasásán keresztül váltak íróvá. GALILIGEMEINER ERVIN: A VÉSZKORSZAK UTÁNI ELSŐ ARANYLAKODALOM Barátaim és ismerőseim között sokan az idén ünnepük házas­ságuk 50. évfordulóját. Huszas éveik elején voltak, s szülők nélkül, apát-anyát keresve, ösz­­szeházasodtak. Volt egy pár, akik 1945 augusztus 20-án álltak a chupá alá. Abban az időben gyakran jártam rokonaimhoz Vácra. így kerül­tem Cili nénémhez a Széchenyi utca 14. számú, Löwinger-házba, amelynek emeletén volt a menekült lengyel-zsidó lányok otthona. Cionista barátom, Blau Bandi a Pollák Fülöp főrabbi templomával szemben, a Siketnémák Országos Inté­zete hátsó bejárata mellett lakott csa­ládjával. A lányotthonban ismertem meg Sifia Gruncseller lengyel kislányt, akivel a mai napig tartom az ismeretséget. Annak idején neki udvarolt Bandi barátom. A "lengyel kislány" - a mai napig így hívom - mesélte 1941-ben: "Nem egészen 11 éves voltam, amikor elmenekültünk Lengyelor­szágból. Édesapám a sok nélkülözéstől az úton éhenhalt. Édesanyámmal és húgommal 'elvergődtünk' Magyar­­országra, így kerültünk a lengyel lá­nyok váci otthonába." A "Kotruba" földalatti név alatt ismert dr. Osztrol, aki 1943-ban feleségével és három gyermekével, Lembergből, drámai körülmények kö­zött menekült Magyarországra, - volt a "lengyel lányok" apja, nevelője és taní­tója egyszemélyben. A magyar zsidóságon kívül neki köszönhették, hogy életben maradtak. A nagy világégés után a sors ismét összehozta a váci ismeretség két szereplőjét, s mi is így kerültünk családi fészkükbe... Először is meglátogattuk őket Bat Jam-i sikun-lakásukon, amikor már két gyermek szülei voltak. A gyerekek közben nőttek s az idősebbik, leik vőlegény lett. Nem feledkeztek meg rólam, amikor az esküvőt szimbolikusan március 19-én tartot­ták. Meghívásuknak eleget téve, Tel Avivba utaztam az esküvőre. Bandi közben beteg lett, több operáción esett keresztül. Telefoni érdeklődéseim során Sofia válaszol, s nevem hallatára a héberről automatikusan rátér a magyarra. Banditól annyira megtanult magyarul, hogy legalább olyan jól beszél Heltai Jenő nyelvén, mint az ősapákén. Nemrégen Amerikából ide uta­zott egy váci barátunk, hogy részt ve­gyen a Bandi tiszteletére rendezett ta­lálkozón, - amelyen az ünnepelt, beteg­sége folytán - nem vehetett részt. Szívből kívánjuk, hogy bará­taival együtt gyémántlakodalmukon is köszönthessük egymást...! FIZESSEN ELŐ A NEWYORKI FIGYELŐ RE! Az Ön előfizetése biztosíték arra, hogy lapunk a jövőben is folyamatosan meg fog jelenni. Hirdessen lapunkban ! Ez mindannyiunknak jó. Egyrészt az Ön termékeit, szolgáltatásait olvasóink megvásárolják, másrészt lapunk állandóan növekvő költségeihez hozzájárul. ooooooooooooooooooooooooooosooooaweoo' A NEWYORKI FIGYELŐ szerkesztőségében kapható: Randolph L. Braham: A Magyar Holocaust­­a szerző életművének két kötetes, teljes magyar kiadása (kedvezményes éra rendelőinkr ~k:$ 46) Randolph L. Braham: A Magyar Holocaust­­az előző mű egykötetes, rövjdebb kiadása (ked­vezményes ára rendelőinknek $ 10) Dr, Scheiber Sándor válogatott beszédei (kedvezményes ára rendelőinknek $20) B enedek István Gábor: A komlósi Tóra, novellák, kedvez­ményes ára $ 10 Megrendelés szerkesztőségünk címén vagy telefonján: (212) 683-5377.

Next

/
Thumbnails
Contents