Newyorki Figyelő, 1996 (21. évfolyam, 2-8. szám)
1996-08-26 / 8. szám
1996 augusztus 26. NEWYORKI FIGYELŐ 3 BNAI ZION SHOMRIM MISSION TO ISRAEL DR. BÁN ERVIN: 1996 október 21-november 5. A Bnai Zion nagyszabású társasutazást, - helyesebben mondva: küldetést rendez Izraelbe, amely hivatva van annak kidomborítására, hogy Amerika legnagyobb fraternális szervezete mozgósítja tagjait az itt élő zsidóság Izrael Államával való lelki egységének bizonyítására. Az utazási programm ezt a célkitűzést kiválóan hangsúlyozza. A csoport október 21-én indul és 22-én érkezik a Ben Gurion repülőtérre, ahonnan a résztvevőket a jeruzsálemi Moriah Hotelben helyezik el. Útközben Jeruzsálem felszabadítóinak emlékművénél áll meg az autóbusz, ahol a vendégeket imával üdvözlik. Október 23 -án a résztvevők az óvárost, a Nyugati Falat és alagútjait, valamint a Dávid-Citadella Múzeumot látogatják meg.Ezt a zsidónegyedben villásreggeli, majd a Biblia Múzeum felkeresése követi. 24- én a külügyminisztérium, a Legfelsőbb Bíróság megtekintése, majd a Jad Vasémben való megjelenés van műsoron, amit az országos temető rövid meglátogatása és tisztelet lerovása Rabin miniszterelnök sírjánál követ. A hotelba való visszatérés előtt a résztvevők megállnak a Machane Jehuda nevű, hires jeruzsálemi piacon, ahol Jeruzsálem felkészül a szombatra. 25- én a résztvevők a Ma'Aleh Adumim új közösséget tekintik meg. Szombaton, 26-án szabad nap lesz. 27- én, vasárnap a Kneszet-be mennek a vendégek, majd a Latrun Tank múzeumot látogatják meg. Este folklór-előadás az YMCA épületében. 28- án a Holt-tenger és Maszada meglátogatása következik. 29-én a Golan-fennsíkon levő katonai bázis megtekintése után Haifába visz az út a drúz községeken keresztül. 30- án a haifai Bnai Zion Medical Centert tekintik meg a résztvevők, majd a Bahai-templomot és a haifai kikötőt, továbbá az "Af A1 Pi Chen"-múzeum ot az illegális bevándorlás ábrázolására. A csoportot a haifai polgármester ebéden látja vendégül. 31- én A Tefen-ipari park meglátogatása, majd Tel Avivba való továbbutazás van műsoron. Megállnak Kfar Bnai Zion mosávnál és megtekintik Caesaria régi római amfiteátrumát. Tel Aviv polgármestere fogadja a csoportot. November 1-én a Diaszpóra Múzeumát tekintik meg, péntek este pedig hagyományos szombati vacsora. November 2, szombat szabad nap. November 3-án a Gitlis Institute rövid szemináriumán vesznek részt Izrael témakörében, majd Jaffa régi városát látogatják meg. EGY VÉRES NAP EMLÉKÉRE Az ötven évvel ezelőtti nyár megdöbbentő eseménnyel kezdődött Magyarországon: pogrom volt az alföldi Kúnmadaras községben, a megvadult falunépe három zsidót megölt, többet megsebesített. A félszázados évforduló idején nem olvastam emlékezést a hazai sajtóban. Nem figyelhettem valamennyi magyar sajtókiadványt, de az bizonyos, hogy a frontvonalban eddig nem találtam az események felidézését. Volt ugyan emlékező írás, de nem most; a hazai zsidóság jeles folyóirata, a Múlt és Jövő, 1994/4. számában két emlékezést közölt. A kettő eléggé különbözően adja elő az eseményeket. Ezt némileg indokolja a műfaji különbség: Kőbányai János filmnovellát írt, Vörös Éva kutatási eredményekről számolt be. Abban megegyeznek, hogy a feszültséget Szabó János tanító, leventeparancsnok népbírósági pere okozta (a vádlott nem volt letartóztatásban), s az utcán felhangzott a primitiv vérvád: a zsidók keresztény gyerekeket ölnek meg, és vérüket a rituális eledelbe keverik. A véres eseménybe belekeveredtek a politikai pártok helyi szervezetei és vezetői. A szociáldemokrata országos központ azt állította, hogy csak a szociáldemokraták próbáltak szembeszállni a tömeghisztériával. Lehet, hogy ebben van igazság. Egy régebbi olvasmányom szerzője szerint a Nemzeti Parasztpárt helyi titkára felhívta telefonon Veres Pétert, aki aztán riasztotta a kommunista belügyminisztert - enélkül talán nem is mozdult volna az országos rendészet. (így is késve ért a helyszínre.) A kommunista irányítású rendőrség szerepe máig sem tisztázódott, mindenképpen gyanús, Vörös Éva szerint a sebesültek elszállítására korlátozódott. (Korábban arról irt valaki, hogy a rendőrök elmenekültek a faluból.) Mind a plébános, mind a református lelkész értesült az őrjöngésről, de nem ment az esemény színhelyére. Szabó Jánost a népbíróság halálra ítélte. A fellebbviteli tárgyaláson azonban kiderült, hogy nem is volt jelen, ezért felmentették. Többen kaptak súlyos börtönbüntetést. A krónikák ellentmondanak egymásnak arra vonatkozóan, hogy letöltötték-e büntetésüket (Kőbányai János szerint igen)., vagy előbb szabadultak. Az elsőrendű vádlottat, a Szlovákiából ide szökött Tóth Zsigmondot, életfogytiglanra ítélték. 1956-ig volt börtönben, akkor kiszabadították, s külföldre futott. Azóta itthon sehki nem tud róla. Különös, hogy elkerülhette a kötelet. Két évvel később a pócspetri rendőrgyilkosság feltételezett tettesét fölakasztották, bár a bűncselekményt nem tudták rábizonyítani. A háború utáni utáni években történt hasonló esemény - de még véresebb - Lengyelországban. A lengyelek kevesebbet kockáztattak. Győztes voilt az államuk. Ám Magyarországon, legyőzött államban, éppen akkor, amikor Párizsban a békeszerződésről folytak a tárgyalások... KÖNYVESPOLC SCHNAPP LEA: JUTALOM ÉS MEGLEPETÉS Az emlékezetes csoportutazáson való részvételre és további információ végett a Bnai Zion telefonján (212) 725-12U számon lehet jelentkezni. UNITED NATIONS EGYESÜLT NEMZETEK Helyszűke miatt, amit az ünnepi üdvözletek okoztak, Egyesült Nemzetek tevékenységéről szóló rovatunk ezúttal nem kaphatott helyet, amiért olvasóink szíves elnézését kérjük. Reméljük, jelen számunk tartalma enélkül is megnyeri olvasóink tetszését. Méghozzá kellemes.. A 'Mikolától messze vitte" című könyv szerzőjét, a nazaréti Rabbanit Müller Olgát nem kell bemutatnom, még az amerikai olvasóknak sem. Kedves írásai már megjelentek a FIGYELŐ hasábjain is. Ez az Egervári Vera . szerkesztette sikerkönyv egyszerűségében is egyedülálló. Tulajdonképen három részből ; áll. Az első fejezetben a rabbanit mesél életéről, élményeiről. Majd a szeretett férj mesél hitvesének; ezt Olga lejegyzi és megosztja a nagy élményt olvasóival. A kövtkező fejezet Ráv Müller Pinchászé, a nagy Talmudtudósé, Nazarét főrabbijáé, akit évtizedeken át nagy tisztelet és megbecsülés övezett. Nazarét városa őrzi Rav Pinchasz Müller emlékét, akinek tanításai, hasznos útmutatásai nem vesztek kárba. Rabbanit Olga hű maradt férje eszméihez: nagy és magasztos munkát vállalt magára. Tanítja, útjukat egyengeti a "tévelygőknek", a betérőknek avagy a visszatérőknek. Miközben folytatja irodalmi munkásságát. Könyvének sikere biztosítva van. S mindazok, akik könyvét elolvassák, nagy élménnyel gazdagodnak. A könyvben van egy pár rész a Rabbanit előző könyvéből, amely héber nyelven jelent meg. Címe: Egy Bné-Akiva jesiva gondnoknőjének naplója. Olga rabbanit ott minden jesiva-tanuló édesanyja volt. A jesiva neve: "Nővé Herczog" - Chajim Here zog volt izraeli államelnök édesapjáról kapta a nevét. A mostani könyv magyar nyelven íródott, s folytatása a rabbanit tartalmas élettörténetének második férje, Rav Müller oldalán. A könyvben van könny és mosoly, szeretet, szerelem, bölcsesség. Emberi érzések szentsége. Az Ízléses könyv "messze fogja vinni", - persze, mig a készlet tart. Mikola a rabbanit szülőfaluja. S a fenti kedves szavakat szeretett férje, Ráv Müller Pinchász iírta az ő Rebecenjének születésnapjára . Innen ered a könyv címe. A könyvé, amelyet végül is egy jiddise mámé szive és tolla aranyoz be. Ezt nyújtja át az olvasónak.
