Newyorki Figyelő, 1996 (21. évfolyam, 2-8. szám)
1996-02-29 / 2. szám
1996 február 29. NEWYORKI FIGYELŐ 7 ASKENÁZI ERVIN: MOHAMEDÁNOK BORO PARKBAN BITTO-BOLDOG KLÁRA; PÉTERKÉM, KISFIAM Douglas Jablon akkor vette észre a változást Boro Parkban, amikor egy jemeniekkel megrakott teherautó parkolt a Maimonides-kórház előtt. Vagy tizen imaszőnyegekkel bevonultak a váróterembe és imádkozni kezdtek beteg családtagjukért. Jablon, a kórház intézője, gyorsan kinyittatott számukra egy szobát, ahol két óra hosszat térdepelve imádkoztak kelet felé fordulva. Ez volt az első eset, hogy Jablon ortodox zsidó mohamedánoknak segített imádkozni abban a kórházban, ahol ahhoz vannak szokva, hogy pájeszos, szakállas zsidók imádkoznak betegeikért a folyósokon. Az utóbbi öt évben arab és muzulmán bevándorlók lepték el Boro Parkot, New York ortodox zsidók által legnagyobb mértékben lakott központját. A Jemenből, Iránból, Törökországból, Pakisztánból és Bangladesből érkezett bevándorlók éppen azért választották Boro Parkot, mert az az életmód felelt meg nekik legjobban, amit az ortodox zsidók teremtettek, azaz jámbor, vallásos, elkülönült közösséget, amely mentes a bűnözéstől. Bár a közelkeleti fundamentalista arabok a zsidók legádázabb ellenségei, mégis itt telepedtek le, mert ez a légkör sokkal inkább felel meg számukra, mint a világi amerikai társadalom. A közös imák, a vallási nevelés, a rituális étkezési törvények ic^e húzták őket. A zsidó őslakosság természetesen idegenkedve nézi az "arabok" beszivárgását. De Majid Tabusánt, egy fűszerüzlet tulajdonosát ez egyáltalán nem zavarja: "Mert itt nem csókolódznak az utcán, nincsen kábítószer, nincsen alkohol. Itt mindenki rendesen viselkedik, ezen a környéken lehet gyerekeket nevelni." A két csoport közötti kapcsolat egyáltalán nem nevezhető szorosnak, s ha zsidók nem is örülnek nekik, igyekeznek nem tudomást venni róluk. Dr. Faizul Kabir fogorvos, a bangladesi kultúrkör elnöke szerint, mindkét csoport szeret a saját közösségében élni és éppen ezt értékelik ők is, mert ez felel meg nekik is a legjobban. Joseph Rapaport chászid pék szerint, neki semmi baja sincs velük, sok arab vevője van és még a fűszereseknek is ő szállítja a péktermékeket. Az utóbbi évek során néhány arab szót is megtanult, de ugyanakkor megjegyzi, van egy bizonyos tartózkodás közöttük, mintha mindkét fél gyanakodva nézné a másikat. Ríjad Kassimsabi jemeni kioszkos standja közvetlenül a villamos megállónál van, így sok zsidó vevője van. Velük igyekszik kizárólag az időjárásról beszélni. Különösen akkor vigyáz, ha az újságok izraeli terrortámadásról számolnak be. Bár a népszámlálás nem osztályozza a népességet vallás szerint, a zsidó szervezetek tanácsa szerint Boro Park lakosságának 5-10 %-a mohamedán. 1970 óta Boro Parkban telepedett le a szatmári, belzi, geri, szpinkei, munkácsi, vizsnici, kolozsvári, pápai és más chaszidok csoportja. Egy négyzetkilométeres területen vagy 200 templom, számos jesiva és rengeteg zsidó iskola van. Ezek a statisztika szeint 70:12 arányban vannak többségben a városi általános iskolákkal szemben. Színház, mozi vagy éppen állatkereskedés, illetve állatorvos nem létezik ezen a környéken. A magánautóhuszokon már évek óta elkülönítve utaznak a férfiak és a nők és ami a vallási túlkapásokat illeti, ezeknek nincs határa. A pihentagyúak legújabban azon mesterkednek, hogy a zsidó tulajdonban lévő szupermarketekben külön vásárlási órákat állapítsanak meg a két nemnek. És éppen ezt keresték a mohamedánok is. Mr. Tabusam meg akarja óvni feleségét és gyermekeit a "szennyes amerikai kultúra befolyásától." Eleinte, amikor még nem voltak itt megalapozva, csakis kóser húst vásároltak, ma fűszerüzletében az arab specialitások mellett ott van a polcon a kóser tej és kenyér. A két közösség közötti viszony azonban nem mindig súrlódásmentes, A 13. Avenue és 54. utca sarkáan van Rose Rosenberg kioszkja, mig a közvetlen szomszédságukban Kaszimsabiék hasonló üzlete. Kettőjük között valóságos hidegháború folyik. Mrs. Rosenberg szerint az "arab" becsalja a vevőket üzletébe és az is előfordul, hogy az újságért, amit az ő állványáról emelnek le, azt Kassimsabinak fizetik meg. "Gondolhetja uram, hogy hova kívánom ezt a piszkos konkurrenciát* A 14. Avenue és 38. utca 1 környékén, ahol zömével laknak a mohamedánok, üzlethelyiséget akartak bérelni mecset céljára, de nem akadt zsidó ingatlantulajdonos, aki erre a célra hajlandó lett volna helyiséget bérbe adni. Végül Boro Park határában vettek egy épületet, amit mecsetnek alakítottak át. A mohamedán lakosság ahogyan gyarapszik, úgy - kezd politikailag is szervezkedni. így átiratot intéztek a kerületi elöljárósághoz, amelyben kérelmezik, hogy gyermekeik arab viseletben járhassanak iskolába és a Ramadanbőjtvégét nyilvánítsák ünneppé. Dr. Kabir szerint a mohamedán lakosság jelentős gyarapodása továbbra is várható. Először is az új bevándorlókat ide vonzzák a már itt letelepedett földik és a rokonság, meg aztán csakúgy, mint a chaszidok, ők is átlagon felül szaporodnak. "Mi, vezetők, pedig gondoskodunk róla, hogy lehetőleg mindenki szavazzon!" A valóságban a zsidók egyáltalán nem örülnek ezeknek az új szomszédoknak. Mert bizony nem a legjobb érzés úton-útfélen találkozni a csadoros, fejkendős asszonyokkal és a fehér horgol tsapkás férfiakkal, de tény, hogy itt vannak, ebbe bele kell törődni és ha tetszik, ha nem, el kell őket fogadni. A tény, hogy - legalábbis egyelőre - nem zavarnak senkit, hogy mit hoz a jövő, nem tudhatjuk és még mindig jobb ezeknek a szomszédságában lakni, mintha a város közismert bűnöző elemei lepnék el a környéket.- Hogy miért kell nekünk itt lennünk, egyáltalán nem értem. A többi gyerek iskolába jár és jól tudod, Papa, hogy én vagyok a középcsatár a futballcsapatban, ahol nagyon nélkülöznek, - szólt az alig 8 éves Péterke.- Légy türelemmel Péterkém, kisfiam. Meglátod, hogy hamarosan hazamegyünk és a sorsunk jobbra fordul, - válaszolt Péter papája, a sivár, szörnyű helyen, a budapesti gettóban, ahol fogvatartották őket, 1944 őszén. Ilyen és ehhez hasonló beszélgetés folyt le nap mint nap, a kisfiú és a papa között. Egy 8 éves gyereknek nehéz megmagyarázni, hogy a család élete miért vett ilyen váratlan fordulatot. A mamát még a nyáron elhurcolták a nyilasok a koncentrációs táborba, őket pedig beterelték ide a gettóba, ahol embertelen körülmények között éltek napról napra. De éltek. A papa tudta és érezte, hogy míg élet van, addig remény is van, hogy egy szép napon kikerülnek innen. De a helyzet egyre romlott . - Papa, én olyan éhes vagyok, hogy nem is tudok másra gondolni, csak ételre - panaszkodott Péterke.- Péterkém, kisfiam, ahogy hazamegyünk, én azonnal főzök valami finomat - ígérte a Papa a lehetetlent. Hitte, remélte, hogy a szörnyű napok hamarosan végetérnek. Nemcsak a gyerek,de ő sem tudta felfogni, hogy mit akarnak velük, miért tartják őket bezárva, állati sorban, csak azért, mert zsidók.- Péterkém, kisfiam,rosszabb már nem jöhet - egyre vigasztalta a türelmetlen gyereket a maga is nagyon megrémült és kétségbeesett apa. De sajnos jött a rosszabb, sokkal rosszabb, mint a bezártság, éhezés, didergés. Egy zúzmarás decemberi hajnalon jöttek a nyilas pribékek: - Gyerünk, gyerünk, mozgás - ordítottak és lökdösték az úgyis nagyon megviselt öregeket, betegeket, gyerekeket egyaránt Elindultak a dermesztő hidegben mezítláb, kabát nélkül, hosszú sorokban, a Duna felé. - Maradj hátra Péterkém, kisfiam - szólt a Papa, ahogy megérkeztek a Dunapartra. Péter elengedte a Papa kezét. Elengedte örökre. Amit ott látott, soha nem lehet elfelejteni. Katonás sorrendbe felállított embereket, nőket, férfiakat egymásután lőttek tarkón és lőtték bele a jeges Dunába. Péter lába földbe gyökerezett és ahogy ő mondja: - Váratlanul megjelent és átölelt az Isten - Szószerint. Egy fekete ruhás "bácsi" jött és megkérdezte: - Hogy hívnak téged, kisfiam ?- - Péter - mondta halkan Péterke.- Péterkém, kisfiam, amilyen gyorsan csak tudunk, menjünk innen - és megfogta a tiszteletes úr Péter kezét és hazavitte. Hazavitte a hét meglévő saját gyerekeihez. Szerették, nevelték, dédelgették Pétert. Tavasszal Péter már újra focizott. Lesték, várták a mamát, aki egy gyönyörű tavaszi napon hazajött. Hazajött a pokolból. Átvette Péterkéjét a tiszteletes úrtól és hálát adott az Úrnak a szeretetért, gondviselésért és az életért. The Queens Art & Antique Center Régiségek, festmények, bútorok, ezüst tárgyak, gazdag választékban - méltányos áron! Lakástulajdonosok. gyűjtők és lakberendezők érdeklődési körébe eső tárgyak Zsolnav- és Herendi-porcellánok, európai üvegárúk. Látogassa meg mintatermünket, ahol a legmagasabb igényeket kielégítő ajándéktárgyakat talál! Ingyenes parkolás. Igénylésre kocsit küldünk! Kérjen árúismertetőt! Nyitva 10-6-ig. J SH* sj: H: Hí ********* Queens Art and Antique Center Ilii 37-27 32nd St., Long Island City, N.Y. 11101 Tel: 718-784-1959 I
