Newyorki Figyelő, 1996 (21. évfolyam, 2-8. szám)
1996-07-15 / 6. szám
2 NEWYORKI FIGYELŐ 1996 július 15. World Federation of Hungarian Jews Magyar Zsidók Világszövetsége — America-Israel Friendship House 136 East 39th Street, New York, N.Y. 10016 — Tel.: 683-5377 Bnai Zion hírei America-Israel Friendship House 136 East 39th Street, New York, N.Y. 10016 — Tel.: 725-1211 A MAGYAR ZSIDÓSÁG TÖRTÉNETE PATAI RAPHAEL KORSZAKOS MŰVE A most napvilágot látott, 730 oldalra terjedő munka a következő címet viseli: THE JEWS OF HUNGARY. Alcíme: History, Culture, Psychology. A könyv az első teljes története a Kárpát-medence zsidó közösségének, amely bármely nyelven valaha is megjelent. Patai professzor felbecsülhetetlen értékű szolgálatot tett munkájával az egyetemes magyar kultúrának és benne annak szerves részének, a magyar-zsidó kultúrának, egyben biztosította a magyar zsidóság megérdemelt helyét a világ zsidóságának keretében. A magyar zsidóságot, - amint ezt a szerző maga is megállapítja bevezetőjében, - a témakörrel foglalkozó történelmi művek eléggé mostohán kezelték. Az általánosan elismert történelmi munkák csak futólag említik a magyar zsidóságot. Patai kritikájában sorra veszi valamennyi ezirányú műveket, amelyek a magyar zsidóság történetére vonatkozólag csak szórványos adatokat tartalmaznak. Ami viszont a magyar-zsidó szerzők műveit illeti, Patai a tárgyilagosság hiányát fedezi fel ezekben, amit az írók hazafiaselfogultságának tulajdonít. A könyv fent idézett alcímének magyarázatául a szerző közli, hogy egy nép történetének legfontosabb jellemzője az ősi örökséghez való ragaszkodása és törekvés annak megőrzésére a következő nemzedékek számára. Ami a mű lélektani vonatkozásaira való utalást illeti, Patai időnkint megszakítja a történelmi ismertetést a magyar zsidók lelki megnyilvánulásainak vizsgálatával. A magyar zsidók a velük kapcsolatos kormányzati intézkedésekre és az állandóan jelenlevő antiszemitizmusra másként reagáltak, mint a többi országokban élt sorstársaik. így a magyar zsidóság lélektana szerves részét képezi történelmének. A mű 48 fejezetet foglal magában, kezdve a zsidó jelenléttől a harmadik századbeli Pannóniában és Dáciában, folytatva a magyar történelmi szakaszokon, a századokon keresztül érvényesülő zsidóellenes intézkedéseken, majd az első és második világháború eseményein, a vészkorszakon, majd az újjáépítésen és az antiszemitizmnus újraéledésén, napjainkig. A zsidóság érdemeinek a kulturális fejlődés, tudomány, művészetek, kereskedelem és ipar terén, öt fejezetet (24.,32-34. és 39.) szentel a szerző. Unos-untalan hangoztatjuk, hogy a magyar zsidóság nem kapja meg a világ, de főként Kelet-Európa országainak zsidósága keretében azt az elismerést, amelyet kulturális, tudományos, művészeti és gazdasági eredményei folytán megérdemel. Patai Raphael korszakos műve ezt az állításunkat mindennél meggyőzőbben bizonyítja. A magyar zsidóság maradéka ezért a kiváló tudósnak el nem múló hálával tartozik. A demokrácia útján haladó Magyarország két évvel ezelőtt hivatalosan bocsánatot kért a magyar zsidóság ellen elődje által elkövetett, a történelemben páratlanul álló bűnökért. Azóta is több ízben elhangzott hivatalos Ígéret, hogy a szörnyűségek nem fognak megismétlődni. Ennek az ígéretnek a megvalósítása ezután már nem csak Braham professzor és munkatársai műveire, hanem Patai Raphael történelmi munkájára is támaszkodhatik. Magyarország a kardnál is élesebb toll fegyverét használhatja a szélsőséges uszítás mgfékezésére és a gyógyíthatatlan sebek okozta fájdalom enyhítésére. A gyönyörű kötésben megjelent munka a magyar zsidóságszellemi nagyjait ábrázolja az Egyenlőség szerkesztőségében. Az eredeti képet Szabolcsi Miklós akadémikus bocsájtotta a szerző rendelkezésére. A Magyar Zsidók Világszövetsége anyagi hozzájárulással vett részt a munka kiadásában, amivel célkitűzései megvalósítását mozdította elő.- fedor -A Bnai Zion Foundation gyönyörű, művészi kivitelű üdvözlő kártyákat bocsájt ki a nagyünnepekre. Megrendelhetők a székház címén és telefonján. Az üdvözlő lapok négyféle kivitelben készültek. Megrendelhetők felirat nélkül, szöveggel, a megrendelő nevének feltüntetésével, a megrendelő választása szerint. Részletes felvilágosítás kérhető telefonon. Olvasóink figyelmét felhívjuk az ünnepeket valóban megszépítő lehetőségre. SÁGVÁRI ÁGNES egyetemi tanár: EGY MAGYAR NEW YORKBAN Nem volt olyan könnyed öt hetem az Újvilágban, mint Gershwin akkordjai szerint az Amerikainak Párizsban. De engem is érték harsány élmenyek és lélekzetelállító benyomások New Yorkban és Wahingtonban. A Memorial Foundation for Jewish Culture bíztatására és támogatásával összeállítottam s magyarázó szöveggel elláttam egy, a magyarországi Holocaust levéltári iratanyagáról szóló közérthető levéltárismertetőt. Ebből kiderül, hogy:- nem titkolják immár mifelénk a Holocaust dokumentumait, - de most tárult fel pontosan, hogyan vett benne részt a teljes magyar közigazgatás, - óhatatlanul szembesültünk a szervezett hallgatás, elhallgatás okaival az ország felszabadulása után majdnem a teljes lakosság részéről. Azok, akik tettesek, akik néma tanuk voltak, - s az újra hazát kereső s ezért felejteni kényszerülő áldozatok részéről egyaránt. A tanulmány címe: Archival documents on data concerning Jewish Holocaust in Hungary. Amerikában ez még ma is csodálkozás, szaktanulmány tárgya és úgy vélik: a Holocaust talán a tiszteletreméltó zsidó kultúra misztikus része. Pedig úgy látom: fontos, hogy a fél évszázada távolodó történelem tanulságait ébrentartsuk. A főveszély ma is: közömbösség, az adminisztráció iránti vak bizalom, az illúziók, hogy a törvény betűi megvédenék a rasszizmusba burkolt lopakodó kapzsiságtól. Ma, a szociális válságtól terhes világban nzilvánvaló, hogy az az ellenségkeresés, így az antiszemitizmus is nem öröktől fogva való. Uj és új jelenségek ürügyéül szolgálhat. Ez a kelet-európai tanulság. Amerika sem mentes ettől. A jegyzék összeállítása és a magyar Holocaust szervezeti leképezése alkalmat adott volna olyan számítógépes feldolgozásra, amely immár a számítógéppel felnőtt generációk számára közelíti racionális módon az irracionálist,a kelet-európai XX. századot. Meggyőződésem, hogy a mai etnikai leszámolások szervezete és indíttatása is csak a zsidóüldözés nyomvonalán érthető meg. Szívesen fogadtak. Először voltam Amerikában. Nem csak és nem elsősorban a méretek, az előítéleteket elsöprő modern gondolkodás, hanem az eyszerűség, a frázismentesség, az emberek iránti, fölösleges kíváncsiságnélküli érdeklődés ragadott meg. Hozzájutottam a dokumentumokhoz, ami érdekelt. S azt is megtanultam: nem létezik, megszűnt, ami nincs a komputerrendszerben. S éppen erről szeretnék szólni. A Holocausttal való foglalkozás sem lehet évfordulós rítus, hiszen az az egyetemes történelem szerves része. Ezért veszem a látogató nevében a bátorságot, hogy ne anzikszot, hanem felszólamlást írjak ! A washingtoni Holocaust Múzeumban nagyszerű szervezettséget tapasztaltam. A volunterek tömegeinek szakszerű munkája tiszteletet érdemel. A sokszázezernyi figyelő és kérdező látogató számomra, keleteurópainak egy demokratikus világ üzenetét hordozta. Ezért, ÉPPEN EZÉRT érthetetlen, miért nem kapott visszhangra felhívásom, segítségkérésem, hogy eldugott és ma még megmenthető iratok gyűjtésével és publikálásával (és névsorával) megidézzük 60.000 elpusztult kárpátukrajnai zsidó ember emlékét ? - Miért nem érdekelték a hivatalos múzeumot a magyar rész kiegészítésére szolgáló mértéktartó javaslataim? (pedig a zsidókat mentő többtízezres nagyságrendű akciók, az ellenállás, a jövőt építő élet a budapesti gettó közigazgatásában, a Holocaust történéseinek Gilbert nagyívű munkáját pontosan kiegészítő és továbbfejlesztő térképe érdembeli hozzájárulás a Holocaust szociológiai és eszmetörténeti szemléltetéséhez) - Nincs ebben a nemzetközi kutatóközpontban egy magyar bibliográfia a gazdag és tartalmas magyarorszsági Holocaust-irodalomról., Jóformán hiányzik a könyvészeti anyag is,- a könyvek mindegyikében angol nyelvű tartalomismertető található. - Javaslataim a már feldolgozott és rendszerezett magyar dokumentáció átplántálásáról miért nem találtak visszhangra? Pedig olyan egyszerűnek, fogadókésznek tűnt Amerika ! Éppen ezért érintett meglepően a bürokratizmus, amellyel ésszerű javaslataim mellett - remélem csak egyelőre - elmentek. Furcsa volt, hogy a befogadók hazájában a korszerű dokumentációt csak SAJÁT módjukon értelmezők vita nélkül, egyszerű udvariassági gesztusokkal elhárították. Lehet, hogy Amerikában is van bürokrácia ? Vagy a "gyökerek keresésének" korában mégis lazulnak az elszármazottak közti kapcsolatok? Lehet, hogy nem csak a nemzetközi pénzintézeteknél, de az egyetemes történet művelőinél is Kelet-Európának a felvételre várakoznia kell ? Még a Holocaust tárgyi emlékeinek is a már rég megszűnt Ellis Island kapuinál kell vámsorompókon túljutniok?
