Newyorki Figyelő, 1996 (21. évfolyam, 2-8. szám)

1996-05-31 / 5. szám

-NEWYORKI FIGYELŐ 1996 május 31. KÖNYVESPOLC JELEN IDŐBEN A MÚLTRÓL Randolph L. Braham új tanulmánya DR. WEISZ MIKSA FŐRABBI MŰVE MAGYARUL Sherman Oaks-ban, Califor­­niában él és működik dr. Weisz Miksa volt debreceni, majd finnországi főrabbi, aki a vallási tevékenység terén dr. Kiss Arnold volt budai főrabbit tekinti eszményképének és ennek nyo­mán a legnagyobb magyar hitszónokok sorába ei»elkedett. Életéről előbb angol nyelven kiadott művében adott számot, ezt követte most megjelent magyar nyelvű munkája, AMÍG ERŐMBŐL TELIK... címen. A mű szerkesztője Halmos Sándor, a Newyorki Figyelő alkalmi munkatár­sa, előkelő magyar irodalmár, író, aki finom Ízléssel állította össze a könyvet. Utóbbi tartalmazza Weisz főrabbi élet­­történetét, válogatást annak beszédei­ből, amelyek kivétel nélkül nagy hitszónoki elődei stílusában íródtak. A könyv Debrecenben, a szerző magánkiadásaként, főrabbi tevékeny­ségének legjelentősebb színhelyén lá­tott napvilágot, amely egyben Halmos szerkesztő lakóhelye is. Olvasása jelentős irodalmi élvezetet nyújt az olvasónak, aki egyben betekinthet az -> orthodox és neolog zsidóság között a mai napig fennálló ellentétekbe: előbbi élesen ellenezte a neolog beállítású rabbiszeminárium működését és az ot­tani rabbiképzést érvényesnek nem is­meri el. A vészkorszakról való megem­lékezések, az egyes jelenetek szívbe markolók és a holocaust-irodalom je­lentős adalékját képezik. A könyvre megrendelést kiadóhivatalunk készséggel továbbít. aoooooaooooooooooooosocooooooooooQoooow HOZZÁSZÓLÁS KÉT CIKKHEZ Az Izraeli Szemle ezévi áprilisi számában Gabriel P. Katona: Az Üvegház tör­ténete cím-. írásával kapcsolatban merültek fel bennem az alábbi emlékek: E félévszázados SOA-riport utolsó mondatából értesüünk, hogy a szerző atyja Weiss Arthur, az életével fizetett zsidómentő mártír. Szálasi rémuralma idején a í budapesti Vadász u.29. alatti üvegházban több, mint 2500 üldözött talált menedéket svájci zászló és védlevél oltalma alatt. Gabriel és az én tragédiám egybefonódik: 1944 Szilveszter éjjelén a gyilkosok behatoltak az épületbe, kézigránátot dobtak a védtelen menekültekre. Többen életüket vesztették, köztük boldogult édesanyám, aki bátyám karjai közt súlyosan megsebezve és vérezva a gettó szükségkórházában szenvedte ki ártatlan lelkét. Másnap a nyilasok visszatértek, hogy Weiss Arthurt elvigyék "tárgyalások végett." Soha nem látta többé senki. Az Izraeli Szemle közlése után Gabriel Katona elmondta, hogy összeköttetésbe lépett a magyar hatóságokkal, hogy az üvegház helyén vészkorszak-múzeum létesüljön. A jónak ígérkező terv füstbement. Az évfordulón a túlélők összegyűltek az üvegház falán levő márványtábla előtt, amelyen arany belükkel olvashatók a mártírok nevei:...Adler Mariska,...Weiss Arthur..." fiszgadal... Isten áldása legyen rajtuk! Simon Tibor "Ukrajnai nekrológ" címen dantei riportot nyújt nagybaczoni Nagy Vilmos honvédelmi miniszter, valamint Reviczky Imre ezredes tevékenységéről - mindketten a Jad Vasém "Népek Jámbor­­kitüntetettjei, A magyar-zsidó munkaszolgálat nehéz éveiben az üldözöttek, kiközösítettek, megkínzottak mellé álltak. A humanizmus magas hőfokán a legnagyobb kockázatot vállalták. Emberi magatartásuk csillogó fény volt az akkori sötét magyar éjszakában. Több hasonló Írás megjelenése után barátom, dr. Tauber László elmondta, hogy a felszabadulás után segítő alapot létesített, hogy a nehéz helyzetben a rászorultaknak élet­mentő segítséget nyújtson.- A munkásságáért hálálkodó levelek között kiemelkedik Nagy Vilmos két levele, - az egyik 1966 december 29- én, a másik 1970 január 22-én kelt. Mindkettőben a zsidómentő, volt honvédelmi miniszter emelkedett hangon fejezi ki háláját a Tauber-alapítvány segítségéért. LEO L. SCHEIBER, M.D. FIZESSEN ELŐ LAPUNKRA! AZ INTERNATIONAL ROMA FEDERATION KÉRÉSE ÉS KÖZLEMÉNYE A szervezet 1991-ben alakult és mint "non-for-profit" organization nyert bejegyzést New York, New Jersey és Texas államokban. Célkitűzése, hogy egyesítse és együttműködésre serkentse a világon elszórtan élő cigányságot, gondoskodjék iskoláztatásról, valamint a roma- és angol nyelv, továbbá az amerikai történelem megtanulásáról és elsajátításáról. Gyűjtő­akciókat szervez kulturális események rendezésével és kereskedelmi vonatkozású tevékenység szervezésével A szervezet ruhagyűjtőakciót indít az erdélyi cigányság helyzetének megjavítására. Kéri, hogy az erre szánt adományokat az alábbi címre juttassák el: 434 East 89th Street, New York, N.Y. 10128-6715. A Századok, a Magyar Történelmi Társulat folyóirata, 1995. 6.számában, "Jelen időben a múltról" mottó alatt közölte Randolph L. Braham érdemes professzor tanulmányát, amelynek címe: KANADA ÉS A HOLOCAUST BŰNELKÖVETŐI. A tanulmány Kanada első, és feltehetőleg egyben utolsó, Holocausttal kapcsolatos háborús bűnügyével foglalkozik, amit a szerző tanulmánya alcímeként így jelöl meg: A Regina kontra Finta büntetőper, A tanulmányt az alábbiakban - folytatólagosan - kivonatosan közöljük. A tudós professzor áttekinti a szövetségeseknek a Holocaust elkövetőivel szemben a háború alatt és a háború után kialakult álláspontját, majd megvizsgálja, hogy bánt velük Kanada.Ebbe a tárgykörbe vág a kanadai büntetőtörvénykönyv 1987. évi módosítása, valamint a próbakőnek is beillő büntetőügy. A vád és védelem, valamint a kanadai Legfelsőbb Bíró­ságnak érveit és határozatát, mindezeknek a Nürnbergi Nemzetközi Katonai Bíróság ítéletében foglalt nemzetközi jogi elvekkel való összevetését kimerítően tárgyalja a tudós szerző. A Regina v. Finta-pernek háttere a következő volt: 1989 októberében Finta Imre magyar csandőrszázados állt a bíróság előtt. Többek között azzal vádolták, hogy 1944-ben Magyarország egyik leg­nagyobb vidéki városában, Szegeden megfosztott szabadságától, bebörtön­zött és kirabolt 8617, a téglagyári gettóba zsúfolt zsidót. *** A háború alatt a szövetségesek tudatában voltak a náciknak a zsidók ellen folytatott hadjáratának minden részletéről, igy azzal is, hogy a nácik eltökélt szándéka volt a zsidókérdés végleges megoldása, ennek ellenére, számos okból elálltak hatékony ellenlépések megtételétől. A szövetségesek elvetettek minden olyan javaslatot, hogy tevékenyen kapcsolódjanak be a mentőakciókba és csak 1942 december 17- én adtak ki közös nyilatkozatot, amelyben elítélték a hidegvérű megsemmisítés bestiális politikáját és eltökéltségüket nyilvánították annak szavatolására, hogy a felelős személvek ne kerülhessék el a megtorlást. A háború végére 11 millió embert gyilkoltak meg, köztük 6 millió zsidót. Az 1945 augusztusi Londoni Egyezmény értelmében létrejött a nürnbergi Nemzetközi Katonai Bíróság, amely ítélkezett a náci felső vezetők ügyében. A Holocaust csupán nemzeti büntetőeljárások elsődleges tárgya lett. A zsidók üldözését az "emberiség ellen elkövetett bűnök" kategóriájában tárgyalták. Bár sokan, de korántsem valamennyien nyerték el megérdemelt büntetésüket. Sokezer "kisebb" háborús bűnös, besúgó és kollaboráns, az emberirtás puszta végrehajtói elkerülték a felelősségre vonást. Kialakult a hidegháború. A szávetségesek új érdekeikhez kezdték igazítani prioritásaikat. A "béketábor" önjelölt vezéreként fellépő Szovjetunió ismeretlen számú, hasznosnak Ítélt nácit bocsájtott be területére, vagy állt el felelősségre vonásuktól. Ugyanakkor a nyugati szövetségesek - jó okkal - mind nagyobb aggodalomba estek a szovjet terjesz­kedés fenyegetése láttán. Mivel siettetni akarták a megszállt területeknek általuk kívánt politikai fejlődését, óvakodtak a német és osztrák közvélemény "irritálásától", ha büntetőeljáráat kezdeményeztek volna sokezer személy ellen, akik cselekvő részesei voltak a "végleges megoldás" programjának. A kialakult antikommunista légkörben számos nácit és kollaboráns ítéletét enyhítették, kegyelemben részesítettek, vagy egyáltalán nem helyeztek vád alá. A Nyugat bizonyos mértékben révvé vált a keleteurópai cinkosok számára. A hidegháború fokozódása a szövetségesekat arra késztette, hogy több gondot fordítsanak a szovjet ügynökök és kommunisták nyomon követésére, mint a háborús és emberiség elleni bűnösök üldözésére. Nagy- Britannia és szövetségesei, köztük Kanada is, megállapodtak, hogy 1948 augusztus 31 után nem állítanak bíróság elé náci háborús bűnösöket. (Folytatása következik) OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOCXJOOOOOOOOOOOOOOOOQ

Next

/
Thumbnails
Contents