Newyorki Figyelő, 1996 (21. évfolyam, 2-8. szám)
1996-03-29 / 3. szám
10 NEWYORKI FIGYELŐ 1996 március 29. ASKENAZI ERVIN: A SZÜRKE ÖVEZET- Auschwitz dráma bemutatója New Yorkban -Rim Blake Nelson The Grey Zone című, hátborzongató darabját dr. Nyiszli Miklós: Mengele boncoló orvosa voltam Auschwitzban c. élményregénye, továbbá Primo Levi "Elhalasztott siralomház" és "Átélni Auschwitzot" című krónikái, végűi Raul Hilberg "Az európai zsidóság pusztulása" című könyve alapján írta. A dráma a Sonderkommando végnapjait, valamint dr. Nyiszli szomorú működését vetíti a néző elé,-egyszerű eszközökkel, minden szenzációhajhászás nélkül. 1944 nyarát írjuk, amikor tömegesen érkeznek a deportáló vonatok Magyarországról. A "különleges osztag" piszkos munkáját fizikailag jó karban lévő, fiatal magyar zsidók végzik a haláltáborban. Ezek a páriák arra vannak ítélve, hogy saját zsidó testvéreiket irányítsák a gázkamrákba, majd utána a krematóriumba szállítsák hulláikat. Sokkal jobb az ellátásuk a többi rabhoz viszonyítva, sőt életüket is is meghosszabbíthatják 3-4 hónappal munkájuk fejében. Köztük van dr. Nyiszli Miklós,a nagyváradi orvos, aki Mengele számára vizsgálatokat végez a felboncolt hullákon, de élő áldozatokon - elsősorban ikreken is genetikai kísérleteket kénytelen végezni. E munkája elleniben eléri, hogy felesége és kislánya nem kerülnek a gázba. A Sonderkommando tagjai néha arra is módot találnak, hogy zsebre vágjanak egy-egy aranyfogat, amit még a hullák szájában találnak, sőt vasámaponkint együtt futballoznak az SS pribékekkel. A beszűrődő sistergő hang azt jelenti, hogy beeresztették a kamrákba a gázt. Ez a munkára való felkészülést jelenti; lassan magukra szerelik a gázálarcot, mert mikor beáll a csend, akkor kinyitják az ajtókat és megkezdődik az osztag piszkos munkája. Egy ilyen alkalomkor csoda történik: hogy-hogy nem - egy fiatal lány az embertömeg al;att nem halt meg ! Hogy élve maradt, azt nem lehet mondani, de a kommandó tagjai izgatottan az asztalra fektetik az anyaszült meztelen, hápogó, hörgő, köhögő lányt (az alakítás tökéletes). Kétségbeesetten rohannak dr. Nyiszli után, akinek szorgos erőfeszítés után sikerült, ha nem is felébreszteni, de kába, félájult állapotba hozni a szegény teremtést. A Sonderkommando tagjai tudják, hogy napjaik meg vannak számlálva, de azt is tudják, hogy egyre közeledik a front, ezért felkelésre készülnek. Ez pedig, ha az SS-ek felfedezik az áléit lányt, biztos kudarcra lesz ítélve. Ennek ellenére meg vannak győződve, hogy a csoda által megmenekült lányt semmiképpen sem szabad a náci fenevadaknak kiszolgáltatni. Az már más lapra tartozik, hogy az SSOberscharführer, a krematórium parancsnoka végül is felfedezi a dolgot és egy tarkólövéssel elintézi a szerencsétlen lányt. A legérdekesebbek a darabban a Sonderkommando tagjainak és az orvosnak párbeszédei, illetve monológjai: Az osztag egyik tagja igyekszik megnyugtatni magát: "Az a fontos, hogy mi nem ölünk embert." "Nem ölünk ?" - kérdi gúnyosan a másik. "Mit akarsz tőlem ? Hát igenis, nem húzzuk meg a ravaszt" - feleli az első. Dr. Nyiszli megjegyzi: "Jellemző rám, hogy bármilyen piszkos feladatot bízott rám Mengele, sohasem tiltakoztam, sőt lassan már kezdek büszke lenni a szakértelmemre." Az egyik Sonderkommando-tag így szól hozzá: "Te vagy a legkivételezettebb személy ebben a haláltáborban." "Cserélnél velem ? - kérdezi az orvos. "Soha ! - feleli a tag. "Akkor ne nevezz engem kivételezettnek" - feleli dühösen az orvos. A szerző darabjának a "Grey Zone" címet adta, mert a Sonderkommando minket, nézőket is a "Szürke övezet"-be visz, ahol csíkos rabruhájuk, kopasz nyírt fejük tele van a krematórium hamujával és a halottak pora még tüdejükbe is beissza magát: -" és így folytatjuk piszkos munkánkat és még álomra is így hajtjuk fejünket anélkül, hogy a hamut leráznék magunkról" - mondja egyikük monológjában. A darab különleges értéke, hogy Nelson a Sonderkommando és a boncoló orvos lelki világába viszi a nézőt és az eddigi holocaust-drámákat még sohasem tárgyalták ebből a szemszögből. Douglas Hughes, a rendező kiváló együttest formált a szereplőkből, akik egytől-egyig nagyszerű színészi teljesítményt nyújtottak. Elsősorban ki kell emelni Christopher McCannt, dr. Nyiszli szerepében, akinek minden szavából, minden mozdulatából kiviláglik, hogy szakadatlanul üldözi a lelkiismerete. Abigail Ravaschnak a félhalott lány szerepében szótlanul is sikerült! kifejezni borzalmas lelkitusáját. 1 Henry Stramm eredeti formában * alakítja a véreskezű SS-tisztet, akit tökéletesen képeztek ki gyilkosnak. Ugyanakkor viszont lassan kezdi belátni, hogy hatalma nem fog örökké tartnai. A Sonderkommando magyar tagjai mindnyájan drámai átéléssel alakítják szomorú szerepüket. Douglas Hughes rendezése hátborzongató és sokszor félelmetes, de vájjon mi volt Auschwitz a gáz és krematórium árnyékában, ha nem borzalmas? Az egyetlen észrevételem, hogy mivel a darab tetőpontja, amikor a gázkamrában félholtan talált lányt váratlanul behozzák - amit halálos csendben fogad a meghökkent nézőtér,- ezt a jelenetet pedig egy még izgalmasabb klimax-al kellett volna rendezni. Megjegyzendő még, hogy a darabot egy Broadway hátamögötti, iskolából átalakított kis színházban játsszák - táblás házak előtt, pedig e szomorú holocaust-dráma bizony megérdemelne egy tekintélyesebb házat. NEVETŐ FIGYELŐ BITTO-BOLDOG KLARA: EGYSZER VOLT, HOL NEM VOLT Királyi ügyekkel - eddig -nem foglalkoztam, de valahogy a szegény gazdag Diana sorsa tollat ragadtatott velem, hogy protestáljak a világ asszonyai nevében a szépséges hercegkisasszonnyal szemben tanúsított bánásmód ellen, amiben a Buckingham-palota és annak lakóitól részesült. Nagyon rosszul bántak vele, de mondhatnám azt is, hogy elbántak vele. Minden gyönyörűen indult. A világ szájtátva és elbűvölve nézte az 1981- es királyi esküvőt, ahol a Prince és a Princess úgy festett, mint a hogy azt gyermekkorunkban olvastuk a tündérmesékben. Még szebben, mert ők a valóságban hittek és nem tűntek el éjfélkor, ott hagyva üvegcipőjüket, hogy másnap a mesebeli herceg kerestesse a szép hercegkisasszonyt a lábbeli mérete után. A hercegkisasszony ott maradt a királyi palotában, ahova tartozott a mesebeli menyegző után. Már a kezdet kezdetén Diana belebetegedett a "royal treatment"-be. Addig, míg egy óvodában óvónősködött, élete szép volt és nyugodt. Főleg nyugodt. Nem úgy, mint a Buckingham palotában. Nem tudni, mi okozta nyugtalanságát, a riporterek állandó zaklatása vagy királyi férjének a már akkor kiderült, nem éppen királyi viselkedése. A Prince kezdte a hűtlenkedést, helyesebben soha abba sem hagyta szép szerelméhez, Camillához fűződő őszinte érzelmeit. Ilyet már látott és hallott a világ, hogy valaki más asszonyát kívánja és szereti, bár a Tízparancsolat határozottan tiltja, de manapság (még a királyok is) keveset törődnek a Tízparancsolattal. Sajnos a hűtlenkedés folyt a királyi berkekben is a szép aranyszőke Diana kontójára, még akkor is, amikor a királyi trón két várományosa már a világon volt. Két gyönyörű fiú gyerek, akik - gondolom - nagyon mglepődtek a királyi szennyes kiteregetésekor. Minden gyerek szemében a szülők a legszebbek, a legjobbak, a hősök. Fogalmam sincs, hogy Diana és Charles hogy tudta e fogalmat életben tartani. Magatartásuk mást bizonyított. A sajtó gondoskodott arról, hogy nap mint nap újabbnál újabb pletykákról számoljon be, mind a királyi papáról, mind a szép Dianáról. Dianára az vesse az első követ, aki nem úgy viselkedett volna, mint ahogy ő viselkedett. Nem tett semmi rosszat, csak az igen megtépázott hiúságát, becsületét igyekezett helyrebillenteni az ideig-óráig tartó liezonokkal. Diana ! Te jobban teszed, ha csak kártyázol! Szerelemben nem jártál eddig sok szerencsével, de mi, a világ asszonyaikívánjuk neked, hogy további életed napsugaras és boldog legyen, királyi pompa és szertartás nélkül. Hagyd el a ködös Albiont a ködös Buckingham-palotai ügyekkel együtt. Gyere közénk Amerikába, a Szabadság Földjére, ahol szeretni és becsülni fogunk fiaiddal együtt. -^)OOOOOOQQOQWgQQOCX»QOOW Boldog, békés ünnepeket kíván Boldog békét és szabadságot minden barátjának kíván minden embernek Dr. Hámori Péter és Kati Dr. Regös Péter és Ági RADNÓTI MIKLÓS RAZGLEDNICA "Bulgáriából vastag, vad ágyússá gurul, a hegygerincre dobban, majd tétováz s lehull; torlódik ember, állat, szekér és gondolat, az út nyerítve hóköl, sörény es ég szalad. Te állandó vagy bennem e mozgó zűrzavarban, tudatom mélyén fénylesz örökre mozdulatlan s némán, akár az angyal, ha pusztulást csodál, vagy korhadt fának odván temetkező bogár. 1944 AUGUSZTUS 30. A HEGYEK KÖZT
