Newyorki Figyelő, 1995 (20. évfolyam, 1-9. szám)
1995-08-31 / 8. szám
8 NEWYORKI FIGYELŐ 1995 augusztus 31. BERCZELLER IMRE Az ország-világon híres rabbihoz fordul a síró, jajgató asszony: " Jaj... jaj...Rebbelében.. .otthagyott az uram." A bölcs rabbi anélkül, hogy levenné a szemét a szent könyvről, kijelenti: "A férjed vissza fog térni." Az asszony megkönnyebbülten, de még mindig hüppőgve kimegy a szobából, miután kellő tapintattal az ott tartózkodó bócher kezébe csúsztatta a rabbinak szánt "cedókót." A bócher megszólalt: "Rebbe, a férj nem fog visszajönni." "Vissza fog jönni" - ismétli a rabbi türelmetlenül. Itt láttam a könyvben." "Rebbe, te láttad a könyvet...De én láttam az asszonyt." Hát így vagyunk ezzel a Hirosimával is... Nagaszakiból valahogy, nem csinálnak a későn érkezett delphii utód-jósok oly nagy "gezereszt". A lelki Kávéházi Konrádok most sopánkodnak mazochista enyelgéssel arról, hogy Istenem, hogy is tudott az a gonosz Truman ilyen embertelen dolgot elkövetni a szegény japánok ellen. A revizionista újságírócskák, történészecskék, még akkor is, ha a nevük NAGY, csak nyomdafesték létrehozta virtuális valóságból merítik tanítói nádpálcás véleményüket. Mert legtöbbjük még csak egy vágyakkal teli gondolat sem volt szüleik ágyékában, vagy legjobb esetben is nem rózsaillatú pelenkában szaladgáltak anyukájuk után a konyhában, mikor ezek az események megtörténtek. Braham szerint,-már pedig ő tudja, hogy mit beszél - "A történész feladata, hogy ne ítélkezzen és ne dicsérjen, ne tekintsen vissza az eseményekre a jelen kor látószögéből, hanem azokat az akkori idők körülményeinek figyelembe vételével boncolgassa." A japánokat csak részben lehet kárhoztatni Pearl Harbour miatt. Valóban nem volt szép tőlük csaknem az egész amerikai csendesóceáni flottát a tengerfenékre küldeni minden előzetes bejelentés nélkül. Illetve, a bejelentés szándéka megvolt, csak washingtoni követségük tisztviselői elbabrálgattak a hadüzenet siffrirozott szövege kisillabilizálásával. A katasztrófáért nem kis részben Roosevelt és haditengerészeti parancsnoksága a felelős, mert akkor már a Japán elleni háború valószínűsége igen nagy volt, mégsem adták ki a parancsot a legelemibb védelmi intézkedésekre sem, hanem hagyták a flottát békésen csücsülni a kikötőben. A második világháborúnak két fő mozgató ereje volt: gazdasági-imperialista terjeszkedés, illetve annak megakadályozása és a megtébolyodott faji gyűlölet - mindkét részről. De fordítsuk meg a helyzetet. Van-e bárkinek kétsége afelől, hogy ha Hitlernek vagy a japán hadvezetőségnek kerül előbb a birtokába az atomfegyver, akkor azok egy pillanatig is haboztak volna azt használni? A revizionista újságíró és történész bócherek a könyvekből merítik ideológiájukat. A még élő akkori kortársak túlnyomó többségének a véleménye merőben ellenkezik ezekével. Az Enola Gay 80 éves parancsnoka klasszikus lakonikussággal jelentette ld:"Hadviselésben moralitás?-Felejtsd el. A háború megnyerésére minden rendelkezésre álló eszközt fel kell használni." Az öreg katona szavaiban ott dörög 1945 elszánt, az ellenséggel szemben szentimentális érzelmeket nem ismerő és nem tűrő hangulata. Az akkori harcosoknak, akik bajonettel állottak szemben a japán fanatizmussal, akik szemtanúi voltak azok barbarizmusának, amivel százezer számra gyilkolták a leigázott országok lakosait, a halálmarsok áldozatait, az ádáz harcok sebesültjeit, azoknak senki se prédikáljon most kegyes, szánom-bánom zsolozsmákat. A világ 6 éve harcoló népei belefáradtak a háborúba. Minden áron, minden eszközzel és mihamarabb véget akartak vetni az öldöklésnek, elsősorban, hogy mentsék katonáik életét. Nem kérem, nem én tébolyodtam meg, hogy ilyeneket állítok. Hogy a németek a faji gyűlölet alapján állottak, nem csak a zsidókkal szemben, azt mindenki készségesen elismeri. Hogy a japánok is az ő faji felsőbbségük hóbortjával eltelve kezelték a leigázott ázsiai országok lakóit a legbrutálisabb módon, azzal is egyetértünk erőteljes fejbólintással. De ide kell sorolni a USA embertelen, habár nem gyilkos intézkedését hűséges japán származású honpolgárai kényszer lakóhelyre való költöztetéséről. Egyetlen egy sem követett el az egész háború alatt Amerika-ellenes cselekményt. Ezzel szemben Hitler uralomrajutása után a német származásúak jelentős tömege szerveződött a náci Németország által támogatott Amerika- és a zsidóellenes Volksbundba. Közülük sokan követtek el államellenes cselekményeket. Mégsem jutott senkinek sem eszébe, hogy a japán honpolgárokéhoz hasonló "óvó intézkedéseket" foganatosítsanak ellenük... Nem játszott itt valami szerepet a bőr színe? Anglia letiltotta a zsidók bevándorlását Palesztinába még azután is, hogy az arabok nagy többsége nyíltan Hitler mellé állt. Amerika nemcsak, hogy nem nyitotta ki kapuit a zsidók tömegei előtt, nemcsak, hogy nem engedte a Louisiana hajó szerencsétlen menekültjeit Miamiban partraszállni, hanem még azt is megakadályozta, hogy pl. Kuba azokat befogadja. Kétlem, hogy, ha alkalom kínálkozott volna az atombombát Németország valamelyik városára ledobni, azt valóban megtették volna akkor, amikor a szovjet csapatok már Berlin kapuját döngették. Drezda bombázása a háború utolsó perceiben nem volt "humánusabb" és indokoltabb, mint Hirosimáé,nem beszélve Nagaszakiról. Igaz, hogy Truman és tanácsadói tudatában voltak Sztálin terjeszkedési szándékainak, ami ellen igen hathatós figyelmeztetésnek szánták az atombombát, amivel akkor a szovjet még nem rendelkezett. Ha a japánok nem teszik le a fegyvert, akkor a szovjet hadsereg ismét megszállta volna a japán szigetek egy részét és megismétlődött volna az, ami 323 EAST 79th STREET New York, N.Y. 10021 Tel.: (212) 650-9434 ALLEN LOUIS elnök Egyletünk nyári évadja befejezéséhez közeledik. Tagjaink visszatérnek szabadságukról és teljes erővel hozzáfogunk a 105. évforduló előkészületeihez. Klubhelyiségeink továbbra is rendelkezésre állnak.Elsőrendű konyhánk válktozatlanul működik. Németország megszállását követte. Létrejött volna egy "Japán Demokratikus Népköztársaság". Még csak ez hiányzott volna a világnak. A háborút a japán aggresszió indította meg. A lakosság elleni atrocitások tömkelegét az ő katonái követték el parancsnokaik jóváhagyásával, ha nem buzdítására. Vae victis...Ez minden legyőzött nép sorsa, ha esetleg csak ideiglenesen is.A szovjet megszállásnál ez az ideiglenesség több, mint 46 évig tartott. Németország és Japán esetében, gyakorlatilag csak a háború befejezése pillanatáig.Millió volt frontharcos és civil lakos, mindkét részről viseli, a mai napig is háborús sérüléseit, testieket és lelkieket, csak úgy mint az atombombák túlélő áldozatai. A drezdai pokolban ugyanúgy égtek el a civil lakosok tízezrei, mint Hirosimában. A túlélők ezreinek testén ma is ott vannak az égési sebek nyomai, csak úgy, mint Auschwitz, a szőnyegbombázások és egyéb szörnyűségek átélőiben a kitőrülhetetlen és meg nem szűnő lelki kínok. Ez perze nem vigasztalás és nem mentség. Hadviselésnél moralitásról beszélni, utólag ítélkezni ebben az esetben álszenteskedés. HONTVÁRY MIHÁLY alelnök MAUTNER MIMI alelnök, rovatvezető HIROSHIMA, MON AMOUR
