Newyorki Figyelő, 1995 (20. évfolyam, 1-9. szám)
1995-08-31 / 8. szám
NEWYORKI FIGYELŐ 3 1995 augusztus 31. A KÁRTÉRÍTÉSI ÜGY HÍREI NEHÉZ SZÍVVEL... A magyar kártérítési törvény módosítása elé Ismeretes, hogy az Alkotmánybíróság az eredeti törvény egyes szakaszait alkotmányellenesnek minősítette és hatályon kívül helyezte azzal az utasítással, hogy a parlament hozzon új törvényszakaszt az Alkotmánynak megfelelően. Ez a rendelkezés elsősorban a volt munkaszolgálatosokat érintette, akiktől azon a jogellenes címen tagadta meg a régi törvény a kártérítést, hogy nem "közvetlenül harcoló alakulat kötelékében" teljesítettek kényszermunkaszolgálatot. A módosítási törvényjavaslat szövegén most az igazságügyminisztérium dolgozik és szeptemberben terjeszti a parlament elé. A minisztérium javaslata fenntartja az eredeti törvény személyi és területi hatályát. Új jogcímet ad a hatósági önkény folytán életét vesztett személy hozzátartozóinak, akik 300 ezer forint egyösszegű kártérítésre lennének jogosultak. A hozzátartozók - sorrendben - a következők: Az élő özvegy, az élő gyermek, az élő szülő, végül az élő testvér. További újszerű rendelkezés lenne az országból történt száműzetésért nyújtandó kárpótlás, mint a volt Szovjetunióba kényszermunkára hurcoltak, valamint a második világháborúban faji, vallási vagy politikai okokból deportáltak igénye, akik az előzőleg megállapítottnál 20 százalékkal magasabb összeget kapnának, az elhurcolt személy özvegye pedig egyösszegben további 300 ezer forint kárpótlásban részesülne. Eljárásjogi szempontból fontos, hogy a Kárpótlási Hivatal az előbbi elutasító határozatot automatikusan felülvizsgálja és hoz új határozatot. Új igények benyújtására a törvény hatálybalépésétől számított hat hónap áll az igénylők rendelkezésére. Ennek elmulasztása jogvesztéssel jár, igazolásnak nincs helye. Fennmarad az eddigi rendelkezés, amely szerint a már megkapott kárpótlási jegyek visszaadása esetén az igénylők életjáradékot kaphatnak. Ha a kárpótlási jegy tulajdonosa időközben meghal, a kárpótlási jegy a hagyaték részét képezi és az örökösödési törvény alapján örökölhető. Hangsúlyozzuk, hogy a fentiek az igazságügyminisztérium javaslatát képezik és törvényerőre csak a parlament által történő megszavazása után emelkednek, tehát az igény érvényesítésével addig várni kell. Azok pedig, akiknek igényét a régi törvény alapján elutasították, szintén várakozási álláspontra kell, hogy helyezkedjenek, amíg új értesítést nem kapnak. hogy egy több évtizedes múlttal rendelkező újság, mint a NEWYORKI FIGYELŐ - ami egyben intézmény is - miért ke'nytelen minden számában felhívni olvasói figyelmét arra, hogy az előfizetési díjat ($30) fizessék be kiadóhivatalunknak. Erről az összegről elmondhatjuk, hogy jelképes, hiszen olyan irodalmi, politikai, társadalmi, művészeti írásokat, tájékoztatásokat jelentetünk meg, amelyek eszmei értéke jóval meghaladja a szóbanforgó előfizetési díjat. Nem megy a fejembe, hogy nem tűnik fel azoknak a kedves olvasóknak, alak elfelejtették befizetni az előfizetési díjat, hogy szeptembert írunk és 8 számot ingyen kaptak kézhez. Hogy-hogy nem tűnik fel, hogy miből állítjuk elő a lapot (amelynek előállítási költségei óránkint emelkednek). Nagyon szomorú lennék, ha a FIGYELŐ, a magyar zsidó kultúra zászlóvivője öt földrészen, az előfizetők feledékenysége miatt nem tudna időben és az eddigi színvon álon megjelenni. ...hogy lapunk olvasói közül azok, akik aktivan dolgoznak (orvosok, ügyvédek, ingatlan- és biztosítási ügynökök, iparosok, kereskedők, utazási irodák és éttermek tulajdonosai, stb.) miért csak más sajtótermékekben hirdetnek, miért nem támogatják a "testközelben" álló FIGYELŐ-t is. A FIGYELŐ olyan naprakész címlistával rendelkezik, hogy az maradéktalanul eljut a potenciális vásárló és szolgáltatásokat igénybevevő közönséghez. Az egész világon az újságokat a hirdetések tartják el, ez természetes. A FIGYELŐ is jó néven venné, ha olvasói vagy azok rokonai, barátai is hirdetések útján ""tartanák el" lapunkat. (DHP) írjuk e sorokat. Széles baráti körében megdöbbenést váltott ki Koréh Ferenc amerikai honosításának bírói visszavonása. Az ismert, idős rádió riporter megbecsülésnek, rokonszenvnek örvend, ezért szóban és írásban álltak ki barátai a bírói ítélet ellen, anélkül azonban,hogy az ügy lényegéről kellő tájékozódást nyertek volna. Amiről barátai tudtak, csak annyi, hogy a szélsőjobboldali uralom idején előbb a Székely Nép című lap szerkesztője volt, amely uszított a szövetséges hatalmak és a zsidók ellen, majd 1944-ben a Sztójay-kormány propagandaminisztériuma beosztottja volt és a nyilas hatalomátvétel után Szombathelyen volt sajtóelőadó. Az őt védő írások számos egyéb terhelő és mentő adatra hivatkoznak, amelyek az állampolgárság megvonása kérdésében lényegtelenek. Nem említik azonban ezek a megnyilatkozások azt a tényt, hogy az elsőbíróság ítéletét New York állam felsőbírósága 35 oldalra terjedő ítéletében helybenhagyta, amivel a döntés jogerőre emelkedett. A másodfokú döntés olvastára fejet kell hajtanunk a sokszor ócsárolt amerikai igazságszolgáltatás előtt. A fellebbezési bíróság minden, ezügyben felmerült vitás pontot szemügyre vett és előzőleg hozott jogerős ítéletekben lefektetett tények alapján határozott. Az ítélet sarkpontja az, hogy Koréh 1950-ben amerikai vízumért folyamodott és kérelméhez nyilatkozatát csatolta, amely előéletével kapcsolatban valóságnak meg nem felelő adatokat tartalmazott. Ez a tény egymagában elegendő a honosítás hatálytalanítására. Koréh vitatta, hogy az általa felhozott adatok nem feleltek meg a valóságnak. Ezeket a felsőbíróság sorravette és sorra megcáfolta. Az indokolás elismerésre méltóan mélyedt bele Magyarország 1940-es éveinek helyzetébe és ennek tárgyilagos vizsgálatában döntötte el Koréh Ferenc szerepét a szélsőjobboldali időszakban. Ami cikkünkben elsőnek említett szomorúságunkat okozza, az, hogy ez az ügy ismét csak megerősíti felfogásunkat, hogy külföldön élő magyarságunk számottevő része a mai napig sem tudja megérteni és magáévá tenni a demokrácia törvényeit. Jelen esetben magától értetődő, hogy a baráti kör egyemberként áll ki egy rokonszenves személy érdekében és kérelemmel fordul az illetékes hatósághoz, hogy az illető korára és később tanúsított magatartására tekintettel méltányosságot tanúsítson vele szemben, ehelyett azonban beadványokban érvelni a bíróság által fel sem hozott adatok ellen,támadó hangot használni akkor, amikor maga a megvédeni kívánt személy is jól tudja, hogy számtalan írásbeli bizonyíték van az illetékesek birtokában, amelyeket a bíróság nem bírált el, bár azok terhelők lennének ellene, - rossz bizonyítvány a segíteni akarók számára. A védők tehát túllépték hatáskörüket és több kárt okoznak, mint hasznot. Ez a magatartás, sajnos, nem újszerű köreinkben, hiszen a közelmúltban is tapasztalhattunk olyan kiállást, amely ahelyett, hogy segített volna, ártott... "Sapienti sat..." _ American Jewish League for Israel az idén is folytatja előadás-sorozatát az America-Israel Barátság Házában. Az első őszi előadás szeptember 14-én, csütörtökön délben 12:30 órakor lesz a székház nagytermében. Vendégelőadó Mr. Paul Kaye, a Hatikva elnevezésű, Exodus-tipusú hajó volt tisztje, aki fogságba esett és Cypruson tartották fogva. Idei izgalmas izraeli látogatásáról fog beszámolni, amelyet előző izraeli útjaival fog összehasonlítani. Az összejövetel kóser villásreggelivel van egybekötve,részvételi díj tagoknak, 8, nem-tagoknak 10 dollár. Jelentkezés a székház fenti telefonján, Jacqui Moss-nál, 22. mellékállomáson. ****************** A Newyorki Figyelő június 7-i számában hírt adtunk dr. Végházi Iztván, főrabbi, santiagói (Chile) egyetemi professzor új művének megjelenéséről és ünnepélyes felavatásáról. Közleményünk az alabbiak szerint helyesbítésre szorul: A könyv bemutatását és méltatását Izrael Állam chilei nagykövete és a Pápai Nuncius végezték, tudományos és bnráti hangú előadás keretében, többszáz főnyi zsidó és keresztény közönség jelenlétében. A mű bemutatását a helyi sajtó nagy kultúrális és társadalmi eseménynek minősítette. *** *************** Előfizetek a NEWYORKI FIGYELŐRE NEM MEGY A FEJEMBE...
