Newyorki Figyelő, 1995 (20. évfolyam, 1-9. szám)
1995-03-29 / 3. szám
F I G Y E L Ő Tájékoztató XX. évf. 3. szám - 1995 március 29. - Ára 2 Dollár UNITED NATIONS EGYESÜLT NEMZETEK IZGALMAK AZ ENSZ 50EVFORDULÓJÁNAK HÁTTERÉBEN t Az ENSZ fennállása 50. évfordulójának méltó megünneplése nagyarányú előkészületeket igényel. A meghívandó díszvendégek körül azonban pikánsnak nevezhető probléma jelentkezett. Waldheim, volt főtitkár Vranitzky osztrák kancellár útján közölte Butrosz Gáli jelenlegi ENSZ-főtitkárral, hogy részt kíván venni az ünnepség sorozaton. Ezt annak ellenére tette, hogy Gáli, egy korábbi, bécsi találkozásuk alkalmával négyszemközt tudatta elődjével:nem számíthat a világszervezet meghívására.Mint ismeretes, Waldheim a II. világháború alatt Jugoszláviában az SS kötelékében szolgált, ezért az Egyesült Államok• megtagadja részére beutazási vizűm kiadását. Meghívása tehát beláthatatlan mélységű és kimenetelű feszültséghez vezetne az ENSZ és az Egyesült Államok külügyminisztériuma között, nem szólva azokról az érzelmekről, amelyeket az ügy a nem mindig legjobbantájékozott amerikai zsidóság köreiben felkavarna. Mindezt mérlegelve Butrosz Gáli úgy döntött, hogy a korábbi főtitkárok egyike sem kap meghívást a megemlékezésre. Ezen döntése, Waldheimen kívül az egyetlen, még életben levő volt főtitkárt, Waldheim közvetlen utódját, a perui Perez de Cuellart érinti. A NEWYORKI FIGYELŐ KIADÓHIVATALA FELKÉRI OLVASÓIT, AKIK ELŐFIZETÉSI DÍJUKAT MÉG NEM KÜLDTÉK BE, ENNEK SZÍVESKEDJENEK ELEGET TENNI. 1944 július 7-ig csendben hozzájárult százezrekre menő magyar állampolgárok deportálásához és elpusztításához, nem esett a háborús bűnösök kategóriájába való besorolásához , de ezzel a téma befejezést is nyert. Gyengeségéért a mennyei bíróság előtt kellett számot adnia. A magyar zsidóság túlélői nem hálátlanok. A tárgyilagos tényfeltárás nem csökkenti azon érdemét, hogy saját uralmának megmentése érdekében is, fellépésével megakadályozta a nyilas csürhe hatalomátvételét 1944 július 7-ét követőleg és ezzel ideiglenesen megmentette a budapesti zsidóságot. Végül pedig hadd jelentsük ki: a hivatkozott cikkírók és cinkostársaik - hangosan hirdetett álhazafiságuk ellenére - a magyar nép árulóinak és az ország jövője veszélyeztetőinek minősülnek, amikor a demokratikus államrendnek külföldről is sürgetett támogatása helyett, továbbra is a gyűlöletet próbálják terjeszteni bel- és külföldön egyaránt. fedor -FIGYELŐ HUNGARIAN PUBLISHING CO. 136 East 39th Street, New YorkJ'J.Y.10016 Prof. August Moiriar POB 1084 American Hung. Fund New Brunswick, NJ 08903 A HAZUGSÁGOK DOBRA VERÉSE FOLYTATÓDIK A magyar állam vezetőinek múlt év júliusában elhangzott történelmi bocsánatkérése magától értetődően erős ellenzést, negativ visszhangot váltott ki a szélsőjobboldal megmaradt kardcsörtetőiből, de úgy látszik,a nyilatkozat a vártnál nagyobb csapást mért a régi idők visszahozatalára áhítozókra, mert vértől csöpögő válaszuk fél évet is váratott magára. Először egy kanadai lapban jelent meg a miniszterelnökhöz címzett levél, majd a Budapesten megjelenő Magyar Fórum március 2-i számában Veszedelmes véralgebra című, újabb stilisztikai gyakorlat következett. Utóbbi elődjén abban tesz túl, hogy a múltbeli tragédia újból való bekövetkezésével fenyetődzik. Két álláspont között vívódtunk: az egyik azt tartja, hogy a hamisságokat, mocskolódást egyszerűen figyelmen kívül kell hagyni, mert ma már a magyar társadalom túlnyomó része a tudálékos, de valójában tudatlan irodalmárokat nem méltatja figyelemre. Hogy azok mégis, még mindig írdogálnak, az a magyarázata, hogy ismeretlen anyagi forrásokból, a történelem meghamisítását tartalmazó írásműveik juttatásban részesülnek, ami megélhetésük alapját képezi. Az előbbivel ellenkező álláspont arra hivatkozik, hogy az effajta megnyilvánulásokat mégsem szabad figyelmen kívül hagyni, mert hiszen a horogkereszt történelemben páratlan rémuralma is a müncheni sörcsamokok maláta illatú légkörében, hasonló megnyilvánulások közepette született. Mi az utóbbi álláspontot vagyunk kénytelenek magunkévá tenni,elsősorban azért, a „történelmi revizionizmus"-nak becézett hazugságok nemzetközileg elismert vészkorszak-szakértők műveiből vesznek át kiragadott dézeteket, amivel a valóságot a fejére állítják. A Magyar Fórum cikkírója ’ hatszázezer magyar-zsidó áldozat számát veszi célba és tagadásba. Érvelése során, többek között Ránki Györgyre és Braham professzorra is hivatkozik, amivel azt az állítását igyekszik bizonyítani, hogy a 600 ezres szám valótlan. Érvei, matematikája nem képeznek újságot, mindezeket már számtalanszor hallottuk más történelemhamisítóktól. Mindazonáltal van néhány olyan adat, amelyet a tárgyilagos tényállás megállapítására le kell szögezni. A Magyar Fórumban megjelent cikk íróját az államelnök által javasolt büntetőtörvény módosítása és kiegészítése készteti aggodalomra. A törvénytervezet az úszítás enyhe büntetését kívánja súlyosbítani és ezzel a gyűlölet terjedését megakadályozni. A cikkírót ez oly mértékben döbbentette meg, hogy felteszi a kérdést: milyen alapon követel a zsidó e t - n i k u m (kiemelés tőlem.- f —) ilyen törvényt magának ? A cikk következő kifogása, hogy a 600 ezer zsidó áldozat keretében a román zsidókat is a magyar kormány nyakába varrják. További kifogás, hogy nem veszik figyelembe Horthy Miklósnak a zsidóság érdekében tett pozitív cselekedeteit, a deportálások során a Zsidó Tanács felelősségét, végül pedig Herzlre hivatkozik, aki kilátásba helyezte a pusztulást a zsidóság magatartásának folytatása esetén. A zsidó „etnikum" ra való hivatkozás államjogilag alaptalan. Jónéhányszor leszögeztük, hogy demokratikus államrendben nem lehet klönbséget tenni valláshoz, - más néphez való tartozás, vagy akár hajszín különbözősége folytán. Az egyedüli választóvonal a kultúra, ami azt jelenti, hogy azok a magyar állampolgárok, akik a magyar kultúrát vallják magukénak, - képezik a többséget, akik más kultúrát, azok a kisebbség, akiknek azonban a többséggel egyenlő jogaik és kötelességeik vannak, ha állampolgári kötelességeiknek eleget tesznek és hűek az államrendhez. A véralgebra-tudós cikkíró nem tolhatja fel magát a magyar állam képviselőjének, ha nem fogadja el az említett elvet, — még inkább, ha magát mint végzett jogászt mutatja be, mert írása a gyűlöleten felül teljes jogi tudatlanságot árul el. A másik tény, amit a történelemhamisítók nem akarnak elismerni, az, hogy a Magyarországhoz a bécsi döntések folytán visszacsatolt területek zsidó lakossága a magyar vészkorszak áldozata volt, halálba küldése a magyar állam felelősségének része. Horthy Miklós szerepének ebbe a témakörbe való belekeverése álszenteskedés. A tárgyilagos történelemtudományi megállapítás az, hogy a kormányzó szerepét a háborús bűnösök ügyeiben eljáró nemzetközi bíróság tisztázta és őt nem minősítette háborús bűnösnek. Ezzel személy'* szerepe után pontot kell tenni. Az a tény, hogy Európában elő^ uralma vezette be a numerus clausust, majd a zsidótörvp-
