Newyorki Figyelő, 1994 (19. évfolyam, 1-9. szám)
1994-08-10 / 6. szám
4 NEWYORKI FIGYELŐ 1994 augusztus 10. DR. VARGA LÁSZLÓ ORSZAGGYÚLÉSI KÉPVISELŐ KORELNÖKI BESZÉDE AZ 1994-ES PARLAMENT MEGNYITÁSÁN Df. Varga László, a Kereszténydemokrata szavaiból sugárzó emberiességre tekintettel. Néppárt elnökhelyettese, országgyűlési képviselő, Bízunk abban, hogy ezek a nemes érzések fogkoránál fogva az újonnan megválasztott Paria- jók a demokratikus magyar kormányt az igazi ment korelnöke lett. Beszédét teljes egészében demokráciát képviselő Magyarország felé vezető közöljük, ahnak magas kutlúrális szintjére és a úton vezérelni. (A szerk.) Elnök Úr ! Tisztelt Országgyűlés ! Köszönettel elfogadom az éveim alapján megillető korelnökséget, de kérem, ne vegyék elfogultságnak, hogy a fiatalon, pár holdon gazdálkodó, szűkösen élő, dunántúli szüleim, az Egyházaskeszőn született édesanyám Tóth Anna és a csornai születésű édesapám Varga Géza örökségéként és a Mindenható kegyelméből ma, köijegyzőnek érzem magam. Negyvenhét évvel ezelőtt, e lenyűgöző terem jobboldalán ültem, mint a mai Kereszténydemokrata Néppárt jogelődjének, a Demokrata Néppártnak képviselője. A háború utáni másodflc, az 1947-es augusztusi válaatási küzdelemből, a tiszta szavazatok alapján, a Demokrata Néppárt 62 képviselővel került ki győztesként. Bár az ország legnagyobb pártja voltunk, kormányalakításra a megszállás miatt nem is gondolhattunk, ezért múlt ellenzéki párt küzdöttünk, hogy a polgárok alapvető jogaikat félelemmentesen, szabadon gyakorolhassák, kultúránk erősödjön, gazdasági életünk motorja legyen az alkotó egyén, a munka gyümölcsét a magántulajdont védtük, hozzátéve, hogy minden jövedelmen ott legyen a szociális igazságosság jelzáloga, ami a dolgozók ülő életét és emberi jogát bfctosítja. Továbbá az ifjúság oktatásának a tudás, mig a nevelésének a nemzeti szellem és a keresztény értékrend legyenek az alapjai. Célunkat azonban a megszálló Szovjetunió fegyveres ereje és az őket kiszolgálók diktatúrája miatt megvalósítani nem tudtuk. Ahogy az országban az elnyomás erősödött, úgy növekedett a polgárokban a szorongás, majd eljött a pillanat, amikor már féltünk. Féltem. Kegyetlen érzés volt észlelni, hogy ahol a félelem kezdődik, ott az élet befejeződik. Már csak létezés van és minden gondolatunkat, idegsálunkat arra összpontosítjuk, hogy a félelem életfosztó érzésétől megszabaduljunk. A szegénység nem kívánatos állapot, de a történelem folyamán a nélkülözésben már sülettek i'e.hatatlan művek, de a félelemben nem, mert a rettegés minden alkotó erőt megöl. A félelem forrása az önkény, az elnyomás, ami ellen népünk, történelmünk folyamán, szinte sza/évonkint megmozdult. Kissé mérésén idesorolom a XIII. házadból az Aranybulla kórsakét is, amikor az uralkodó -c.tdek a király önkénye ellen tütakoztak. Később Budai Nagy Antal, Dózsa György, Tokaji Ferenc felkelései, majd Rákóczi, Kossuth sabadságharcai, ugyanúgy, mint 1956 is az önkény és az ehn ■>más elleni harcok. Az említett felkelések, sabadságharcok - látsólag - elbuktak, a valóságban nem, mert minden nemes célú, önzetlen, áldozatos cselekvés előbb-utó b meghozza gyümölcsét, s még a kősziklán is kizöldü. Kossuth szabadságharca nélkül nincs Kiegyezés, ahogy 1956 is döntően hozzájárult, hogy a kommunista rendszer összeomlott, ugyanakkor az egész vüág hódolt a magyarságnak és visszaszer'-'M'k nemzeti megbecsülésülnket. Tisztelettel emlékezem mindazokra az 1947-es törvényhozókra, akik nemzetünkért küzdöttek, így: Barankovics Istvánra, a Demokrata Néppárt főtitkárárs, dr. Eckhardt Sándor egyetemi tanárra, dr. Matheovics Ferencre, aki elveiért 19 és fél évet töltött szabadságvesztésben. Amikor megkérdeztem, hogy mit érez azokkal szemben, akik a szenvedését okozták, így felelt: - Bánják meg tévedéseiket és bűneiket és szeressék felebarátaikat. Ehhez a követendő magatartáshoz csak annyit fűzök: Tisztelettel hajtok fejet a Saulokból lett Pálok előtt, de elfordulok a Pálul beszélő Sauloktól és irtózom a gyűlöletben és revans-vágyban élő Sauloktól. Továbbá emlékezem Pfeiffer Zoltánra, a Magyar Függetlenségi Párt elnökére, Kovács Imrére, a Néma forradalom szerzőjére, míg a koalíciós kormányból a szociáldemokrata Kéthly Annára, az Országgyűlés alelnöknőjére, aki bátran megvédte az ellenzék szólásszabadságát. Kegyelettel gondolok Nagy Imrére, az Országgyűlés elnökére, akinek megnyitó beszédét az ellenzék jobban ünnepelte, mült a saját pártja. Éreztük magyarságát, népe szeretetét. Ezért életével fizetett. Külön köszöntőm Msgr. Varga Bélát az 1945-ös országgyűlés elnökét, aki egész életében népünkért fáradozott. Hálával gondolok mindazokra, akik ezeregyász éves történelmünk folyamán szabadságukat, életüket áldozták népünkért, és azokra is, akik a 40 éves megszállás alatt és az elmúlt négy évben munkájukkal lehetővé tették, hogy mi, ma egy független és szabad országban nemzetünkért hozzájuk méltóan dolgozhassunk. Az 1994-es választások eredményét - demokratikusan - el kell fogadnunk, de legalább is tudomásul kell vennünk. Ugyanakkor a megalakuló kormánynak is el kell fogadni, de legalább is tudomásul venni, hogy a hatalom a népé és a kormánynak egyetlen feladata: a nép szolgálata. A polgárok bizalmát csak azok élvezhetik, akik hazánk függetlenségét megőrzik, a nép alapvető jogainak gyakorlását, a szociális igazságosság érvényesülését biztosítják, a tudást gyarapítják, a nemzeti szellemű nevelést,a történelmi egyházak oktató és nevelő munkáját támogatják és nem utolsó sorban, hogy kultúránk fellegvárát, a Nemzeti Színházat, az Országgyűlésnek ebben az időszakában megépítik, de legalábbis építését megkezdik. Demokráciánk nem a kormány hatalmával erősödik, hanem akkor, ha a polgárok jogaikat nem csak a választásokon és a képviselőik útján, hanem társadalmi, érdekvédelmi, kultúrális és más egyesületeikben gyakorolják. Enélkül minden kormány hajlamos az önkényre. Népünk biztonságra, belső békére, gazdasági helyzetének javulására vágyik és minden képviselőtől önzetlen és áldozatos munkát igényel. Jogosan! Mivel egy párt sem hordozza tarisznyájában a minden nehézséget megoldó csodaszert, közérdekű kérdésekben megegyezésre kell törekednünk. Hazánk külbiztonságát - jelenleg - nemzetközi szerződések nem garantálják és bár külső veszély nem fenyeget bennünket, mégis a volt Jugoszláviában zajló, — szinte véget nem érő — kegyetlen polgárháború miatt és mivel a volt Szovjetunióban a hatalmi erők még nem tisztázódtak, szükséges, hogy akár a Nyugat-Európai Unió révén, de még inkább a NATO-tól biztosítékot kapjunk, hogy veszély esetén nem maradunk egyedül. Közös ügyünk a határainkon kívül élő magyar kisebbségek sorsa is. Történelmünkben, nyelvünkben, kultúrájukban azonosak vagyunk, így az ő sorsuk a miénk is. Úgy vélem,abban is egyetértünk, hogy mindannyiunk kötelessége, hogy a nemzetközi okmányokban, így az Egyesült Nemzetek Közgyűlésének 1992. december 18.-Í határozatában, a nemzeti kisebbségeknek biztosított jogaiért közös erővel munkálkodjunk, és aki hallgat, arra Babits bibliai erejű ítélete zúdul: Vétkesek közt cinkos, aki néma. A gazdasági javulásunk és fejlődésünk útját az Európai Unió jelzi, ahol ma még 12-en. de hamarosan a szomszéd Ausztria és 3 más ország is, történelmükben, nyelvükben és érdekeikben is sokszor különbözők, de függetlenségük megőrzésével és áldozatokat is hozva a szabad ember vállalkozására, termelésére alapozva, békében, demokráciában és kielégítő gazdasági körülmények között élnek. Az Európai Unió polgárainak átlagos évi jövedelme több, mint egy millió forint. Hazánk az Európai Unió társult tagja és a teljes tagság felé haladunk, így ránk is irányadók azok az elvek és eredmények, amelyek az Európai Unió tagjainak a fejlődését előmozdították. Ezek bizonyítják, hogy az állam nem jó gazdálkodó, mert önkényes, bürokratikus, lassú, ötletszegény. Szem előtt tartva a volt szocialista rendszer terhes államosítását, mégis arra kell törekednünk, hogy az állam amit csak lehet adjon át a vállalkozó polgárnak és csak azt tartsa meg, ami szükséges és nem fordítva. A gazdasági életben a korlátlan liberalizmusnak, az egyén túlkapásaink és mohóságának legyen korlátja a szociális igazságosság, ami több, mint a szociális biztonság, élén az arányos,igazságos adózással. Nem az az ország gazdag, ahol sok a müliomos, bár legyenek, hanem az, ahol nincsenek nélkülözők és kevés a munkanélküli. Épüljenek villák és paloták, de mégis annak az országnak a polgárai derűsek és elégedettek, ahol mindenkinek megvan az otthona és a fiatal házasoknak nem kell évekig várni, hogy életük legszebb időszkát otthonukban éljék. Színes és gazdag nyelvünkben az otthon nemcsak lakást, de a HON-t is jelenti. Az elmondottak alapján úgy vélem, hogy a zsenge demokráciánkban a választó nem felesleges szócsatákat akar hallani, sem a kormány és az ellenzék üres harcát kívánja látni, hanem,hogy ki tesz többet népünkért. Ennek érdekében helyes lenne, ha a kormány elfogadná az ellenzéknek mindazon javaslatait, amik a közjót szolgálják és ugyanígy az ellenzék se tütakozzon a kormány olyan törvényjavaslata ellen, amivek megvalósítása az ország érdeke. Mindnyájan a nép bizalmából kerültünk az Országgyűlésbe. A bizalom az élet egyik legnemesebb ajándéka, amire csak akkor leszünk méltóK, ha önzetlen és áldozatos munkát végzünk. Ne legyen köztünk senki, aki képviselői tisztségéből anyagi hasznot szerez, mert a választók azt kívánják, hogy a mi munkánkból az országnak és ne a képviselőknek legyen előnye. Ebben a szellemben - feleségem beleegyezésével - a képviselői fizetésemet a Nemzeti Színház építési költségeire és a nélkülözők megsegítésére fordítom. Az ország belső békéjének egyik feltétele, hogy korunk fegyveres erő nélküli nagyhatalma, az elektromos hírközlés, ne szolgálja a kormányt, de az ellenzéket se, hanem tárgyüagosan, tisztességesen, etikusan tájékoztassa a polgárokat. Ez az egészséges közszeUemnek, - amely a hatalom és a nép között keringő szellemi áramlat - forrása. Hiszem, hogy abban is egyetértünk, hogy minden szélsőség ellen küzdünk. A szélsőségek ereje, hogy vonzó igazságokat hirdetnek, de a cél nem azok megvalósítása, hanem a hatalom megszerzése. Amikor a hatalomba kerülnek, az igazságokról már hallgatnak, és marad a jogtipró önkény. Meggyőződésem, hogy az Országgyűlés minden tagja egyetért velem, hogy hazánkban visszarendeződés nem lesz. De máris hozzáfűzöm, hogy nem is lehet, mert a volt szocialista országokban lezajlott események bizonyítják, hogy a kommunizmus elavult politikai rendszerén a fejlődés átlépett, kialudt eszméje nem kap újra lángot és a szakadékba zuhant gazdasági rendszere már nem áll talpra. Elnök Ur ! Tisztelt Országgyűlés ! Hazánk polgárainak a szeme rajtunk van, ugyanígy figyelik működésünket a határainkon kívüli magyar kisebbségeink, továbbá az emigrációban élő, nemzetünkért sok áldozatot hozó honfitársaink, valamint az európai és tengerentúli kormányok is. Kötelességünk, hogy hazánk jó hírét külföldön megvédjük, itthon pedig ellentéteinket nemes küzdelemben vívjuk meg és a győztes ne egy személy, sem egy párt, a kormány, vagy az ellenzék, hanem hőn szeretett népünk legyen. Végül engedtessék meg, hogy ezt a ritka alkalmat egy személyi vallomással zárjam. Történelmünk küzdelmei, dicsőségei és vereségei a tanítőkönyvem. A kereszténységgel egyidős gazdag kultúránkból örömmel és bőven merítek. Szépséges nyelvünk, gondolataimnak írásban és szóban egyedüli kifejezője. Nehézségeimben, gyarlóságomban, elesettségemben az iránytűm a kereszténység. E nemzethez tartozom. E népből vagyok, a népben élek és a népért dolgozom. A nácizmus börtönbe vetett, a kommunizmus elűzött, a szabadság visszahozott. Köszönöm az Égieknek, hazám minden hű polgárának, hogy közéleti munkámat ott fejezhetem be, ahol elkezdtem: itthon. AZ EMANUEL-ALAPITVÁNY EMLÉKEZÉSE (Folytatás a 3. oldalról) Mi éjszaka gyakran arról álmodunk, amit e fa ezüstlevelei zizegnek, ha közéjük csap a szél. Nekünk ez a fa leveleivel együtt csak eggyel több mindazon tárgyak, nevek sorában, ami számunkra, túlélőik számára mindig mást jelent. Nekünk a vagon, a tábor, a gáz, a füst, a hamu mást juttat eszünkbe, mint gyermekeinknek vagy unokáinknak. S most itt ez a fa! Amióta néhány éve ide állítottunk, másként látjuk a szabad természetet, másként a fákat. Talán azért, mert érezzük, csonka ez az emlékmű. Kevés. Nem elég, ha utódaink csak ehhez a fához jönnek majd el, hogy emlékezzenek. Talán majd ha kiegészül... Ha majd mellette felépülnek a gránittömbök mindazok neveivel, akik a vész idején életet mentettek. Ha majd véget ér a templom építése, befejezhetjük a csonka emlékművet. De addig... Mint a diófát ültető öregember reménykedünk, hogy utódainknak a vagon a vonat egyik kocsija lesz. Hogy a tábor a nyári program egyik részét alkotja. A gáz a háztartás egyik elengedhetetlen eleme marad. A füst csak az öröm tábortüzeiből száll majd fel. Ez a fa pedig azt, amiért állítottuk. A 600 ezer magyar-zsidó mártír emlékére hat mécses meggyújtása következett. Közreműködtek: David Krausz, Izrael budapesti nagykövete.Zoltai Gusztáv,a MAZSIHISZ igazgatója,Erwin Herling,az Amerikába elszármazottak nevében,Alex Kertész,a clevelandi Emanuel-tagság nevében,Dezső Lee Ausztráliából és Andrew Stevens, az Emanuel Alapítvány kaliforniai elnöke. A liturgiái funkciókat Malovany Joseph, a szárnyaló hangú newyorki főkántor végezte. A hitközség székházának dísztermében bensőséges találkozó zajlott le, amelynek során Beer Iván, a Holocaust Emlékbizottság elnöke emlékplakettet adott át Lístó ' Méir Uau, Izrael főrabbijának, dr. Israel Singernek és Keller Lászlónak.Dr. Feldmajer Péter és Zoltai Gusztáv, a MAZSIHISZ elnöke és igazgatója köszöntötték a vendégeket, majd Lau főrabbi és Teller Ede, a világhírű atomfizikus szóltak az egybegyűltekhez. Zoltai igazgató melegen szólt Keller László kiemelkedő tevékenységéről. Utóbbi köszönetét nyilvánította Zoltai igazgató felé hathatós segítségéért az emlékezés megszervezése terén. Dr. Demszky Gábor főpolgármester a Városháza dísztermében tartott fogadást, amelynek során a főpolgármester és Keller László kölcsönösen emlékplakettet nyújtottak át egymásnak. Az Emanuel Alapítvány emlékezése hosszú időre maradandó emléket nyújt a résztvevőknek. (Híradásunk részben az Új É let közlésein alapszik.) * '******-******** ******************* A Magyar Zsidók Világszövetsége irodai munkára önkéntes munkaerők jelentkezését kéri. Gépírni tudás előnyben. Ajánlkozás munkaórák alatt telefonon: (212) 683-5377 vagy (212) 725-1211, Ext.51. 4- 4- 4- 4- 4- 4 4 4 4- 4 4- 4 4- 4 4- 4 4 4- 4- 4 4- 4- 4 4 4 4- 4- 4 ¥■'+ 4- 4-.4- 4- 4
