Newyorki Figyelő, 1994 (19. évfolyam, 1-9. szám)
1994-08-10 / 6. szám
UNITED NATIONS EGYESÜLT NEMZETEK A múltban páratlan eseményeknek lehettünk tanúi a világszervezet falai között. A Biztonsági Tanács 12:0 arányban szabadkezet adott az Egyesült Államoknak, hogy akár katonai akciót is hajtson végre Haiti szigetén, az 1991 szeptemberében elűzött elnök, Jean Bertrand Aristide visszatérése elősegítésére. A szavazáson Brazília és Kina tartózkodott, Ruanda képviselője nem volt jelen. Peking tartózkodását azzal indokolta, hogy a határozat „veszélyes példa" lehet a jövőre. A legnagyobb gondot Ruanda okozza. Az afrikai országban kitört törzsi viszályok mintegy félmillió ember életét követelték. A Zairébe menekült tömegeket táborokban tartják, az ott kitört kolerajárvány áldozatainak száma felbecsülhetetlen. Francia katonák bulldozer-eket használnak a holttestek tömegsírba helyezésére. Néhány nappal ezelőtt újabb járvány ütötte fel fejét a menekülttáborban. A járvány, kolerához hasonlóan, tiszta ivóvíz hiánya esetén lép fel, de annyiban súlyosabb, hogy emberi érintkezés útján is terjed. Szakértők becslése szerint a járvány megfékezése 3-4 hó napot is igénybe vehet, s az egymillió menekült egyharmadának pusztulásához vezethet. A délszláv válság kezelésében az ENSZ teljesen csődöt mondott. Amerika a Bosznia elleni fegyverembargo feloldását szorgalmazza, hogy a megtámadott ország legalább önmagát védhesse a szerb agresszió ellen. Nyugat-Európa nagyhatalmai ezt ellenzik, mert a vérfürdő kiterjedésétől tartanak. A legújabb béketervet a bosnyákok és horvátok elfogadnák, de a szerb vezetés nem hajlandó egyességre. Ha a NATO katonai erővel kísérelné meg a szerbeket jobb belátásra bírni, annak igen súlyos következményei lennének egész Európa békéjét illetően. Átmenetileg megszakadtak a diplomáciai próbálkozások, amelyek Eszak-Koreát nukleáris programjának bevallására igyekeznek rábírni. Ezt Kim II Sung elnök halála és fiának, Kim Jong ll-nek hatalomátvétele okozza. A világ várakozó álláspontra helyezkedik az utód politikájának kipuhatolására. Egy néhány nappal ezelőtt Dél-Koreába menekült észak-koreai kormányhivatalnok állítása szerint a kommunista Észak öt atombombával rendelkezik és további öt előállításán fáradozik. Az ENSZ menekültügyi főbiztosa vészharangot kongat.A hazájukat elhagyni kényszerülők száma 1974-ben 2.4 millió volt, ma az index 23 milliót mutat. Ehhez járul 26 millió polgár, akit az adott ország területén belül űzött el. Ez világszinten azt jelenti, hogy minden 114-ik ember kénytelen elhagyni otthonát. A jelentés kiemeli, hogy a hidegháborút követő vándorlások fő okozója világszerte az etnikai háborúk kirobbar Ilyen helyzet állt elő a Balkánon kívül a volt Szovjetunióbeli Grúziában, Tádzsikisztánban, Örményországban és Azerbejdzsánban, <■’ ázsiai kontinensen Sri Lankában, Burmában és Irakban, valamint az afrikai Libéria, Sierre Leone, Szudán, Angola, Szomália és Ruanda területén. A főbiztos megállapítása szerint a konfliktusok egyik legfőbb fegyverét a hely sajtószervek képezik, amelyek eddig soha nem tapasztalt intenzitással fűtik a gyűlöletet. (G.L.) FIGYELŐ HUNGARIAN PUBLISHING CO. 136 East 39th Street, New York,N.Y.10016 p 'wr \ AUG 10’94 Y y .» „ ' \ = 0 .5 22 ?502552 LI Prof.August Molnár POB 1084 American Hung. Fund New Brunswick, NJ 08903 Történelmi bocsánatkérés A magyar vészkorszak 50 éves gyászévfordulójának eseményei során olyan megnyilvánulások történtek, amelyeket a sajtóhíradások és közéleti sszhangok nem értékeltek kellőképpen. Pedig amikről alább szólunk,Magyarország történelmében új korszakot nyitottak meg. Göncz Árpád államelnök felszólalására és Horn Gyula miniszterelnök levelére célzunk, amelyek az Emanuel Alapítvány július 3-i gyászünnepélyén hangzottak eL Az államelnök szavai és a miniszterelnök levele jelen lapszámunk 3. oldalán találhatók. Meggyőződéssel állítjuk, hogy a két megnyilvánulás jelentette az igazi demokrácia kezdetét Magyarország történetében. Mindaz, ami ezideig az országban a demokratikus államrend megteremtése érdekében történt, csupán botorkálás volt, — esetlen szárnypróbálgatás anélkül, hogy a demokrácia lényegét megértették volna. Valójában ezen nem is kell csodálkozni, hiszen az országban történelme folyamán sohasem volt demokratikus rend. Vitathatatlan, hogy a magyar köznépben élt a vágy az igazi, de kellőleg meg nem fogalmazott szabadság iránt, s ez az érzés sikertelen szabadságharcokra vezetett, amelyek sorra vereséggel, véráldozattal és csalódással végződtek, de az 1956-ot követő időszakban, amikor a demokratikus szabadság megvalósításának már nem volt akadálya, az állam még mindig csak támolygott a demokráciához vezető úton. Utóbbinak pedig az az egyedüli oka, hogy az előző korszakok törpe kisebbségben levő túlélői a múltból rájuk ragadt előítéletektől nem tudtak szabadulni, az új nemzedékek pedig az iskolában hiába is keresték volna a tantárgyak között a demokrácia tanát. Ebben a légkörben minden nehézség nélkül felburjánozhattak a szélsőségek, akár a zöld, akár a vörös múlt utáni vágyakozások. Ennek tulajdonítható, hogy az első világháborút követő korszakról történelemhamisító vélemények, meghunyászkodás és a felelősség alól való kibújás érvényesült. Ez vezetett oda, hogy a történész külügyminiszter a vészkorszakkal foglalkozó tudományos konferencián a deportálást és az Ukrajnában teljesített katonai szolgálatot egy kalap alá vonta, hogy néhai Antall József miniszterelnök a Donnál szenvedett és vérükkel fizetett honvédek sorsát az elhurcolt zsidókéval azonosította. Félreértés ne essék-s erre már több ízben nyomatékot fektettünk : a magyar katonaság veszteségeinek emlékét természetesen fenntartanunk és ápolnunk kell, de tudomásul kell venni, hogy utóbbi a nácikkal összejátszott, rövidlátó magyar kormány bűne volt, ezen kívül a katonák fegyverrel kezükben teljesítették a kapott parancsot, — ellentétben a „bélyeges sereg" gél, akiket nem egy helyen bandériummal kísértek a deportáló vonathoz. Ilyen helyzetben történt az államelnök és a miniszterelnök megnyilatkozása, amelynek keretében két tényezőre kívánjuk felhívni a közfigyelmet: Adenauer kancellár 1947-ben tette meg a demokratikus Németország nevében a történelmi nyilatkozatot, hogy a német állam a náci-Németország egyenes jogutóda. Erre a nyilatkozatra Magyarország részéről további 47 évet kellett várakoznunk. Horn Gyula nem szabott időbeli határokat történelmi bocsánatkérésének. Utóbbi nem csak az 1944. március 19-et követő időkre, de az azokat megelőzőkre is vonatkozik, mint Orgovány, Siófok, Prónay-különítmény, Francia Kiss Mihály bűntetteire, a numerus clausus-ra és sok minden egyébre,amely ártatlan embereket pusztán származásuk miatt akart kirekeszteni a közösségből — akár gyilkosságok, akár országgyűlés hozta „törvényi" rendelkezések folytán. Az államelnök szavai pedig szervesen egészítik ki a miniszterelnök levelében foglaltakat. Göncz Árpád mondanivalója a jövőbe tekint és arra felé ad útmutatást. A felelősség beismerése és a történelmi bocsánatkérés az egyedüli lehetőség a társadalom megbékélésére, mert lakatot tesz a gyűlöletet változatlanul hirdető, úszító szélsőségek szájára és ez bizonyítja, hogy - amint az államelnök kifejezte - az élet erősebb, mint a halál és higgyünk a lélek feltámadásában. — fedor —
