Newyorki Figyelő, 1994 (19. évfolyam, 1-9. szám)

1994-01-17 / 1. szám

1994 január 17. NEWYORKI FIGYÉtő MAGYAR NEMZET, BUDAPEST Scheiber Sándor ✓ Újév köszöntője 1945. szeptember 7-én Scheiber Sándor, az utóbbi fát évszázad legjelentősebb ijiáftyw zsidó tudós*, kultúraszervezője és pásztora Idén jeti volna nyolcvanéves, Tíz éve mejit ti. Sze­mélyisége, tudásit és Unitiba képes voH lúli>ön| i^lkebh közösségéit, é? részévé váll az egyetemes magyar kultúrának, Mind a foUdórfudománjr, mind a Biblia­­kutatás, a teológia, a Judaisztlka, a történetem é? a; IrodaJointiKtQmAnyok terén maradandót átkötött Hídszerep vqlt az övé: máiságok békés, termékeny közve­títőié. Különös tudásával megtermékenyítette a magyar kultúrát Illetve azt be-' vonta abba az egyetemes áramkörbe, amely'minden európainak ^áz alapjai a Bibliáéba- Megvetést tóttá, ami vallásának- a zddó erüásnak leglényege: az uni­verzalitást. Szellemi Jelenlétének fájó hiányát csak még jobban Kidombbritja az ellentmondásos kor, amelybe nyjája-Is-került a rendszerváltozás íjtán; pozitív emlékezet, éld példák, Impozáng szellemi erő és tájékozódási poijtdK tóikul ma­radva. \i alább közöli mutatvány: egyetlen ros hásánái, azaz Újévi beszéde, mégpedig a vérziyatar végén: 1945-ben. A zsidó újév nem örómünaep, hanerp az elpiúll évvel, ■ ezen keresztül a Teremtövei való szembesülés, s előkészület • rá hamarosan következd másik nagy ünnep: a Jojn jUppur, fzazgz Engeszteld nap böjttel egybekötött nagy számadására, hogy az Újév megtxxvsáUiUan, Jóvá nem tét» bűnöktől men'» újjászületés: megtisztulás Is legyen, A 0*1*1 Schelbar Sán­dor, aki addig egy kis hitközség, Dunalöldvár papja, mluláfl^Níftek metjól» ez­ren", akkor jut történelmi szerephez: a megmaradónak lelki vnytdjt jtgz. Káint a vigasztalás, úijáé"ltés,« méltó képviselet: a szolgálat rettenj (M*>-----■*-■ —: ■■ ■' .—-■'.-.'.mii,' ------------- ' ' I»----*—* .. Találkoztam az úton a Mesével, / Ő jött, én mentem, ennyi az egész. / Reám borult két nagy meseszemével: / •Honnan?*, kérdezte. És én: •/lova mész?* I Egy álomperci, mely jpn és elenyész." (Kiss József Háborús ver­sei. Budapest, 1915.) ‘ Találkoztam az úton a Mezével, mert amit elmondok, azt az eljövendő századok úgysem hiszik el. Találkoz­tam az úton éhezd, rongyos tömegek­kel: öregekkel és betegekkel, nőkkel és gyermekekkel, kimerültek voltak, ha­lálfélelem reszketett az ajkukon, halk volt a hangjuk, éa fáradt volt a szemük. Megfosztva hajuk ékességétől, a hátuk meggörbült, arcukról eltúnt már az iste­ni bélyeg, és elpusztult az emberi mél­tóság. „Honnan?" kérdeztem. És ők: „Hova mész?’1 És feleltek: Mi vagyunk a vidék magyar zsidósága: kiűztek ben­nünket a hazánkból, ahol születtünk, a? otthonunkból, ahol éltünk, mini a rabo­kat, hajlónak bennünket, vagonokba zsúfoltak, mint az állatokat. Nem volt levegőnk, és nem volt vizünk- „A kere­kek vadul zakatoltak, I Viliék, vitték a szegény félholtat, I Ki tíz körmét dűli \ha)átxsdfta, / Úgy robogót ff- VŐgállo­­másrp" (Fylu Jamás: Anyánkig».),. Kiűztek bennünket abból pz or­szágból, amelyben évsfágadgk óta él­tek őseink, bűnünk az VO|t, hogy gstdók vagyunk: Plv4)asgto«ák tőlünk még Otthon g munkabíró férfiakat; nillC« Yb­lünk apánk, férjünk, testvérünk, fiunk. Nem tudjuk, hgvá, és nem tudjuk, med­dig megyünk. Könnyektől homályos szemeim előtt elvonult a vidékiek nyploszázezpes halálmcnéte, És a két éy előtti újéyesten már néma volt min­det] vidéki templom, puszta minden is­kola, elárvult piindcn temető, üres min­den zsidó húz. Messze járt a batyuval felszerelt szomorú vándorsereg. Elhurcolták ezt az évszázados múltú, virágzó hitközségei is, ahol annyian küzdöttek és annyi ered­ménnyel a közért. „Milyen árván ma­radt e népes község, egykor élettől duzzadó." Nincsen család, amelynek ne volna vesztesége, nincsen ház, amelyben ne volna tudóit- Hiányoznak otthon a drága, megszokott arcok, üre­sek mellettetek a templomhelvek-Találkoztam az úton kétségbeesett férfiakkal. Kérdésemre elmondották, hogy ők munkaszolgálatosok. Ökölbe szorított kezükben egy-egy gyűrött la­pot sjorongsuakr cjvdöcyWjlsá búcsú­szavát, amelyet a téglagyárból, az út­ról, a vagonból bíztak a szélre vagy a kgyés jótevő kézre, amely továbbítot­ta. Élni akarunk! -■ ordították megkín. zpttan,», hogy megkeressük a miéin* két, hogy megbosszuljuk halálukat. (Találkpztam az «Ilon egy szobor, termet, egy fejedelmi alak roncsával, aki az Engesztelő napon a halállal ví­vódott. Jól megnéztem, és ráismertem p ti főpapotokra. Két nagy, barna sze­me a jövőt fürkészte és benne két szép gyermekéi. Imaszavakat suttogott a ha­lál percében is bérletei: és a tieitekért.) Találkoztam az úton, a fővárosban fegyveres banditáktó kísért csopor­tokkal, amelyeket létvíz idején a Duna felé vittek; menettel, amelyet pince­­odúk felé hajtottak. Alig tudtam kiven­ni Bettiikben elejtett suttogó szavuk: Hiimártlrgk vagyunk, a nyilas terror áldozatai. S ahogy firkésztem, vizs­gáltam a mehettem el- uhanókal, meg­láttam közöltük az Éé ősanyám; a szí­vére mutatqlt, az anyrj szívre, és lát­tam, ahogy átlőtt sebe bői vér csurog. Az Édesanyámé, aki - mint a ti édes­anyátok is - ilyenkot éjt-napot fára­dozva Készült az ünnepit, hogy ra­gyogjon a ház a templomból hazatérők elé: hogy a megtérített asztal hfvogató­­an köszöntse a család tagjait. Tisztán látom Öt most, amint áldó kezekkel áll az ünnepi gyertyáknál, könnyes sze­mekkel, mert olyan hamar megjelent oft a könny - nem mrgáért, hanem a gyermekeiért; könyörgő szóval -, nem magáért, hanem a gyermekeiért. Ki tud úgy örülni a mi apró örömeinknek, si­kereinknek, haladásunknak? Megállí­tottam, hűlő ajkát megcsókoltam és megkérdeztem: Anyáin, nem leszel már többé ott az ünnepeslen? S Ő intett - kivettem jól -, azt mt ndotta: Ne sírj, én minden ünnepen veletek leszek. Találkoztam az úton temetetlen hullahegyekkel, utcákon és tereken, házakban és temetőkben. Néztem, ku­tattam egyenként őket, mindenikük egy külön világ volt, családja éke, ezer terv és gondolat leremlóje. Ember. Láttam, hogy semmi értéke nincs már az emberi életnek. . És ahogy vizsgáltam a borzalmas testhalmokat, ezer hulla mélyéről elő­tűnt az én áldott Édesapám, fehér papi köntösben, lálliszben, amelyben szó­székén láttam az újév napján, imát mondva közösségéért és családjáért, aki - min| a ti édesapátok is - újév papján felengedett lélekkel pihent meg családja körében- Aki küzdött, dolgozott naphosszat, egy életen ál, hogy felnevelje gyermekeit, Hát ez a jutalma egy szent életnek - kérdeztem összetörtén hogy családjától (ávol kellett lehunynia örökre szeméi, hogy temelet|enül feküdjék holdestek tö­megében? Hallom a ti panaszotok is: Hol találjuk az Édesapánk? .Domb fölötte nem lehet virágos, / Nem nézhet föl a mélyből fiához." S kérdeztem: Édesapám, többé már nem áldasz meg bennünket Un­­nepköszöntőn? De Ó reám tette bárso­nyos kezét, amelyet olyan sokszor ér­zek magamon, és azt mondotta: Ha hívtok, ott leszek közöttetek, és meg­áldalak benneteket. Ha az ünnepi asz­talnál felemlítitek nevem, eljövök, és li érezni fogjátok, hogy én ott vagyok. Én odaállok az Isten trónusához, és érettetek könyörgök, és ha kell, köve­telek is, Az apák kérése elől Isten most már nem zárkózhat el. És vissza­jövök, odaállok - én, az apa - üldözői­tek, gyilkosaitok, pribékjeitek, kirab­lóitok. a hullarablók asztalához és ágyához a legboldogabb percükben, és leszek nékik élő lelkiismeret és fel­dúlom a nappalukat, és feldúlom az éj­szakájuk is. Hogy lássák örök életükre az üveges szemű halottakat, akik meg­fagytak, éhen vesztek, összeestek, aki­ket agyonlőttek. Beleharsogom min­­denikük fülébe a velótrázó elégtétel­­követelést: „Tinéklek van virágos, szép szobátok, / Bútorok, képek, sző­nyegek. I És van párnátok, paplanos ágyatok? / De nékik minden elveszett. Adjátok vissza elveszett kunyhóju­kat, / Adjátok vissza szegényeknek új­ra. / Adjátok vissza a kirabolt temető­ket, IA templomot, a kicsiny iskolát, / A csöndes utcát és a gyümölcsfákat, I Hadd éljenek, viruljanak tovább. / A házakat, a rongyos kalibákat, I Az el­pusztult virágos kerteket, / Adjátok vissza vigasztaló szávai, / Adjátok vissza emberek!" (Zilaliy Lajos ver­sei. Budapest, 1916.) Adjátok vissza az Unnepestnek fé­nyét, adjátok vissza az élőket, akiket el­hurcoltatok. a holtakat, akiket meggyil­koltatok. Adjátok vissza - van-e hatal­matokban? - az édesanyánkat és az édesapánk, hitvesünk, testvérünk, gyermekünk; vagy ha van bennetek még egy csöppnyi emberség: a sírhant­jukat mondjátok meg legalább! Találkoztam az úton Istennel. Az angyalok némán hallgattak körötte, mert tudták, hogy Isten szomorú. Elta­karta arcát, mert titkolta könnyét, mely a földre hullt. A nyolcmillió mártírért. S azt mondotta: Tudom, mi­attam van így, ezek az én hitemért hal­tak meg. Ne lázongjatok azért, és ne forduljatok cl Tőlem. Ti nem ismerhe­titek Isten útjait. „Térjetek vissza Istenhez, megse­bez Ő, de gyógyít is, sebet oszt, de be­kötözi azt." „Törött szívnél illőbb kaput / az Úr előtt ki tár?" (Oscar Wilde: A rea­­dingi fegyház balladája.) Eljöttetek, Istennek meglépett, ki­csiny nyája, akik megkerültetek a de­portálásból, munkaszolgálatból, buj­­dosásból és otlhontalanságból. Eljöt­tetek gyógyulásért, háborgó leikelekre az imádság és megnyugvás balzsamát keresni. Emlékeket idézni szavakkal és dalokkal, keresni az emlékekben Őket és önmagatokat. Minden újévesten megáldottam az én gyülekezetemet, drága gyermeke­ket, kedves arrokat, melegszívű em­bereket, akikből alig téri valaki is ha­za. Hadd áldjalak meg most bennete­ket is hazavárt rabbitok helyett. Ér­zem, érezzétek ti is, az én kezemre most sok ezer anya és apa keze nehe­zül, hogy megáldják az ő gyermekü­ket a sok szenvedésért boldogsággal, a borzalmas múltért békés jövendővel. (A Múlt és Jövő kidásában az év vé­gén megjelenő, Scheiber Sándor ki­adatlan beszédeiből válogatott könyvet a szerkesztőség elmén - 1399 Bp., Pf 7011355. - lehet előjegyeztetni.) jMffita tS MBITS! j TERJESSZE LAPUNKAT! aoBBooBóQóouuurinfa&ooaamjcOBanBO1"1* (Szom őat A Magyar Zsidó Kulturális Egyesület folyóirata Évente tízszer megjelenő számaiban zsidó érté­keket közvetít és zsidó érdekvédelemért lép fel. Tudósit a belföldi és a külföldi zsidó események­ről, különös tekintettel Izrael híreire, bepillant a zsi­dó Iskolák és szervezetek életébe, neves zsidó személyiségeket szólaltat meg, és információval szolgál a gazdasági és kulturális élet valamennyi- a zsidó közösségeket is érintő - kérdéseiről. Äoiabbi számaink tartalmából:- Mire használhatók a kárpótlási jegyek?- 1956 és a zsidóság- A nemzetiségi-ügy dokumentumai- A nagy fehér remény - tanulmány az orosz alijáról- Szexualitás és a hagyomány- Ember Mária a Wallenberg-mítoszról- Elie Wiesel novellája Ön is fizessen elő a SZOMBAT-ra az OTP DL. kerületi fiók 218-98093/521-00670-7 Budapest Hungary számú számláján, vagy Budapesten a Garay u.48.szám alatti kiadóhivatalban! Az elő­fizetés ára egy évre külföldre 40 US Dollár(Lé­­gipostán érkezik a lap.).Érdeklődni lehet dél­­utánonkint a 00 361 142-6924 telefonszámon. 3000000BOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOCOOOOOr>QOOOOOOOOOOOOO<X>6WaOOOOOOOOCw.«>á>JJOOO

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents