Newyorki Figyelő, 1994 (19. évfolyam, 1-9. szám)
1994-05-31 / 5. szám
1994 május 31. NEW YORK I FKÍVfiCé FRANCES DEGEN HOROWITZ, NEW YORK VÁROSI EGYETEME ELNÖKASSZONYÁNAK BESZÉDE A BUDAPESTI VÉSZKORSZAKKONFERENCIA MEGNYITÁSÁN (Magyar fordítás) Megtiszteltetés számomra, hogy résztvehetek a magyar vészkorszakot tárgyazó nemzetközi tudóskonferencián és képviselhetem Braham professzor, kartársammal együtt New York város egyetemének Graduate School és University Center nevű intézményeit, amelyek magukban foglalják a vészkorszak tanulmányozását szolgáló Rosenthel-intézetet. Amint bölcseinek századokon keresztül állítják, — emlékeznünk kell. Emlékezzünk, mert ha felejtünk, történelmünk egy részét veszítjük el, vele örökségünket, népünk egy részét. Emlékezzünk, mert ha felejtünk, elszakadunk gyökereinktől, akadályozzuk nemzeti fejlődésünket a nemzetek közöttHa felejtünk, annyit tesz, mintha létünk alapjaiból szelnénk egy darabot s egyéni virágzásunk lehetőségét csökkentenők. A magyarországi vészkorszakra emlékezésnek különös lüktetése van. Később történt, de sebesebb és gonoszabb volt késedelme folytán. Olyan népességet ért, amely a reményt táplálta, hogy megmenekül a Végső Megoldás politikéjétól- Azt gondolták, hogy az idő nekik dolgozik — Hitler és a németek vesztésre, nem győzelemre álltak, — tartsunk ki, vége lesz. Olyan népességre következett be,amely át volt itatva a reménykedésre való zsidó hajlamtól és az emberi képesség hiányától, hogy az elképzelhetetlen ellen cselekedni tudjon. Éppen a mai napon, amint Braham professzor hiteles művében került megállapítésra, - 1944 április 5-én, 700 ezer magyarországi zsidó kezdte viselni a sárga csillagot, kijelölve az auschwitzi végleges deportálásra. Niszan hó 12-e, két nappal a Pészach ünnep kezdete előtt. A modern fáraó és talpnyalói — rettenetesebbek, mint Egyiptom fáraója, ránehezedtek a magyar zsidó közösségre. Másfél évvel később, a háború végén több, mint kétharmada a magyar zsidó közösségnek már nem volt életben. Megjelölték, célbavették és megsemmisítették őket., gyűlölettel, tűzzel, kiéheztetéssel, kegyetlenséggel, közömbösséggel és a szemlélők tétlensége folytán. Ifjúvá fejlődő fiatal leány voltam ezekben az években, távol, Amerika biztonságában, Bronxban, New Yorkban. Tudtam azonban, hogy szörnyű dolgok történnek. Az elmondhatatlanról suttogtak, de az akarat erős volt, hogy nem szabad elhinni. Évek folyamán gyűjtöttem és olvastam a túlélők emlékező írásait hogy osztozzam a tanúvallomások terhében, - fájdalomban, bánatban, könnyek között, — de a szavak nem teszik lehetővé, hogy képzeletünk kellőleg felfogja a képeket A haldoklók nem tudnak döntő tanúk lenni... Mégis a fájdalmon, bánaton és emlékeken túl, sokan kísérelték meg feltárni, amit a történtekből meg kell tudni. Versek, regények, festmények, szoborművek, műtárgyak, történetek, - mind szívhez szólók, de egyik sem tud magyarázatot adni, nem lehet megérteni A Jad Vasémben pillantást vethetünk a Soá elfajzottságának mélységeire: abban a szakaszban, amely a gyermekek emlékét szolgálja. Amikor áthaladunk a csarnok sötétségében, apró fényektől környezve, a gyermekek nevének egyhangú felsorolását halljuk...gyermekekét, akik sohasem nőttek fel, akik soha többé nem játszottak. Csak nevük maradt meg. Oly sok regény ment veszendőbe, oly sok verset nem írtak meg, semmivé lett a művészet, melynek kifejezésre kellett volna kerülni, oly sok gyógyulást hiába keresünk. Oly sok élet hiányzik... Ezek az elcsendesedett hangok ismét itt vannak velünk ma. Hangtalanul kérdik: Miért ? Miért hagytátok, hogy ez megtörténjék ? Fog-e ismétlődni ? Történik-e ma valahol ? Tud-e tudósok konferenciája szárazon beszélni arról, hogy és mi az, ami történt, a közreműködő erőkről, a történelemről és a népről ? S tanulhatunk-e belőe mi ? Valóban — egy kissé. De azt hiszem, megérteni sohasem fogjuk. Észben tudjuk tartani, emlékezni tudunk, de megérteni — soha. Egyik életet a másik után elvenni, nagyban, marhavagonokban, barakkokban, gázkamrákban, kemencékben,, szertelenül és találomra,gyilkosságok nap mint nap.A túlélők, akik a szenvedések tanúi, hangjuk szintén velünk van ma. De mi sohasem fogjuk megérteni. 50 év után, Pészach után a Soá eseményei a Széder-szertartás részét képezik - új fejezetként a zsidó szenvedésben, kiegészítve a hagyományos Haggadát — ez a konferencia, amelyen tudósok gyülekeznek, elmondani, gondolkodni, elmélyedni és emlékezni. De valószínűleg sohasem megérteni. Mégis a tudósok gyülekezete fontos, még ha sohasem fogjuk tudni megérteni. Fontos ez ennek az országnak .Magyarországnak is, az emlékezés. Fontos a tudósok hozzájárulása a már meglévő bizonyítékokhoz, — még akkor is, ha vannak olyanok, akik el akarják hitetni a világgal, hogy sohasem történt meg. Fontos azoknak, akik továbbra is azt érzik, hogy tanúskodniok kell. Jack Rosenthalnak, a túlélőnek, aki nem felejt és akinek jótékonysága teszi lehetővé a Rosenthal-intézet fenntartását, Braham Randolphnak, aki életpályáját szentelte annak biztosítására, hogy tudjuk és sohasem felejtsük el,még ha sem ő,sem sokan mások sohasem fogják tudni megérteni. Azért ülünk ma itten.hogy a sötétség az a sarka, amely örökre ott van a zsidó nép lelkében, 50 évvel a sárga csillag felvarrása után, — és remélünk, mint azt a zsidó nép mindig is tette.Mi beszélünk és írunk, hagyományainktól telítve. De mi sohasem tudjuk azt mondani, hogy megértjük,még ha tapasztalatainkat meg is osztjuk. Ezen a konferencián, 50 év távlatából, megvitatjuk az előzményeket, a vészkorszak eseményeinek reakcióját, elismerjük a mentőmunka és ellenállás tényeit, valamint a világ jámborainak bátor tetteit. Mégis, a történtek tényeinek elemzése és vizsgálata után, amelyeket sohasem fogunk tudni valójukban megérteni, azt sem tudhatjuk, mi történt volna a zsidókkal és a zsidósággal, ha a Soá sohasem történt volna meg — itt, Magyarországon és egész Európában, — ha a hatmilliós tömeg a természetes életkort megérte volna. Hogyan fejlődtek volna országonkint a zsidó közösségek ? A zsidó élet értelmi, művészi és lelki helyzete fennállana-e ma is ? Hogyan jelentkezett volna a mai, ultramodern világban az asszimiláció, a zsidó azonosság és antiszemitizmusés hogyan adnák ezek jelüket az európai zsidó közösségekben ? S vájjon maguk ezek az európai országok mások lennének-e, ha nem tisztították volna meg őket a zsidóktól ? Ezekre a kérdésekre csak a képzelet adhat választ, A Salom Aléchemek, Singerek és Peretzek mai utódai, történeteikkel, amelyek 50 évvel ezelőtt játszódtak volna le, élők és haldoklók, szeretők és veszekedők között, egyéni és családi, valamint közösségi történésekben. S a tudósok ma itt azért gyűlnének össze.hogy ne a magyar vészkorszakot, hanem ötven évvel később, a magyarországi zsidó élet kilátásait és azt vitassák meg, hogy mi lett volna a magyar gyermekek közös életének kilátása, ha leélhették volna természetes életüket és számot adnának a közösségek normális fejlődéséről, vagy hanyatlásáról, a művészetről, a tudományokról, zenéről, üzleti életről, orvostudományról, költészetről, hősök és hősnők és az egyszerű nép, gazemberek és tolvajok életéről, az asszimiláció hatásáról, a vallások fejlődéséről és a hagyományok fenntartásáról. — a modern magyar-zsidó közösség kialakulásáról és átalakulásáról, — amit az összegyűlt tudósok megismerhetnének, értékelnének és talán meg is értenék. Ehelyett a ma itt, Budapesten összegyűlt tudósok teljesítik azon kötelességüket, hogy tanúskodnak a modern idők fáraójáról.Antiochusáról vagy Hámánjáról, a 20. századnak egy időszakáról, amikor az elállatiasodás erői kiterjesztették csápjaikat Európa felett és elérték céljukat, amely több volt annál, amit a zsidó nép valaha is .elképzelt, még akkor is, ha a nácik és a velük együttműködők itt Magyarországon és bárhol máshol nem érték el a Végső Megoldás maradéktalan célját E konferencia végén. Jóm Hasoá előnapján itt és az egész diaszpórában és Erec Izraelben az emlékezést a gyásznak szentelik. Itt Budapesten különleges jelleget ad az emlékezésnek a tény, hogy 50 évvel ezelőtt, ezen héten került a sárga csillaggal megjelölésre a közösség, megsemmisítésre előirányozva. De nem teljesen...voltak, akik túlélték és akik tanúskodnak, akik írnak róla és akik bizonyítanak. S vannak olyanok, akik ma itt jelen vannak, akik folytatják az írást, a tanúskodást és a bizonyítást—a felelősségérzetével, hogy mi tanuljunk balőle. Kit4ntetésnek tekintem, hogy ennek a konferenciának a megnyitásán részt vehetek. Büszke vagyok arra, hogy együttműködhetem Randolph Braham-mel és hogy kapcsolatban vagyok a vészkorszak tanulmányozását szolgáló Rosenthal Intézettel. Reméljük, hogy ez az Intézet állandóan jelen lesz a Graduate Center keretében. Ez az intézet, amelyet Budapesttől egy világrész választ el, mégis kapcsolódik e fővároshoz azáltal, hogy Magyarország, a magyar nép és a magyar-zsidó közösség történetének egy szörnyű fejezetét dokumentálja. Hálásak vagyunk a Rosenthal Intézet igazgató tanácsa tagjainak, akik közül néhányan ma itt jelen vannak, továbbá a Soros Alapítványnak, a J.és O. Winter vészkorszak-kutató alapnak és e konferencia magyar résztvevőinek. Joggal vagyunk hálásak mindazoknak, akik akár tudósként, akár tanúként megjelentek. Kívánom, hogy az itt töltendő napok eredményes megbeszélést és mérlegelést eredményezzenek. Salom ! Évente tízszer megjelenő számaiban zsidó értékeket közvetít és zsidó érdekvédelemért lép fel. Tudósít a belföldi és a külföldi zsidó eseményekről, különös tekintettel Izrael híreire, bepillant a zsidó iskolák és szervezetek életébe, neves zsidó személyiségeket szólaltat meg, és információval szolgál a gazdasági és kulturális élet valamennyi- a zsidó közösségeket is érintő - kérdéseiről. korábbi számaink tartalmából:- Mire használhatók a kárpótlási jegyek?- 195ó és a zsidóság- A nemzetiségi-ügy dokumentumai- A nagy fehér remény - tanulmány az orosz alijáról- Szexualitás és a hagyomány- Ember Mária a Wallenberg-mítoszról- Elie Wiesel novellája Ön is fizessen elő a SZOMBAT-ra az OTP IX. kerületi fiók 218-98093/521-00670-7 Budapest Hungary számú számláján, vagy Budapesten a Garay u.48.szám alatti kiadóhivatalban! Az előfizetés ára egy évre külföldre 40 US DollárfLégipostán érkezik a lap.).Érdeklődni lehet délutánonkint a 00 361 142-6924 telefonszámon. ooooooooooooooooooooo <§>Zoni6at A Magyar Zsidó Kulturális Egyesület folyóirata
