Newyorki Figyelő, 1994 (19. évfolyam, 1-9. szám)
1994-01-17 / 1. szám
1994 január 17. NEWYORKI FIGYELŐ 5 SCHÖNER ALFRÉD: PILLANTÁS A MAGYARORSZÁGI ZSIDÓSÁG SZELLEMI ÉLETÉBE—-------~------1948-1989 Dr.Schöner AlfrédIDr. Yoel Schöner) volt Dohány utcai főrabbi.a haifai egyetem professzorának 1993 június 14-én elhangzott, héber nyelvű előadása a Bar lián Egyetem tudományos ülésszakán. A zsidóság a gálutban töltött kétezer esztendeje alatt méltán érdemelte ki az ÁM HÁSZÉFER, azaz a KÖNYV NÉPE elnevezést. E korszak alatt nemzetek tűntek el, birodalmak kerültek a történelem süllyesztőjévé. Ideológiák születtek, majd buktak el,de a Könyv Népe - Áchád Háám szavait idézve -„megőrizte a szombatot, s a szombat megőrizte a zsidóságot. " Méltán érezhette Hevesi S im o n, az egyik legkiválóbb magyar rabbi, amikor hosszú-hosszú évtizedekkel ezelőtt Egyiptomban járt, hogy a kezében simuló s z i d u r, a kopott imakönyv, erősebb, mint a monumentális piramisok sorozata. A hallgatag szfinkszeknél beszédesebbek a héber betűk. A mai előadásom témája: a magyarországi zsidóság szellemi élete 1948 és 1989 között. Az első időpont a felszabadulás utáni korszaknak az éve, amikor egyesüt, a korabeli két baloldali, a szociáldemokrata és a kommunista párt, s ezzel véget ért a korábbi három esztendő demokráciája. A második dátum a rendszerváltás ideje, amikor újból többpártrendszer jött létre Magyarországon, s lehetővé vált a parlamentáris demokrácia bevezetése. A tárgyalandó négy évtized „hátterében ' ott van a Holocaust hatszázezer mártírja, a megmaradt zsidó populáció Izraelbe történő alijázása, a szabad világba való emigrálása. s nem utolsű sorban a totalitárius rendszer minden, közismert jellemzője. Az ateista nevelés térhódítása, a közhangulatot meghatározó szociális demagógia, de a So á-t átélt nemzedék érthető félelme is megtette hatását. Külön tanulmányt, illetve előadást érdemelne, hogy a forradalomig, illetve 1956 után milyen elbánásban részesültek a „másként" gondolkodók, milyen felmérhetetlen kárt okozott az egyházi iskolák bezárása éa mindenek előtt az „egyedül üdvözítő" ateista nevelés. A korszak hangulatát érzékeltetendő, mégis hadd említsem meg a következőket: 1. Az ötvenes évek legeljén a szovjet koncepciós perek hatása erőteljesen érvényesült^ #zzel megszüntették, betiltották a cionista mozgalmak működését. A hivatásukat teljesítő cionista vezetőket megfélemlítették, egy részüket börtönbe zárták 2. Az ortodox vallási nevelést — már az ötvenes évek legelején — szigorúan korlátozták, kontrollálták, az iskola igazgatóját,koholt vádak alapján börtönbe vetették. 3. A hatvanas években a budai és a szegedi rabbit ideiglenesen letartóztatták, illetve a Hitközséget kötelezték, hogy működési területüket szűkítsék be és tevékenységüket szorítsák korlátok közé. A Talmud Tórákat megszüntették. Az ifjúsági nevelő munka jelentős törést szenvedett, s ezek az intézkedések jelzésértékkel bírtak a vallási élet szervezésével, valláskultúrális és pedagógiai munkával foglalkozó többi neolog rabbi számára is: - Jó lesz vigyázni! — 4. A hatvanas évek végén, a hetvenes évek legelején „ideológiai oktatástő tettek kötelezővé a Rabbiképző Intézetben Egy utolsó éves rabbijelöltet, szintér. doni. .nus vádjával, két évi börtönre ítéltek. 5. Jól emlékszem a Hatnapos Háború idején, érettségi évemben, az akkor; osztályfőnököm könnyes szemmel mondta a vizsga előtt: — Gyerekek, ne azt mondjátok a vizsgán, amit most éreztek, hanem azt, amit mar á,n k kényszer ítenek,hogymondjunk. 6. De még a nyolcvanas évek elején is szigorúan büntettek minden „engedély nélküli ő tevékenységet. Amikor SHALOM néven olyan étteremt nyitottak,amely esténkint zsidó kultúrális programokat hirdetett meg,a klubot a legrövidebb időn belül bezáratták. Mindezek — a politikai nyomást érzékeltető — s kiragadott példák ellenére a tűz nem aludt el, a zsidóság mégsem lett a világ zsidóságának elszáradt ága. Amint azt már jeleztem előbb, a felszabadulást követő három esztendő nem képezi előadásom témáját. 1948-tól, mintegy negyven esztendő alatt, a totalitárius rendszer éveiben, a zsidó szellemi élet, a fővárosban és vidéken egyaránt, elsősorban e MIOK, azaz a HITKÖZSÉG égisze alan teremtődhetett meg. Most érintőlegesen, természetesen nem teljességre törekedve mutatom be azokat a főbb áramlatokat, tanintézeteket, próbálkozásokat, melyeknek célja a zsidó élet fenntartása és megtartása. a folytatólagosság biztosítása volt. 1. Rendszeres istentisztelet megszervezesével, Budapesten, más nagyvarosokban és a szórványokban egyaránt a vallásos zsidóság igénye kielégítést nyert. Az ima ekkor is a hívő lélek legnagyobb adománya, lehetősége, s kifejezési formája volt. Példaképpen hadd említsem meg, hogy még a nyolcvanas évek elején, az ún. „puha diktatúra" éveiben, a nagyünnepeken, mintegy 50-60 helyen tartottunk istentiszteletet. 2. A pedadógiai intézmények közül elsőnek az 1877-ben alapított ORSZÁGOS RABBIKÉPZŐ INTÉZETET emelem ki. Az intézmény pedagógus kara — élén a világhírű tudóssal, SCHEIBER SÁNDOR professzorral - olyan rabbikat akart nevelni, akik a vallási élet szervezésén és szociális munkán kívül, a zsidó tudományt is művelik. SCHEIBER életműve önmagáért beszél. Századunk egyik legnagyobb zsidó tudósának munkásságát méltó módon reprezentálja az 1984-ben lezárt, s azóta is gazdagodott bibliográfia, amely, hihetetlen, de igaz, akkor 1567 bibliográfiai egységet tartalmazott. Scheiber közreműködésével indult útjára újból a MAGYAR ZSIDÓ OKLEVÉLTÁR sorozata. Kezdeményezésére néhány magyar rabbi megírta saját hitközségének monográfiáját. Ezek közül, hadd I emeljem ki, a Scheiber 1985-ös halálát követően, a Rabbiképző megüresedett igazgatói székét betöltő SCHWEITZER JÓZSEF professzor, a PÉCSI IZRAELITA HITKÖZSÉG múltját bemutató kiváló tanulmányát. Scheiber újraindította az ÉVKÖNYVEK sorozatát, amelyben a korabeli tudósok publikálhattak a judaika és a hebraika tárgyköréből. Vezetésével megkezdődött a Rabbiképző nagyhírű könyvtárának katalogizálása. Budapesti és vidéki előadásai az ismeretterjesztés nagyszerű példái voltak. Külön megemlítem az általa rendszeresitett péntek esti, az imát követő, közösségi kiddusokat, ahol a világ minden tájáról érkezett rabbik és tudósok tarthattak beszédeket, adtak tanításokat. Életének egyik legnagyobb anakronizmusa, s a történelem fintora, hogy csak 1984-ben kapott engegedélyt, s kiutazási lehetőséget arra, hogy Erecbe jöhessen. 3. A nagy történelmi múlttal rendelkező Abonyi utcai Zsidó Gimnázium utóda, az ANNA FRANK nevét viselő intézmény legfontosabb érdeme az volt, hogy a folytatólagosságot biztosította. Az ott tanító pedagógusok — véleményem szerint— heroikus munkát végeztek, hiszen egy ateista világban — a kor lehetőségeihez képest — vallásoktatással, a diákoknak a zsinagógához való szoktatásával, nem utolsó sorban, a fogalommá nemesedett, a s a gimnázium határait átlépő, chanuka éspurim b á 11 a 1, az ünnepek közös megtartásával, imával fejlesztették a zsidó azonosságtudatot. Itt hadd emlékezzem meg áldott emlékű igazgatómról, dr. ZSOLDOS JENŐ-ről. aki évtizedeken keresztül irányította az iskola működését, elvi útmutatást adva az Ö‘ követőknek. 4. A kisebb megszakításokkal,s negyven esztendő alatt minden közösségben működtek Talmud Tórák, ahol a helyi rabbik próbálták menteni a menthetőt. Zsidó elemi iskola nem műKödhetett, így a Talmud Tórák adtak helyet a 6-14 év közötti gyerekeknek, megtanítva nekik a zsidóság alapjait. A Talmud Tórákon, illetve az Anna Frank Gimnáziumban természetesen csak azok a gyerekek tanulhattak, akiknek szüleik a kommunista éra alatt nem féltek gyerekeiket ezekbe az intézetekbe adni. A zsidóságra kényszerített külső, s - a magyar zsidóság egy jelentős részére mindig jellemző — belső asszimilációs készség, természetesen beszűkítette a tanulók számát. De mindig voltak olyanok, akik akarták folytatni a „hagyomány láncolatát." 5. A pedagógiai intézmények sorában rendkívül jelentős feladata volt az ortodox vallási nevelésnek. 1960-ig viszonylag nagy lélekszámú hallgatósága volt a budapesti, Dob utcai chédernek és jesivának. Mi, akik ott tanultunk, soha nem felejtjük el mestereink hivatástudatát, a közös TÖFILÁK, SZEUDÁ HÁSELISIT-ek hangulatát, a Szabadság hegyi nyaralások emlékét. Az 1956-os forradalom alatt, majd az azt követő évek kivándorlási hullámának következtében, a Dob u.35. pedagógiai rendszere és tevékenysége minimálisra csökkent. Ez azzal magyarázható^ hogy 1960 után az ortodox hívők lélekszáma elenyésző volt. Ma, 1993-ban, a chábád mozgalmon kívül, mindössze két ortodox BÉT HÁKNESZET működik a fővárosban, segy Debrecenben, egy Miskolcon. 6. Ha a tárgyalt korszak szellemi életéről beszélünk, feltétlenül meg kell említeni a méltán nagy nevet kiérdemlő ZSIDÓ MÚZEUMOT, amelynek kevés számú, de igényes publikációja méltó módon reprezentálják az ott meglévő felmérhetei len értékű gyűjteményt. A MAGYAR ZSIDÓ LEVÉLTÁR elsősorban leletmentéssel foglalkozón. A RABBIKÉPZŐBEN a nyolcvanas években megindult esti „szabadegyetem . az évtized második felében újraindított,s világhírű kántorok közreműködésével élménnyé nemesedett Operaház és Vigadóbeli, valamint a Dohány utcai, Bethlen téri, szegedi, pécsi zsinagógákban, s a Goldmarkteremben tartott koncertek sokszínűsége, már az „új idők" előhírnökeinek voltak tekinthetők. A MAGYAR RADIÓ-ban havonta jelentkezett a Magyar Izraelita Felekezet negyedórája, s 1988-tól a Televízióban az Utódok reménysége című valláskultúrális magazin. 7. Amennyiben a Hitközségen kívüli zsidó szellemi tevékenységről kívánok szólni, elsősorban a „világi könyvkiadást kell megemlítenem. DÁN DALMÁT, a Bár lián Egyetem főkönyvtárosa, 1991-ben kísérletet tett összefoglalni az 1945-1990 között — kizárólag Magyarországon — megjelent zsidó tárgyú művek bibliográfiáját, BIBLIOGRAPHIC A HUNGARICA-JUDAICA címen. E kötet tanúsága szerint, a szerző által tárgyalt periódusban,609 mű látott napvilágot. A közeljövőben megjelenő második kiadás jelentősen megemeli, e, mintegy hatszázas nagyságrendet.. 8. A zsidó szellemi élet alakulását befolyásolta az Izraelből, néha illegálisan érkező, zsidó témájú szépirodalom, időszaki periodika, publicisztika. Hatást gyakorolt a Hitközség sokat bírált szócsöve, az ÜJ ÉLET is. Az újra szerveződött héber nyelvtanfolyamok, a spontán módon, lakásokon létrejött kultúrális önképzőkörök, a GADÓ GYÖRGY által szerkesztett zsidó számm i z d a t folyóirat, a MAGYAR-IZRAELI BARÁTI TÁRSASÁG megalakulása, stb...kompenzálni próbálta, a hivatalos politika szintjére emelt Izrael ellenes szemléletet, s a zsidó néphez való tartozás tudatát. VAN-E JÖVŐ ? Az általam vázlatosan,érintőlegesesen tárgyalt korszak utolsó éveiben már egész Kelet-Európábán recsegett-ropogott a szocialista államok rendszere, s megélénkült a zsidó szellemi tevékenység. Az egykori cionista vezető, Englender Tibor vezette ONEG SÁBBÁT KLUB, majd a MAGYAR-ZSIDÓ KULTÚRÁLIS EGYESÜLET létrejötte, a különböző színezetű cionista szervezetek újjászületése, friss vérkeringést hozott a magyarországi zsidóság életébe. Az ANNA FRANK GIMNÁZIUMBA egyre többen iratkoztak be, s az újonnan alapított MÁSZORET ÁVOT és a JAVNE ALAPÍTVÁNYI ISKOLA is megnyitotta kapuit. A MÚLT ÉS JÖVŐ című nagymúltú folyóirat újraindítása, a MAZSIKE folyóiratának, a SZOMBAT-nak, a c h a b a d eszmeiségű periodikának az EGYSÉG-nek alapítása, a kultúrális sokszínűséget hivatott elősegíteni. A Rabbiképző Intézet új tanszékkel bővült. A PEDAGÓGIUM-ban zsidó hittantanárok képzése folyik. Az Intézet együttműködése az MTA Judaisztikai Kutatócsoportjával elősegítheti a magyarországi zsidó tudomány újjáéledését. (Befejező rész a következő oldalon)
