Newyorki Figyelő, 1994 (19. évfolyam, 1-9. szám)
1994-03-31 / 3. szám
1994 március 31. 11 NEWYOWKl FIGYELŐ ROTHSCHILD (DICK) EDIT: AZ ORVOSNŐ DR. SÁNDOR LÁSZLÓ (Bécs): VISSZAPILLANTÁS A MAGÁNYBA (Folytatás) Éjszaka volt. A villanyokat már eloltották. A felső nyitott ablakon át az eső utáni hűs szellő szökött be a csendes kórterembe. A féléber beteg szomjasann szíttá a kinti levegő, fold és növény illatát. A betegek az altató ringatta bódult álmukban fel-fel nyögtek, ő nem kért altatót, alig volt túl az életveszélyen és a halál mcsgyéjéről visszakívánkozott lélek örömmel kapaszkodott az ébrenlét valóságtudatába. Az ember ragaszkodik a jóból-rosszból tákolt valósághoz, mikor az ember szívét a végzet félelmetes keze szorítja vasmarokként - fájdalomtól sajgó testének talán megváltás volna a vég akkor is tudatmaradékával a lét szalmaszálába kapaszkodik és mgtalálja Istent - az élet és halál urát - és hózzá könyörög: -legyen virradat és alkony, öröm és bánat - csak még évek legyenek, Mindenség Alkotója ! így filozofált - imádkozott gondolatban amiből egy fájdalmas nyögés kizökkentette. Az egyik beteg rosszul lett, a nővérért csengetett,aki percek múlva megjött - de a betegnek végtelennek tűnt a várakozás. Felgyulladt a villany. Pillanatok alatt zümmögött az oxigénpalack. Behozták az EKG-t és nesztelen léptekkel, gummitalpú cipőben belibbent az orvosnő. Gesztenyeszínű haja aranyosan csillogott a villanyfényben. Szeme zöldesen ragyogott.- Jobb egy kicsit ? - kérdezte. Majd megnyugtatókig megsimogatta az idős beteg asszony sovány kezét, szakszerűen kitapogatta a pulzusát. A súlyos asztma- és szívbeteg kissé megnyugodott érintésétől. Szemét bizalommal függesztette a fiatal orvosnőre. Szerette volna leolvasni onnan állapotának javulását, talán rosszabbodását. A mellette levő ágyon az éber beteg figyelte az orvosnőt.. Kíváncsian fürkészte arca részvétének, mozdulatainak őszinte voltát. - Vájjon csupán rutinszerűen, vagy emberi együttérzéssel nyúl a megszokott esethez. Az idős nő még roszszul lélegzett, arcának sárga színe szabálytalanul ziháló mellkasa, szederjes ajkai részvétteljes aggódást keltettek a szomszédos beteg szívében. Az orvosnő elengedte a kezét, stetoskoppal figyelte a szív működését. Suttogva adta utasításait az éjszakás nővérnek, aki rögtön visszatért egy injekcióval. Álltak az ágy két oldalán várakozva, majd halkan megkérdezte az orvosnőÉ- Szávtele, jobb egy kicsikét ? - Hálás tekintet volt a válasz. A gyangédség mélyen meghatotta az idős asszonyt. Az injekció éreztetni kezdte a hatását.Az oxigén is megtette a gamáét. A néniké elszunnyadt Az éjszakai ügyelet hatásosan működött. Mielőtt az orvosnő elhagyta volna a megnézte az alvó betegeket majd az éberen figyelő beteg ágyához lépett. Korát meghazudtoló anyás gyengédséggel tette kezét a beteg homlokára, aki ezt mosollyal hálálta meg. A doktornő a beteg ágya szélére ült.Halkan beszélgetni kezdtek: — Miért nem alszol ? — — Gondolkodom - felelte a beteg. — Erre a bölcs cselekedetre miért az éjszakát választottad ? -— Örülök, hogy tudatában vagyok a létnek és minden porcikám engedelmeskedik az akaratomnak. De ne rólam beszéljünk, hanem Rólad, az orvos viszonyáról a beteghez, a szenvedéshez.— — Mire feleljek neked ? — — Mondd, amikor egy súlyos beteg ágya mellett álltok, - ti, orvosok, akiket a rutin megedzett, megkeményített és elkövettek mindent - minden lehetőt - amíg az emberi agy és szív reagálni képes - mit érzel te olyankor, aki fiatal korod ellenére számtalanszor voltál szemtanúja a végzetnek ? — Egy pillanatra szinte tapintható csend lett. A fiatal orvosnő elgondolkodva nézte az idősebb beteget, majd beszélni kezdett: — Alig pár éve, mint kezdő orvos, álltam egy súlyos asztma-beteg ágyánál. A fellépett komplikáció kétségessé tette a megmentés lehetőségét Akkor is ügyeletes voltam. Éjszaka jobban érződik a fájdalom, a beteg többet szenved.Kapkodta a levegőt az oxigénsátor alatt. Az EKG aggodalomkeltő volt. Miközben átvettem az ügyeletet, az osztályos orvos külön felhívta figyelmemet a válságos állapotra. Éjjel 11 órakor lett rosszul. Minden eszközt igénybe vettem, amit a tudomány hatásosnak ismer ilyen esetekben. Hivattam még egy orvost a másik osztályról és megkezdődött a harc a beteg életéért.Akkor éreztem először - talán nevetségesnek hangzik - hogy egy árny állt velem szemben, várakozva, hogy - kudarc esetén - a zsákmányt elragadja kezünkből. Mi harcoltunk minden tudásunkkal és erőnkkel fáradhatatlanul - mint katona, aki válságba kerül és kitartásától, leleményességétől és - nem utolsó sorban - hitétől függ a győzelme az ellenség felett. Én is küzködtem az adott lehetőségek és eszközök maximumával, hogy elűzzük a beteg mellől a várakozó árnyat... Föllélegeztem, amikor konstatáltuk, hogy túljutott az életveszélyen. A hivatását teljesítő orvos jutalma az életmentés ! -Kipirult arccal elhallgatott. Már hallani lehetett egy csengő berregését. Az éjszakás ápolónő hívta az orvosnőt. Az éber beteg búcsúzóul azt kívánta, hogy az életért vívott harcban minőm az orvos legyen a győző és segítse a szenvedőket. Nem csak kiváló specialisták, de emberséges orvosok is vannak Izraelben. Legyenek minél többen. DR. KALKÓ ILDIKÓ a New York Egyetem Fogászati Karának v. tagja. rendel Manhattan-ben 400 East 54th Street New YorkJí.Y.10022 Tel. :(212)838-7807 Oueens-ben 97-52 64th Avenue Forest HillsJí.Y.l 1374 Tel.: (718)275-7552 Ha jól emlékszem, az amerikai dollár akkoriban vagy 400 francia franknak felelt meg. Sok magyar a pénzváltással kereste meg napi szükségletét. Nálam erről nem lehetett szó, mert sohasem volt annyi pénzem, hogy az átvett dollárt kifizethettem volna. Sose voltam szerencsejátékos. Ha bridgepartiba beültettek, előre megmondtam, hogy legfeljebb három robberra van türelmem. Most azonban élnem, ennem kellett. Ha véletlen folytán volt egy vagy másfél dollárom, felmentem a kaszinóba, fohászkodva, hogy ha a piros jönne,ami megduplázná a pénzem, lemennék a magyar vendéglőbe egy óriási bablevesre. Mondanom sem kell,hogy soha nem mentem bablevest enni. A kaszinó maga kész tanulmány. Nem tudom, mit tettem a szerencsém ellen, vagy talán, ogyan lehet valaki ilyen szerencsétlen helyzetben, ennyire szerencse nélkül. Az embereket figyaltem a kaszinóban, amint akaratlanul kivetkőznek érzéseikből, amikor az idegek pattanásig feszülnek. A nők sokkal szenvedélyesebb játékosok, mint a másik nem. Öreg emberek, szakadt ruhában, rongyos cipőben, kezükben papírlap. Minden forgatás után írtak, milyen szín, milyen szám jött, hányszor egymás után ! Egy alkalommal megkérdeztem a fő krupier-től, mondja meg őszintén, lehet itt nyerni is ? Felejthetetlen választ adott: — Fiatal ember, ha valaki ide először jön, ha szerencséje van és nyer, - ha esze van és elmegy, - ha soha többé nem jön ide, akkor — nyert. —Viszont ha az illető dohányos, tegyük fel, itt hagyta az öngyújtóját és másnap érte jön, akkor az már a miénk. Az már be van oltva. Valahogy így van ez.Csak az első cigarettát kell elszívni, a többi már magától jön utána. TAVASZ PARISBAN Akkoriban írtam nyomorom első verséi: Párisban vörös az ég a villa"y .-klámok milliói lobognak a vörös malom pargő kerekére földobott szívek égnek és dobognak kint tülkös autócsorda, benn a meztelen combok csoportja, a magasban nincs itt csillag a föld alatt nincsenek itt halottak, mert Páris gyönyörű égő pokla az angolnak,orosznak,négernek és magamnak... Mindezek ellenére,aki nem élt Párisban tavasszal, az sokat vesztett. Magoltam, kezdtem érteni nyelvüket,gyakoroltam a kiejtést.Könnyítette a helyzetet, hogy kis francia barátnőmmel kizárólag franciául volt alkalmam beszélni. Nem okozott sok bajt az sem, hogy néha csókolódzás közben is kénytelen voltam szótáramhoz nyúlni, hogy szerelmünk fordulatainak helyes kifejezését megtaláljam. Amint említettem, a kaszinóban soha nem jutott bablevesre. Viszont egy alkalommal megszólított az egyik arab származású krupier, aki kávéra invitált. Elomndta, hogy volna valami jó üzlete számomra. Elmondtam, hogy a Sorbonne ösztöndíjas, vagyok. Azonkívül, hogy néha sikerül jóllaknom, semmilyen üzletben nincs részem. Válasza az volt, hogy már régen figyel, látja, hogy csak kis pénzzel szoktam próbálkozni. Ajánlata a következő: Jövő hó elején megnyílik a nagy kaszinó Enghienben (kb. 10 km-re Páristól). Őt kinevezték fő krupier-nekAz én szerepem annyi lenne, hogy szombaton felülök a buszra,este 10 felé kiérkezem.ő a baloldalon a legnagyobb asztalnál fog ülni, alatta két segédje.Nagy tömeg játékos tolong az asztal körül. Nekem oda kell furakodnom a bal oldalra és amikor harmadszor hallom, hogy „rhien ne va plus", nincs tovább, akkor odadobom a 10.000 frankos zsetont, amit tőle kapok. Aztán hangosan morgok valamit, akármit, a lényerg, hogy hallják a hangomat. Senki sem figyel, amikor a golyó már gurulóban van. Ne törődjek semmivel, az alatt ülő segédkruiper be van avatva az ügybe.Mindegy, hol áll meg a golyó. Nekem odatolnak egy halom zsetont. Odadobok borravalónak egy 1000 frankos zsetont, átmegyek a nagy kasszához, átváltok és azonnal eltűnök. Hajnalban találkozunk a Place Pigalleon, ott elszámolunk. Az összeg egyharmada az enyém. Nem tudom, más mit tett volna az én helyzetemben, annyi éhezés után. Bátorítottam magam, lesz, ami lesz, így kezdődött életem egyik legveszedelmesebb játéka. (Folytatása következik) Modern, teljes és jutányos kezelés Dr. Elisabeth BELGYÓGYÁSZ, SZÍVSPECIALISTA Affiliated with Beth Israel Medical Center Clinical Instructor at Mount Sinai School of Medicine SZÍVINFARKTUS megelozes • EKG * cardio In tegram • stress teszting • ultrahangos izivvlzigilat • légzésfunkciós vizsgálat • 24 órás computeres szívritmuszavar és vérnyomás ellenőrzés • • cukor • koleszterol • zsíranyagcsere ellenőrzés * speciális diéták és fogyókúrák beállítása * Ízület] hántalmak speciális kezelése Amerikai és magyar biztosításokat elfogadok — Rendelés előzetes bejelentés alapján — GRAMERCY HOUSE 235 East 22nd Street New York, N.Y. 10010 (212) 779-1430 EMLÉKEZZ ES NEFELEJTS! FIZESSEN ELŐ LAPUNKRA !
