Newyorki Figyelő, 1993 (18. évfolyam, 1-9. szám)

1993-07-30 / 6. szám

NEWYORKI _____ ______ II FIGYELŐ Tájékoztató XVIII. évf. 6. szám — 1993 július 30. — Ára 2 dollár Az amerikai magyar zsidóság hangja UNITED NATIONS EGYESÜLT NEMZETEK AZ ENSZ ÉS AZ IGAZSÁG MALMAI... Az ENSZ gondjai napról-napra szaporodnak. A világ különböző pontjain lángol­nak a harcok, folyik a vér, ártatlan emberek, köztük védtelen asszonyok ésgyermekeK pusztulnak el, de a világbékéért alapított Egyesült Nemzetek szervezete tehetetlen. A Balkán véres eseményeit tehetetlenül figyeli , noha kétségtelen, hogy azok egész Kö­zép- és Keleteurópa békéjét közvetlenül veszélyeztetik.Irán és Irak magatartása más ál­lamok közvetlen létét fenyegeti. Izrael megelégelte a közelkeleti békét akadályozó provokációt és a Hezbollah lebanoni fészkei elleni akcióval véglegesen pontot kíván tenni a megsemmisítésére törő hordák garázdálkodása után. Az izraeli akcióval kapcsolatban egy, eddig kevéssé értékelt reménysugár csillan fel: Lebanon a Biztonsági Tanács összehívását kívánta kezdeményezni Izrael ellenei­ként a múltban is, — annak érdekében, hogy Izrael ismét kapjon szigorú figyelmez­tetést, mert „békétlenkedik." A Biztonsági Tanács összehívására azonban nem került sor, mert Lebanont sikerült összehívási szándékáról — a kulisszák mögött — lebeszélni. Az Egyesült Nemzetek tehát ma már nem a történelmi igazság és az emberiség békéje makacs ellenzőinek bábjátéka, amelyet zsinóron lehet rángatni. S ha már Izrael magatartásán tartunk, ide kívánkozik a Demjanjuk ügyében mo*. hozott ítélete Izrael Legfelsőbb Bíróságának, amely felmentő volt. Bár emberileg jól megérthető a vészkorszak túlélőinek lelkiállapota,akik az ügy ben terhelő vallomást tettek,az ítélet a legmagasabb rendű igazságot és jogászi mérle­gelést tükrözi, amely előtt minden józan és a demokráciában bízó embernek fejet kell hajtani. A puszta tény az, hogy a vád tárgya az volt, hogy Demjanjuk a treblinkai ha­láltáborban „Rettenetes Iváné ként vett részt a tömeggyilkosságokban. Bárő maga el­ismerte, hogy ha nem is Treblinkán, de a sobibori haláltáborban teljesített szolgálatot, utóbbiért nem vonták felelősségre a vádiratban, így azért nem is lehetett elítélni. Vi­szont „Rettenetes lván"-nal való azonossága - ellentmondó vallomások folytán — nem volt kétséget kizáróan bizonyítottnak vehető, — ezért fel kellett menteni. Izrael Legfelsőbb Bíróságának ítélete az egész világon tiszteletet kell, hogy k“'1' sen és csak növeli Izrael nemzetközi tiszteletét. Simon Wlesenthal Bécsben, késedelem nélkül, ugyanebben a szellemben nyilatkozott az ítéletről. Tehát az igazság malmai, —ha lassan is, de őrölnek... TERJESSZE LAPUNKAT! Amint olvasóink jelen számunk fejlécéből megállapíthatják, a NEW­YORKI FIGYELŐ példányonkinti ára az elárusító helyeken 2 dollár lesz. Nem hisszük, hogy ezt az intézkedést bővebben indokolnunk kellene.. A példányonkinti árnak az előfizetési díjjal való egyeztetése is egyik okát képezi az áremelésnek. OOOO&DeflOOOOOOQOQQQOQOOOQQQOQQOOQQQQQQQO FIGYELŐ HUNGARIAN PUBLISHING CO. 136 East 39th Street, New York,N.Y. 10016 MAGYAR ZSIDÓK VILÁGSZÖVETSÉGE SAJTÓKÖZLEMÉNY Ismeretes, hogy Miami Beach,Floridában, a helyi zsidóság áldozat­­készségéből fájdalmasan gyönyörű, minden látogatót megrendítő emlék­művet állítottak fel. Az építmény csarnokában keleteurópai államokban el­szenvedett zsidó veszteségek térképen kerültek bemutatásra. Magyarország veszteségét 200.000-ben jelöli meg, de kihagyja az 1938-41 években Ma­gyarországnak a bécsi döntésekben visszaadott területekről elhurcoltak szá­mát.Utóbbiak természetesen ugyanúgy a magyar vészkorszak áldozatai voltak, mint az anyaországbeliek, s ezért a történelmi felelősséget Magyar­­országnak kell viselni, mert a visszaadott területek zsidó vallású állampol­gárait magyar honosokként rakta a deportáló marhavagonokba. A Miami Beach-i mártiremlékmű hiányosságát még 1991 végén fe­dezte fel Gáti N. Norman, a Magyar Zsidók Világszövetsége egyik vezetője és a City University of New York, Institute for Holocaust Studies intéző­­bizottságának tagja. 1992 január 23-án az emlékmű igazgatójához intézett levelében a hibás közlés kiigazítását kérte. Levelére válasz nem érkezett, ezért 1992 augusztus 5én a Magyar Zsidók Világszövetsége ismét az emlékmű igazgatójához írt levélben azono­sította magát Gáti fenti levelében foglaltakkal és nyomatékosan követelte a hibás adatok kiigazítását. 1992 augusztus 11-én Helen N. Fagin történész válaszolt az emlék­műbizottság nevében. Ebben arra hivatkozott, hogy az adatokat Martin Gilbert: Atlas of the Holocaust című művéből vette a bizottság és így azon a szerzői jog megsértése nélkül változtatás nem eszközölhető. Ha azonban a Világszövetség bizonyítékokkal alátámasztott, új tájékoztatást nyújtana, az emlékműbizottság készséggel illeszti be jövő kiadványaiba. Gáti N. Norman 1992 augusztus 24-én írt válasz lev lében rámutat ar­ra, hogy Helen N. Fagin történész tévesen hivatkozik a kitűnő Gilbert-At­­las-ra, amely utóbbi valóságnak megfelelő adatokat tartalmaz a vészkor­­szakbeli Magyarországra vonatkozólag azzal, hogy „Magyarország zsidó la­kossága 1944 márciusában 763.567 fő volt, s ezekből 560.000-t megközelí­tő számban pusztultak el 1941-45 között, - legtöbbjük 1944 végzetes tava­szán és nyarán." Gáti Norman felhívta a fentnevezett történész figyelmét Randolph L. Braham professzor nagy művére: The Politics of Genocide - The Holo­­cuast in Hungary, amelynek 1143-47. lapjain feltüntetett adatokra Gilbert professzor is feltehetőleg támaszkodott, amint arra az Atlas forrásműveinek jegyzékében (250-51. lapok) hivatkozik is. Gáti Norman megerősítette a fenti, Fagin-féle javaslatot azzal, hogy az emlékműbizottság helyezzen el brosúrát a kifogásolt térkép alá, a való­ságos adatok közlésével. Ellenkező esetben, a jelenlegi helyzet csak lovat adna az ún. revizionisták alá, akik a vészkorszakot és annak terjedelmét tagadásba veszik. Erre a levélre sem érkezett válasz és a fent ígért kiigazítás sem tör­tént meg. 1993 március 8-án kelt levélben dr. Fürst László, a Magyar Zsi­dók Világszövetsége amerikai elnöke megküldte Gáti Norman részletes tájé­koztatást tartalmazó levelének másolatát és kérte a választ, majd a szerve­zet ügyvezető alelnöke telefonon érdeklődött a válasz elmaradásának oka iránt. Az időközben lemondott Fagin történész helyett utóda, Barbara Win­tőn közölte, hogy Gáti 1992 augusztus 24-én írt levele nem érkezett meg, ezért a Világszövetség irodája az addigi levelezés másolatát ismét elküldte. Erre érkezett meg az 1993 június 17-én írt válasz, amely egyrészt azt közli, hogy az emlékmű falán elhelyezett (és kifogásolt) térkép Gilbert professzor engedélyével került a falra, azon változtatás nem lehetséges. Ezen felül Bar­bara Winton, a levélíró néhány fénymásolatot is küldött különböző,vész­korszakkal foglalkozó művek lapjairól, amelyek csak tájékozatlanságot és a téma ismeretének hiányát árulják el a levélíró részéről, aki levelét azzal a felháborító mondattal fejezi be, hogy az emlékműbizottság nem hajlandó további levelezésbe bocsájtkozni a témát illetően. A vészkorszak-intézet és a Magyar Zsidók Világszövetsége a magyar zsidóság vészkorszakbeli veszteségeinek bizonyítására a legilletékesebb szakértő, Randolph L. Braham professzor forrásokkal alátámasztott szak­­véleményét bocsájtotta rendelkezésre, ennek ellenére az emlékmű igazgató­sága nem hajlandó a valóságot a közvélemény előtt feltárni. A magyar zsidóság veszteségeinek lekicsinylése annak egyetemét sér­ti kegyeleti érzéseiben, ezért a magyar-zsidó képviseleti szervek elhatároz­ták, hogy a miami-beach-i emlékműbizottság kegyeletsértő magatartását az amerikai sajtó útján a közvélemény tudomására hozzák._____________

Next

/
Thumbnails
Contents