Newyorki Figyelő, 1992 (17. évfolyam, 3-12. szám)

1992-07-29 / 7. szám

1992 július 29. NEWYORKI FIGYELŐ 7 ASKENÁZI ERVIN: HOL SÍRJAINK DOMBORUL-TAK (Unokáink nem borulnak...) INNEN-ONNAN MILE LAJOS PÉLDAMUTATÁSA Ismerős kép az újságokból: hamburgi rendőrök lökdösik, taszigálják a chászid zsidókat és többet közülük letartóztatnak. Hasonló kép Bonnban: háromszáz német­­országi, angliai, amerikai és izraeli zsidó tüntet a Szövetségi Kancellári Hivatal előtt. New Yorkban a szatmáriak vezetésével ez­rével vonultak fel a német konzulátus elé, úgy hogy a rendőrség kénytelen volt a Park avenuet lezárni. E tüntetések világszerte mind a halottak jól megérdemelt nyugal­máért voltak. 1663 óta temetkeznek a hamburgi zsidók az Ottensen-i temetőbe, az altonai pályaudvar mellett, amelyet annak idején a dán király sekik ajándékozott. A nácik szétrombolták a temetőt és légvédelmi bun­kerokat építettek helyéle. A háború után a telket visszaadták a lassan újjáéledő hitközségnek. 1950-ben a hitközség eladta a temető helyét a Jewish Trust Company útján a Hertie nevű kon­szernnek, amely bizony nem más, mint a híres zsidó Hermann Tietz cég árjásított utóda. Hertie árúházat épített az egykori temető helyére..Az építkezéskor talált csontmaradványokat áthantolták az Ohls­­dorf-i zsidó temetőbe. 1988-ban a Hertie cég eladta a telket. Az új tulajdonos lebontatta az árúházat és bevásárlási központ építkezését kezdte meg miközben számos sírra akadtak. Erre már az Átrá Kádisa (Szent Föld) nevű szervezet — amely a zsidó sírkertek karbantartásáról gondoskodik világszerte — is felfigyelt és tüntetéseket szervezett, ami­ért megsértették a halottak nyugalmát. A szervezet szerint még legalább 4000 sír van ott a föld alatt, amelyeknek a Halácha sze­rint örökké ott kell maradniok.A hamburgi szenátus áthantolást javasolt, de az Átrá Kádisa szerint arról szó sem lehet. Az ingatlan új tulajdonosai a vita ki­éleződésének elkerülése végett márciusban ideiglenesen abbahagyták az építkezést. De mivel megoldást nem találtak, a már kiásott telket ismét körülkerítették és az építke­zést tovább folytatták. Az ingatlan tulaj­donosai ugyanis felajánlották, hogy hajlan­dók az egykori temető területét ötven mil­lió márkáért viszont eladni, de a hamburgi hitközség az ajánlatot nem fogadhatta el, mert ilyen horribilis összeggel nem rendel­kezik. Ugyanakkor a hitközség elöljárósága kijelentette, hogy semmiesetre sem osztja az Átrá Kádisa vallási meggyőződését és a sirok örök érintetlenségében nincsenek ér­dekelve. Nathan Peter Levinsohn hamburgi főrabbi szerint a maradványok áthantolása ilyen esetben nagy micvá, mert az építke­zési munkálatok sértik a halottak méltó­ságát és nyugalmát.Heinz Galinski, a német zsidóság országos elnöke, ugyancsak mér­sékletre intette mind a tüntetőket, mind az érdekelteket, tekintettel a Németországban élő zsidóságra. Másképpen látja a helyzetet Joel Ber­ger, a német rabbitanács képviselője: A zsi­dó vallási törvények alapelve, hogy teme­tők, illetve sírok eladhatatlanok és érinthe­tetlenek mindörökké. Heinz Jaeckel, a hamburgi hitközség elnöke egyezik ugyan a rabbinátus vélemé­nyével, de ugyanakkor felhívja a figyelmet az 1950-beni eladás által előállott jogi té­nyekre. Mert bár a temető eladása szerinte nagy hiba volt, de mindenképpen tudomá­sul kell venni annak jogi érvényességét. * Hogy jobban megértsük a problémát, vissza kell mennünk a háború utáni évek­hez. Akkor ugyanis a zsidó élet számos ma­radványát - melyeket a náciknak sem sike­rült elpusztítani - a zsidó szervezetek köz­vetítésével eltűntek. Vonatkozik ez nem csak Németországra, hanem Magyarország­ra és más európai országokra, melyekben a náci terror tombolt. Számos templomot, imaházat és más zsidó tulajdont, az újjá­alakult hitközségek az államnak vagy ma­gánszemélyeknek eladogattak. Ezeket a gyakran bűnös ügyleteket sajnos, ma már nem lehet meg nem történtté tenni, de ér­dekes lenne egyszer kinyomozni, hogy kik is voltak az eladók és mi történt a befolyt összegekkel... Ugyanakkor elismeréssel kell megje­gyezni, hogy Németországban számos új zsinagógát építettek a háború után, illetve építettek újjá. Aminek most Hamburgban tanúi va­gyunk, az nem más, mint a vallási és világi törvények összeütközése. Ez pedig a békés megoldást lehetetlenné teszi és csak mind­két fél különleges jóindulatával lehet vala­miféle kompromisszumhoz jutni. Mert az akkori vezetők bűneit, akik a sírkertet az árjásított cégnek eladták, szenvedi most a mai német zsidóság. Ennek a sajnálatos kon­fliktusnak pedig semmiképpen sem szabad a német zsidóságnak a nemzsidó lakosság­hoz való viszonyát befolyásolni. Már a hamburgi szenátus is foglalko­zott az üggyel és egyelőre nem lát lehető­séget, hogy az építkezést beszüntesse. A hamburgi polgármester az üggyel összefüggésben levelet intézett Lord Imá­­nuel Jakobovitshoz, az európai rabbita­nács elnökéhez, amelyben megemlíti,hogy a Hanzaváros elválaszthatatlannak tartja ma­gát a hamburgi zsidóktól Kéri a főrabbit, hasson oda, hogy ezt a szép hagyományt semminemű konfliktus vagy törvénysértés ne akadályozza. Az esettel közben a német alkotmány­­bíróság is kénytelen foglalkozni. Egy Ang­liában élő rabbi, akinek dédapja az ottensei temetőben nyugszik, panaszt nyújtott be a hamburgi legfelsőbb bírósághoz és kérte az építkezés haladéktalan beszüntetését. Pa­naszában a rabbi előadta, hogy az egykori temető területén való építkezés ellenkezik az alkotmányban biztosított vallásszabad­sággal.Ezen az sem változtat,hogy a hajdani hitközség a temetőt eladta, mivel az a vallá­si törvények értelmében érvénytelen volt. Láthatjuk, hogy valóban kínos üggyel állunk szemben, s annak megoldásáról kizá­rólag szakértőkből álló független rabbita­nács dönthet. Más megoldást nem látok le­hetségesnek, mint vagy a halotti maradvá­nyok áthantolását engedélyezni, vagy pedig a tekintélyes összeget a hajdani temető visszavételére előteremteni. AtÉAÉÉÉÉÉÉÉÉÉMÉÉÉMMÉÉÜÉÉÉl Kemecsén tavaly november 9-én állí­tották fel a falu háborús áldozatainak em­lékművét. A Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyé­ben fekvő helység emlékműve 228 nevet tartalmaz. Az első 9 név az első világhábo­rúban elesett kemecseiek, a többi a II. vi­lágháború áldozatainak neve. Az emléke­zés i fajtája egymatában is dicséretre és em­lítésre méltó, ami azonban az avatás előtt történteket illeti, különleges és egyénileg példamutató. Az történt ugyanis, hogy a faluból származó Mile Lajos, amerikai állampolgár kezdeményezése valósult meg, aki elsőren­dű erkölcsi kötelességének, mondhatni, - életművének tekintette az emlékmű megva­lósítását.Évek során kifejtett fáradhatatlan munkássága létrehozta a 400000 forintos költséggel járt síremléket, amelyet a katoli­kus, református és zsidó vallási vezető kép­viselők jelenlétében avattak fel. A falu 56 zsidó családjának feje a fel­sorolás ABC-rendjében szerepel annak bizo­nyítására, hogy Mile Lajos a mártírok, áldo­zatok, elesettek, elpusztultak között nem testvéreinek tekinti, akiket különbségtétel nélkül gyászolni kell. Mile Lajos nemrégiben Magyarország­ra hazatért.Hajdúszoboszlón lakik és onnan A Dob utcai iskola most lezajlott Vi­lágtalálkozójával kapcsolatban, amelyről egyébként megfelelően beszámolunk,rend­kívül kedves levél érkezett a Montrealban élő Szamosi Géza professzortól, amelyet az alábbiakban közlünk: — Kedves Barátaim ! Ötvenhat év után kéne találkoznunk, de én most is csak levélben tehetem. Sok minden történt velünk ez alatt az idő alatt. Aki ott van a találkozón, az már ahhoz az egész kicsi csoporthoz tartozik, amelyik túlélte a tömeggyilkosságokat. A többi az csak emlékeinkben él. Belőlem fizikus lett.Több országban dolgoztam hosszabb ideig (Izraelben 1957- 61, 1968, 1970-71, 1978). Most Montreal­ban élek feleségemmel (szül. Sternberg As­­nat (Lulu) együtt, aki annak idején a leány­­polgári ablakából figyelte, hogy rúgtuk a labdát az iskolaudvaron. Feleségem egyéb­ként szobrász és most lesz megint kiállítása. Fiam, leányom és négy unokám Torontó­ban élnek. keresi fel rendszeresen szülőfaluját és rója le kegyeletét falujának mártírjai előtt. Ha a demokrácia útján haladó Ma­gyarországon ez felsőbbrendű gondolkodás lenne úrrá,amit Mile Lajos az emlékmű fel­állításával tanúsított, akkor a gyűlölet fel­lobbanó lángjai — az ország javára — végre kialudnának... * * * Egy élet fáradságos munkája után elértem, hogy sikerült bejutnom azon tisz­teletreméltó fizikusok közé, akik nem kap­tak Nobel díjat és más tudományos kitün­tetést is csak keveset. Mindez azonban fele­annyira sem bánt, mint az a tény, hogy As­­kenázi-Deutsch Ervin nem tartott méltónak arra, hogy betegyen az iskola válogatott futballcsapatába.Azzal vígasztalom magam, hogy ifjúkorában biztos féltékeny volt az én kiváló játékomra. * Mindketten sok szeretettel gondo­lunk régi jó barátainkra, nekik, családjuk­nak és minden volt iskolatársunknak a leg­jobbakat kívánjuk. Szamosi Géza. U.l. Ha valaki majd ír beszámolót a találko­zóról, nagyon szeretnék kapni egy példányt címemre: Prof.G.Szamosi, Head, Science College, Concordia University, 1455 de Meisenneuve W. Montreal, Quebec, Ca­nada. H3G IM8. Magyar fogorvos || DR. KALKÓ ILDIKÓ a New York Egyetem Fogászati Karának v. tagja rendel Manhattan-ben 400 East 54th Street New York,N.Y. 10022 Tel.:(212)838-7807 Oueens-ben 97-52 64th Avenue Forest Hills,N.Y.l 1374 Tel.:(718)275-7552 Modern, teljes és jutányos kezelés AZ OLVASÓ ÍRÁSA Előfizetek a NEWYORKI FIGYELŐRE Egy évi előfizetés 30 dollár díját \ csekkben mellékelem V 1 kérem számlázni Név-----------------------------------­Cím-------------------------------------

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents