Newyorki Figyelő, 1992 (17. évfolyam, 3-12. szám)
1992-07-29 / 7. szám
6 NEWY0RK1 FIGYELŐ 1992 július 29. A magyar-zsidó irodalom miiltjából i--------------------------------------------------------------------------------------------------------------Előző számunk ezen oldalán olvasóink dr. Sanders Iván professzor értekezését találták az újjáéledt magyar-zsidó kultúráról. Jóbarátunk jóvoltából kezünkbe került Gyóni Géza: Kiss József és kerek asztala című emlékező kötete, amely alkalmat ad két vers - Kiss József és Gyóni Géza tollából - közlésére. Manapság, amikor számos oldalról kísérlik meg a magyar zsidóság megítélését kedvezőtlen beállításba helyezni, kezdve a baloldali szélsőséggel való azonosítással folytatva a rossz gazdasági helyzet okozójaként való beállítással, egészen a futball-tribünökön elhangzó gyalázkodásokig, - úgy érezzük, csak hasznos lehet, ha a figyelmet olyan jelenségekre és történésekre, írásbeli adatokra hívjuk fel, amelyek nem csak megcáfolják, de szégyenbe is hozzák a pocskondiázókat. Kiss Józsefre emlékezünk, - arra a magyar-zsidó költőre, aki nem volt a legelső az ország első költői között, de akit az oktalan gyűlölet képtelen kiszorítani a magyar költészet és irodalomból, akit csak tisztelet és megbecsülés illet, mint a magyar kultúra jeles személyiségét. Álljon itt a költő Ne űzzetek el című verse érveink támogatásra és azt követően Gyóni Géza, a kiváló, hazafias magyar költő hozzá írt költeménye, ami azért is figyelemreméltó, mert Gyóni Gézától a magyar jobboldal bizonyára egyebet várt... Ne űzzetek el e szent koporsótól, Hisz aki benn nyugszik, nekem is anyám, Lemondtam önként minden földi jóról, De az anyámhoz jussom van talán. Ne ordítsátok folyton a fülembe: Te idegen, keress magadnak más odút, A sír számomra itt van kiszemelve. Síromhoz erre, itt vezet az út. Ne halljam folyton e bősz riadalmat, Az oktalan vád őrült zsivaját, Egykor tapsoltatok, mit zengtem, a dalnak S lantom másnak ma sem engedem át. Nekem is úgy hazám ez, mint tinéktek És tartom a jusst hozzá holtomig, Míg újra magyarul nem zengnek a végek És lantomon az utolsó húr el nem kopik. KISS JÓZSEFHEZ. A csúcson, melyre már felértél, vátesz, De szép lehet a napfényes világ. A vad zsivajból ott halk suttogás lesz, Es nem kínoznak diszharmóniák. Káromlás, átok oda el nem érhet S te nem látod már csak az örök szépet. Vihar nem jár ott. Hajad nem zilálja. Békén szürcsölöd a Léthe vizét. Fölötted leng az istenség szakálla S amit a szem lát, mind isteni szép. Szépség vetése úgy nőtt ki magától S amit arattál: egy marék virágból. Boldog vagy-e? S a csúcsz'ól ha lenézel A völgybe, hol a múlt folyója fut, Látod-e még barnafüstös fejével Látod-e még a kis zsidófiut, Ki — hátán háza, keblén kenyere — A völgyből indult föl a csúcs fele. NEWMARK GABOR: PILLANATFELVÉTELEK A BRÜSSZELI KONFERENCIÁRÓL (Folytatás a 2. oldalról) Az Emlékezés Könyvét Edgar Bronfman, Mendel Kaplan és Israel Singer a zsidó világkongresszus részéről, Lazard Perez és George Schneck a belgiumi zsidó közösség részéről írta alá. ^ A megnyitó, valamint az egész konferencia a Palais des Congres épületében zajlott le. Az ezerötszáz személyt befogadó nagyterem zsúfolásig megtelt erre az alkalomra. A belga királyi családot Albert herceg képviselte. Különleges élmény volt meghallgatni a Nobel-díjas, magyar származású Elie Wiesel előadását. Yevgeny Jevtusenko orosz költő angol nyelven beszélt a zsidóság helyzetéről a múltban és jelenben, a volt Szovjetunióban. Izraelt Simcha Dinitz, a világ cionista szervezetének elnöke képviselte. Hangoztatta, hogy erős Izrael nélkül az antiszemitizmus elleni harc nem lehet sikeres. Az emelkedett hangulatú estet az izraeli etiópjai kórus műsora zárta be. * Nem lenne igazságosba nem ejtenénk pár szót Brüsszelről^ vendéglátó városról. A város melegen fogadta a My Brother s Keeper-konferenciát. Mindenfelé táblákat láttunk „Welcome My Brother's Keeper Conference" felírással. Ami azonban szomorú volt, az a Conference Center környékén volt biztonsági intézkedések. Rendőrök tömegesen, lóháton, gyalog és motorosán. A bejáratnál mindenkit megmotoztak, a delegátusokat állandóan rendőrök és rendőrkutyák sokasága vette körül. Biztonságban éreztük magunkat, de nem volt kellemes látni a félelmet a terrorizmustól. A városképhez tartoznak az amerikai dollárhoz viszonyított árak: férfi cipő 450, férfiing 120, hotelszoba a Hiltonban napi 500, közepes hotelben 300 dollár. Érthetetlen, honnan veszik a pénzt a megélhetéshez. Minden üzlet tele volt, a vendéglők zsúfoltak... Cikkírónk írásának megérkezésével egyidejűleg szerkesztőségünk kézhezvette a Magyarországról érkező hivatalos és a sajtó megnyilvánulásokat értékelő magánbeszámolókat, amelyek maguktól értetődően a brüsszeli konferencia magyarországi vonatkozásaival foglalkoznak. A magyar sajtó elsősorban arra a megállapításra jut, hogy Magyarország értékelése a konferencián általában kedvezőnek látszott. Kiemelik a zsidó világkongresszus európai főtitkárának azt a megállapítását, hogy a Nyugat attól teszi függővé az egyes keleteurópai államok befogadását az európai közösségbe, ha azok a zsidókat megfelelő módon kezelik. E vonatkozásban Magyarország esélyei jónak mondhatók. A csúcs felé, amelynek meredekje Kálváriánál is kálváriább. Mert kő hullott a kis zsidógyerekre, Mikor zengte az első áriát Az áriát, mely szép volt és magyar volt S nem volt mögötte félezer magyar hold. Nem volt mögötte csak egy bús zsidónak Gyönyörű érző és vérző szíve. Költőnek, jósnak, búsnak, újítónak Hétszer kell itten vezekelnie. Barna hajad a gyászokban fehér lett, Hanem a csúcsot — mégis elérted. A csúcson, melyre már fölértél, költő, De szép lehet a megbékélt világ. Titkát kitárta már két emberöltő S kincsüket is a mesés Indiák. Bölcs szemed látja már az élet titkát S a szomszédban vár jó Reb Mayer Litvák. A szomszédban: a Halhatatlanságban, Melynek ágyát te vetetted neki, Nagyapád mellett még egy csöndes ágy van, A párnáját most ő rendezgeti, Hogy jó puhán és melegen találja, Ha megtér hozzá majd az unokája. Gyóni Géza. Behatóan foglalkoznak a magyar lapok Göncz államelnök beszédével, aki ismételten hangsúlyozta, hogy a konferencián azért jelent meg, hogy küzdjön az előítélet mindennemű megnyilvánulása ellen, mert előítélet, türelmetlenség és antiszemitizmus bizonyos fokig az éretlenség jelei. Ezzel kapcsolatban hálás elismeréssel kell adóznunk az államelnöknek, aki a Newyorki Figyelőben gyakran megjelenő szóhasználattal kijelentette, hogy a zsidó kultúra és a zsidó közösség szerves eleme a sokrétű magyar társadalomnak, a zsidóság szerves része a magyar kultúrának. A magyar sajtó egyidejűleg idézi Antall miniszterelnök üzenetét a Párizsban lefolyt, UNESCO és a Wiesenthal Center által együttesen rendezett konferenciához, amelyben utalt arra, hogy ami a zsidókkal a vészkorszak idején történt, az példa nélkül álló történelmi szégyen, de ugyanakkor megismételte ismert álláspontját, amely szerint a felelősséget a megszállóknak és magyarországi segítőtársaiknak és nem az egész magyar népnek kell viselnie. Ez a nyilatkozat kiváltotta Gadó György kritkáját, amely szerint a miniszterelnök következetlen volt nyilatkozataiban. NE ŰZZETEK EL...
