Newyorki Figyelő, 1992 (17. évfolyam, 3-12. szám)
1992-07-29 / 7. szám
4 NEWYORKI FIGYELŐ 1992 július 29. SCHNAPP LEA: KI HITTE VOLNA ? . -Halló imá! Ülsz? - Felelet helyett próbálok három dolgot mondani, amivel megfejthetem a találós kérdést (amiért is le kell ülnöm). Sikertelenül. Szóval, Dvóra lányom a férjéval, a Tiferet Smuél jesiva vezetőjével, tizenöttagú küldöttség keretében útnak indultak Moszkván keresztül Lettország fővárosába — Rigába. (Én lassan már semmin sem lepődöm meg.) Megbeszéljük az ilyenkor szokásos nagymamái teendőket az itthon maradt unokákkal kapcsolatban, azután pedig áttérünk a „szakmai" kérdésekre. Vagyis rekompenzációs alapon interjút kérek a leányomtól. Első kérdésem: Mit kell felfedezni Rigában .Lettország fővárosában, édes lányom? így tudom meg,hogy Rabbi M. Baruch Ezráchi, a jeruzsálemi Áteret Jiszraél jesiva feje már hetekkel ezelőtt megtervezte és megszervezte, hogy a litván városokban felkeresik a maradék zsidóságot, mindazokat, akik a litvánok, lettek, ukránok és németek gyilkosságai után életben maradtak, hogy azután a kommunisták a zsidó szellemiséget irtsák ki belőlük. Ki gondolta volna - mondjuk - még tíz évvel ezelőtt is ? A szovjet hatóságok most engedélyt adtak jesivák és templomok létesítésére. Az ezekben a jesivákban jelentkező ifjak még messze vannak attóL, hogy „blatt Gemárákat" tanuljanak. Ezek az ifjak épp csak, hogy rádöbbentek arra,hogy ők tulajdonképpen zsidók...90 százalékuk nincs felvéve Ábrahám szövetségébe, nem tudják elolvasni az álef-bét egyetlen betűjét sem. A Smá Jiszraél még soha nem hagyta el az ajkukat. Szóval, elindul egy lelkes csoport Izraelből zsidóságot vinni testvéreiknak messze a Szovjetunióba. Három héttel ezelőtt nyitották meg Jormula városkában, 30 kilométerre Rigától egy négyhetes tanulmányi kurzust. Az utolsó hétre indult a lányom csoportja, hogy segítséget nyújtsanak a már ott levő csoportnak, mert — Báruch Hásém — állandóan gyarapszik a jelentkezők száma, akik akár gyalog is eljönnek a Szovjetunió távoli vidékeiről, hogy magukba szívjanak abból a zsidó tudatból, ami oly hosszú évtizedeken át el volt zárva előlük. A rövid búcsú alkalmával Dvora lányom megígéri, hogy mint első és hiteles forrás beszámol majd nekem visszatértük után. Számolom a napokat...Gyermekeink, hála Istennek, gondoskodnak arról, hogy mi állandóan feszültségben éljünk. Kedden reggel egészen tisztán hallom a telefonban, hogy Rigából indulnak Moszkvába, onnan pedig Budapestre, — Budapestről éjjel 3 órakor érkezünk Luddra — mondja a lányom a telefonba. Isten segítségével. Csodálatos, megható élményekben volt részünk, csak aludni nem volt soha időnk. Viszontlátásra, ima. Mese - otthon. * Jeruzsálemi tartózkodásom legszebb pillanatai a sötétkék estében megcsodálni lányom lakásának terraszáról a fenséges jeruzsálemi panorámát. A millió kis fénypont harmonikusan oszlik meg hegy és völgy között, összeérve a csillagos éggel. Lelki szemeim előtt megelevednek csodálatos történelmünk és Bibliánk hősei. S azok a gyönyörű mesék, amelyeket főleg unokáimtól ismerek, mint például Áser lánya Szóra, aki gitáréval kíséri pompás dalait az égben,hiszen nagyapja, Jákov örök élettel áldotta meg ama pillanatban, amikor énekszóval adta tudtára, hogy , Joszéf él, Joszéf él..." így szoktam merengeni a csodálatos jeruzsálemi éjszakában.Ám ez az éjszaka különbözik a többi éjjelektől. Párás köd borítja GALILI-GEMEINER ERVIN: PESTI NAPLÓ EMLÉKEZÉS REVICZKY EZREDESRE — Halála negyedszázados évfordulóján — be a látóhatárt. Aggódva kémlelem a tompa sötét eget, ahol valahol már nem messze egy repülőnek kell átvergődnie a ködön, hogy lányom hazaérkezhessen. Ügye ismeritak, jó mamák, nagymamák ezt a várakozó feszültséget. Türelmetlenül hívom a luddi tudakozót, Istennek hála...hajnalban 3 óra 40 perckor a gép leszáll. Reggel 5-kor már ott ül mellettem Dvora és sir és mesél. Mesél és sír. * — Sokat hallottam ima, a lágerekben kiéhezett, szenvedő gyerekekről, emberekről. Ott — meséli Dvora — találkoztunk zsidóságra és Istenre, lélekre kiéhezett ifjúsággal. Ezek az ifjak még és még akartak bennünket hallani, hogy mi a zsidóság. 200 ifjúval kezdődött a tanfolyam. Az utolsó péntek este 600-an voltak a templom számára kibérelt hotelben, amely zsúfolásig megtelt, úgyhogy az utcán valósággal körülkerítették azok, akik már nem fértek be. Jó néhányan még beszéltek pár szót jiddisül. Gyakran hallatszott a kérő kiáltás:^.Ich bin ách a jid/< Az imádkozás, a tánc péntek éjjel 3 óráig elhúzódott. Az előimádkozó után ezres tömeg zengte a Tórából idézett szavakat: Smá Jiszraél, az egyetlen Teremtő Fennvaló térítsen minket vissza s mi visszatérünk, újítsd meg a mi napjainkat, mint régen volt! — Természetesen a szervező bizottság, amelynek résztvevői rabbik, jesiva-vezetők és természetesen külföldi adakozók is voltak —, mindenről gondoskodott: kóser konyháról, sakterről, rituális felszerelésekről, stb. A helyszínen 50 brit milát tartottak meg. A szervezés tovább folyik: segítséget nyújtanak azoknak, akik a Halácha szerint akarnak betérni, szüleik vagy vegyes házasság miatt. Később a jesivákat áthelyezik Izraelbe. Mindenesetre nagy előny a zsidósággal való megismerkedés már ott, litván vagy orosz földön. Nappal - meséli lányom - minden percet tanítással töltöttünk,14-15 órát is egyfolytában. Éjszaka járták a valamikor zsidóságukról is híres lett és litván helységeket. Voltak Radinban Hofec Hájim sírjánál, akinek csak most emeltek sírkövet. Kovnóban, Szlobotkán, Kelemben találkoztak egy öreg paraszt kocsissal, aki elmondta és megmutatta azt a helyet, ahol a németek a litván lakossággal egyetemben ötezer zsidót gyilkoltak meg brutális módon. Ezt a helyet még egy emléktábla sem örökíti meg. Svidin Kelemben egyetlen zsidó család él, egy 42 éves orvos, annak felesége, egy gyermek, az anyós és az após. Mindannyian zsidók. De...semmit sem tudnak a zsidóságról. „Tinók se nalád." — mint a ma született csecsemő. így szól az írás... Beszéltünk nekik - meséli a lányom - a Teremtés hetedik napjáról, Sábáiról, — angol nyelven. Azután a Tvilim jelentőségéről. Az orvos kéri, hogy tegyék fel karjára. Miközben a szélesvállú, jóképű fiatal orvos, nem sír, hanem — zokog. Életem legszebb pillanatai - mondta meghatottam - Segítsetek, tanulni akarunk. — Egy 19 éves lány két órát szaladt, míg megtalálta a tábort, ahol úgy hallotta, hogy zsidóságot lehet tanulni. — Segítseteksírta könyörögve - imádkozni akarok adjátok nekem vissza őseim hitét. Ilyen és hasonló jelenetek játszódtak le. Dvora hangja minduntalan megcsuklik. S most már biztosan tudja, hogy el kell menni közéjük, magunkhoz kell ölelnünk őket. Mert nagy idők ezek, félre kell tenni az önző kishitűséget és hinni teljes hittel abban, hogy az Örökkévaló, aki csodákat tett őseinkkel, a világ négy sarkából fogja Legutóbbi pesti útunk alkalmával Budára mentünk, hogy a rózsadombi Mandula u. 25.számú ház falán all évvel ezelőtt leleplezett Reviczky Imre-dombormű előtt lehajtott fejjel tisztelegjünk. A domborművet Herczeg Klára, Munkácsi-díjas szobrászművésznő bronzból készítette. A zsidó munkaszolgálatosokat mentett ezredes arcképe alatt a következő sorok állnak: — Reviczky Imre ezredes 1896-1957, aki a második világháborúban az üldözöttek ezreit mentette meg a pusztulástól. Reviczky Imre nevét, akit nem ismertünk, megmentettjeitől Izraelben ismertük meg. A Jad Vasém-től 1979 decemberében — egyik megmentette javaslatára — megkapta a Népek Jámbora-kitüntetést és fia, Ádám az időközben elhúnyt édesapja helyett fát ültetett az Igazak Fasorában. Három nappal később, 1979 december 21-én. Cfátban utcát neveztek el róla. i Múlt év július 7-én Haifán neveztek el róla utcát. Ezzel a két izraeli város meghajtotta az elismerés zászlaját előtte, aki ember tudott - maradni az embertelenségben és világító fényjel volt a fél évszázad előtti, sötét magyar gálutban. Egy margittai származású izraeli polgár 1979 december 18-án Reviczky Imrének átnyújtotta a margittai emlékkönyvet. Többek között a következőket mondotta:- Apám cipész volt Margittán és koholt vádak alapján Kistarcsára internálták. . Édesanyám magára maradt. Tudva, hogy Reviczky ezredes Margittá felett is tartja védő kezét, kihallgatásra jelentkezett és elsőszülött fia leszerelését kérte a munkaszázadból. Reviczky ezredes a következőképen kérlelte: — Jó asszony, mondjon le kéréséről, miután én mindhárom fiának gondját viselem. Azután, hogy fia elkerül hatáskörömből, nem felelhetek sorsáért. — Tájékozatlan anyám kitartott kérése mellett. Bátyám leszerelt és később — együtt mentek a halálba. Én másik fivéremmel megértem a felszabadulást. — 11 évvel ezelőtt Illyés Gyula Sorsválasztók című darabját mutatták be Pesten. Néhány mondat idézete a darabból: — Nézd meg a térképen, melyik a harmadik legnagyobb város Dávid ősi földjén. Új utcát szenteltek fel, az utcatábla egyben emlékmű, magyar névvel, valami Reviczky Ádám vagy...most már emlékszem: Imre. összegyűjteni fiait és egész Jiszraél havérim lesz. Még megkérdem interjú-alanyomat, hogy szép-e Riga meg Moszkva ? Nagyon Horthy ezredes létére vagonszámra küldte a munkaszolgálatosokat kórházba, Otthoni dekkolásba, de haza is. Mert, hogy erre volt parancsa pecséttel, nem Horthytól,hanem még II.Endrétől, kutyabőrön.(Revisnyei előnéwel.) Innen a zenekar, a díszkoszorú, a leleplezés. Őt már nem hívhatták meg. Szerény éjjeli őrként végezte egy pinceraktárban.De fiát, menyét díszhelyre ültették. A szónok maga a polgármester.(Ez a darabban elmondott esemény 1979 decemberében Cfáton zajlott le, ahol alkalmunk volt két nyelven (héberül és magyarul) lefolyt utca névadási ünnepséget levezetni, illetve a beszédeket egyik nyelvről a másikra tolmácsolni. Mi zsidók a ZÖCHOR VŐ ÁL TISKACH (Emlékezzél és ne felejts)-parancsot Reviczky Imre esetében fordított előjellel használjuk. A hála és a köszönet kifejezését demonstráljuk az ő esetében e három szóval. Beosztottjai csak Imre apánk néven emlegették. Amikor a fasiszta beállítottságú tisztek előtt a pohár már betelt, feljelentették Reviczkyt, majd a vizsgálatok eredményeként 1945 februárjában letartóztatták és a hírhedt sopronkőhidai fegyházba szállították. Csupán az oroszok gyors előnyomulása mentette meg életét... Izraelben élő megmentettjei még 1961 tavaszán 50 facsemetét ültettek nevére, a vészkorszakban elpusztult munkaszolgálatosok emlékének megörökítésével kapcsolatban. Most, közel fél évszázad távlatából, tudjuk igazán értékelni Reviczky Imre fellépését, amely forradalmi jellegű volt. Az akkori Magyarországon, mint ismeretese keretlegényeknek nem kellett elszámolni a munkaszolgálatosok életével. Felelősségrevonás nélkül üthették, gúzsba köthették a nekik kiszolgálatatott zsidókat. 1943 nyarán a vérengző Telek őrnagy helyébe Reviczky került a nagybányai munkaszolgálatos zászlóalj élére. Minden megváltozott, egyik napról a másikra. A zsidó munkaszolgálatost ember számba kellett venni. Élettársa, a 15 éve elhúnyt Lilly, hasonló gondolkodású nagyasszony volt. Őt is felkeresték munkaszolgálatosok nőrokonai, hogy járjon közbe férjénél. Csak egyet kért ellenszolgáltatásul: imádkozzanak a fronton volt Ádám fiúkért. A zsidó anyák és feleségek imája meghallgatásra talált. Ádám hű maradt apja elveihez... szép és — szegény. De különben is, Dvora már sok helyen járt a világban, ezért azt mondja még, hogy : — Die Welt ist schön — és az egész világ egy város. De...természetesen Izrael, illetve Jeruzsálem kivételével... EMERY BERCZELLER, M.D. Psychiater szakorvos (Board Certified) Queens, Forest Hills Medicare betegeket szívesen lát Tel.: (718) 897-8662 ~ —----**&*&*0**+'*0*tS4*+' <&" t
