Newyorki Figyelő, 1992 (17. évfolyam, 3-12. szám)

1992-06-26 / 6. szám

1992 június 26. NEWYORKI FIGYELŐ 7 ÁSKFNÁ7I FRVTM* AZ EMANUEL FOUNDATION DÍSZVACSORÁJA Amint előző számunkban hírt adtunk, az Emanuel Foundation dísz­vacsorája fényes keretek között folyt le a New York Hilton Hotel díszter­mében június 4-én. A kiemelkedő társadalmi eseményt sajtófogadás előzte meg, amelyen dr. Szabad György, a magyar országgyűlés elnöke’tájékoz­tatta az amerikai sajtót a Magyar Köztársaság demokratikus fejlődéséről és válaszolt az újságírók által feltett kérdésekre. A fogadást Elan Steinberg, a zsidó világkongresszus amerikai igazgatója vezette le. A tolmács szerepét dr. Bányász Zoltán, a newyorki magyar főkonzulátus jogtanácsos-konzula töltötte be. A sajtótudósitók kérdései kiterjedtek a magyar kárpótlási tör­vények problémáira is. A parlamenti elnök kijelentette, hogy a magyar ál­lam nincs abban a helyzetben, hogy az anyagi káron felül erkölcsi kárt is térítsen. A sajtófogadást követő díszebéden a cermóniamesteri tisztséget dr. Israel Singer, a zsidó világkongresszus főtitkára töltötte be, aki először Edgar M. Bronfmannak, a Világkongresszus elnökének adta meg a szót. Utóbbi meleg barátsággal köszöntötte a megjelenteket és adózott az Ema­nuel Foundation tevékenységének, élén Keller László elnökkel, aki a nem­zetközi közéletben folytatott működésével jelentős oszlopa a zsidó világ­­kongresszus munkájának, amelyet a szervezet az egyetemes zsidóság érde­kében fejt ki. Köszöntötte az est díszvendégeit és diplomáciai vendégeit, elsősorban dr. Szabad György magyar parlamenti elnököt és Demszky Gábor budapesti főpolgármestert, akik mindketten lelkes támogatói az Emanuel Foundation által létrehozott központi mártiremlékműben élő gondolatnak. A kitüntetettek, akiknek névsorát előző számunkban közöltük,sorra hitet tettek az Emanuel Alapítvány működése és eredményei mellett, ame­lyek a magyar-zsidó mártírok kegyeletének megőrzését segítik elő és szol­gálják a következő nemzedékek részére való átadás eszméjét. A magunk részéről ki kell emelnünk a kitüntetettek sorából Bruce Teicholz személyét, aki az életmentők sorában Raoul Wallenberggel szo­rosan együttműködve, majd a második világháború befejezése után Bécs­­ben a menekültek érdekében végzett korszakos munkát. Bruce Teicholz személyének méltó módon való elismerése közösségünk részéről sokáig vá­ratott magára.Az Emanuel Alapítvány kitüntetésével az első elismerés megtörtént. Kétségtelen, hogy ezt rövid időn belül továbbiak fogják kö­vetni. Bush elnök fivére, Jonathan Bush, a kitüntetettek egyike, ismét ta­núságot tett közösségünk iránt érzett barátságáról és meleg ünneplésben részesült. Egy további ünnepelt, dr. Leah Ausch, ismert pszichológus,aki a Woman of the Year kitüntetést nyerte el, feltűnést keltő, akadémiai színvonalon elhangzott beszédével keltett feltűnést. A díszvacsora előtti napon Adler György és Ibi Kings Point-ban levő pazar otthonukban magánfogadást tartottak dr. Szabad György parlamen­ti elnök tiszteletére, amely által közösségünk tagjainak lehetősége nyílt a nagy népszerűségnek örvendő országgyűlési elnökkel való megismerkedés^ re. A díszvacsorát követően pedig Keller László, az Alapítvány elnöke szűkkörű búcsúfogadást tartott a Lou Siegel-étteremben Szabad doktor tiszteletére, végül Gáti Norman, a Magyar Zsidók Világszövetsége díszel­nöke ebéd keretében búcsúzott, baráti köre társaságában, Demszky Gábor budapesti főpolgármestertől. A fentiekben ismertetett társadalmi esemény-sorozat kétségtelenül mély nyomokat hagy mind az ünnepeitekben, mind közösségünkben. KÖNYVESPOLC LÁZÁR ERNŐ: A POKOLJÁRÓ Legutóbbi budapesti látogatásunk alkalmával Lazarovits Ernő, a Hitközség igen tevékeny vezető tagja, átadta nemré­giben megjelent művéek példányát A tetszetős külsőben napvilágot lá­tott vészkorszakbeli élmény-leírás LÁZÁR ERNŐ szerzősége alatt A POKOLJÁRÓ címet viseli. A 160 oldalas könyv az Ema­nuel Foundation támogatásával jelent meg. A szerző munkaszolgálatának utolsó sza­kaszára emlékezik szívbemarkoló módon. Az a nemzedék, amely a vészkorszak szen­vedéseinek részese volt, saját sorsát látja a könyvben, az utánunk következők pedig azért forgatják haszonnal, mert az emlékek a kegyelet erősítésére és az emlékezés fon­tosságára irányítják az olvasót. Meg kell emlékezni a művészi címlap­ról, amelyen a haláltábor szöges drótjai vö­rös színben jelennek meg, a Menóra árnyé­ka borul a mélykék háttérre és imakönyv­­szeletek szállonganak a levegőben. A mű megrendeléseit kiadóhivata­lunk készséggel, díjmentesen továbbítja. NEHÉZ ZSIDÓNAK LENNI - MÉG AMERIKÁBAN IS Felmegy a függöny A harmincas évek New York-jának egyik vendéglőjében va­gyunk. A falon a korabeli filmcsillagok és sztárénekesek között kiemelkedik F.D. Roosevelt képe amerikai lobogókkal körül­véve. A lemezjátszó azonban jiddis dalokat játszik: - Rumánia, Rumánia, gevén ámol á lánd a zisze á séne. -Herb Gardner pompás darabjának légkörében találjuk magunkat a Royal-szín­­házban: CONVERSATION WITH MY FA­THER. A darab a gyerekkorában bevándo­rolt apáról és fiairól szól. Megtudjuk belőle, mit is jelentett akkoriban New Yorkban zsidónak lenni. Milyen akadályokkal kellett akkor a zsidónak megküzdenie, hogy vihes­­se valamire. Ez a nagyszerűen felépített, gyönyörű darab minden zsidó apának, illet­ve mindnyájunknak szól,akik utolsó ments­várként érkeztek Amerikába, olyan orszá­gokból, ahol maradásuk tarthatatlanná vált. S gyermekekről, akiket fel kellett világosí­tani, hogy őseik milyen veszélyeknek vol­tak nap mint nap kitéve, milyen nehéz kö­rülmények között tengették életüket, amíg amerikaikká lettek. — Tudod kisfiam, mit kaptunk cseré­be munkánkért és kitartásunkért ? - kérdi Eddie Goldberg, Judd Hirsch mesteri alakí­tásában két éves Charlie fiának, aki némán figyel gyermekkocsijában. - Amerikát kap­tuk ! -Eddie Goldberg azután beszél a csöppségnek álmáról: felköltözni a Canal Street-ről a város előkelőbb felső részébe. — Na már most, kétféleképpen juthat egy zsidó „uptown": vagy ököllel csinálsz magadnak utat felfelé, vagy szövegeddel odadumálod magam. Mert tudd meg fiam, zsidónak lenni nagyon nehéz dolog.Renge­­teg ellenséged van és csak egy I-tened. Ha zsidó vagy, okosabbnak kell lenned min­denkinél. Meg gyorsabbnak, vagányabbnak és szellemesebbnek. Meg nagyon kitartónak és szívósnak, aki soha nem adhatja fel a harcot. Mert alapjában véve, legszívesebben megölnének. Ez így volt ötven, száz és ezer évvel ezelőtt és bizony nem lesz vége sem a jövő héten, sem jövőre. Nem hogy nem akarnak téged Moszkvában,Kievben,Lodz­­ban vagy akár Jersey City-ben. A baj az, hogy a földön. Mert nem akarnak téged a földkerekségen. Ez a baj, fiam. - Itt közbe­szól Goldbergnek egy nyugdíjas színész ba­rátja, aki régi sikereiről álmodik és nem akarja tudomásul venni, hogy eljárt az idő felette — és aki végighallgatta a monologot. — Icig ! Mit kiabálsz, az egyetlen zsidó, akit halálra üldöznek ebben a csehóban, az egy kétéves bébi — mondja az öreg színész Da­vid Margulies kabinet-alakításában. Erre kitör a harsány nevetés a néző­téren. Mert ebben a drámában sokat nevet­nek. Eddie maga is mulatságos karakter, fe­lesége meg szeret vicceket hallgatni és me­sélni. A darab így klassikus példa arra,hogy a legmulatságosabb alakok ugyanakkor na­gyon is komolyak lehetnek. A darab mondanivalója nem kizáró­lag az amerikai antiszemitizmus, hanem a Goldberg-család élete és küzdelme szelle­mesen elmondva és intelligensen előadva, amely mély nyomokat hagy a nézőben. Hogy mennyire valós a szerző mon­danivalója, azt különösen a mi generációnk érezheti át. Mi, akik a harmincas-negyvenes évek Magyarországán nőttünk fel. Ha a de­mokratikus Amerikában így kellett a zsi­dónak harcolnia, hogy vigye valamire, mennyivel inkább volt ez érvényes a Hor­­thy-Magyarországon. A numerus clausus miatt, az ambiciózus zsidó értelmiségi a nyugati egyetemekre kényszerült. Köztiszt­viselő nem lehetett zsidó. A későbbi zsidó­­törvényekről nem is beszélve. Ennek elle­nére - csak úgy, mint Goldbergék - tehet­séggel, ésszel és intelligenciával a magyar zsidók is vitték valamire. Jellemző továbbá, hogy Goldberg kocsmája szépen fel volt díszítve csillagos zászlókkal. Vájjon mi, minden mellőzés és gyűlölet ellenére, nem voltunk jó magya­rok ? Csak egy kiragadott példa: a pesti or­todox iskola március 15-i ünnepélyére a pa­­jeszos gyerekek Kossuth és Petőfi képével díszített nemzeti színű kokárdával jöttek az iskolába. A különbség talán csak azjtogy Gold­berg már kétéves csemetéjét arra tanítja, hogy ne ismeijen kíméletet az utcai vereke­dések során. Bennünket nem tanítottak ökölharcra. Nekünk azt mondták, vegyük tudomásul, hogy zsidók vagyunk, nekünk szép csendesen meg kell húzódnunk, ne­hogy észrevegyenek. S amikor Vácott a bethlehemesek- Jézuskával a jászolban-es­­ténkint hajtóvadászatot intéztek ellenünk, szaladtunk is, amerre csak láttunk. Talán ez is oka volt a magyar zsidó­ság gyászos végének. S Goldbergek gyere­keivel - annak ellenére, hogy őket is el akarják tünteni a föld színéről -ez soha nem fordulhat majd elő. Eddie Goldberg, miután beilleszke­dett és vitte valamire Amerikában, akkor sem boldog és akkor sem képes feladni a harcot, mert a sok csillagos lobogó mellett örökké megtűrtnek érzi magát az új hazá­ban. Ez a Beszélgetés az apámmal című darab mondanivalója, ami valószínűleg nem más, mint a szerző Herb Gardner autobio­­graflája, aki nem képes keserű múltjától szabadulni. Azt hiszem, sokunk leikéből beszél és mindenkinek melegen ajánlom. Magyar fogorvos DR. KALKÓ ILDIKÓ a New York Egyetem Fogászati Karának v. tagja rendel Manhattan-ben 400 East 54th Street New Yorkja .Y. 10022 T el. :í212)838-7807 Uueens-ben 97-52 64th Avenue Forest HillsJN.Y.l 1374 Tel.:(718)275-7552 Modern, teljes és jutányos kezeles

Next

/
Thumbnails
Contents