Newyorki Figyelő, 1992 (17. évfolyam, 3-12. szám)

1992-03-20 / 3. szám

1992 március 20.

NEWYORKI FIGYELŐ

5

A MÚLT KÍSÉRTÉSE

RANDOLPH L. BRAHAM

A történelmi revizionizmus és az új jobboldal

Mi a neonáci revizionisták célja? A már említett főcél, a Holocaust és Izrael állam létjogosultságának tagadása mellett a revizionisták és szélsőjobboldali elvbarátaik közös törekvése, hogy:

— megvessék a neonáci ideológia és mozgalom

rehabilitálásának illetve megújhodásának az alapiát:

— úiroíriák a náci-korszak (1933— 1945) történelmét. iaazolják a nácizmust és a fasizmust, felmentsék mozaalmaikat minden vád alól, s hogy a háború kitöréséért és következményeiért a felelősséget átruházzák a Szövetségesekre és a zsidókra:

— helyreállítsák a Harmadik Birodalom és ve' zetőinek legitimitását;

— fölkészítsék a fehér faj felsőbbrendűségét hirdetők mozgolmát az úgynevezett nem árja népek elleni harcra;

— tovább szítsák oz antiszemitizmus tüzét és megfosszák a zsidó közösséget történelmi emlékezetétől.

A szabad világ jobboldali szélsőségesei elsősorban azokban a fiatalokban akarják felkelteni nézeteik iránt az érdeklődést, akik koruknál fogva szinte semmilyen ismerettel nem rendelkeznek a Holocaustról. A jobboldali szélsőségesek láthatóan fokozzák a zsidók elleni támadásaikat minden olyan esemény után, amely a zsidóságot - vagy a Holocaustot - az érdeklődés középpontjába emeli. Ilyen esemény volt például az 1956-os szinai hadjárat, az 1967-es hotnapos háború, s oz 1973-as háború, mely új, pozitiv képet festett az izraeli zsidóságról, a zsidó hősiességről. Ilyen hotással volt a Holocaust című televíziós sorozat, amelyet világszerte sok helyen vetítettek. Ez a film Auschwitz trivilizólósa ellenére közel vitte és átélhetővé tette az európai zsidóság katasztrófáját a háború után születettek nemzedéke számára is. Minden egyes ilyen és ehhez hasonló esemény ürügyül szolgált a történelmi revizionisták zsidóellenes propagandahadjórota újabb és újabb lavinájának elindításához.

Bár a történelmi revizionistákat a szabad világ legtöbb részén - még Ausztráliában és Japánban is - megtaláljuk, fő területük mégiscsak az Egyesült Államok, Kanada, és Nyugat-Európa, ahol jól szervezett ultra-jobboldali pártokra és mozgalmakra támaszkodhatnak, melyek igyekeznek kiaknázni országaik faji, aazdasógi és a nem-árja emigráció okozta problémáit.’

AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK a második világháború irtáni évektől a neonáci irodalom legfontosabb kiadói és terjesztői központiévá nőtte ki maaót. A fajüldöző és az árja felsóbbrendűséaet valló szerveretek iól kiépített hálózattal rendelkeznek és oz pnvesült Államok Alkotmányának 1-es számú módosító rendelkezését kihasználva a történelmi revizionisták egyike-rnásika igen tiszteletreméltó felsőoktatási intézmények munkatársaiként tévékenvkedik. Aktivitásuk különösen a hatnopos hóhorú után vált feltűnővé. Kiadványaik stílusa, történelmi meaközeütésük módszere különböző. Némelyik. például A hatmillió mítosza durván pronaaandiszlikus ielleaű, mások kifinomultabb, tudománvos külsőt kölcsönöznek mondanivalójukhoz.” Ez utóbbiak egyik talán leghatásosabb kiadványa Arthur Butznak, a Northwestern University elektromérnök-tanárának a könyve, a The Hoax of the Twentieth Century (A huszadik század koholmánya).“ Butz Írása legalább olyan szemérmetlenül eltorzítja a tényeket, mint a többi hasonló írás, romboló hatása azonban potenciálisan sokkal nagyobb, mert tanait tudományos köntösbe igyekszik öltöztetni. A be nem avatottak számára tárgyilagosnak, ésszerűnek, akár meggyőzőnek is hathat. Nem ért egyet a ,,megsemmisítők" („exterminationists”, e kifejezést a „revizionisták" azoknak a szakértőknek a jellemzésére használják, akik a Holocaustot tanulmányozzák), által felhozott érvekkel, sőt számos revizionista társával sem, müvéhez lábjegyzeteket, bibliográfiai utalásokat is csatol.

A Holocaustot tagadók mozgalma 1979-ben kapott nagyobb lendületet, amikor Willis A. és Elizabeth Cartonak, a Washingtonban működő, erőteljesen antiszemita Liberty Lobby érdekcsoport két vezetőiének támogatásával Torrance városában (Kclifornia) megalakult az Institute of Historical Review (IHR - Intézet a Történelem Felülvizsgálatára) nevű „tudományos szervezet . Az IHR móonesként vonzza a történelmi revizionistákat a világ különböző orszóaaiból. A szervezet kvá7Í-tudományos ielleaű működést feit ki. évente közavűlést tart,” antiszemita. Holocaust-taaadó. Izrael-ellenes könyveket, pamfle'teket ad k- és terieszt.” hana- és videokazettákat árusít, és közzétesz két kérkedő, naavhanaú oncolnvelvű ío- Ivóiratat. o Journal of ’Historical Review-' (Történelmi Fetülvizsaálat Folyóirata) és az IHR Newslelter-t (IHR Újság).

Az IHR „tudományos" munkáját az Editorial Advisory Committee (Kiadói Tanácsadó Bizottsáa) irnnvitia. amelyhez jelentősebb tudományos hitellel rendelkező tudósok, akadémikusok is tartoznak. és ez már megtévesztett — és ma is megtéveszt _ néiióny elismert, liberális akadémikust. 1979 óta a testületnek a következő taaioi voltak; John Renne», eay ausztráliai Holocoust-tonnrlő. Arthur Butz. Robert Faurisson. a franciaországi Ivoni eovetem modern irodalomtörténet; tanszékének eavkori magántanára, Díetlieb Felderer. német származású svéd állampolgár, aki Anna Frank ngnlólának hamisítását igyekszik bizonyítani. r.r. Martin A. Larson, dr. lames J. Martin, a Liberty Lobby aktivistái, d-. Walter Beve'-nooi Allende köznazdósz professzor és a The Spotlight (Reflektorfénvl. a Liberty Lobby kiodványánok arnentinai tudósítója, dr. Georqe Ashlev, eavkori kaliforniai gimnáziumi tanár, dr. Wilhelm Btöglich, nyugalmazott nyugatnémet bíró. a Der Auschwitz Mythus (Az auschwitzi mítosz) szerzője, és Revilo P. Oliver, az University of lllionois egyetem klasszikafilológia tanára."

Az IHR a neonáci. Holocaust-togadó irodalom 'kiadásának és terjesztésének fő központja lett. és szorosan együttműködik több fajüldöző, az árja faj felsőbbrendűségét hirdető amerikai csoporttal.

Bár ezek együttes taglétszáma igen csekély, különböző csoportosulásaik szinte minden egyes amerikai államban fellelhetőek. Az Egyesült Államok konzervatívabb déli és nyugati területein a legaktívabbak. Alapcéljuk azonos: az árják és keresztények, vagyis a fehérek uralmának megteremtése. E csoportok előtörténete és szervezeti fölépítése igen eltérő képet mutat. A klán szervezetektől a neonáci és az ún., Christian Identity (Keresztény Azonosság) csoportokig igen széles skálán mozognak. A klancsoportok - ide számít va a három országos méretekben működő szervezetet: a The United Klans of America (Amerika Egyesült Klánjai). The Invisible Empire, Knights of the Ku Klux Klan (a Láthatatlan Birodalom, a Ku Klux Klan Lovagjai), és a The Knights of the Ku Klux Klan (a Ku Klux Klan Lovagjai) — együttes taglétszáma 1987-ben 5000 fő volt. Bár a kláncsoportok elsősorban a négerek ellen folytatják dühödt hadjáratukat s várják türelmetlenül, hogy visszaforgathassák a történelem kerekét, ugyanakkor fontos szerepet játszanok a zsidók elleni szélsőjobboldali kampányban is.” ,

A Christian Identity mozgalom a fajelmélet iránt a legfanatikusabban elkötelezetteket foglalja maci ban. A teológiai igazságszolgáltatás reményébe vetett hitükhöz párosul faji és vallási bigottsópúk. A mozgalom legaktívabb magja az Aryan Nations (Árja Nemzetek) elnevezésű csoport, amely oz Eszak-ldaho-i székhelyű Church of Jesus Christ Christiannal a Keresztény Jézus Krisztus Temploma) áll szoros kapcsolatban. Az Identity-csoportok, mint például a The Covenant, the Sword, the Arm of the Lord (Az Úr Szövetsége, Kardja és Fegyvere), a Posse Comitatus és a The Order (a Rend) képviselik a mozgalom legharciasabb ágát. 1984- ben az Order hadat üzent az Egyesült Államok kormányának, melyet sajátos logikájuktól vezettetve Zionist Occupation Government-nek (Cionista Megszálló Kormány) minősítettek.”

A jelenleg létező és alapvetően kis taglétszámú neonáci csoportok eredetüket az American Nazi Party (Amerikai Náci Párt)-tói származtatják, melyet Lincoln Rockwell alapított 1958-ban. A Rockwell elleni merénylet után (egyik híve gyilkolta meg 1967-ben) a neonácik irányítását a mozgalom két alvezére, Matt Koehl és William Price vette át. A neonáci csoportok különösen a baloldaliak, a négerek és főleg a zsidók ellen acsarkodó irodalom kiadásában és terjesztésében aktívak. A zsidóellenes propaganda-kiadványok fő támogatója a NSDAP-AO, vagy a National Sozialistische Deutsche Arbeiter Partei—Ausland Organization (Nemzeti Szocialista Német Munkáspárt—Külföldi Szervezete), melynek vezetője Gary Rex (Gerhard) Lauck nevű chicagói lakos."

A gyűlöletet hirdető klán, a Christian Identity, a neonáci és szélsőjobboldali igen vegyes csoportok,' nagy számuk ellenére lényegében gyengék, és nem jelentenek tényleges veszélyt az amerikai demokráciára nézve. Erejük és befolyásuk az 1980- as évek során az Egyesült Államok Igazságügyi Minisztériumának hatékony intézkedései következtében nagy mértékben csökkent.

Egyik-másik vezetőjüket a szövetséges államok hatóságai fizikai erővel távolítottak el. Másokat, mint például a „The Order", az „Aryan Nations" és a „The Covenant, the Sword, the Arm of the Lord" kulcsembereit jól dokumentálható bűnügyi tevékenységek — gyilkosság, fosztogatás, zsinagógák felgyújtása - vádjával állítottak bíróság elé. Sokukat már elítéltek, mások a különböző szövetséges államok bíróságain várják tárgyalásuk megkezdését.

így tehát a különböző, gyűlöletet terjesztő csoportok, köztük olyan új hajtások, mint a „bórfejűek" ha visszafogottabban is, de folytatják tevékenységüket az Egyesült Államok különböző részein. Mozgalmuk potenciális veszélyt jelent a: omerikoi demokráciára, mert sikeresen aknázhatják ki az időről időre felbukkanó társadalmi és gazdasági problémákat és a nemzetközi válságokat.

Az 1980-as évek elején például a mezőgazdasági válságból igyekeztek tőkét kovácsolni. A tönkremenéssel küzdő farmerek figyelmét megpróbálták a helyzetüket okozó valós gazdasági problémákról a bankárok és ipari nagytőkések, azoz a zsidók kártékony pénzügyi befolyására terelni. Az 1983-ban alapított Populist Party (Néppárt) az első olyan háború utáni politikai mozgalom, melynek alapját a fajelmélet, idegengyűlölet és vallási bigottság képezi. A fentieken kívül számos olyan politikai szervezet is létezik, melyek úgy igyekeznek eredeti célkitűzéseiket véka alá rejteni, hogy az olyan jelentős kérdésekben, mint például a kábítószer-fogyasztás vagy az AIDS, a hagyományos konzervatív álláspontot vallókhoz csatlakoznak. Közülük c potenciálison legveszedelmesebb szervezetek talán azok, amelyek Lyndon LaRouche hálózatával vannak kapcsolatbon. Ide tartozik a National Caucus of Labor Committees (Munkaügyi Bizottságok Országos Pártcsoportja), a National Democratic Policy Committee (Demokratikus Politika Országos Bizottsága) és o Lafayette Academy for the Arts and Sciences (Művészetek és Tudományok Lafayette Akadémiája).“

Céljoik elérése érdekében a fenti amerikai csoportok és politikai mozgalmak szoros együttműködést tartanak fenn kanadai és nyugat-európai társaikkal.

fl A A nyuoot-euróoai orsráqok közül oz Ausztrióbon. Bel* aiumbon, Dónióbori, HoMandiábon, Irorwóqbon, Lutemhuroban. Norvéaic non, Portuanlióbon, Soonyolorszóqbnn r< Svájcban működő revizionisták támoqotásot élvező szélsőiobboldall szervezetek üqyében lásd: Andrew Bell. Aaninst Racism and Fascism in Europe íHorc oz európai faiűldövés é< fasizmus ellen). Brüsszel: Az Európa Porlofr>»nt . Szocialista Csoportjának kiodóso. 1986. október, 44-47. o.

m A revizionista” könyvek is pomfletek biblioqrófiójól |ö,d- s J Roth. ..Mnkinq ihc Denial ol tbc Holocausté r-inse in law" <A Holocaust looodósonok V-nti kezelése). London: .Institute ol lew.sh Mloirt. 1982. március, 10—12. o.

11 Eredetileg 1976 májusában jelent meg Angliában, a Hiitorical Review Press ol Surrey gondozásában. Azóta számos új kiadása és fordítása látott napvilágot, és a Holocaustot tagadók legfőbb, a ,,lényeget tartalmaid" kútfőjévé vált.

1- Az első, alapító közgyűlésre a Los Angeles-I Northrup Egyetemen került sor 1979. augusztus 31. és szeptember 2. között. A második közgyűlést a kaliforniai Claremont Po« noma College-ban tartották 1980. augusztus 1. és 3. között. Miután ozonbon az IHR valódi céljai lelepleződtek, o szervezőknek az egyetemektől független létesítményeket kellett bérelniök szokásos évi összejöveteleikhez.

13 A kortárs szerzők revizionista irományain ki»ül az IHR Noontide , Press elnevezésű kiadója a Cion bölcseinek jegyzőkönyve című kiodványt is terjeszti. Ezt a vadul antiszemita koholmányt az orosz cár titkosrendőrsége állította össze, és a Harmadik Birodalom vezetői is óllondó hivatkozási alapul használták.

11 Tömör életrajzi összefoglalójukat lásd: Holocaust ,.RevisionismA Deniol ol History. An Update (Holocaust ,,revizionizmus1': A történelem tagadása. Bővített kiodás). New York: Anti-Defamation League of B'nol B'rith, 1986,

9-10. o.

15 7he Hole Movement Today: A Chronicle ol Violence and Disarray (A gyűlölet mozgalma manapság. Ax érászok és a zűrzavar krónikája). New York: Anti-Defamatlon Leogue of B'nai B’rith, 1987, 5. o. A különböző Klonmozgalmakról és vezetőikről szóló részletek ügyében, lásd i. m., 4—9. o.

16 A különböző keresztény identitású-csoportokról szóló részleteket lásd /. m., 9—15. o.

17 A neonáci csoportokról szóló részletüket lásd »• rn., 15-18. o.

18 A? Favesült Államokban működő különböző szélsőjobboldaliok és eqvéb szélsősénes nézeteket honaoztotó személyiséaekről Jól dokumentált áttekintést ad: Extremism on the Riaht. A Handbook (A lobboldali szélsőséqesséq. Kérikönvvl. New York: Anti-Defamation Leoque o* B'nol B'rith. 1988. 200 o., és Jomes Coates. Armed and Dangerous. The Rise ol the Survivalist Riaht fFeqvvere von és veszélyes. A túlélésre »nr^kvő iobboldol keletkezése). New York: Hill and Wong. 1987, 194 o.

(Folytatása következik)