Newyorki Figyelő, 1992 (17. évfolyam, 3-12. szám)

1992-03-20 / 3. szám

1992 március 20. NEWYORKI FIGYELŐ 5 A MÚLT KÍSÉRTÉSE RANDOLPH L. BRAHAM A történelmi revizionizmus és az új jobboldal Mi a neonáci revizionisták célja? A már emlí­tett főcél, a Holocaust és Izrael állam létjogo­sultságának tagadása mellett a revizionisták és szélsőjobboldali elvbarátaik közös törekvése, hogy: — megvessék a neonáci ideológia és mozgalom rehabilitálásának illetve megújhodásának az alapiát: — úiroíriák a náci-korszak (1933— 1945) törté­nelmét. iaazolják a nácizmust és a fasizmust, felmentsék mozaalmaikat minden vád alól, s hogy a háború kitöréséért és következményei­ért a felelősséget átruházzák a Szövetsége­sekre és a zsidókra: — helyreállítsák a Harmadik Birodalom és ve­­' zetőinek legitimitását; — fölkészítsék a fehér faj felsőbbrendűségét hir­detők mozgolmát az úgynevezett nem árja népek elleni harcra; — tovább szítsák oz antiszemitizmus tüzét és megfosszák a zsidó közösséget történelmi emlékezetétől. A szabad világ jobboldali szélsőségesei első­sorban azokban a fiatalokban akarják felkelteni nézeteik iránt az érdeklődést, akik koruknál fog­va szinte semmilyen ismerettel nem rendelkeznek a Holocaustról. A jobboldali szélsőségesek látha­tóan fokozzák a zsidók elleni támadásaikat min­den olyan esemény után, amely a zsidóságot - vagy a Holocaustot - az érdeklődés középpontjá­ba emeli. Ilyen esemény volt például az 1956-os szinai hadjárat, az 1967-es hotnapos háború, s oz 1973-as háború, mely új, pozitiv képet festett az izraeli zsidóságról, a zsidó hősiességről. Ilyen hotással volt a Holocaust című televíziós sorozat, amelyet világszerte sok helyen vetítettek. Ez a film Auschwitz trivilizólósa ellenére közel vitte és átélhetővé tette az európai zsidóság katasztrófá­ját a háború után születettek nemzedéke számá­ra is. Minden egyes ilyen és ehhez hasonló ese­mény ürügyül szolgált a történelmi revizionisták zsidóellenes propagandahadjórota újabb és újabb lavinájának elindításához. Bár a történelmi revizionistákat a szabad világ legtöbb részén - még Ausztráliában és Japánban is - megtaláljuk, fő területük mégiscsak az Egye­sült Államok, Kanada, és Nyugat-Európa, ahol jól szervezett ultra-jobboldali pártokra és mozgalmak­ra támaszkodhatnak, melyek igyekeznek kiaknáz­ni országaik faji, aazdasógi és a nem-árja emig­ráció okozta problémáit.’ AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK a második világháború irtáni évektől a neonáci irodalom legfontosabb kia­dói és terjesztői központiévá nőtte ki maaót. A faj­üldöző és az árja felsóbbrendűséaet valló szerve­retek iól kiépített hálózattal rendelkeznek és oz pnvesült Államok Alkotmányának 1-es számú mó­dosító rendelkezését kihasználva a történelmi re­vizionisták egyike-rnásika igen tiszteletreméltó fel­sőoktatási intézmények munkatársaiként tévé­­kenvkedik. Aktivitásuk különösen a hatnopos hó­­horú után vált feltűnővé. Kiadványaik stílusa, tör­ténelmi meaközeütésük módszere különböző. Né­melyik. például A hatmillió mítosza durván pro­­naaandiszlikus ielleaű, mások kifinomultabb, tu­­dománvos külsőt kölcsönöznek mondanivalójuk­hoz.” Ez utóbbiak egyik talán leghatásosabb ki­adványa Arthur Butznak, a Northwestern Univer­sity elektromérnök-tanárának a könyve, a The Hoax of the Twentieth Century (A huszadik szá­zad koholmánya).“ Butz Írása legalább olyan sze­mérmetlenül eltorzítja a tényeket, mint a többi hasonló írás, romboló hatása azonban potenciáli­san sokkal nagyobb, mert tanait tudományos köntösbe igyekszik öltöztetni. A be nem avatottak számára tárgyilagosnak, ésszerűnek, akár meg­győzőnek is hathat. Nem ért egyet a ,,megsemmi­sítők" („exterminationists”, e kifejezést a „revizi­onisták" azoknak a szakértőknek a jellemzésére használják, akik a Holocaustot tanulmányozzák), által felhozott érvekkel, sőt számos revizionista társával sem, müvéhez lábjegyzeteket, bibliográ­fiai utalásokat is csatol. A Holocaustot tagadók mozgalma 1979-ben ka­pott nagyobb lendületet, amikor Willis A. és Eli­zabeth Cartonak, a Washingtonban működő, erő­teljesen antiszemita Liberty Lobby érdekcsoport két vezetőiének támogatásával Torrance városá­ban (Kclifornia) megalakult az Institute of Histo­rical Review (IHR - Intézet a Történelem Felül­vizsgálatára) nevű „tudományos szervezet . Az IHR móonesként vonzza a történelmi revizionistá­kat a világ különböző orszóaaiból. A szervezet kvá7Í-tudományos ielleaű működést feit ki. éven­te közavűlést tart,” antiszemita. Holocaust-taaadó. Izrael-ellenes könyveket, pamfle'teket ad k- és terieszt.” hana- és videokazettákat árusít, és köz­zétesz két kérkedő, naavhanaú oncolnvelvű ío- Ivóiratat. o Journal of ’Historical Review-' (Törté­nelmi Fetülvizsaálat Folyóirata) és az IHR News­­lelter-t (IHR Újság). Az IHR „tudományos" munkáját az Editorial Ad­visory Committee (Kiadói Tanácsadó Bizottsáa) irnnvitia. amelyhez jelentősebb tudományos hitel­lel rendelkező tudósok, akadémikusok is tartoz­nak. és ez már megtévesztett — és ma is megté­veszt _ néiióny elismert, liberális akadémikust. 1979 óta a testületnek a következő taaioi voltak; John Renne», eay ausztráliai Holocoust-tonnrlő. Arthur Butz. Robert Faurisson. a franciaországi Ivoni eovetem modern irodalomtörténet; tanszékének eavkori magántanára, Díetlieb Felderer. német származású svéd állampolgár, aki Anna Frank ngnlólának hamisítását igyekszik bizonyítani. r.r. Martin A. Larson, dr. lames J. Martin, a Liberty Lobby aktivistái, d-. Walter Beve'-nooi Allende köznazdósz professzor és a The Spotlight (Reflek­­torfénvl. a Liberty Lobby kiodványánok arnentinai tudósítója, dr. Georqe Ashlev, eavkori kaliforniai gimnáziumi tanár, dr. Wilhelm Btöglich, nyugal­mazott nyugatnémet bíró. a Der Auschwitz Mythus (Az auschwitzi mítosz) szerzője, és Revilo P. Oli­ver, az University of lllionois egyetem klasszika­­filológia tanára." Az IHR a neonáci. Holocaust-togadó irodalom 'kiadásának és terjesztésének fő központja lett. és szorosan együttműködik több fajüldöző, az árja faj felsőbbrendűségét hirdető amerikai csoporttal. Bár ezek együttes taglétszáma igen csekély, kü­lönböző csoportosulásaik szinte minden egyes amerikai államban fellelhetőek. Az Egyesült Álla­mok konzervatívabb déli és nyugati területein a legaktívabbak. Alapcéljuk azonos: az árják és keresztények, vagyis a fehérek uralmának megte­remtése. E csoportok előtörténete és szervezeti fölépítése igen eltérő képet mutat. A klán szer­vezetektől a neonáci és az ún., Christian Identity (Keresztény Azonosság) csoportokig igen széles skálán mozognak. A klancsoportok - ide számít va a három országos méretekben működő szerve­zetet: a The United Klans of America (Amerika Egyesült Klánjai). The Invisible Empire, Knights of the Ku Klux Klan (a Láthatatlan Birodalom, a Ku Klux Klan Lovagjai), és a The Knights of the Ku Klux Klan (a Ku Klux Klan Lovagjai) — együttes taglétszáma 1987-ben 5000 fő volt. Bár a klán­csoportok elsősorban a négerek ellen folytatják dühödt hadjáratukat s várják türelmetlenül, hogy visszaforgathassák a történelem kerekét, ugyan­akkor fontos szerepet játszanok a zsidók elleni szélsőjobboldali kampányban is.” , A Christian Identity mozgalom a fajelmélet iránt a legfanatikusabban elkötelezetteket foglalja ma­ci ban. A teológiai igazságszolgáltatás reményé­be vetett hitükhöz párosul faji és vallási bigottsó­­púk. A mozgalom legaktívabb magja az Aryan Na­tions (Árja Nemzetek) elnevezésű csoport, amely oz Eszak-ldaho-i székhelyű Church of Jesus Christ Christiannal a Keresztény Jézus Krisztus Temploma) áll szoros kapcsolatban. Az Identity-csoportok, mint például a The Covenant, the Sword, the Arm of the Lord (Az Úr Szövetsége, Kardja és Fegyve­re), a Posse Comitatus és a The Order (a Rend) képviselik a mozgalom legharciasabb ágát. 1984- ben az Order hadat üzent az Egyesült Államok kormányának, melyet sajátos logikájuktól vezettet­ve Zionist Occupation Government-nek (Cionista Megszálló Kormány) minősítettek.” A jelenleg létező és alapvetően kis taglétszámú neonáci csoportok eredetüket az American Nazi Party (Amerikai Náci Párt)-tói származtatják, me­lyet Lincoln Rockwell alapított 1958-ban. A Rock­well elleni merénylet után (egyik híve gyilkolta meg 1967-ben) a neonácik irányítását a mozga­lom két alvezére, Matt Koehl és William Price vet­te át. A neonáci csoportok különösen a balolda­liak, a négerek és főleg a zsidók ellen acsarkodó irodalom kiadásában és terjesztésében aktívak. A zsidóellenes propaganda-kiadványok fő támogató­ja a NSDAP-AO, vagy a National Sozialistische Deutsche Arbeiter Partei—Ausland Organization (Nemzeti Szocialista Német Munkáspárt—Külföldi Szervezete), melynek vezetője Gary Rex (Gerhard) Lauck nevű chicagói lakos." A gyűlöletet hirdető klán, a Christian Identity, a neonáci és szélsőjobboldali igen vegyes csopor­tok,' nagy számuk ellenére lényegében gyengék, és nem jelentenek tényleges veszélyt az amerikai demokráciára nézve. Erejük és befolyásuk az 1980- as évek során az Egyesült Államok Igazságügyi Minisztériumának hatékony intézkedései következ­tében nagy mértékben csökkent. Egyik-másik vezetőjüket a szövetséges államok hatóságai fizikai erővel távolítottak el. Másokat, mint például a „The Order", az „Aryan Nations" és a „The Covenant, the Sword, the Arm of the Lord" kulcsembereit jól dokumentálható bűnügyi tevékenységek — gyilkosság, fosztogatás, zsinagó­gák felgyújtása - vádjával állítottak bíróság elé. Sokukat már elítéltek, mások a különböző szö­vetséges államok bíróságain várják tárgyalásuk megkezdését. így tehát a különböző, gyűlöletet terjesztő cso­portok, köztük olyan új hajtások, mint a „bórfe­­jűek" ha visszafogottabban is, de folytatják tevé­kenységüket az Egyesült Államok különböző ré­szein. Mozgalmuk potenciális veszélyt jelent a: omerikoi demokráciára, mert sikeresen aknázhat­ják ki az időről időre felbukkanó társadalmi és gazdasági problémákat és a nemzetközi válságo­kat. Az 1980-as évek elején például a mezőgazda­sági válságból igyekeztek tőkét kovácsolni. A tönkremenéssel küzdő farmerek figyelmét megpró­bálták a helyzetüket okozó valós gazdasági prob­lémákról a bankárok és ipari nagytőkések, azoz a zsidók kártékony pénzügyi befolyására terelni. Az 1983-ban alapított Populist Party (Néppárt) az első olyan háború utáni politikai mozgalom, melynek alapját a fajelmélet, idegengyűlölet és vallási bigottság képezi. A fentieken kívül szá­mos olyan politikai szervezet is létezik, melyek úgy igyekeznek eredeti célkitűzéseiket véka alá rejte­ni, hogy az olyan jelentős kérdésekben, mint pél­dául a kábítószer-fogyasztás vagy az AIDS, a ha­gyományos konzervatív álláspontot vallókhoz csat­lakoznak. Közülük c potenciálison legveszedelme­sebb szervezetek talán azok, amelyek Lyndon LaRouche hálózatával vannak kapcsolatbon. Ide tartozik a National Caucus of Labor Committees (Munkaügyi Bizottságok Országos Pártcsoportja), a National Democratic Policy Committee (Demok­ratikus Politika Országos Bizottsága) és o Lafa­yette Academy for the Arts and Sciences (Művé­szetek és Tudományok Lafayette Akadémiája).“ Céljoik elérése érdekében a fenti amerikai cso­portok és politikai mozgalmak szoros együttműkö­dést tartanak fenn kanadai és nyugat-európai tár­saikkal. fl A A nyuoot-euróoai orsráqok közül oz Ausztrióbon. Bel* aiumbon, Dónióbori, HoMandiábon, Irorwóqbon, Lutem­­huroban. Norvéaic non, Portuanlióbon, Soonyolorszóqbnn r< Svájcban működő revizionisták támoqotásot élvező szél­­sőiobboldall szervezetek üqyében lásd: Andrew Bell. Aaninst Racism and Fascism in Europe íHorc oz európai faiűldövés é< fasizmus ellen). Brüsszel: Az Európa Porlo­­fr>»nt . Szocialista Csoportjának kiodóso. 1986. október, 44-47. o. m A revizionista” könyvek is pomfletek biblioqrófiójól |ö,d- s J Roth. ..Mnkinq ihc Denial ol tbc Holocausté r-inse in law" <A Holocaust looodósonok V-nti kezelése). London: .Institute ol lew.sh Mloirt. 1982. március, 10—12. o. 11 Eredetileg 1976 májusában jelent meg Angliában, a Hiitorical Review Press ol Surrey gondozásában. Azóta számos új kiadása és fordítása látott napvilágot, és a Holocaustot tagadók legfőbb, a ,,lényeget tartalmaid" kútfőjévé vált. 1- Az első, alapító közgyűlésre a Los Angeles-I Northrup Egyetemen került sor 1979. augusztus 31. és szeptember 2. között. A második közgyűlést a kaliforniai Claremont Po« noma College-ban tartották 1980. augusztus 1. és 3. kö­zött. Miután ozonbon az IHR valódi céljai lelepleződtek, o szervezőknek az egyetemektől független létesítményeket kellett bérelniök szokásos évi összejöveteleikhez. 13 A kortárs szerzők revizionista irományain ki»ül az IHR Noontide , Press elnevezésű kiadója a Cion bölcseinek jegyzőkönyve című kiodványt is terjeszti. Ezt a vadul anti­szemita koholmányt az orosz cár titkosrendőrsége állította össze, és a Harmadik Birodalom vezetői is óllondó hivat­kozási alapul használták. 11 Tömör életrajzi összefoglalójukat lásd: Holocaust ,.Revi­sionismA Deniol ol History. An Update (Holocaust ,,revizionizmus1': A történelem tagadása. Bővített kiodás). New York: Anti-Defamation League of B'nol B'rith, 1986, 9-10. o. 15 7he Hole Movement Today: A Chronicle ol Violence and Disarray (A gyűlölet mozgalma manapság. Ax érá­szok és a zűrzavar krónikája). New York: Anti-Defamatlon Leogue of B'nai B’rith, 1987, 5. o. A különböző Klon­­mozgalmakról és vezetőikről szóló részletek ügyében, lásd i. m., 4—9. o. 16 A különböző keresztény identitású-csoportokról szóló rész­leteket lásd /. m., 9—15. o. 17 A neonáci csoportokról szóló részletüket lásd »• rn., 15-18. o. 18 A? Favesült Államokban működő különböző szélsőjobb­­oldaliok és eqvéb szélsősénes nézeteket honaoztotó sze­­mélyiséaekről Jól dokumentált áttekintést ad: Extremism on the Riaht. A Handbook (A lobboldali szélsőséqesséq. Kérikönvvl. New York: Anti-Defamation Leoque o* B'nol B'rith. 1988. 200 o., és Jomes Coates. Armed and Dange­rous. The Rise ol the Survivalist Riaht fFeqvvere von és veszélyes. A túlélésre »nr^kvő iobboldol keletkezése). New York: Hill and Wong. 1987, 194 o. (Folytatása következik)

Next

/
Thumbnails
Contents