Newyorki Figyelő, 1992 (17. évfolyam, 3-12. szám)
1992-05-07 / 4. szám
1 1992 május 7. NEWYORKI FIGYELŐ A MULT KÍSÉRTÉSE RANDOLPH L. BRAHAM A történelmi revizionizmus és az új jobboldal A KANADAI történelmi revizionizmus az elmúlt két évtized során szorosan egybefonódott a torontói nácibarát, cionista-ellenes, Holocoust-togadó Ernst Zundel tevékenységével.1’ Zundel neonáci elveihez és „nevelő tevékenységének" (5 megnyilvánulási lehetőségéhez, Hitlert és a Harmadik Birodalmat dicsőítő írásaihoz a „Samizdat Publishers Ltd.“ szolgált eszközül egészen 1978-ig, amikor eqy kanadai rádióriporter leleplezte. Zundel Ernst Christof álnéven publikálta a The Hitler We Loved and Why (Hitler, akit és amiért szerettünk) című írását amelyben, azt írja a Führerről, hogy „...szerény, alázatos, elkötelezett megváltó volt.., még ma is szeretjük őt". Antiszemita nézeteinek és gyűlöletet keltő írásainak egyéb szócsövei közé tartozott a German—Jewish Historical Commission (Német—Zsidó Történelmi Bizottság) és a Concerned Parents of German Descent (Német Származású Aqgódó Szülők). i981-ben a nyugatnémet hatóságok leleplezték Zundelt, oki betiltott náci propagandaanyaqokat terjesztett.” Négy évvel később vádat emeltek ellene, mert megszegte a kanadai büntetólörvénvkönw ..hamis hírek terjesztése" ügyében rendelkező cikkelyét, amely tiltja olyan, az igazságnak meg nem felelő információk terjesztését, amelv»k alkalmasak a „közérdek megsértésére vaay a köz. vélemény félrevezetésére”. Zundelt a bíróság bűnösnek találta, többek közt a Did Six Million Really Die? (Valóban meghalt-e hatmillió?) című „revizionista" pamfletje terjesztéséért. Tizenöt hónap börtönbüntetésre és Kanadából való kiutasításra ítélték. Zundel tárgyalása, akárcsak a néhány héttel később James Keegstra, az olbertai Eckville középiskolai tanóra ellen folytatott tárgyalás’1 komoly aggodalmat keltett Kanada zsidó közösségeiben és polgárjogi csoportjai körében, mert úgy vélték, hogy Zundel — függetlenül attól, hogy megnyeri vagy elveszti a pert — csak nyerhet a jogi összecsapásból. Attól féltek, hogy Zundel és a többi revizionista ily módon platformhoz jut ördögi nézeteik terjesztéséhez és élni is fognak a kínálkozó lehetőséggel. Esetleges felmentésüket pedig akár aljas nézeteik igazolásaként is értelmezhetik.r Az ügy 1971-ben került újra előtérbe, amikor az ontariói Feljebbviteli Bíróság technikai, ügyviteli alapon megsemmisítette a Zundel elleni ítéletet.” A kerületi áliamügyész azonban ezt a döntést meafellebbezte. A polgárjogi aktivisták ismét aggodalmukat fejezték ki amiatt, hogy az új tárgyalás megint lehetőséget nyújt Zundelnek viszszataszító nézeteinek kifejtéséhez. Zundel második pere 1988. február eleién kezdődött Torontóban, Ron Thamas bíró elnökletével aki — már a tárqyalás eleién — ún. „bírósági észrevételt" („judicial notice") tett, melyben a Holocaustot mint történelmi tényt ismerte el. A bíró hangsúlyozta, hoqy „értelmes emberek nem kérdóielezhetik meg, hogy a második világháború olatt Európában a zsidókat tömegesen legyilkolták és megsemmisítették”. A második tárgyaláson azzal vádolták Zundelt, hogy „szándékosan terjesztett olyan hamis történeteket, amelyekről tudta. hoav nem felelnek meg a valóságnak, s ame- Ivek alkalmasak arra. hogy félreértésre adjanak okot és meqsértsék a közérdeket". A zsidó vezetők naay meanyuqvására Zundelt 1988. május 11- én ismét bűnösnek találták, és kilenc hónapi börtönbüntetésre ítélték. Az ügy ezzel persze nem zárult le s feltehetően méq sokáig el foq húzódni, mert Zundel minden valószínűség szerint megint fellebbezni fog. Zundel támogatói elsősorban a szélsőjobboldalból, különböző fasiszta beállítottságú '-"vándorló szervezetek, neonácik és a fehérek Íe:s5bbrendűséqét hirdető, gyűlölet fűtötte kanadai csoportok köreiből toborzódnak. Mindezek — úgy tűnik együttműködnek amerikai testvérszervezeteikkel. Míg a különféle csoportok sejtjei Kanada szinte minden részén megtalálhatóak, a főbb egységek központja Alberta. Itt található többek közöt; a The Church of Jesus Christ Christian Aryan Notions of Canada (Jézus Krisztus Keresztény Árja Nemzeteinek Egyháza) elnevezésű szervezet is, melynek vezetője Tery Long, a kanadoi Conservative Party (Konzervatív Párt) egykori tagja. A NYUGAT-EURÓPAI történelmi revizionisták és támogatóik szoros kapcsolatot tartanak fenn amerikai társaikkal. A nyugat-európai revizionisták politikailag meglehetősen aktívak. mivel ideológiai szövetségeseik - az „új jobboldali” intellektuelek — révén bizalmas kapcsolatban állnak a legkülönbözőbb szélsójobboldoli pártokkal és mozgalmakkal. Ebben a politikai kötelékben nemcsak a zsidók elleni harc szerepel a napirenden, hanem minden más „idegen", vagyis „nem árja” bevándorló csoporttal szemben is fellépnek. A politikai kapcsolat különösen hangsúlyozott szerepet kap Franciaországban, Angliában és Nyugat-Németországban, ahol viszonylag nagyszámú észak-afrikai, indioi-pakisz-III. tani, karib-tengeri, és törökországi bevándorló, illetve vendégmunkás él. Olaszországban. ahol aránylag kisszámú emigráns él, főleg a társadalmi-gazdasági elégedetlenség tüzeli az új jobboldalt. A sovinszta tartalmú nacionalizmussal, kommunistaellenességgcl, antiszemitizmussal, valamint a fajtisztaság eszméjével felfegy1 erkezve ez egykori fasiszták és neonácik főleg a fiatalokban, a demokráciákból kiábrándult rétegekben akarnak elégedetlenséget kelteni, bűnbakként használva a zsidókat és a nem árja emigránsokat.’* A bevándorlókat vádolják a legtöbb társadalmi baj - munkanélküliség, bűnözés, kábítószer-fogyasztás - terjedése miatt, és czzal hogy „elkorcsosítják” a befogadó árja közösséget. A szélsőjobboldaliak támadása főleg a zsidók ellen irányul. A hagyományos náci vádaskodás — miszerint a zsidók összeesküvést szőnek a világuralom megszerzésére mind a kapitalizmus, mind a kommunizmus manipulálásán keresztül — manapság uj, sokkol időszerűbb távlatot nyert. A neonácik kampányukban a zsidókat teszik felelőssé a nem árja emigránsok nyugat-európai jelenlétéért és minden, velük kapcsolatos „ördögi" jelenségért. Azzal vádolják a zsidókat, hogy o bevándorlókat felhasználva világuralomra törnek és céljukat a nyugati civilizáció faji alapjainak lerombolásával, illetve fajkeveredéssel kívánják elérni. Sok olyan szélsőjobboldali politikust, okit erősen foglalkoztat a zsidó összeesküvés eszméje, a politikai szükségszerűség gyakran arra késztet, liogy álcázza élesen antiszemita álláspontját. Különösen azokra igaz ez, akik a kezükben tartják a politikai pártok kormányrúdját, és növelni akarják választóik körét. Szélsőbaloldali ellenfeleikkel vetélkedve körültekintően leplezik heves antiszemitizmusukat, rejtjeles utalásokat használva a „kozmopolita elemekre" vagy a „cionista hatásra".“ Kihasználva a munkanélküliség és a társadalmi nyugtalanság okozta feszült helyzetet, néhány nyugat-európai szélsőjobboldali szervezet figyelemreméltó népszerűségre tett szert az utóbbi években. Közülük azonban csupán egy, Jean-Marie Le Pen Front National (Nemzeti Front) pártja volt képes ezt a népszerűséget, ha csak ideiglenesen is, valós politikai hatalomra váltani. Angol megfelelője viszont veszített erejéből az 1979. május 3-i választásokon.“.. Mindazonáltal a British National Front (Brit Nemzeti Front), szövetkezve a többi szélsőjobboldali és neonáci csoporttal — mint például a National Party (Nemzeti Párt), Democratic Nationalist Party (Demokratikus Nacionalista Párt) British Movement (Brit Mozgalom), Action Party (Akció Párt) és a League of St. George (Szent György Ligája) egyesülésekkel — potenciálison veszélyeztetheti az angol demokráciát. Nyugat-Németország és Olaszország nagyobb szélsőjobboldali pórtjoi, a német Nationaldemokratische Parte; Deutschlands (Németország Nemzeti Demokrata Pártja) és az olasz Movimento Soziale Italiano (Olasz Szocialista Mozgalom), stagnálnak vagy inkább hanyatlónak.11 A neonácik, akárcsak hitlerista elődeik idegengyűlölő rasszizmust és antiszemitizmust hirdetnek azzal a céllal, hogy megingassák és végül megsemmisítsék a nyugati demokráciákat, s helyettük a háború előttihez hasonló fasiszta rendszereket létesítsenek. Kíméletlen kampányt folytatnak a demokráciák ellen, elítélik a kommunisták, zsid?k és egyéb, fajilag „alábbvoló", idegen elemek irunt mutatott türelmességük miott. A demokráciák állítólagos gyöngeségeit szembeállítják a politikai, faji kulturális szempontból homogén államok fennen hangoztatott állítólagos erényeivel, és olyan taktikát alkalmaznak, amely a fasiszta diktotúra működéséhez alkalmas légkör megteremtését szolgálja. Azok a nyugat-európai jobboldali és szélsőjobboldali pártok, amelyek némiképp megvetették a lábukat o politikai élet színterén, leplezni próbálják ideológiai szempontból meghatározott végső céljaikat. Platformjukat és politikai tevékenységüket úgy irányítják, hogy minél nagyobb szavazó tömeg számára váljanak elfogad.latóvá. A kemény vonalat képviselő neonáci oktivisták azonban lenézik az efféle demokratikus jellegű politikai taktikázást, és nem vonakodnak erőszakos, a parlamentáris szabályokat semmibevevő eszközök alkalmazásától sem céljaik elérése érdekében. Ezek az aktivisták — úgy tűnik — törekvéseiket a New European Order (Új Európai Rend) nevű szervezeten keresztül hangolják össze. Ez a háború után alakult nemzetközi neonáci szervezet a svájci Lausanne-ban működik.” Ugyancsak kapcsolatot tartanak fenn a Notre Europe (A mi Európánk) szervezettel, amely a Foisceaux Nationalstes Européens — FNE (Európai Fasiszta Nacionalisták) szervezet sajtóorgánuma, továbbá a National Review-vel (Nemzeti Szemle), amely az angol League of St. George sajtószerve.” A szélsőjobboldal aktivistái a nyolcvanas évek elején kerültek reflektorfénybe, amikor számos gyilkos terrorista akciót hajtottak végre, szinte versenyezve szélsőjobboldali ellenlábasaikkal. A szélsőjobboldali csoportokat mozgósító és legitimáló ideológiát az „új jobboldal" értelmiségi körével összhanqban működő történelmi revizionisták igyekeznek biztosítani. Közös céljuk a nemzeti szocializmus rehabilitósa és egy olyan intellektuális légkör megteremtése Európában, amely biztosítaná a fehérek felsőbbségét hirdetők uralmát. FRANCIAORSZÁGBAN Paul Rassinier 1967-ben bekövetkezett halálát követően a „francia iskola" élére Robert Faurisson, a lyoni egyetem egykori irodalomtanára került. Faurisson, a párizsi Le Monde 1978. december 28-i számában megjelent cikkével - „La question des chambres a gas ou la rumeur d'Auschwitz" (A gázkamrák kérdése avagy az auschwitzi híresztelés) — című cikkével került a Holocaust-tagadók közé. Cikkében hangsúlyozta, hogy „...sem Auschwitzban, sem másutt a háborús Európában nem léteztek gázkamrák", Faurisson gyakran publikál Holocausttagadó cikkeket. Revizionista gyűlések igen keresett szónokává vált és nagyrabecsült „szakértő -ként lép fel a Harmadik Birodalmat tisztára mosni kivánók pereiben. A nyolcvanas évek elején ó maga is számos per vádlottja volt, a francia rádióban és kiadványokban a gázkamrák kérdésében obszcenitásnak minősülő kijelentései miatt.“ 19 A k^renVedelml nyomtotvónvolc tervezésével és fénykéoezéssel faqlollcozó Zundel 1957-ben. 1B oszlendós koróbon vándorolt be Nyugat-Neinetor szögből Kanadába. 20 Zundel Nvuqot-Néinetorszógon kívül 41 más országba exportálta Holocaust-tagadó, nácibarát kiadványait. 21 Keoqstratot 1984 januárjában hivatásához méltatlan viselkedése miatt elbocsátották. Az ezt megelőző^ 12 esztendőben azonbon zavartalanul mérgezte hallgatóit történelemszernleletével, omelynek fő tieme az volt, hogy mindent a zsidók állítólagos összeesküvésére vezetett vissza. A kanadai büntető törvénykönyvnok a gyűlölet hirdetésére vonatkozó 281/2-os cikkelye alapján emeltek vádat ellene és ítélték el. 22 1985-ös elítélése után Zundel a Ijvetkoző kijelentést tette: ,.A por 40 000 dolláromba került: ennyi munkától estem el. Ugyanakkor egymillió dollár értékű szolgálatot tett nekem, mert publicitást biztosított működésem számára. Nagyon is megérte. " 23 A büntető törvénykönyv 177. szakaszának fönntartása mellett — ennek alapján ítéltek el Zundelt — a Feljebbviteli bíróság azzal érvelt, hogy Zundeltól megtagadták a pártatlan esküdtszéket, és az alsóbb fokú bíróság bírója hibázott, amikor azt mondta az esküdteknek, hogy Zundel elítélhető, ha úgy ítélik meg, hogy nőm hitt őszintén saját kiadványaiban. 2-1 Nogy-Britanniábon például a neonáci Brltiih Movement (Brit Mozgalom) úgynevezett „ténymególiapítő tanulmányokat" (fact Finden) ad az Iskolás gyerekek kezébe. Ezekben tagadják, hogy o Holocaust valaha Is megtörtént. Hosonló cél érdekében dolgozik Svédországban D.etSieb Felderer, az ..Anne Frank’s Diary — A Hoax" (Anna Frank naplója — Hamisítvány. Torrance. Kalifornia: insfrtute lor Historical Review, 1979) szerzője, aki emellett antiszemita lapokat is kiad Bible Researcher (Bibliakutató). Jewish IInformation (Zsidó Tájékoztató) és Arab News (Arab Hírek) címekkel. 25 Mindezt jól illusztrál ja Jean-Morie Le Pen. a francia Front National (Nemzeti Front) vezetője állásoontio. Annak ellenére, hogy Le Pent négy ízben találták bűnösnek rágalmazó nyilatkozótól miatt, haraggal utasítja el azokat az állításokat, amelyek fajgyűlölettől, antiszemitizmussal vádolják. % A brit National Front (Nemzeti Front)-ra 191 267-en szavaztak, ez az összes leadott szavozatok 0.6 százalékát, illetve a szavazásra jogosultak 0.5 százalékát jelenti. 27 Az 1988-as választásokon Bader-Württemberg állomban, ahol nincsenek igazán súlyos gazdasági problémák,^ a Nemzeti Demokrácia Pártja Jelentős mértékben előretört. Eav másik szélsőjobboldali csooorttal. o reDublikánusokkal szövetségre lépve a Nemzeti Demokrácia Pártja a szavozotok 3.3 százalékát nyerte e\ Bár a szélsőjobboldali csoportoknak sehol sem sikerült megszerezniük az öt százalékot. amely a stuttgarti tartományi. Illetve nyuqolnémetországi törvényhozásban voló részvételükhöz szükséoes lenne, várotlan megerősödésük arra késztette Heinz Galinskit, o nyuqat-ncmetorszógl zsidó közösség elnökét, hoqy fiqyelmeztetést teqyen közzé: a szélsőjobboldal boden-württembergi választási teljesítménye máshol is megismétlődhet Nyugot-Németországban. 2S Az 1950-ben. a svédországi Malmöben létrejött European Social Movement (Európai Tórsadolml Mozqalom) utódaként a New European Order (Új Európai Rend) 1951-ben kezdte meg működését Guy Armandruz vezetésével. Armondruz svájci állompolgár, az SS tiszteletbeli tagja,' a Dél-Amcrikóba szökött egykori németek náci hálózatai közötti kopcsolattortásában segédkezik. 29 A Liga maroknyi, de annál elszántabb követőjével Oswald Mosley páneurópai mozgalmának hagyományait folytatja. Kiváltképp fontos szerepet játszik o neonácik belgiumi Diksmuide-ban rendezett évenkénti összejövetelének megszervezésében. 30 A francia rádióban 1980. december 17-én egyebek között az alábbi nyilatkozatot tette: .........az állítólagos Holocaust és az állítólagos gőzkamrák ugyanazon történelmi hazugság részel. Ez egy gigantikus politikai és pénzügyi csalás alapját képezte, amelyből elsősorban a nemzetközi cionizmus és (Izrael állama I.űzött hasznot, s amelynek kárvallottja elsősorban a német és a palesztin nép lett." lan Barnes, ,,Revisionism and the Right" (Revizionizmus és a jobboldal). Contemporary Ailoirs Briefing (Kortársi ügyek Jelentése), London, 1932. január, 5. o. (Folytatása következik)
