Newyorki Figyelő, 1991 (16. évfolyam, 2-11. szám)

1991-11-21 / 11. szám

6 NEWYORKI FIGYELŐ 1991 november 21. GERÉB LÁSZLÓ: MAJDNEM KOMOLY KOMPROMISSZUMOS JAVASLAT A KÖZEL-KELETI KÉRDÉS MEGOLDÁSÁRA A világ és Izraelnek eddig leghűbb szövet­ségese, USA, azt kívánja, hogy Izrael adja le a megszállt területeket .Némi zsenge vita hallatszik arra vonatkozólag, hogy helyes-e a „megszállt" kifejezés, vagy sem. Magam részéről az a meggyő­ződésem, hogy a szavakon való lovaglás semmit sem segít a béke előmozdításában. Ebből kifolyó­lag, a kifejezés kérdésében hajlandó vagyok az el­ső kompromisszumra. Maradjon megszállt, csak talán bővítsük ki: honvédő háborúban megszállt területre. Mert az ugyebár lényeges különbség, hogy támadó ország rab ló hadjárata során szállja meg a másik ország területét, mint például azt a náci Németország tette, avagy a megtámadott or­szág győzi le támadóját, s - mintegy büntetésiil­­elveszi tőle területe egy részét. Miután ezt tisztáztuk, bejelentem második kompromisszumos javaslatomat: Izrael adja le a kívánt területeket egytől-egyik, vagyis a Nyugati Partot, Gázát, Golánt és Kelet-Jeruzsálemet, ha cserébe egykori támadói visszaadják az elesett iz­raeli katonák életét, akik azt haláluk védelmében áldozták fel. Mivel feltételezem, hogy ezen javaslatom süket fülekre fog találni, bejelentem harmadik ja­vaslatomat, de ezt már komolyan. Izrael adja oda Gázát palesztin állam létesítése céljából. Érdekes, hogy ez az egyetlen elfoglalt terület, amelyre senki sem tart igényt. Nyilvánvalóan azért,mert, múlt stratégiailag teljesen értéktelen terület, erről az egyről esetleg hajlandó Izrael tárgyalni. Nem hiszem ugyanis, hogy józanul gondolkodó ember komolyan gondolná, hogy Izrael le fogja adni azt a Golán Magaslatot, amelyről sziriai ágyúk húsz éven át lőtték az izraeli polgári lakosságot, s amelynek bevétele annyi véráldozatot követelt az izraeli haderőtől. Arról a tényről ugyancsak meg­feledkezik a világ, hogy miután a Golán gazdát cserélt, a sziriai oldalon soha nem volt kár ember­életben izraeli belövések következtében. A Nyu­gati Part arab kézre adása pedig Jeruzsálem végét jelentené a zsidóknak és részben a keresztények­nek is. Térjünk vissza a Gázához. Mi előnye szár­maznék Izraelnek — szerénytelen elképzelésünk szerint -, ha itt palesztin állam létesülne ? Izrael veszítene ugyan területet, de minden szempont­ból értéktelen területet. Ezzel szemben, ha az ún. palesztinok megkapnák annyira áhított államukat automatikusan annak polgáraivá válnának. Izrael válláról leesnék a gond, amelyet jelenlegi arab polgárainak babusgatása jelent, hiszen ezek meg­szűnnének izraeli állampolgárok lenni. Természe­tesen nem kívánjuk az Izraelben és a Nyugati Par­ton élő arabok kényszerű kitelepítését, mert ez súlyosan sértené az emberi jogokat. Lakhatnának tovább házaikban, de mint külföldi állampolgá­rok. Ez lényegesen megkönnyítené az izraeli rendőrség dolgát a rendbontókkal szemben, mi­vel külföldi rendbontó vagy bűnöző kiutasítása minden állam joga. Ekként Izraelben csak a béké­ben élni kívánó arabok maradnának. egyetlen bázis a térségben terjeszkedő szovjet imperializmus ellensúlyozására. Ha tehát Ameri­ka most ujjat húz Izraellel, azt a benyomást kelti, hogy az eddigi támogatás kizárólag a hidegháború érdekeit szolgálta, amely a Szovjetunió „fegyver­letételével" véget ért.Pedig azt hittük, hogy az Egyesült Államokat erkölcsi okok is vezetik Izra­­el-barát politikájában. Az elnök elfelejti, hogy az USA a második világháború idején - a többi ál­lammal egyetemben — csak igen-igen szórványo­san engedett be a náci pokolból menekülőket, elfelejti, hogy országa elmulasztotta az Ausch­witzba vezető vasútvonal, valamint a gázkamrák bombázását. Ez utóbbi bűnt az a tény sem eny­híti, hogy az angol légierő sem tett semmit a de­­portáció ily módon való megállítására. Az elnök úr azt is elfelejti, hogy jóllehet Izraelnek égető szüksége van a pénzre, de pénz nem csak Ameri­kában van. Sőt, itt egyre kevesebb van, hiszen az ország súlyos gazdasági problémákkal küzd. Ez­zel szemben az egyesült Németország gazdasági ütőképességétől az egész világ tart. Izrael támo­gatása - bizonyos német csoportok nemtetszése ellenére is - az ország érdeke annak bizonyításá­ra, hogy a bűntudat a megváltozott helyzetben is tovább él. Meg azután itt van Franciaország, amely soha nem takarta Amerika-ellenességét. Angliával egyetemben bizonyosan szívesen támo­gatná Izraelt, ha másért nem, hát üzleti érdekből: hogy kitúrja Amerikát, s legalább részben vissza­szerezze hajdan elvesztett érdekeit a térségben. Az elnök úr elfelejti, hogy a habzószájú kijelentések az új világrendről szépen hangzottak az iraki háború elsöprő sikerű kezdetekor, annak nevetséges és egyre nyilvánvalóbbá váló sikertelen vége az Egyesült Államok tekintélyét igencsak megcsorbította. Lehet, hogy az elnök úr nem marxista ala­pon tanulta a politika tudományát, de egyet azért bizonyosan tud. Tudományos törvénynek minősül az a jelenség, amely bizonyos körülmé­nyek között legalább kétszer megismétlődik. Ez a tétel érvényes a történelem- és politika tudomá­nyára is. Eddig még egyetlen ország sem állt meg a történelem kötélpályáján, amely a zsidó nép­pel vagy annak államával ellentétbe került. Utolsó javaslatom pedig az, hogy az Egye­­■ sült Államok a fentiek jegyében lépjen ki a kö­­zelkeleti konfliktusból. Ebben a kérdésben is haj­landó vagyok kompromisszumra: ne lépjen ki. ígérje meg Szíriának a Golánt, miután megígérte Mexikónak Új-Mexikot. Adja (adassa) vissza a Nyugati Partot nem tudom-kinek, miután vissza­adta az elfoglalt dél-kaliforniai területeket a tu­dom-kinek. Külön köszönöm Bush elnöknek, hogy el­ismerte a természetest: a zsidó nép államhoz való jogát. Ha ezt nem tette volna, megkértem volna, hogy adja vissza Amerikát az indiánoknak. * Leglényegesebb előnye lenne nevezett in­tézkedésnek, hogy Izrael gondtalanul területéhez csatolhatná az eddig csak „megszállva tartott" Nyugati Partot. Mint ismeretes, ez eddig azért nem történt meg, mert akkor a demokratikus Izraelnek kötelessége lenne az ittélő araboknak is teljes állampolgári jogokat, így választójogot is biztosítani. Ezzel annyira megugrana az amúgy is igen szapora válszatásra jogosult arab lakosság száma, hogy ez veszélyeztetné Izrael állam zsidó voltát. Hogyha pedig csak a zsidók kapnak válasz­tójogot, az a demokrácia végét jelentené az or­szágban. Maradt tehát a kényszermegoldás: a Nyugati Part nem vált hivatalosan Izrael részévé, hanem megszállt jordán területként került izra­eli közigazgatás alá. Amikor Husszein jordán király bejelentette lemondását a területről (nyil­ván a Jordániában élő palesztinek nyomására), zavargások törtek ki, amelyre a terület kétes stá­tusza adott táptalajt. Hogyha tehát Izrael a fent említett módon megszabadulna az ottélő arab lakosság iránti kötelezettségeitőf a Nyugati Part is Izrael Állam részévé válhatnék. Megszűnnék minden jogi vita Izrael telepítési politikáját illető­en, hiszen az az ország belügyeibe való beavatko­zás volna. Ami Bush elnöknek az utóbbi időben el­hangzott, ilyen irányú követeléseit illeti a hitel kérdésével összefüggésben, megállapíthatjuk,hogy AZ ELNÖK FELEDÉKENY. Elfelejti, hogy mit köszönhet Amerika Iz­raelnek az Irak elleni háborúban, valamint az el­múlt negyven év során, amikor Izrael volt az Kedves munkatársunk elekét azon elvünk fenntartásával közöljük, hogy a NEWYORKI FI­GYELŐ hasábjain bárki kifejtheti színvonalas, esetleg szerkesztőségünk álláspontjával szemben­álló nézetét Munkatársunknak Bush elnököt támadó álláspontjával nem értünk egyet és az Egyesült Államok elnökét távolról sem tartjuk Izrael Ál­lam „mumusr"-ának, hanem rendkívül nagy dip­lomatának. Csak arra figyelmeztetjük cikkíró barátunkat hogy a diplomáciában semmi sem íffiZ... ........................................................ Előfizetek a NEWYORKI FIGYELŐRE Egy évi előfizetés 30 dollár díját \ csekkben mellékelem T~ ( kérem számlázni ORVOSCSERE NAHARIYA ÉS KECSKEMÉT TESTVÉRVÁROSOKBAN A demokratikus fejlődés rögös útján mindjobban nyilvánvalóvá válik, hogy a bé­kés együttműködés, megértés és kiengesztelődés egyedül a kultúra összefogó alapján közelíthető és valósítható meg. Kiváló példa erre az a híranyag, ami Péter Ferenc bará­tunk és munkatársunk, a nahariyai Magyarul Beszélők Klubja elnökének jóvoltából jutott el szeikesztőségünkbe. Ismeretes, hogy Kecskemét és Nahariya között megállapodás létesült, amely sze­rint Magyarország és Izrael két városa testvérvárosnak minősítette egymást. A nahari­­yaiak Kec&eméten tett látogatásáról a NEWYORKI FIGYELŐ beszámolt. Most olyan újabb kölcsönös lépés történt, amely a legmagasabb körökig különleges figyelmet érde­mel.. Szemorvosok cseréje létesült, amelynek első szakaszában dr. Grósz Andor, a Re­pülő Orvosi Vizsgáló és Kutató Intézet főorvosa járt Nahariyán, ahol a kórház szemé­szeti osztályán a nap-mint-nap végzett szaruhártya és szemlencse beültetéseket tanul­mányozta. Tapasztalatai alapján meghívta izraeli kollégáit magyarországi látogatásra, hogy ott ilyen beültetéseket vele együtt végezzenek. Ez valósult meg dr. Úri Rehany, Nahariya kórháza szemészfőorvosának nemrégiben Kecskeméten történt tartózkodása során. A meghívott izraeli szemész-kiválóság Kecskeméten folytatott szakmunkájára a sajtó felfigyelt és terjedelmes híradásokban ismertették Rehany doktor működését. Bács-Kiskún megye napilapja, a Petőfi Népe első oldalon közli az izraeli vendégorvos képét és számol be a kecskeméti honvédkórházban végzett szürke hályog-műtétjéről. Az alábbiakban a Kecskeméti Napok interjúját közöljük a kitűnő izraeli orvossal. IZRAELI ORVOSOK A HONVÉDKÓRHÁZBAN Műszerekkel is segítik a műtétet Néhány napra Kecskemét vendége volt izraeli testvérvárosunk, Na­hariya kórházának szemész főorvo­sa, dr. Úri Rehany. A polgármesteri hivatalban tartott fogadáson be­szélgettünk vele. — Rehany úr, mi volt az önök lá­togatásának célja? — Nahariya és Kecskemét két éve kötöttek testvérvárosi szerződést egymással. E kapcsolat jegyében ér­keztünk most az önök városába, hogy viszonozzuk dr. Grósz Andor tavalyi látogatását. Utunk célja el­sősorban szakmai jellegű, hiszen több szemészeti műtétet hajtottunk végre Grósz doktor úr közreműkö­désével. A következő héten egy nem­zetközi szemészkonferencián veszünk részt Budapesten, ahol tapasztala­tainkat egyeztetjük a kollégákkal. — Már lapunk is beszámolt arról korábban, hogy Grósz dr. önöknél új műtéti technikát sajátított el, me­lyet szeretne itthon Kecskeméten is alkalmazni. A mostani operációk si­keresek voltak? — Igen, úgy tűnik sikeresek. Ez az eljárás egyébként Kecskeméten még ismeretlen. — önök Nahariyában milyen kór­házban dolgoznak? — A miénk civil kórház; ahol vi­szont hovatartozás nélkül minden beteggel foglalkozunk, zsidóval, arabbal egyaránt. A mi munkánk nem tesz különbséget ember és em­ber között. — Hogy tetszik önöknek az orszá­gunk? — Sokfelé jártam már a világon, sokféle emberrel találkoztam, s mondhatom, az itteni emberek va­lóban csodálatosan kedvesek. Jól érezzük magunkat Magyarországon; Kecskemét pedig egyszerűen bájos. Különösen tetszett a szép, régi vá­rosháza 1 — Végül egy más jellegű kérdés: az ön hazája, Izrael hosszas, hábo­rús évtizedek után elérkezett a bé­kekötés lehetőségéhez, önnek mint orvosnak mi a véleménye erről? — Az utóbbi időkben rendkívüli mértékben felgyorsultak az esemé­nyek. Drámai változásokat figyelhe­tünk meg; szemünk előtt pereg a történelem, hála a televíziónak, a rádiónak. A közel-keleti béke lehe­tősége természetesen mindenkit fel­villanyoz odahaza. Nagyon jó lenne már a béke, természetesen nem csak a Közel-Keleten. *' Dr. Grósz Andort, a Repülőorvosi Vizsgáló és Kutató Intézet szemész főorvosát az intézet orvosi szobá­jában találjuk. — Az izraeli kollégák Kecskemét város vendégeként, az én meghívá­somra érkeztek hozzánk. Az első héten a ROVKI-ban és a honvéd­kórházban folyó szemészeti orvosi munkával ismerkedtek, előadást tar­tottak a szaruhártya-betegségek rit­ka fajtáinak kórképéről, lehetséges gyógykezelési formáiról. A második héten Budapesten részt veszünk a Magyar Szemorvos Társaság nem­zetközi konferenciáján, ahol dr. Re­hany három előadást tart majd. — Milyen műtéteket hajtottak végre Kecskeméten? — Egy már ismert, de városunk­ban még nem alkalmazott szemé­szeti technikát alkalmaztunk. A szürkehályog operációjánál a lencse eltávolítása, s az új műlencse be­építése jelenti az operáció lényegét. Ezenkívül egy, a refrakciós szem­sebészet körébe tartozó műtétet haj­tottunk végre, mely a szemtengely­­ferdülés mértékét korrigálja. S bár még viszonylag kevés idő telt el az operációk óta, a jelek arra utalnak, hogy sikert értünk el, betegeink lá­tása máris jelentősen javult. A ha­sonló műtétekhez nélkülözhetetlen műszerek közül ajándékba kaptunk néhányat, szintén azért, hogy a to­vábbiakban hasonló operációkat hajthassunk végre. Dr. Rehany egyébként felajánlotta, hogy ad­junktusát egy hónapra Kecskemét­re küldi, így az itteni orvosok még jobban elsajátíthatják e módszere­ket. Szeretném azt is megemlíteni, hogy egy másik felajánlás értelmé­ben Kecskemét város polgárai in­gyen igénybe vehetik a nahariyai szemészet magas szintű, neves szol­gáltatásait. — A polgármester úr fogadta a vendégeket a városházán. Itt miről esett szó? — Többek között arról, hogyan lehetne esetleg kiszélesíteni a két város kapcsolatait. Szakemberek, or­vosok, művészek számára még sok meglepetéssel szolgálhat a másik nép kultúrájának megismerése. Bán János OOOOOOOOOÖOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOC TERJESSZE LAPUNKAT! 3aPPPPBqpt)PPPPPCirittBBttgPI^LlÜLlBPPP"C SAJTÓTÜKÖR

Next

/
Thumbnails
Contents