Newyorki Figyelő, 1990 (15. évfolyam, 1-15. szám)
1990-12-18 / 15. szám
1990 december 18. NEWYORKI FIGYELŐ 5 MAGYARORSZÁG AZ ENSZ CIONISTAELLENES HATÁROZATA ELLEN — Erdős André nagykövet messzehangzó felszólalása — Az American Jewish Committee az ENSZ tagállamai képviselőinek részvételével konferenciát szervezett annak az akciónak támogatására, amely az ENSZ 1975.évi szégyenteljes határozatának megsemmisítését célozza, amely a cionizmust a fajelmélettel azonosította. A konferencia egyik szónoka Erdős André nagykövet, a Magyar Köztársaság UN- fődelegátusa volt, akinek nagyhatású beszédét, szabad fordításban, az alábbiakban közöljük. * Nagy örömömre szolgál, hogy az American Jewish Committee meghívásának eleget tehetek, különös kiemelendőnek tartom, hogy Magyarország miniszterelnökének, legutóbbi amerikai hivatalos látogatása alkalmával lehetősége volt ezen szervezet képviselőivel találkozni. Örülök, hogy résztvehetek ezen a konferencián, amely az Egyesült Nemzetek szégyenletes, 1975. évi 3375 sz. határozatának — amely a cionizmust a fajgyűlölettel azonosította — szem előtt és a politikai teendők között való tartását célozza. Egyrészt fájdalmas számomra szólni e határozatról, mert Magyarország egyike volt azon tagállamoknak, amelyek 1975-ben a határozat mellett szavaztak. Sokunknak ez politikai okokra visszavezethető lépésnek tűnt, amely az okszerűséggel és a tényekkel állt szemben. A lépés egyike volt azon külpolitikai megnyilvánulásoknak, amelyeket Magyarországra kényszerítettek és amely nem tükrözte a magyar nép igazi érzéseit, de azokét sem, akik keresztülvitelében resztvettek. Viszont Magyarország külpolitikája a 80-as években fokozatosan eltávolodott az előzőleg érvényesült elvektől és ideológiailag meghatározott állásponttól. Már 1989-ben, az Egyesült Nemzetek közgyűlésének előző szakaszában, a magyar képviselők annak a nézetüknek adtak kifejezést, hogy a határozatot újabb megfontolásoknak kell alávetni. Azután ezév januárjában, az előzőleg szocialista rendszerű államok legutolsó ülésén (amely gyakorlat azóta megszűnt), mint a magyar küldöttség vezetőjének, alkalmam volt kijelenteni, hogy a magyar kormány a határozat kiküszöbölésén szándékozik fáradozni. Az ENSZ közgyűlésének ezévi szakaszában a magyar külügyminiszter félreérthetetlenül kinyilvánította, hogy az Egyesült Nemzetek segíthet a középkeleti viszálynak azon tényezőit kiküszöbölni, amelyek a kölcsönös megértést akadályozzák, mint például az 1975-ös határozat is, amely egy elmúlt korszak terméke, — olyan korszaké, amely a múlt ideológiai béklyóit tükrözi és amelytől a Magyar Köztársaság kormánya elhatárolni kívánja magát. A határozatot a hidegháború sírjába kell temetni, amely a gyűlöletet és türelmetlenséget képviselte és bolygónk nemzeteinek annyi szenvedést okozott. Ezt a rendszert valóban úgy kell eltemetni, hogy többé ne éledhessen fel. Minden európainak és minden magyarnak le kell vonni bizonyos politikai és erkölcsi tanulságokat abból, ami a zsidó néppel történt a történelemnek e példátlan gyalázatában. Jelen voltam ezév nyarán a magyar-zsidó mártírok emlékművének avatásán, Budapest közepén, a világ egyik legszebb és lenyűgöző zsinagógájának kertjében. Hallgattuk Antall magyar miniszterelnök felszólalását, a magyar és az izraeli himnuszt, a komor múltra való emlékezést és a boldogabb jövő Ígéreteit. Az emlékmű szomorúfűz formájú fájának levelein a vészkorszak áldozatai ezreinek neve van feltüntetve, amire a miniszterelnök azt mondotta, hogy ez ábrázolja azt a tragédiát, amelynek egész Magyarország részese volt. A kormány felelősséget érez a ma Magyarországon élő zsidó közösséggel szemben. Annak a reményének adott kifejezést,hogy soha többé nem lesz szükség ennek a zsidó közösségnek védelemre,de hozzátette: —Mi meg fogjuk védeni a zsidó közösséget minden fenyegetéssel és minden eszmével szemben, amely a múlt megismétlését célozza. — Valójában vannak események és tények, amelyekre Magyarország e vonatkozásban büszke lehet: Magyarország volt az utolsó menedéke zsidók százezreinek, akik a 19. század második felében más országok pogromai elől menekültek. Az első világháború előtt közel egy millió zsidó élt Magyarországon és a legnagyobb létszámú római katolikus mögött a zsidó felekezet volt a második. A zsidó származásúak hallatlanul nagy mértékben járultak hozzá az ország politikai gazdasági, társadalmi és kultúrális fejlődéséhez. Magyarország volt az első a közép- és keleteurópai államok között, amely Izraellel diplomáciai kapcsolatot létesített. Legyen szabad egyben hangsúlyzonom a zsidó kultúra és azonosság újjászületését az ország új, demokratikus rendszerében. Ha a szégyenteljes ENSZ-határozatról beszélünk,; mi, magyarok,szem előtt tartjuk országunk múltját, a „végső megoldás"" magyarországi apokalipszisét, a magyar nyilasok őrült terrorját, amelyre nincs bocsánat a bűnösökkel szemben. A zsidó mártiromság az egeken fog tündökölni mindaddig, amíg emberi civilizáció lesz a világon. A napokban vettem részt itt, New Yorkban a magyar zsidó katasztrófa 46.évfordulójának emlékünnepélyén. Részvételem - nem mint csak egy emberi lényé, hanem hivatalos minőségemben — mindenki számára üzenet volt, hogy a mártírokat a magunkénak tekintjük és a gáládul elpusztultak emléke országunkat nemzedékeken keresztül kísérni fogja. Erkölcsi tartozásunk indította miniszterelnökömet az emlékműavatáson annak kijelentésére, hogy mindazok, akik Izraelben kívánnak élni,bizonyosak lehetnek, hogy a magyar kormány szándékuk elé semmiféle akadályt nem fog gördíteni,viszont azoknak,akik zsidókként az országban kívánnak maradni és élni, minden jogot és szabadságot, a társadalom elismerését, nyugalmat és félelem nélküli életet fogunk biztosítani. Magyarország igen fontos politikai átalakuláson ment keresztül. Az egy-párt rendszerből parlamenti demokrácia lett, az államilag irányított gazdálkodás rendszere társadalmi piacgazdasággá alakul. Az átalakulással járó rendellenességek, zavarok kihatnak az emberi gondolkodás átalakulására is. Ezekben a végzetes időkben tanúi lehetünk nacionalista, szélsőséges, soviniszta nézetek, kisebbség-ellenes megnyilvánulások feléledésének és ezek között, antiszemitizmusénak is. Elérkezett az ideje annak, hogy hatszázezer magyar zsidó mártír örökségében, az igazi demokrácia megszületésének szakaszában elfogadjuk ezt az örökséget és annak következményeit. A magyar kormány eltökélt szándéka, hogy a megvetendő irányzatok érvényesülésének gátat vet és a törvény szigorát alkalmazza a vétők ellen. Nem lehetünk érzéketlenek bármiféle etnikus vagy vallási kisebbséggel szemben és ugyanúgy azon magyarok sorsával szemben sem, akik határainkon kívül esnek. A magyar kormány mindenfajta kisebbséget az állam társadalmi, szellemi és kultúrális életét erősítő tényezőnek tekint és minden lehetőséget biztosít számukra, hogy sorsukkal, kultúrájukkal, nyelvükkel, vallásukkal tetszésük szerint azonosítsák magukat. A világ nemzeteinek össze kell fogniok az erőszak, előítéletek leküzdésére, a népek közti kölcsönös megértés elősegítésére és az Egyesült Nemzetek megtisztítására olyan okmánytól, amely árt az egész emberiségnek. Ha összefogunk, elérhetjük céljainkat. A VÉSZKORSZAK MEGÖRÖKÍTÉSÉÉRT Fejet kell hajtanunk az erőfeszítések előtt, amelyek a vészkorszak kiágazásait megörökíteni igyekszenek. A NEWYORKI FIGYELŐ 1990. május 15-i (XV. évf.7.sz.) számában beszámolt Stein Ernő munkatársunk törekvéséről, amellyel a sömmerdai náci női fogolytábor rabjainak magyar irodalmi megnyilvánulásait az utókor számára megörökíteni célozza. Amint közöltük, Stein Ernő néhai anyósa a vészkorszak túlélője volt,, aki a deportálás során Beregszászból került Auschwitzba, majd onnan a gelsenkircheni olajgyárba, onnan a sömmerdai táborba került,ahol Rheinmetal Borsig A.G.kézigránátgyárában végzett kényszermunkát. Regényes körülmények között megtalált és háború után elhozott egy kézzel írt verseskötetet, amelynek szerzője WEISZBERGER BÖZSI volt. Utóbbi jelenleg az izraeli Raanan-ban él, ahol 75. születésnapjára unokái nyomtatásban kiadták — SZURKE-címen, verseit A kötetről Schnapp Lea hivatott munkatársunk írt 1990 szeptember 7-i (XV. évf. 12-sz.) számunkban meleg méltatást. A könyv első versét a fenti történetet ismertető, hivatkozott számunkban ugyancsak közzétettük. Stein Ernő a NEWYORKI FIGYELŐ útján összekerült további kilenc sömmerdai túlélővel és azoktól megkapta további, kb. 70 túlélő nevét és címét is. Talált két további naplót is, amelyek szerzői Ádám Eszti és Friedman Bözsi. További jelentkezéseket a túlélők részéről (718) 275-4975 telefonszámon vay a Figyelő szerkesztőségén keresztül kér. Stein Ernő lelkiismereti kötelességének tartja, hogy a sömmerdai női tábor foglyainak irodalmi termékeit a vészkorszak adalékaiként megjelentesse. Ehhez lapunk minden tőle telhető segítséget megadni kíván. Magyar fogorvos DR. KÁT.KŐ ILDIKÓ A New York Egyetem Fogorvosi Karának tanársegéde. Rendel: minden nap, előzetes bejelentés alapján Foghúzások ★ Tömések ★ Koromúk-kídmk Gyökérkezelés ★ Protézisek it Gyors javítások 97-52 64th AV«. Forest Hill, NY 11374 (közel • Queens BÍvd.-hoz, az R és GG földalattival) Telefon: (718) 275-7552 biztosításokat elfogad
