Newyorki Figyelő, 1990 (15. évfolyam, 1-15. szám)

1990-11-14 / 14. szám

1990 november 14. NEWYORKI FIGYELŐ 7 SCHNAPP LEA: GROMIKOTÓL - GORBACSOVIG — Emlékezés a jom-kipuri háborúra — GALILI ERVIN: A Dizengof- és Nordau-díjas TAUBER BLANKA Azon a szent jom-kipuri ünnepnapon, amikor az Izrael megtámadását jelző sziré­na belesüvített az imák áhítatába, olyan nyomokat hagyott bennünk, hogy évek múltán is összerezzenünk, mikor újra és újra ott ülünk a templomunk meghitt falai között. Feledhetetlen emlékek elevenednek fel előttünk, amelyeket 17 esztendő távlata sem tud elhomályosítani. Mennek rohanva a fiúk, férjek behí­vóval, rádióüzenettel avagy önként, mert a tartalékosok behívása késlekedett.Nem volt már titok a polgárok előtt, hogy a Cáhál olyan nehéz helyzetbe került és olyan rend­kívüli feladat előtt állott, mely példátlan a történelemben.Ám a morál mégis magas volt, s bizonyságot nyert Izrael fiainak mély felelősségérzete. A hívő ember csak Isten kegyelmére tud hivatkozni. Emberi ésszel alig fogható fel, hogy a két vezető arab ország - Egyiptom és Szíria - táma­dását képes kivédeni a kicsiny Izrael —saj­nos nagy veszteségek árán. A világ akkor nem csak hallgatott, hanem ellenünk lázított. Gromiko - akkori szovjet külügyminiszter - Szíriában elle­nünk beszélt és felfegyverezte a hadsereget. A létünkért folytatott küzdelem közepette már jöttek az elítélések, megbélyegzések. Kelet-Németország, a cseh kormány, a bol­gárok, magyarok egy húron pendültek. Ha minderre visszagondolunk és ösz­­szehasonlítjuk a mostani helyzettel viszo­nyunkat Gorbacsowal és a többi állammal, akkor elmondhatjuk, hogy diplomáciánk nagy eredményt ért el. Isten irgalmas volt hozzánk. S továbbra is bízunk abban, hogy továbbra sem hagyja el népét. Az emlékezés nem mindig jótékony, de szükséges, mert tanulságos. Emlékezünk arra a szimpatikus rádió- és tévé hírmagya­rázóra, aki akkor Chaim Herzog tartalékos tábornok volt. Akinek hangja olyan volt számunkra, mint a kristálytiszta víz a szom­­juhozó vándornak. Emlékezünk az aggódó, szomorú Goldánkra, tragikus önmarcango­ló szózatára. Borzalmasak voltak az életben maradt katonák vallomásai. A jom-kipuri háborút sok vádaskodás követte. Küzdelmes idők voltak. Emléke­zem azokra az időkre, amikor nap mint nap vonultak Izrael temetőinek katonasíijai felé a jajongó menetek. Emlékezem az egész ol­dalas, feketekeretes hirdetésekre Jákovok, Mósek, Rafik, Amnonok, Jehudák, Mena­­chemek és így tovább: fiúk, fiúk, a mi fia­ink. Fájdalom — fájdalom. De vigasz is, hogy mégsem volt hiábavaló semmi sem. Mert ha összehasonlítjuk politikai ál­lásunkat a 17 év előttivel, igenis megállapít­hatjuk, hogy sok mindent kivívtunk ma­gunknak a világban. . Mindennek ellenére megtanultuk azt is, hogy a világra számítani mégsem lehet. Latrunban évről évre katonai pompával tisztelegnek a felszabadító, háború óta el­esett, 4740 főnyi izraeli tankos katona em­lékművénél, nagy részük a jom-kipuri hábo­rúban áldozta fel életét. Ezeknek a drága fiúknak az emléke előtt eí kell, hogy tör­­püljenek azok a kicsinyes politikai és párt­érdekek, amelyek megkeserítik életünket és széthúzást ébresztenek a nagyon fontos összetartás helyett. Erre is figyelmeztet ez a szomorú év­forduló. Az izraeli művésztársadalom szegé­nyebb lett egy Istenáldotta tehetségű fes­tővel. A kegyetlen Sors kiütötte az ecsetet Tauber Blanka, Dizengof- és Nordau-díjas festőművésznő kezéből. Miután mind betegsége, mind családi körülményei nem tették lehetővé számára, az utolsó 3-4 évben ritkán s akkor is csak egy-két napra jött cfáti galériáját megnézni, amelyet három és fél évtizeddel ezelőtt,egy romházból épített fel Cfát legszebb galériá­jává. 1937-ben mint túrista már járt az or­szágban, míg 1950-ben alijázott smindösz­­sze egy évvel későbben, 1951-ben elnyerte a Dizengof-díjat. Ehhez megjegyezzük,hogy annak idején mind a rádióban, mind az új­ságokban keresték az ismeretlen díjnyertest aki A FÁK AZ ERDŐBEN képéért kapta a díjat. 1970-ben elnyerte a Nordau-díjat is. Jóval alijázása előtt neve külföldi mű­vészkörökben már ismert volt.Mint a prágai Szépművészeti Akadémia végzettje,szárma­zási országában, Csehszlovák iában gigában, Brünnben Pozsonyban, Besztercebányán, Nyitrán, Kassán, Moravská Ostraván, stb. rendezett önálló kiállításokat. Ezenkívül Bécsben, Budapesten, valamint Párizsban, ahol Fernand Leger sztudiójában képezte tovább magát a modern festészetben. Meg­hívásra már innét az Országból utazott Amerikába, ahol a newyorki Herzl Intézet­ben, a Baltimore-i Zsidó Kultúrközpontban Worchesterben, Baltimore-ban és a new­yorki Stephen Wise-templomban állított ki. Előbb/, mint a csehszlovákiai, vala­mint a magyarországi művészek, majd az izraeli festők és szobrászok egyesületének tagjaként résztvett fenti egyesületek által rendezett kollektiv kiállításokon, úgy,hogy alijázása után mindjárt felvették az Izraeli Festők és Szobrászok Egyesületébe, majd ezt követően a cfáti művésznegyed tagja­ként. Tauber Blanka nagyon érzékeny lélek volt, amit valószínűleg Auschwitzból ho­zott magával. Képeinek nagy hányadán is a vészkorszak borzalmait, valamint a cfáti óváros különleges alakjait, -mondhatnék, utolsó mohikánjait örökítette meg. Cfátot annyira szerette, hogy valósá­gos két lábon járó szociális intézet volt. Is­merősei körétől kapott pénz, valamint ru­hacsomagokat a sorstól el nem kényezte­tettek között osztotta szét. Ezen szokását még a somorjai szülői házból hozta magá­val, ahol nem csupán a szegények támoga­tását sajátította el, hanem látta, hogy a festőművésznő emlékére vészkorszak kezdetén a Szlovákiából me­nekült zsidó testvérei, akiket a közeli határ­ról hoztak, házukban találtak menedéket. Amikor a cfáti óváros zeg-zúgos sikátorai­ban öreg asszonyok lábait mosta, megfeled­kezett arról, hogy valaha Prágában művé­szeti akadémiát végzett. Amikor az utolsó években nem jöhetett, megbízottam keresz­tül küldte el a rászorulóknak a pénzt,ami­ért soha nem várt köszönetét. Hazafiassága nem ismert határt. Ha valamelyik újságban államellenes vagy az állam biztonságát sértő cikket olvasott, azonnal reagált rá. Amikor a Dakar-tenger­­alattjáró elsüllyedéséről értesült, a tragédia hatása alatt lefestette a Dakart 7 s alkotását az oda illő helyre juttatta. Alkotásai bel- és külföldi műgyűj­tőknél és különböző múzeumokban talál­hatók. Amikor 1962 februárjában Eleanor Roosevelt asszony Cfáton járt, Tauber Blanka egyik képe annyira megtetszett ne­ki, hogy titkárnője útján azonnal megvette. Egyik, Tel Avivban nála tett látogatá­somkor nem kis büszkeséggel mesélte, hogy a telavivi Éked Művészi Csarnokban a ma­gyar nyelvterületről származó művészek si­keres kiállítást rendeztek. Utóbbinak mű­vészi tanácsadója Rodán Jehuda-István volt és a tárlat megnyitóját Gárdos/Dos, az is­mert karikatúrista tartotta. Megemlékezésünk szól azon Nordau­­díjasok nevében is, akik 1970 június 29-én Tauber Blanka mellett állottak a díjak át­vételekor. Emléke legyen áldott... KERÄJK OLVASÓINKAT, HOGY HIRDETŐINKET TÁMOGASSÁK. VÁSÁRLÁSAIK ALKALMÁVAL HIVATKOZZANAK LAPUNKRA f I UNLIMITED FLIGHT & TOURS ,,The Travel Agency with the Personal Touch” 1052 East 5th Street Brooklyn, N.Y. 11230 area code: 718, 258-4865; 338-8798 Fax: 718/338-1581 Utazzon velünk a gyönyörű Magyarországra, , kényelmesen, olcsón, gondmentesen! Alkalmi, egyéni és csoportos utazások Budapestre és Budapestről egész éven át! ★ KEDVEZMÉNYES ÁRAK BÁRHOVÁ EURÓPÁBA ★ KLM, SWISSAIR, SABENA, LUFTHANSA, PAN AM, MALÉV NEW YORK-BUDAPEST-NEW YORK S649-tól ROKON KIHOZ ATAL BUDAPEST—NEW YORK—BUDAPEST $650-tól Gyógyfürdő túra lehetőség Magyarországra! Hotelfoglalás, kocsibérlés és minden utazással kapcsolatos ügyek szakszerű elintézése! I PAN AM — MALÉV NON STOP SERVICE i PteMXORVM 25t L S2mI St, Hm York, N. Y. M828 ISA Üt. ét CS. Staat fcial«0 T*Ib|ots(2I2) »7MN3 (212) 724-3*4* GYÖRGYEY KLÁRA: Arrogant alázattal, esszék, kritikák . 12.. GÁBOR ÁRON: Szibériai trilógia :Em bértől kelet­­re-Szögletes szabadság-Évszázadot emberek 36.­­SZEPES ORSI MÁRIA: A vörös oroszlánt misztikus regény lg.. SZTÁRAY ZOLTÁN: Hudson-parti álom; elbeszélések |0.-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents